Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - Krásnohorská, Eliska - Kraszewski, Józef Ignacy; Kleofas Fakund Pasternak
tet adott ki: Nox et solitudo ('Az éjjel és a magány', 1908); Verse ('Versek', 1912), de e kettővel forradalmat csinált a szlovák költészetben. Művészete az impreszszionizmus s a szimbolizmus ötvözete, amelyben a szlovák táj s a folklór elemei is sajátságos szerepet kapnak. Lelki alapállása a mélységesen sötéten látó, komor, kétségbeesett pesszimizmus: a szlovák hegyek novemberi ónos esője, a mellkasra ráülő nehéz köd adja meg e pesszimizmus alaphangulatát. A felvidék merész hegyoldalai, évszázados fenyvesei, havas csúcsai a költő kifejező eszközei. Komorságával honvágyát is jelképezi a messze cseh iparvidéken. E honvágyköltészetének három legszebb darabja a Piesen (1908: G. Szabó L. Dal, 1953); Vesper dominicae (1908: Bárányi F., ua. 1962); Otcova roma (1912: Darvas J., Apáim földje, 1934). Másik arca: a lázadóé. Forradalmisága nem öntudatos, mégis vár arra, hogy a sok szenvedésért visszaüthessen. Otrok (1912: Monoszlóy M. D., A rabszolga, 1957) és a Banícs (1912: Monoszlóy M. D, Bányászok, 1957) c. költeményei képviselik költészetében ezt a lázadást, amelynek még nincsen konkrét társadalmi tartalma, de a várt felszabadulás motívuma kétségtelenül benne rejtőzik. Életműve fontos előrelépést jelent a szlovák költészetben azzal is, hogy a szlovák nyelvnek, ill. e nyelv zeneiségének minden lehetőségét ki tudta használni. A modern nyugati (főleg francia és angol) költészet számos formai megoldásának adaptálásával s e formavilágnak a népköltészet formáit is felhasználó, sajátosan modern szlovák kifejezésmóddá való átalakításával több szlovák nemzedéknek adott ötletet az újításra: a Vesper dominicaenek Verlaine tömörségére emlékeztető sorai nála éppúgy természetes szlováksággal csengenek, mint amilyen modernné tudta varázsolni a Banícsban a szlovákoknál is ősi népies formát, a felező tizenkettest. O Gyűjt, kiad.: magyarul: Monoszlóy M. D.: Krasko összes versei (1957). O Irod.: R. Brtán: Poezia Ivana Krasku (1933); J. Brezina: Ivan Krasko (1946); Csukás I.: Ady és Ivan Krasko (1969); Sziklay László Krásnohorská [krásznohorszká], Eliska (írói név); Alzbéta Pechová (családi név); (Prága, 1847. nov. 18.—uo., 1926. nov. 26.): cseh írónő, költőnő, publicista, műfordító. Zeneszerző bátyja révén kapcsolatba került a hazafias gondolkozású művészekkel és újságírókkal. Noha csupán egy magániskolát végzett el, saját erejéből széles körű műveltségre tett szert. Vezető szerepet vitt a cseh nőmozgalomban, nagyrészt az ő érdeme volt az első cseh leánygimnázium megalapítása és a nők egyetemi felvételének megkönnyítése. 1875-től 1911-ig a Zenské listy szerkesztője volt. A nőkérdéssel kapcsolatos nézeteit a Zenská otázka ceská ('A cseh nőkérdés', 1881) c. tanulmányában fejtette ki. Első irodalmi sikereit formailag tökéletes, tetszetős verseivel aratta, lírájának azonban nem volt időtálló értéke. Máig is népszerű lányregényeinek az a nagy jelentősége volt, hogy kiszorították e műfaj idegen nyelvekből fordított sekélyes s többnyire ponyvaízű termékeit a könyvpiacról. Több szövegkönyvet is írt, s e kiváló librettók nagyban hozzájárultak a hozzájuk kapcsolódó zeneművek (többek között B. Smetana Hubicka ('A csók') és Z. Fibich Blanik c. operája) sikeréhez. Irodalomkritikáit és érzékletes írói arcképeit a nemzeti-társadalmi elkötelezettség pozíciójáról írta, nacionalista szellemben, amely idővel, különösen a kilencvenes években már túlhaladott konzervativizmusnak bizonyult. Mesterien fordított (Mickiewicz: Pan Tadeusz; Byron: Childe Harold; Puskin: Borisz Godunov). Haláláig folyamatosan írt derűs memoárjai (Gopfinesla léta, 'Mit hoztak az évek') irodalomtörténeti szempontból is érdekesek. Egyéb fő művei: Z májé zití ('Május életéből', költ.-ek, 1871); Povídky ('Elbeszélések', 1885); Letorosty ('Friss hajtások', költ.-ek, 1887); Svédlavicka ('A makacs kislány', reg., 1887); Svéhlavicka nevéstou ('A makacs kislány menyasszony lett', reg., 1900); Svéhlavicka zennékou ('A makacs kislány férjnél', reg., 1900); Gélinka (reg., 1901); Pestré povídky ('Tarka elbeszélések', 1923). Irod.: F. Strejcek: Elinka Krásnohorská (1922), Vladimír Smetácek Kraszewski [krasevszki], Józef Ignacy, Kleofas Fakund Pasternak; Boleslawita (írói nevek), (Varsó, 1812. júl. 28. —Genf, 1887. márc. 19.): lengyel költő, író, történész, kritikus, közéleti személyiség. Nemesi családból származott. Egyetemi tanulmányait Vilnában végezte. Az 1830-as, novemberi felkelés előkészítésében való részvételért két évet töltött börtönben. 1838-ban feleségül vette Z. Woroniczównát, a hercegprímás unokahúgát. 1853-ban Vilnából Zytomierzbe költözött, ahol aktívan részt vett a társadalmi életben mint színházigazgató és tanfelügyelő. 1858-ban a jobbágykérdésben nézeteltérései támadtak a helybeli nemességgel, s Varsóba költözött, ahol átvette a Gazeta Godzienna c. lap szerkesztését. A szerkesztői munka során Kristá- 43 Világirodalmi Lexikon VI. 673