Világirodalmi lexikon 5. Im–Kamb (1977)
K - Kacic Miosic, Andrija - Kacnelszon, Abram Iszakovics - kacsa - Kacsahidze, Georgij Varlamovics - kacsin irodalom
tatásokban két regényét: Kapu sztiji mas ('Valahol a földünkön') és Furtunesz ('Orkánok') címen. To tetradia tisz adelfiszmu ('Nővérem füzete') c. regénye 1967-ben jelent meg. Papp Árpád Kacé Miosic [kacsity miosity], Andrija (Brist, Makarska köz., 1704—Zaostrog, 1760. dec. 15.): horvát költő, ferencrendi barát. Filozófiát és teológiát tanított a zaostrogi kolostorban (1728-tól), Sibenikben (1737 — 1748), majd a brnói kolostor főnöke lett (1748 — 1750). Idős korát Zaostrogban töltötte, és ott írta főbb műveit is. Munkásságát a boszniai ferencesek irodalmi hagyományainak szellemében kezdi. 1750-ben mint apostoli küldött a ,,Szkadartól Zadarig, Mosztártól Kotorig" utazva feljegyezte a népdalokat, melyek később a híres Razgovor ugodni ('Kellemes beszélgetés') c. művének alapjául szolgálnak. Ez a hősi szláv múlt prózai krónikája, a prózai szövegben közel 200 deseterac formában írott verssel a legendás királyoktól egészen Kacé idejéig. A népi énekek mellett az anyagot különböző forrásokból merítette, Orbinitől, Vitezovictól, sőt a velencei archívumokból is, és ezzel egyfajta verses délszláv történelmet írt. A népdalok kiadásában nem volt szigorú kritikus, a szövegen javított. Bár gyenge képességű költő, ez a műve a délszlávok körében igen népszerűvé vált, elsősorban a témája, másrészt szép népies nyelvezete miatt. Ebből a művéből (Fortis közvetítésével) kerültek Herder népdalgyűjteményébe a szerb és a horvát népi énekek. Több ének Hunyadi Jánosról és más, a törökök ellen harcoló magyar hősökről szól. Művei: Razgovor ugodni naroda slovinskoga ('A szláv nép kellemes beszélgetései' 1756, bőv. kiad. 1759); Korabljica ('Hajócska', krónika, 1960). O Gyűjt, kiad.: Djela ('Művek', 1942 — 1945).' O Magyarul: 1 vers (Csuka Z., Jugoszláv költők antológiája, 1963); 2 vers (Csuka Z., Csillagpor, anto., 1971; uő: Adriai tengernek múzsája, anto., 1976). O írod.: T. Matic: Razgovor ugodni (1946); J. Ravkic, A. Kacic fioálé (Mogyonosti, 1960); Milorad Zivancevic Kacnelszon, Abram Iszakovics (Horodnyi, 1914. jan. 1.—): szovjet ukrán költő. Tanító fia, 1941-ben irodalomelméleti aspirantúrát végzett, a háborúban a frontsajtónak dolgozott. Fő témái a háború és a szociaista ipar. Kötetei 1935 óta jelennek meg. Ismert műfordító: O Gyűjt. kiad.: Vibrane poeziji ('Válogatott költeményei', 1958). O Magyarul: 3 vers (Grigássy E., Ukrán költők,1971). Radó György kacsa; hírlapi tacsa: újságban megjelent valótlan hír. Szorosabban meghatározva: inkább szándékosan közölt álhír vagy többé-kevésbé nyilvánvalóan képtelen hír, átlátszó valótlanság. Innen a szó tréfás zöngéje is. A háziszárnyas nevének ez az alkalmazása azonban igen előkelő eredetű. Szentháromság utáni 25-ik vasárnapi prédikációjában M. Luther szójátéka lugendává persziflálta a legendát. A Lüge németül hazugság; a lugende szóból később Lügende lett, s abból Lüg-Ente. Márpedig az Ente németül kacsa. J. és W. Grimm a Deutschen Wörterbuchban ('Német szótár', 1852 — 1861) olyan variánst ad elő, hogy a hírlapi kacsát régebben Klaue Entének, kék kacsának mondták, s mivel a német képes beszédben a kék bizonytalan, ködös valamit jelent, a kacsa jelzője is a hír hamisságára utal. A szó ilyen használata mindenesetre a német, közelebbről az osztrák sajtóból származott át hozzánk. Rónai Mihály András Kacsahidze, Georgij Varlamovics (Didi Dzsihaisi falu, Grúz SZSZK, 1907. febr. 2.—), szovjet grúz költő. Parasztcsaládból származik, a tbiliszi egyetemen tanult. Versei 1927-től jelennek meg, első verseskötetét 1932-ben adta ki. Erőteljes lírai alkat, fő témái a szerelem, a barátság, a munka, a grúz falvak mindennapi élete. Gyermekíróként is népszerűségre tett szert. O Fontosabb verseskötetei: Ahali lekszebei ('Új versek', 1950); Rcseuli ('Válogatás', 1958); Szimgerasi damatenda ('A dalokban virrad', 1961). O Gyűjt. kiad. oroszul: Prodolzsenyije pesznyi ('A dal folytatása', 1962). kacsin irodalom: A kacsinok (kínai nevük csingpo, lélekszámuk kb. 2 millió) három államban élnek: kb. félmillióan Burma északkeleti részén, a Kacsin Autonóm Területen, kb. 1,4 millióan India Asszám államában és több mint 100 ezren Kína Jünnan tartományában, ahol santou néven is számon tartják őket. Nyelvük — nem tévesztendő össze a török nyelvekhez tartozó kacsin nyelvvel — a tibeto-burmai nyelvcsaládhoz tartozik, s szoros kapcsolatban van a birmán nyelvvel. — A kacsinok Jünnan -ból a 15. sz.-ban kezdtek Burma északi részébe s onnan Asszámba vándorolni. Anyanyelvű irodalmuk mindmáig a népköltészetre korlátozódik, amelynek gyűjtése és feldolgozása már megkezdődött. Irodalmi kultúrájuk elsősorban az asszámi irodalomhoz, a birmán irodalomhoz és a kínai irodalomhoz kapcsolódik. Bögös László