Világirodalmi lexikon 12. Rjab–Sez (1991)
S - Santic, Slavko - Santidéva - Santillana, Marqués de
Santic [santity] Slavko (Szarajevó, 1937. dec. 21.—), szerb költő, műfordító. Az egyetemet Szarajevóban végezte, jugoszláv irodalom szakon. Sokáig újságíróként dolgozott. Évekig a szarajevói rádió állandó kritikusa volt. Jelenleg a szarajevói televízió drámai műsorainak a szerkesztője. O Verseit több nyelvre lefordították. Jellemző rájuk a modern irodalom élményköre: a magány, a szorongás, a szerelem, a mulandóság, a kétely és a remény. Melankolikus hangvételűek, noha a humor sem idegen tőlük. Rádiódrámákat is ír. O Művei: Vrlo duge svetlosti ("Nagyon hosszú fények', költ.-ek, 1961); Pejzazza pravu reo ('Az igaz szó vidéke', költ.-ek 1965); Buduci oblik ('A leendő alakzat', költ.-ek, 1965); Ljudska biljka ('Emberi növény', költ.-ek, 1969); Unutravnje more ('Belső tenger', költ.-ek, 1974); Juzna tapiserija ('Déli faliszőnyeg', költ.ek, 1975). Vajda Gábor Sántidéva (7. sz.): indiai vallásbölcselő. A mahájána-buddhizmus metafizikáját és erkölcstanát szedte versbe Siksá-szamuccsaja ('Tanok összegzése') és Bódhicsarjávatára ('A bölcs viselkedés megtestesülése') c. szanszkrit nyelvű műveiben. Vekerdi József Santillana [szantillána], Marqués de (írói és nemesi név), língo Lopez de Mendoza (családi név), (Carrión de los Condes, 1398. aug. 19.—Guadalajara, 1458. márc. 25.): spanyol költő, író, politikus és katona. Gazdag nemesi család sarjaként az aragóniai uralkodó, 1412-től 1418-ig II. János udvarában szolgált. Részt vett a kor politikai és katonai csatározásaiban, harcolt a mórok ellen. Az udvarban kezdte gyűjteni a kor mértékével mérve rendkívüli gazdagságú könyvtárát, amely irodalomszervezői tevékenységének alapja lett. Költészetében a feudális, keresztény, lovagi gondolkodás összekapcsolódik az Itáliából érkező reneszánsz szellemiséggel. Dante követőjeként allegorikus műveket alkotott, amelyekben az erőteljes morális elkötelezettséget mitológiai személyek szerepeltetésével teszi képszerűvé. Ilyen tárgyú munkái közül kiemelkedő a Comedieta da Ponca ('Poncai komédia', 1436). Ebben V. Aragóniai Alfonznak és két testvérének genovai fogságát és kiszabadulását választja témául. A művet elegáns és ugyanakkor rendkívül erőteljes stílusa, a három testvér által képviselt arisztokrata értékek szemléletes bemutatása teszi érdekessé. Petrarca Daloskönyve indítja a 42 sonetos fechos al itálico modo ('42 talján módra készült szonett', 1438) megalkotására. Bár ezek a politikai, szerelmi, erkölcsi és vallási tárgyú szonettek még nem tökéletesen valósítják meg a petrarcai formát, jelentőségük mégis óriási, mivel ez az első kísérlet spanyol nyelven az újfajta költészet meghonosítására. Hasonló okokból nagy fontosságú a versei elé írott bevezetője: Carta Prohemio al Condestable Don Pedro de Portugál ('Levél Don Pedro de Portugál fővezérhez és bevezető a művekhez', 1449). Ez a mű valójában az első lépés a spanyol nyelvű irodalomtörténet és -kritika megalapozása felé. Benne igen sok fontos és értékes adatot találunk a kor irodalmáról, és megismerhetjük a szerző ízlését és ambícióit is. A költészetet három nagy csoportba osztja. A magasztos költészethez tartoznak a klasszikus görög, latin szerzők művei. A középszerű kategóriába azok imitációi, s végül az alacsonyrendűek közé mindazok a művek, amelyek a „puszta szórakozást" szolgálják, s nincs mögöttük erkölcsnemesítő szándék. A sors különös játéka, hogy míg korában Santillana valóban didaktikus költeményei által vált híressé, az utókor épp a harmadik csoportba sorolható dalai és pásztorkölteményei miatt tartja számon. A Canciones y decires ('Dalok és versek' modern kiad. 1913) stilizált népiességű költeményei a műfaj legszebb darabjai közé tartoznak. A provanszál mintára íródott Serranillas ('Pásztordalok') pedig költői tökéletességükkel és különlegesen festői szemléletességükkel tűnnek ki. A tíz serranillában a szerző a különböző tájak s a különböző női egyéniségek megjelenítésével érzékletes körképet nyújt egész Kasztíliáról. Gyűjt. kiad.: Obras de don Inigo de Mendoza ('Don Inigo de Mendoza művei', 1852); Obras ('Művei', 1956); Poesias completas ('Összes költeményei', 2 köt., 1975); Antología de su obra en prosa y verso ('Prózai és verses műveinek antológiája', 1985). Magyarul: 1 vers (Molnár I., Spanyol költők antológiája, 1962); 3 vers (Jékely Z., Lator L., Majtényi Z: Hesperidák kertje, anto., 1971); 1 vers (Weöres S.: Egybegyűjtött műfordítások, 1976). O írod.: M. Schiff: La bibliothéque du marquis de Santillane (1905); M. Pérez y Curis: El marqués de Santillana (1916); J. A. de los Ríos: Vida del marqués de Santillana (1947); R. Lapesa: La obra literaria del Marqués de Santillana (1957); A. J. Foreman: The structure and content of Santillana's „Comedieta de Ponca", (Bulletin of Hispanic Studies, 51. köt., 1974). Csantavéri Júlia