Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv (1975)
H - Haqqí, Jabjá - Harambasic, August - Harasymowicz, Jerzy - Haraucourt, Edmond; Sire de Chambley
gére. A kommercialitás érdekében gyakran a remekművek szervesen következő végkifejletét is megváltoztatják erőszakolt happy enddé, így került sor pl. Henry Higgins és Lizzy Doolittle boldog házasságára a G. B. Shaw: Pygmalion c. színművéből átdolgozott musicalban, a My fair Ladyben a közismert befejezés helyett. Kolozsvári Papp László Haqqí, Jahjá; Yahyá Haqqi (tudományos átírás); (Kairó, 1905 — ): egyiptomi arab író. 1925-ben végezte el a jogot. Rövid ügyvédi gyakorlat után belépett a Külügyminisztériumba, s több évet töltött külföldön diplomáciai szolgálatban (Dzsidda, Istanbul, Róma, Párizs, Ankara, Bengházi). Kairóba való visszatérése után a Szépművészetek Tanácsának az igazgatója, majd a Nemzeti Könyvtár egyik vezetője, később az al-Madzsalla c. irodalmi folyóirat szerkesztője lett. Műveiben fontos szerepet kap a Kelet és a Nyugat összeütköztetése s általában a keleti értékrend apologetikája. Hősei bizonyos konfliktusok után nemcsak beletörődnek, hanem mint magasabb rendűt vállalják sorsukat. Ez a problémakör legnagyobb hatású művében, a Qindíl Umm Hásim ('Umm Hásim lámpása', 1944) c. kisregényben nyerte el legteljesebb kifejezését. E műben a hagyományos értékrend és az új összecsapásának ábrázolásában a népies realizmus eltökélt állásfoglalást sugalló szimbolizmusba csap át: a régit jelképező Fátima, hatalmas szövetségesével, a hitet megtestesítő Umm Hásimmal együtt sikerrel hódítja vissza az Európa igézetébe került Iszmáílt, a két világ határán álló értelmiségit. Később keletkezett műveiben az alaptéma mellett általában a városi közép- és nagypolgárság felületes, szentimentalizmustól sem ment életképszerű ábrázolását találjuk. O Főbb művei még: Dimá' wa-tín ('Vér és agyag', elb., 1955); Umm al'Awáqi' (elb., 1955); Szahh an-nom ('Szép álmokat', elb., 1956); Antar wa-Dzsaliett (elb., 1961). O Magyarul: 1 — 1 nla (Prileszky Cs., Wad Hámid pálmája, anto., é. n.; Szávai J., Nagyv., 1975, 4.). Simon Robert Harambagic [harambasity], August (Donji Miholjec, 1861. júl. 14.—Stenjevac, 1911. júl. 16.), horvát költő. Jogot végzett Zágrábban (1884). Ügyvéd és politikus volt. A Hrvatska vila (1881), a Balkan (1886) és a Preporod (1898) c. lapokat szerkesztette. O A horvát Jogpárt harcosa volt, a hazafias és politikai lírát művelte, személyes hangú verseit nem fűti mélyebb átélés. A horvát verselés fejlesztésében vannak érdemei. O Gyűjt. kiad.: Izabrane pjesme ('Válogatott versek', 1895); Trkupna djela ('Összes művei, 1942 — 1944). O írod.: A. Barac: A. Harambasic (Antologija, 1926); N. Mihanovic: August Harambasic (Kolo, 1966). Milorad Jivancevic Harasymowicz [haraszimovics], Jerzy (Pulawy, 1933. júl. 25. —): lengyel költő. Műszaki technikumot végzett. Irodalmi munkásságot folytat. Bár 1953 óta publikál, kötete csak 1956-ban jelent meg (Duda, 'Csodák'). Az 1956 utáni nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Versei (Powrót do kraju lagodnocci, 'Viszszatérés a kellem országába', 1957; Wieza melancholii, 'A melankólia tornya', 1958; Mit o éw. Jerzym, 'Szent György-mítosz', 1960); Ma się pod jesien, 'Ősz felé', 1962) a századforduló hagyományaira épülnek. Sok, főként Krakkóval kapcsolatos kulturális allúzió szerepel bennük, de Harasymowicz a régi korok értékeit demitizálja, meghitté teszi vagy ironikus szemmel nézi, s így építi be a mai valóságba. Egyéb fő verseskötetei: Wytór wierszy ('Válogatott versek', 1967); Madonny polskie ('Lengyel madonnák', 1969). Magyarul: 1 vers (Rába Gy., Nagyv, 1966, 7.); 1 vers (Tandori D., Nagyv, 1969, 7.); 2 vers (Képes G., Fordított világ, anto., 1973); 1 vers (Sipos Gy.:Új Szó, 1974, 29.). Bojtár Endre Haraucourt [árokúr], Edmond; Sire de Ghambley (álnév); (Bourmont, Haute-Marne, 1856—Párizs, 1941): francia író, költő. Első művét: La legende des sexes, poémes hystériques ('A nemek legendája, hisztérikus költemények', 1883), még álnéven adta ki. Költészete a parnaszszista iskolában gyökerezik, regényeit, drámáit romantikus fordulatok színezik. Főbb művei: L'amenue ('Meztelen lélek', költ.-ek, 1885); Les Vikings ('Vikingek', költ.-ek, 1890); La passion ('A szenvedély', dráma, 1890); Seul ('Egyedül', költ.-ek, 1891); La fin du monde ('A világ vége', reg., 1894); L'espoir du monde ('A világ reménye', költ.-ek, 1899); La peur ('A félelem', reg., 1907). Mint a Cluny múzeum munkatársa írta Histoire de France expliquée au musée de Gluny ('Franciaországnak a Cluny múzeumban bemutatott története, 1922). Halála után, 1946-ban adták ki emlékiratait: Des jours et des gens ('Napok és emberek'). 1901 és 1906 között több elbeszélése jelent meg a Pesti Naplóban, a Hétben, a Jövendőben és az Új Időkben. Elbeszéléseiből egy kötet is megjelent: Léghajón és egyéb elbeszélések (Gábor A., 1903).