Világirodalmi lexikon 3. F–Groc (1975)
F - Fulda, Ludwig - Fulga, Leurentiu - Fulgntius, Fabius Planciades
— 1028), latinul író francia költő, író. Olaszokban született, Gerbert, a későbbi II. Szilveszter pápa vezetése alatt Remisben tanult, 990 táján Chartresban kanonok, 1006-ban uo. püspök lett. (Innen gyakori latin mellékneve: episcopus Carnotensis). Himnuszköltészete, amely két korszak határán áll, a régi hagyományokból nő ki, de az újabb törekvések anticipációjával hosszú időre iránymutatóvá lett. Ismert himnusza a Solem justitiae ('Az igazság napját') kezdetű. A Gum telluris vere novo ('Mikor a föld új tavasz idején') c., formailag igen csiszolt verse a kor természetszemléletének legpregnánsabb kifejezése. A híres chartres-i filozófiai iskola neki köszönheti hírnevének tekintélyes részét. Enciklopédikus tudású író volt, aki orvostudománynyal és matematikával is foglalkozott; mint filozófus részben újplatonista hatás alatt állt. Már a 11. sz.-ban összegyűjtött leveleit formai tökéletességük miatt becsülték. Vita sancti Autberti ('Szent Autbertus élete') c. műve a chambrai-i püspök és remete életrajza. Egyesek neki tulajdonítják a Vita sancti Aegidii ('Szent Egyed élete') c. életrajzot. O Kiad.: J. P. Migne: PL (141. köt., 1880.). O írad.: C. Mac Kinney: Bishop Fulbert and Education at the School of Chartres (1957). Tarnai Andor Fulda, Ludwig (Frankfurt am Main, 1862. júl. 15.—Berlin, 1939. márc. 30.): német drámaíró, költő. Szénkereskedő fia, 1880 — 1883 között filozófiát és germanisztikát tanult. 1884-től kezdve csak az irodalomnak élt. 1888-ban végleg letelepedett Berlinben. Az USA-ban 1906-ban és 1913-ban előadókörutat tett. A náci üldözések elől öngyilkosságba menekült. A századforduló egyik legsikeresebb vígjátékírója volt. Szerény tehetségével, amely azonban kiváló színpadihelyzet-teremtő készséggel párosult, ügyesen követte az éppen népszerű irányzatokat. Drámáiban szociális kérdéseket boncolgatott, de a naturalista dráma dokumentumhitelességű valóságábrázolására képtelen volt. Az 1890-es években az újromantikához fordult. Ekkor írta legsikeresebb művét, a Der Talisman (1893; Makai E., A talizmán, 1898) c. mesedrámát. A 20. sz. első éveiben Grillparzertől vett ihletet (Herr und Diener: 'Úr és szolga', dráma, 1910), majd francia csevegő stílusban írt néhány társadalmi szatírát (Das Esels Schatten, 'A szamár árnyéka', vígj., 1920; Die Karriere, 'A karrier', vígj., 1932). Lírája és elbeszélései már korábban elavultnak számítottak, fordításai azonban kitűnőek (Moliére, Beaumarchais, spanyol vígjátékok, Ibsen Peer Gyntje, néhány Petőfi vers stb.). Egyéb főművei: Das Recht der Frau ('Az asszony joga', dráma, 1884); Die Sklavin ('A rabszolganő', dráma, 1892); Jugendfreunde ('Ifjúkori barátok', vígj., 1897); Aus der Werkstatt ('Műhelyből', esszék, 1904); Die Gegenkandidaten ('Az ellenjelöltek', vígj., 1924). O Magyarul még: 1 — 1 vígjáték (Feleki L., Otthon, anto., 1898; Doktor J., Magyar Színház, 1909. szept. 11.); 1 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, anto., 1966). O 1926-ban készült A kétarcú dáma c. filmjének 1941-es változata Greta Garbó utolsó filmszerepe volt. 1928-ban Die Durchgangerin c. komédiájából készült film A szökevény c. 1928-ban Nagy Kató főszereplésével. (rod.: F. Gregorovius: Ein Tragikomisches Schiller-Preisgedicht (1894); A. Klaar: L. Fulda (1922). Zalán Péter Fulga, Laurentiu (Fulga-de-Jos, 1917. nov. 2. — ), román író, színműíró. Katonaiskolát, majd bölcsészetet végzett. Munkatársa volt egyebek közt a T. Arghezi szerkesztette, Bilete de papagal c. irodalmi folyóiratnak. A második világháborúban törzstisztként működött, szovjet hadifogságból önkéntes katonai alakulat tagjaként tért meg, majd katonai újságíró volt, később a Viața militara c. katonai irodalmi folyóirat szerkesztője. 1967-től a román írószövetség első elnökhelyettese. Novelláit a finom lélektani elemzés jellemzi. Alexandra și Infernul (1967, Bokor P., Alexandra és a pokol, 1973), és Moartea lui Orfeus ('Orpheusz halála', 1970) c. regényében az ember és a halál, az ember és a szerelem megalázó és lázító szembesülésének kérdését boncolgatja. Színműveinek hősei romantikus alkatúak, sok következetlenséggel. O Főbb művei: Straniul paradis ('Furcsa éden', elb.-ek, 1942); Ultimul mesaj ('Az utolsó üzenet', dráma, 1950); Ion Voda cel cumplit ('Rettegett János vajda', dráma, 1952); Eroica (reg., 1956); Steaua bűnei sperante ('A jó reménység csillaga', reg., 1963). O Magyarul: 1 reg.-részlet (Bodor P., Utunk, 1972, 38.); 1 elb. (Papp F., Igaz Szó, 1973, 12.). Belia György Fulgentius, Fabius Planciades (Észak-Afrika, 480 k.—?, 550): mitológiai és grammatikai író. Életét közelebbről nem ismerjük. Azonosítását Fulgentius ruspéi püspökkel, teológiai művek szerzőjével elvetik. A későantik, fantasztikumba hajló allegorikus mítoszértelmezés jellegzetes képviselője. Művei: Expositio Vergilianae continentiae secundum