Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - koithu nirtham - kojbál irodalom
ségkívül nemcsak a gyarmatosítók behatolása okozta, jelentősen hozzájárultak ahhoz az évszázados törzsi háborúk, valamint a mind jobban előrenyomuló hódító bantu törzsek támadásai. A kori népcsoport fokföldi törzsei (pl. Damaqua, Gonaqua, Hessequa stb.) teljesen kipusztultak vagy felszívódtak a bantu népességbe, elkeveredtek a fehérekkel. Századunkra a botswanai Korana törzs erősen keveredett maradékai, az Orange folyó déli partján élő nama törzs, valamint számos kisebb-nagyobb namíbiai koin csoport maradt fenn. A koinoknak az európai kulturális és művészeti egzotizmushoz való hozzájárulása (első dallejegyzés: P. Kolb, 1719, de pl. lásd a R. Stopa által közölt kottás énekeskönyvet 1938-ból, Varsóból, amely koin és dama dalokat ad közre eredeti szöveggel) nem csekély mértékben abból következik, hogy kultúrájukról már egészen korai és részletes beszámolók állnak a rendelkezésünkre (P. Kolb, 1719, G. Schmidt, 1744, stb.). A kori nyelv nagyban rokon a busmannal. Korszerű leírásaiból kiderül, hogy már a korai útleírások is számos adalékot nyújtanak — különösen lexikai szempontból — az „írásosság" megteremtéséhez, de csak a múlt század utolsó harmadától számíthatók a teljességigényű nyelvi-nyelvtani összefoglalók (pl. C. Meinhof: Lehrbuch der Nama-Sprache, 1909). Tudomásunk szerint azonban említésre érdemes kori nyelvű írott irodalom ennek ellenére nincs. Az orális hagyományokról — különösen az énekes-táncos szokásanyag mitikus elemeiről — már a korai közlések is számos adattal szolgálnak. Az első tudományos és „művészi" szempontból is teljes értékű kiadvány W. H. I. Bleek gyűjteménye 1864-ből, amely 42 mesét tartalmaz angol nyelven. Közülük öt, a varázsos-mágikus elemekkel átszőtt törzsi kultúra nyilvánvaló jeleként, a halál eredetének mitikus megfogalmazását adja. A kori népesség kettős eredetét mitológiai képzeteik is alátámasztják. Tsui-Goab, az egekben lakozó legfőbb lény hamita rokonságot mutat, míg Heitsi-Bibib, a mitikus kor nagy varázslója, a vadászszerencsét hozó kultúrhérosz viszont busman vonásokról árulkodik. Aminthogy a Tsui-Goab által legyőzött ördögi ellenfél, Gaunab is erre mutat, Busman jegyeket hordoz a mitológiai figurákhoz kapcsolódó holdkultusz. De bantu hatásként Heitsi-Bibib figurája egyúttal a koinok legfőbb őse, s hogy még a halottak birodalmának királyaként is megjelenik, ebben egy másik érdekes délafrikai népcsoport, a dámák hatását kell észrevennünk. A koin mitológia kifejeződései — a meséken kívül — az ünnepi szokások, különösen a „Fiastyúk megjelenéséhez" kapcsolódó többnapos szertartás (A. W. Hoemle rövid közleménye), amelynek célja az eső és az állatok termékenységének biztosítása. — A kori mesékben a busman mesékhez hasonlóan felfedezhető a fejletlen társadalmi szinten élő népek érdeklődésének iránya (vadászmesék, állatmesék, eredetmagyarázó történetek stb.). A dalok egy része rögzített szövegű, mindig változatlan formában szólal meg (zömmel a mitikus alakokhoz fűződő szokásdalokat sorolhatjuk ide). A részben hiedelemmozzanatokkal átszőtt, de ugyanakkor nagyon világias hangütésű gyászénekek esetében viszont már erőteljesen érvényesül a rögtönzéses technika. Ez viszont azokhoz a rögtönzéses típusokhoz vezet el, amelyek zömmel társadalmi-közösségi fogantatásúak, mint pl. a különféle munkát, cselekvést kommentáló kísérő énekek, a főnök-, férj-, feleség-, gyermek- vagy barátdicsérő dalok. A rögtönzés dominál azoknak a bambuszsíppal kísért táncoknak az esetében is, amelyeknél a szólóénekes a régmúlt idők hősi tetteit, a vadászéletmód emlékezetes eseményeit eleveníti fel. — A dicsérőkkel vagy a táncdalokkal ellentétben állandó szövegűek a gyógyító varázsmondókák. — Igen gazdag a kori szólásmondások tára, bennük többek között empirikus csillagászati ismereteik, sőt naptáralkotásuk is nyomon követhető. Gyűjt. kiad. és irod.: W. H. I. Bleek: Reynard the Fox in South Africa, or Hottentot fables and tales (1864); Th. Hahn: Tsui-Goab, the Supreme Being of the Khoi-khoi (1881); L. Schultze: Aus Namaland und Kalahari (1907); A. W. Hoernle: A Hottentot Rain Ceremony (Bantu Studies, 1922, 1.); L. F. Maingard: Studies in Korana history, customs and languages (1932); uő: Korana folktales (1962); uő: Korana texts from Bloemhof (African Studies, 1967, 1.). Magyarul: 2 ének (Fónagy I., Wawiri, anto., 1942); 9 mese (Borbás M., Oroszlánmenyasszonyok, anto., 1961); 1 mítosz (Radnóti M., Karanga, a holtak ura, anto., 1970); 1 ének (Tornai J., Boldog látomások, 1977; 3 más esetben a nép megjelölése téves). O írod.: I. Schapera: The Khoisan People of South Africa (1930); G. S. Nienaber: Hottentots (1963); R. Stopa: Hottentot poetry (in Song, Dance, and Folk Tale) (Mitteilungen des Instituts für Orientforschung, 1964, 10.). Biernaczky Szilárd koithu nirtham: —indiai színjáték kojbál irodalom: —hakasz irodalom