Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
D - Duckworth-Barker, Vermon - Duc Lam - Duclos, Charles Pinot - Ducray-Duminil, Francois Guillaume - Du Deffand, marquise - Dudow, Slatan Theodor; Stefan Brodwin
885 DUDO( 1783); Othello (1792). Saját tragédiáinak még irodalomtörténeti jelentőségük sines: Oedipe chez Adméte ('Oidipusz Admétosznál', 1778). O Gyűjt, kiad.: Oeuvres ('Művei', 1819 — 1826); Oeuvres posthumes ('Posztumusz művei', 1827). Q írod.: O. Leroy: Étude sur la personne et les écrits de Ducis (1835); J. Jusserand: Shakespeare en Francé (1898); F. Baldensperger: Études d'histoire littéraire: Shakespeare en Francé (1907). Fodor István Duckworth-Barker [dákwösz-báke], Vernon (Bexhill, 1908. nov. 27.—): angol író, irodalomtörténész. Az oxfordi Balliol College-ban szerzett diplomát. 1928 — 1930 között a budapesti egyetemen és az Eötvös Kollégiumban tanított angol irodalmat. 1936 óta a Népszövetség, az Angol Rádió (BBC) és az ENSZ szervezeteiben tölt be vezető állásokat. 1929-től kezdve számos tanulmánya és könyvbírálata jelent meg a Nyugatban; sok modern angol írót (pl. A. Bennett, E. Blunden, R. Bridges, R. Graves, F. Harris, R. Hughes, J. Masefield, D. Ps. Lawrence) az ő lényegre tapintó, tömör elemzéséből ismert meg a magyar olvasó. Hasonló célt szolgált a szerkesztésében megjelent, tíz novellát tartalmazó Mai angol dekameron (1933). Duckworth-Barker egy novelláját Gyergyai A., két versét Babits M. fordította magyarra. Francia, német és orosz költők átültetése mellett angolra fordította Karinthy Frigyes több novelláját és Utazás a koponyám körül c. könyvét. Egyéb fő műve: Az angol civilizáció. Múlt és jelen (tan., 1931, magyar nyelven). Szenczi Miklós Duc lam [zilklam] (20. sz.), vietnami (VDK) író. Az 1940 —1950-es évek fordulóján kezdte írói pályafutását. Első, nagy sikert aratott, Doi dung cam cua Kim Dong ('Kim Dong hősi élete', é. n.) c. regényében az ellenállás egyik gyermekhősének állított emléket. A történetből To Hoai forgatókönyve alapján az 1960-as évek elején filmet is készítettek. Duclos [dukle], Charles Pinot (Dinan, 1704. febr. 12.—Párizs, 1772. márc. 26.): francia regényíró, történész, moralista. Bár polgári családból származott, igen gyors karriert futott be: 1748-tól az Académie française tagja, majd 1755-től örökös főtitkára. 1750-ben Franciao. hisztoriográfusának nevezték ki. Első sikereit a Histoire de la baronne Luz (Luz bárónő története, 1741) c. regényével aratta. Legjobb művében — Considérations sur les moeurs de ce siécle ('Gondolatok századunk erkölcseiről', 1754) — szkeptikus moralistának s egyúttal remek megfigyelőnek mutatkozik. Egy másik regénye, a Gonfessions du comte de*** ('*** gróf vallomásai', 1762) a maga korában remekműnek számított, s a 18. sz.ban számtalan kiadást ért meg. Az utókor mégis inkább a moralistára, mint a regényíróra emlékezik. Műveit intellektuális stílus és kitűnő elemzőkészség jellemzi. Egyéb fő művei: Mémoires pour servir à Vhistoire des moeurs au XVIIIe siécle ('Emlékek, adalékul a 18. századi erkölcsök történetéhez', reg., 1751); Mémoires secrets sur le régne de Louis XIV, la Régence et le régne de Louis XV ('Titkos emlékek XIV. Lajos uralkodásáról, a régensségről és XV. Lajos uralkodásáról, 1790). ( Magyarul: 1 prózarészl. (Madácsy L.: Francia irodalmi szalonok, 1963). Szávai János Ducray-Duminil [dükre-düminil],Francois Guillaume (Párizs, 1761—Ville d'Avray, 1819. okt. 29.): francia költő, lapszerkesztő, regény- és drámaíró. Dalszerű versekkel és könnyed drámákkal kezdte pályáját, majd a Petites Affiches c. lap szerkesztője lett. A 90-es években kezdett regényeket írni, mesés sikerrel, gyerektörténeteinek népszerűsége a legnagyobbakéval vetekedett: a Victor ou l'enfant de la forêt ('Viktor, avagy az erdő gyermeke, 1796) — 11 kiadást ért meg. Több regényét színpadra is átírták. Élete végén annyira sikeres szerzőnek számított, hogy több akadémiának, köztük a rómainak is tagja lett. Drámakritikusként nem jelentős, bár igen termékeny volt; tevékenységét elsősorban a szerzők iránti nagy jóindulata jellemzi. O Inkább ügyes, mintsem jelentős alkotó: szellemes cselekményszövéseinek értékét erősen lerontja műveinek nyílt, okítómoralizáló célzata. O Főbb művei még: Les soirées de la chaumiére ('Esték a kunyhóban', 1794); Les petits orphelins du chameau ('A kis tanyasi árvák', 1800). Lírája erősen hatott J. Jasmin költészetére. Per Péter Du Deffand, marquise: —Deffand, Marié de Vichy Chamrond, marquise du Dudow, Slatan Theodor, Stefan Brodwin (álnév); (Zaribrod, Bulgária, 1903. jan. 30.—Berlin, 1963. júl. 12.): bolgár származású német színpadi író, filmszerző és rendező. Autószerencsétlenség áldozata lett. Ő 1922-ben került Berlinbe. F. Land és G. W. Pabst mellett tanult rendezni; később E. Piscator és B. Brecht mellett is dolgozott. 1933-ban Párizsba emigrált, s itt ő vitte színpadra Brecht darabjait, 1940-ben Svájcba költözött.