Világirodalmi lexikon 10. P–Praga (1986)
P - Panagopulu, Maria - Panaitiosz - Panajev, Ivan Ivanovics - Panajev, Vlagyimir Ivanovics
Panagopulu, Maria; Maria Panagopoulou; Panagopulu, Maria (új átírás); (Gortinia, 1948—): görög költőnő. Súlyos betegsége gyermekkora óta a négy fal közé száműzte. Tömör fogalmazású, érzelmekben gazdag lírát művel. Sajátos eszköze a kisszerűség, a társadalom fonákságai ellen kihegyezett szatirikus élű zsurnalizálás. O Művei: Jevszi hroni eedőízlelés', 1972); Vurkomeni angeli ('Könnybe lábadt szemű angyalok', 1978); Katatheszisz ('Tanúvallomások', 1984). O Magyarul: 2 vers (Bari K., Gáspár K., Mozgó Világ, 1983, 2.). Szabó Kálmán Panaitiosz; Panaitios; Panaetius (latinos név); (i. e. 185—109): görög sztoikus filozófus, Antipatrosz tanítványa, Poszeidóniosz mestere, a középső sztoa megalapítója. Athéni tanulóévei után Rhodosz szigetén működött, majd élete java részét Rómában töltötte. A római politikát a görög filozófiával összeötvözni kívánó Scipio-körnek volt tagja. Legnagyobb szellemi élménye az erőteljesen fejlődő, ám a köztársasági eszményeket még tiszteletben tartó Róma megismerése. Filozófiájában — amely az ósztoa, Platón és Arisztotelész gondolataiból elegyített termékeny eklektikus tanítás — a sztoikus emberideál, a bölcs kilép addigi magányából és a társadalom üdvén munkáló politikussá válik. Elveszett főműve, a Peri tu kathékontosz ('A kötelességről') szakít az ósztva rideg individualizmusával és az ún. külső javakat, a testi egészséget, a vagyont és a hírnevet filozófiailag értékesnek nyilvánítja. Mivel az emberi életnek nemcsak színterét, hanem célját és értelmét is az emberi közösségben jelöli meg, ezért filozófiájából kiküszöbölni igyekszik minden nem evilági mozzanatot: tagadja a lélek halhatatlanságát, és kételkedik a jóslatok igazságában. O Tanításáról csak másodlagos forrásokból tudunk. Ezek közül a legjelentősebb Cicero De officiis ('A kötelességekről') c. műve, melynek első két könyve Panaitiosz elméletét tartalmazza. O Kiad.: M. van Straaten: Panaetii Rhodii fragmenta (1952). (A könyv címe megtévesztő, valójában a másodlagos antik beszámolók gyűjteménye). O Magyarul: 1 részlet (Barcza J.—Soós J.: Sztoikus etikai antológia, 1982). O Irod.: M. Pohlenz: Die Stoa. Geschichte einer geistigen Bewegung (1—2 köt., 1955— 1959); Steiger K.: Utószó (Epiktétosz Kézikönyvecskéje, 1978); uo.: ua. (Sztoikus etikai antológia, 1983). Steiger Kornél Panajev, Ivan Ivanovics (?, 1812. márc. 27.—Szent-Pétervár, 1862. márc. 3.): orosz író. Nemesi családból származott. A pétervári egyetem elvégzése után 1844-ig, nyugalomba vonulásáig tisztviselőként szolgált. Az 1830-as évektől publikált folyóiratokban, almanachokban. Korai prózája az orosz romantika jegyében íródott. Elbeszéléseiben és kisregényeiben antifeudális szemléletéből fakadóan az arisztokrata körök bírálata egyre erősödött. Az 1840-es években a naturális iskola képviselőjeként ún. fiziológiai karcolatokkal jelentkezett az Otyecsesztvennije zapiszki c. folyóiratban, szatirikusan gúnyolódott a reakciós újságírás erkölcsei fölött. A Rodsztvennyiki ('Rokonok', 1847) c. kisregényében a „felesleges embert" ábrázolta, az 1830-as évek idealista filozófiai hátterének bemutatásával megelőzte Turgenyev Rugyin (1856) c. regényét. Az elsők között vetette fel az orosz irodalomban a női emancipáció kérdését Lviv provincii ('Arszlánok vidéken', 1852) c. regényében. A Vnuk russzkovo millionyeva ( Egy orosz milliomos unokája', 1858) c. regényében egy kereskedőcsalád három nemzedékének sorsában figyelte meg a pénz egyéniségbomlasztó hatalmának érvényesülését. Panajev szépírói művei erkölcsrajzi jellegűek. Életművében jelentős helyet foglalnak el paródiái. 1847-ben Nyekraszovval együtt újra megindították a Szovremennyik c. folyóiratot, amelynek szemle-, ill. tárcarovatát vezette. Csernisevszkij Panajev halálára írt nekrológjában igen magasra értékelte irodalmi és társadalmi pályafutását. O Főbb műve még: Lityeraturnije voszpominanyija ('Irodalmi emlékezések', 1861). O Gyűjt. kiad.: Polnoje szobranyije szocsinyenyij ('összes művei', 1888—1889); Izbrannije proizvegyenyija ('Válogatott művei', 1962). O Magyarul: részlet a memoárjából (Karancsy L., Irodalmi élet Oroszországban, 1964). Papp Mária Panajev, Vlagyimir Ivanovics (Tyetyusi, Kazanyi korm., 1792. nov. 17.—Harkov, 1859. dec. 2.), orosz költő. Nemesi családból származott. 1806-tól a kazanyi egyetemen tanult. 1832-től az udvari kancellária élén állt. 1815-től jelentek meg első, szentimentális idilljei, amelyekben S. Gessner hatása érezhető: Dafnyisz i Damet ('Daphnisz és Damethosz'); Dafnyisz i Milon ('Daphnisz és Milón'); Menalk i Tirszisz ('Menalkosz és Türszisz'); Mecstatyel Mirtil ('Az álmodozó Mürtilosz'); Bolnoj ('A beteg') stb. O Gyűjt, kiad.: Igyilki ('Idillek', 1820). O Magyarul: 1 vers (Rab Zs., Sárkányölő, anto., 1965); 1 vers (Rab Zs., Klasszikus orosz költők, anto., 1966). Pavlovszky Mária