Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv (1975)
G - Guarino Veronese; Giovanni Battista Guarino - Guarner, Luis - guatemalai irodalmi formák - Guatemala irodalma
Mirtillo minden akadályon, ármányon diadalmaskodó szerelme. Inkább líra és epika, mint igazi dráma, egyetlen drámai alakja Corisca, ez az öntudatos, rámenős, önző, harácsoló nő, aki végül megjavul. A pásztorjáték népszerűségére jellemző, hogy a korabeli nők templomban is a Pastor fidót olvasták. Csokonai lefordította Guarini Pastor fidóját, de ez a fordítás elveszett. A mű hatása kimutatható azonban a Csókok c. prózai idilljén. Dajka G. pedig lefordította XII. madrigálját. Dalaiból Monteverdi írt madrigálokat. Magyarul: 3 vers (Csokonai Vitéz M., Dayka G., Homér és Osszián, anto., 1957); 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957). O írod.: B. Croce: La letteratura italiana (1963); Kasztner J.: Csokonai lírája és az olasz költők (ItK, 1922); Lontay László Guarino Veronese [guaríno veroneze] (írói név); Giovanni Battista Guarino (családnév), (Verona, 1374—Ferrara, 1460. dec. 4.): olasz humanista. Jegyző volt, majd 1403 —1408 között Konstantinápolyban tanult görögöt. Visszatérve Itáliába Trentóban, Veronában, Padovában, Firenzében tanított. 1429-től a ferrarai Este család támogatásával humanista iskolát vezetett. Ezt az iskolát látogatta a magyar humanisták közül pl. Janus Pannonius, Kosztolányi D., Báthori M. stb. . Mint filológus, szerkesztő, fordító jelentős munkát végzett a görög és a latin kultúra megismertetésében. Lontay László Guarner [guárner], Luis (Valencia, 1902. febr. 2. —): spanyol költő, esszéíró és kritikus. Jogi, irodalmi és filozófiai doktorátust szerzett. Különböző egyetemeken a spanyol nyelv és irodalom professzora. A Spanyol Akadémia tagja. A postmodernismóhoz tartozó kitűnő lírikus. Témái rendkívüli érzékenységre vallanak: színes, csupa zene versei sokszor régi, klasszikus versek játékos visszhangjai. 1940-ben kiadta a Poema del Mío Cid ('Cid-ének') c. könyvét, kétnyelvűen, mint a Cid monda modern változatát, D. Alonso előszavával. Hugó, Musset, G. Rodenbach, Verlaine, Heine és J. Verdaguer fordításai méltán híresek, tulajdonképpen kongeniális újraköltések. 1955-ben két kötetben Lope de Vega színdarabjainak egyik legkitűnőbb válogatását jelentette meg nagyon jó tanulmány kíséretében. Fontosabb verseskötetei: Breviario sentimental ('Érzelmes breviárium', 1921); Llama de amor viva ('Az élő szerelem lángja', 1925); Libro de horas liricas ('Lírai órák könyve', 1925); Realidad inefable ('Kimondhatatlan valóság', 1942); Primavera tardia ('Késői tavasz', 1945); Mar de tres riberas ('Hárompartú tenger'); La soledad inquieta ('A nyugtalan magány', 1949). Végh György guatemalai irodalmi formák: Jellegzetesen guatemalai irodalmi formák és irányzatok nem alakultak ki. A spanyol nyelvterületen általánosságban elterjedt formákat és irányzatokat követték (spanyol irodalmi formák). A speciálisan latin-amerikai izmusok közül alig hatott a -+modernismo, viszont a 20. sz.-ban igen sokrétűen jelentkezik az -*indigenismo. Inotai András Guatemala irodalma: Guatemala a maja birodalom területének egy részén jött létre. Lakosságának túlnyomó többségét ma is indiánok (58%) és meszticek (41%) alkotják. Bár a maják fejlett képírással rendelkeztek, és két nagy értékű művet hoztak létre (Popol Vuh és Chilam Balam), a spanyol hódítás (1523 — 1527) után spanyol nyelvű irodalom alakult ki. A Guatemalai Főkapitányság a három évszázados spanyol fennhatóság alatt egész Közép-Amerika közigazgatási és kulturális központja volt, ez egész irodalmának fejlődésén meglátszik. A mai Guatemala területére érkező papok már a 16. sz.-tól az el nem pusztított indián emlékeket gyűjtötték össze (D. de Landa), másrészt — főleg latin nyelvű — barokk költészetet teremtettek (R. Landívar, 1731 —1793), és az aranyszázad, különösen pedig F. de Quevedo műveit tekintették követendő példának (A. de Paz y Salgado, 17. sz. vége—1757). A guatemalai nemzeti irodalom kialakulása a 19. sz. első felére tehető, és a romantika térhódításának köszönhető. A romantika előfutára J. Batres Montúfar (1809 —1844), a történelmi regény művelője pedig J. Milla (1822 — 1882). A romantikával párhuzamosan fejlődik a pikareszk hagyatékából táplálkozó, realizmus felé mutató irodalom is, amelynek első nagy mestere A. J. de Irisarri (1786 —1868). A modernisma hatása korlátozott, és főleg a realista regényíró, M. Soto Hall (1871 — 1944) fiatalkori költeményein mutatkozik. Helyette az Európából átkerült áramlatok találnak követőre: E. Gómez Carrillo (1873 — 1927) impresszionista stílusban megírt elbeszélései, R. Arévalo Martínez (1884 —) Kafka-szerű víziói a legjelentősebbek. Mellettük a hazai sajátságok ábrázolója, C. Samayoa Chinchilla (1898 —) érdemel említést. 1931-ben a demokratikus hagyományokkal rendelkező köztársaság- 3 Világirodalmi Lexikon III. 33