Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - kavi-nágadam - Kavirádzsamárga - kavitta - kávja, kavya - Kavvadiasz, Nikosz - kavya - Kawabata Yasumari
KAWAL új műfajok keresésére ösztönözte kortársait. Major István kavi-nádagam ('verses színjáték'), szingaléz (Sri Lanka) dramatikus népi táncjáték. A szövegkönyv verses, elbeszélő jelleggel ismerteti a cselekményt, miközben a színészek némán táncolnak. Témáját a klasszikus szingaléz legenda-és mondaanyagból meríti . Ismertebb kavi-nádagam-darabok: Szandakindurudzsátaka (buddhista legenda feldolgozása: a szellemzenészként megtestesülő Bódhiszattvát egy király lenyilazza, hogy nejét megszerezze, ám az asszony hű marad férjéhez, akit Indra feltámaszt); Manamé-kathá (az őserdőben vándorló Manamé királyt felesége elárulja egy vedda vadásznak, aki a királyt megöli, ám a hűtlen asszonyt is kirabolja és eltaszítja); Szokari-kathá, más címen Guruhatana (egy telugu férfi Ceylonba költözik szerencsét próbálni, ahol szingaléz nyelvtudás hiányában sok viszontagságon megy át, alkalmilag felesége is félrelép). Az említett darabok kólamváltozatban is ismeretesek. O ("szingaléz irodalom) , írod.: C. Pertold: Ceremonial dances of the Sinhalese (Archív Orientálni, 2. köt., 1925); C. E. Godakumbura: Sinhalese literature (1955). Vekerdi Józse Kavirádzsamárga: Nripatunga kavista: A hindi verselés kávja, kavya ('költői alkotás'). 1. a hellenisztikus epillionhoz hasonlítható epikolírikus műfaj a klasszikus szanszkrit költészetben. Az időszámításunik kezdete körüli századokban keletkezett. A német indológia műeposznak (Kunstepos) nevezi megkülönböztetésül a két nagy eposztól, a Mahábháratától és a Rámájanától, mivel a hagyományos indiai műfaji beosztás az utóbbit kárjának tartja. Terjedelme néhány száz vagy több ezer sor, tartalma általában a két nagy eposz valamely epizódjának (mítosznak, regének) felhígított kidolgozása. Versformaként a lírai költészet változatos metrumait használja (egy éneken belül is keverve). A két nagy eposszal szemben a cselekmény soványsága, a lírai és pusztán dekoratív elemek (érzelemábrázolás, természetleírás) túltengése, az átfogó epikai téma és epikai világkép hiánya, a cselekmény érdekessége helyett a részletszépségekben való gyönyörködés jellemzi. A jellemek fejlődését nem ismeri, ellentétek harcát nem ábrázolja, társadalmi konfliktusok eposzi megjelenítése helyett mitikus vagy elvont legendás motívumokat dolgoz fel. A szöveg nagyobb része egymáshoz lazán kapcsolódó, önmagukban zárt lírai versszakokra bomlik. Nyelve szándékoltan bonyolult, szövegében túltengenek a hosszú szóösszetételekből felépített díszítőjelzők. Kötelező a dekoratív elemek bőkezű alkalmazása, a tavasz és az esős évszak szépségének ecsetelése, virágzó madárdalos erdők leírása, „lótuszszemű" szép nők szerepeltetése és a királyok hatalmának magasztalása. Az európai epikával összehasonlítva a kávja eposzi terjedelműre duzzasztott líra. Stiláris elemei először a Rámájana egyes részeiben tűnnek fel (amelyek esetleg későbbi betoldások). Teljes egészében kávjai stílusú, de még elsősorban cselekmény ábrázolására törekszik Asvaghásának Buddha életéről szóló eposza (az 1. sz. k.). Az első és legnagyobb klasszikus kávjaköltő Kálidásza (4 — 5. sz. ?). Utána a műfaj nem fejlődik, viszont a stiláris díszítmények túlburjánzása miatt egyre nehézkesebbé válik. A hagyomány hat nagy kávját (mahákávja) tart számon: Kálidásza két művét, s Bhatti, Bháravi, Mágha és Sriharsa egyegy alkotását. O (—indiai irodalmi formák, epikolírikus műfajok) O írod.: A. B. Keith: History of Sanskrit Literature (1928). Vekerdi J.: Kálidásza (vál. művei, 1961). O 2. szanszkrit dramaturgiai terminus, az egyik drámai alosztály (uparapaka) jelölésére. Vígjátéki hangulatú, szerelmes témájú egyfelvonásos, sok zenei és táncelemmel. Fiktív példája a csak címről ismert Jádavádaja. O (—indiai színjáték) Vekerdi József Kavvadiasz, Nikosz; Kabbadias (Harbin, 1910— Athén, 1977), görög költő. Kefaloniai kivándorlók gyermeke volt, apja halála után Mandzsúriából Pireuszba költöztek. A görög kereskedelmi flotta egyik hajóján dolgozott mint távírász; élete java részét a tengereken töltötte. A tengerészélet ihlette verseit, melyekben — éppen a kibontakozó új törekvésekkel egy időben — a hagyományosan kötött formák alkalmasságát bizonyította be a „modern" életérzések kifejezésére. Első kötete a Marabu (1933), a később kiadott Topuszi ('Köd', 1947) c. vékony füzettel együtt külön helyet biztosít neki a 20. sz. görög lírájában. Vardia (1954) c. regényében prózaírói módszerekkel vall a verseiben már feltárt világról. Papp Árpád karja, —kárja Kawabata Yasunari, Kavabata Jaszunari (Osaka, 1899. jún. 11.—Zushi, 1972. ápr. 16.): japán író. Apja orvos volt. Szüleit, húgát, rokonait gyermekkorában