Világirodalmi lexikon 7. Lanf–Marg (1982)
L (folytatás) - Liang, Si-csiu - Lianja - Libaniosz
tetni kezdte, de Liang Hung más nevet vett fel, és Santungba, majd Csiang-szuba vándorolt. Magyarul: 1 vers (Illyés Gy., Kínai szelence, anto., 1958; ua., KKK), Csongor Barnabás Liang Si-csiu (Hangcsou, 1902 — ?): kínai irodalomkritikus, műfordító. A pekingi Csinghua-egyetemen, majd az USA-ban tanult. Hazatérése után I. Babbitt ,,új humanizmusának" hazai népszerűsítőjeként lépett fel, s mint a forradalmi-baloldali irodalmi mozgalom polgári ellenzékének egyik fő képviselője Lu Hszünnel folytatott irodalmi polémiái révén vált ismertté. A harmincas években Shakespeare számos darabját ültette át kínaira. 1949 után Tajvanon élt. Galla Endre Lianja [handzsa]: a za'íre-i Shaba (egykori Katanga) tartományban élő mongo—nkundo népek eposza (-a mongo irodalom). E. Boelaert belga kutató gyűjtötte évtizedeken át, s gyűjtéséből az ötvenes évek végén két, mintegy 4000 soros változatot adott közre. Csak kevesen tudják előadni, még kisebb azoknak a száma, akik az összes epizódot ismerik. Legkiválóbb előadói ezért bizonyos értelemben hivatásos énekeseknek számítanak. A szöveg harmada-negyede ének, a többi próza, pontosabban a nem versesénekes elbeszélésegységek esetében is megfigyelhető a ritmikus próza eleddig még nem elemzett típusa, ill. e részek melodramatikus megvalósítása, ugyanis a ritmuskíséret (taps, csörgők) a történet előadása folyamán sosem szünetel, az énekes részek viszont responzoriális (szóló és kórus válaszolgatása) formában szólalnak meg. Számtalan kisebb elbeszélő műfajt (mesét, legendát, közmondást stb.) olvaszt magába, azonban sok tekintetben (pl. a visszatérő jelzőket, az epizodikus szerkezetet illetően stb.) megfelel a hőseposz kritériumainak. Teljes formájában a hős ősapjának, Lonkundónak a történetével kezdődik. Később, amikor Lonkundo családja szétszéled, unokája, Ilele (vagy Itonde) varázsló elindul egy messzi országba, hogy egy különleges fa varázserejű termését megszerezze. E távoli ország uralkodója azonban a fa köré gyűjtötte a vadállatokat, majd egy hálóval elfogatta Ilelét. Ilele felesége, Mbombe úgy értesül férje pusztulásáról, hogy a mágikus szarvkupában felforr a víz, a majmok sírnak és minden kötélcsomó kioldódik. Ekkor következik be a ,,világ teremtése'', Mbombe megszüli a hangyákat, a madarakat, végül az embereket, az utolsók között lányát, Nsongát, továbbá fiát, Liánját. Lianja áll bosszút Ilete haláláért: egyesíti a mongo törzseket, legyőzi a távoli ország királyát, a mágikus fát termésével együtt kivágatja, majd népét egy folyón túli országba vezeti, és a meghódított népekkel együtt letelepíti. Útközben ezer veszéllyel küzd meg, de mindig kisegíti a bajból varázseszköze, a mágikus harang. Lianja kultúrhéroszi feladatokat is ellát, és miután elvégezte dolgát, feleség-nővérével, Nsongával, továbbá anyjával és legidősebb fiával együtt felmászik egy magas pálmafára és eltűnik az égben. , Irod., ford. és kiad.: E. Boelaert: N'song'a Lianja (Congo, 1934); uő: N'song'a Lianja (Aequatoria, 1949. 12. 1 — 2.); A. De Rop: De gesproken woordkunst van de Nkundo (1956); E. Boelaert: Lianja Verhalen. I. Ekofo versie (1957); uő: Lianja Verhalen. II. De Voorouders van Lianja (1958); A. De Rop: L'épopée des Nkundo: l'original et la copie (Kongo-Overzee, 1958, 24.); M. Mamet: La Légende d'Lyanja (Szandá inka Lyanja, 1962); E. Boelaert: La procession de Lianja (Aequatoria, 1962, 25. 1.); A. De Rop: Lianja, L'épopée des Mongo (1964); R. Finnegan: Oral Literature in Africa (1970); D. A. Olderogge: Ob izucsenyii eposza narodov afriki (Africana, 1972, IX.); D. Biebuyck: The Epic as a Genre in Congo Oral Literature (R. M. Dorson: African Folklore, 1972). Biemaczky Szilárd Libaniosz: Libanius (latinos név). (Antiokheia, ma Antakya, Töröko., 314 — ?, 393?): görög szónok. Családja szülővárosának politikai életében jelentős szerepet játszott. Tanulmányait Athénben fejezte be, 340 —341-ben Konstantinápolyban nyitott szónok iskolát. Az intrikák elől 346-ban Nikomédiába távozott, 354-ben szülővárosába tért vissza, ahol haláláig működött. Iskolája a római birodalom keleti tartományaiban a leghíresebb volt, tanítványai közé tartozott Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul, Nazianszoszi Gergely. Szoros kapcsolatba került egykori tanítványával, a kereszténységgel szembenálló Julianus császárral, aki később megélhetéséről is gondoskodott. Utódai közül Valens császár gyanakvással, I. Theodosius barátsággal figyelte tevékenységét. A hatóságok önkényével szemben többször lépett fel Antiokheia védelmében. A ránk maradt hatvannál több beszéde közül fontosabbak: a saját személyére vonatkozó beszédek, köztük az Önéletrajzi logosz (1.), melyet 60 éves korában kezdett el írni; diatribé etera a 6 — 8. és 25. beszéd; Julianusszal kapcsolatos hét művéből kiemelkedik gyászbeszéde (18.); történeti