Világirodalmi lexikon 8. Mari–My (1982)
M (folytatás) - minstrel-show - Minszkij; Nyikolaj Vilenkin Makszimovics
fordshire területére terjedt ki. A 14. sz.-tól kezdve a középkori irodalom életében sajátos funkciót töltöttek be: feladatuk mindvégig elsősorban a szórakoztatás volt. Helyzetük Angliában a 16. sz.ban annyira megromlott, hogy I. Erzsébet királynő 1597-ben kelt ediktumában a csavargók sorába degradálta őket. A könyvnyomtatás elterjedésével szerepük megszűnt. A 13 — 14. sz.-i északfrancia udvarokban méneszreleknek nevezték azokat a jongleuröket, akik nemcsak előadói, hanem szerzői is voltak énekeiknek. A 14. sz. közepétől kezdve azokat a tanulmányaikat félbehagyó diákokat, klerikusokat nevezték így, akik főurak, fejedelmek támogatását keresvén állandó udvari szolgálatba léptek, s lakájként követték pártfogójukat, szemben a korábbi D jongbeur szabadabb és függetlenebb tevékenységével. Társadalmilag ugyan emelkedett ily módon a költő, művészi színvonala azonban ezzel párhuzamosan nem növekedett; a költő az új helyzetben erősebben függött a világi és szellemi hatalmaktól, egyre messzebb került a néptől, s a mesterségbeli ügyesség sokszor teljesen háttérbe szorította az inspirációt. ,,A jongleur meséli, a méneszrel oktatni akar, fejedelmeknek ír vigasztalást, erkölcsi aranymondásokon kotlik, és ceremóniák szabályzatát állítja össze. A vidám nevetést felváltja a szomorú fontoskodás." A 18. sz. végi és a 19. sz.-i európai romantikus írók a minstrelek alakját gyakran szélsőségesen kiszínezve ábrázolták. Ott bhárd, dalnok) ( írod.: F. Reymond: Jongleurs und Menestrels (1883); G. Eyre Todd: Medieval Scottish Poetry (1892); L. Clédot: La poésie lirique au moyen âge (1893); Scots minstrelsie: A National of Scottish Songs (1-6. köt., 1893); G. Gregory Smith: Specimens of Middle Scots (1902); W. Scott: Minstrelsy of the Scottish Border (1-3. köt. 1902); F. Sidwick: Popular Ballads of the Olden Time (1903 -1912); E. Duncan: The Story of Minstrelsy (1907); Early English Lyrics (1907); E. Farai: Les Jongleurs en France au moyen âge (1910); T. F. Herderson: The sallad in Literature (1912); A. S. Cook: Literary Middle English Reader (1915); E. K. Chambers: Early English Lyrics (1926); J. R. Moore: Mirael Plays, Minstrelsy and Jigs (PMLA, XLVIII., 1933); P. Waremann: Spielmanndichtung. Versuch einer Begriffsbestimmung (1951); Szamár-testamentum (Előszó: Lakits P., 1962). Kovács Endre minstrel-show [minsztrel só] ('énekmondó látványosság'), amerikai (USA) szórakoztató műsor. Három részéből állt: az első és befejező részben tréfákat, jeleneteket, humoros-szatirikus aktualitásokra épülő rögtönzéseket adtak elő, a középrészben a színészek vékony cselekményszállal összefogott szólószámai hangzottak el. A játékforma a 19. sz. közepén vált népszerűvé, azonban szerkezeti beosztása rövid ideig maradt csak meg, a század 70-es 80-as éveire az első és a befejező rész mindinkább kabarévá ötvöződött, a viszonylag zártabb középrészből pedig a jellegzetesen amerikai variety show (varieté), ill. vaudeville, a zenés bohózat egy sajátos amerikai formája fejlődött ki, mely jelentős hatással volt napjaink musicaljére. A kabaré irányában fejlődő műsordarabok, a minstrel show népszerű számai, a bekormozott arccal előadott operaparódia a corkopera, valamint gag-show és a skit hoszszabb ideig megtartották egyéni vonásaikat, s kisebb-nagyobb változtatásokkal (a gag-show a filmen nyert jelentős szerepet, a skit oldott hangú, csevegő kon-Jeransszá vált) ma is élnek az amerikai kabaré- és miserészínpadokon. O (—zenés színjátékok, egyveleg, varieté, kabaré) , írod.: C. Wittke: Tambo and Bones. A History of the American Minstrel Stage (1930); Muzslay László Minszkij (írói álnév); Nyikolaj Vilenkin Makszimovics (családi név); (Glubokoje, mai vityebszki körzet, 1805. jan. 27.— Párizs, 1937. júl. 2.): orosz költő. Szegény családban született. Péterváron jogi egyetemet végzett. 1905-ben letartóztatták, mert részt vett a bolsevik Novaja Zsizny c. lap kiadásában, amelyben többek közt Lenin Pártszervezet és pártirodalom c. cikke is megjelent. A börtönből kiszabadulva Párizsba emigrált. 1917 októbere után szovjet diplomáciai megbízatással Berlinben, majd Párizsban tevékenykedett. Élete utolsó tizenöt évében nem foglalkozott irodalommal. Költői indulása a nyekraszovi iskola és a narodnyik eszmék jegyében történt. 1876-tól megjelenő első versei — bár nem ígértek eredeti tehetséget — népszerűek voltak népies hangvételük és a közelgő vihar előérzetének kifejezése miatt. Első gyűjteményes kötetét a cenzúra 1883-ban elkobozta. A következő év alkotói fordulatot hozott, Minszkij az etikai, társadalmi kötelezettségektől eloldott művészeti individualizmusért szállt síkra, melynek végső célja az alkotó személyiség „megistenülése" az alkotásban. A Sztarinnij szpor ('Régi vita', 1884), valamint a Pri szvetye szovesztyi ('A lelkiismeret fényénél', 1890) tanulmányaival az orosz szim-