Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (1993)
T - Teofal Rilszki - Teofil, Szent
szervezője és irányítója volt évtizedeken át. Életéről és munkásságáról főként Kallisztész konstantinápolyi pátriárka hagiografikus dicsőítéséből tudunk, amelynek Vladiszlav Gramatik által készített legrégibb másolata 1479-ből maradt ránk a Rilszki panegirikben ('Rilai panegirikus'), O Vidin környékén született. A Szveti Nikola kolostorban állt be szerzetesnek, majd sokáig Tirnovo, Cserven, Rusze és Szliven melletti kolostorokban szerzeteskedett. 1335 és 1346 között a Sztrandzsa hegységben lévő Parorija melletti kolostorban elkötelezte magát a hészükhaszmosz (a bizánci szerzetesség misztikus irányzata) mellett. Ez a bizánci nemzeti teológia az unióellenesség legeredetibb kifejeződése volt; a keleti ortodoxia szellemében elutasította a római egyháznak Bizánc ideológiájától eltérő tanait. A következő éveket Athosz kolostoraiban, valamint Szalonikiben és Konstantinápolyban töltötte. 1350 táján visszatért Tirnovóba, ahol megalapította a kilifarevói kolostort. Maga köré gyűjtötte kora tudós szerzeteseit, egyházi íróit. Kolostorából olyan nagy egyéniségek kerültek ki, mint Evtimij Tarnovszki és Kiprian. Tekintélyéről tanúskodik, hogy 1350-ben és 1360-ban is részt vett Tirnovóban az eretnekek elleni zsinaton. Az egyházpolitikában az ortodox Bizánc-barát irányvonalat képviselte. Arra törekedett, hogy megismertesse a bolgárokat Bizánc szellemi életével, művelődésével. Igyekezett meghonosítani a bizánci irodalmat, jogot és művészetet. Élete vége felé Konstantinápolyba ment (1363) Kallisztész pátriárkához, akihez személyes barátság fűzte. Négy tanítványa kísérte el (köztük volt Evtimij és talán Kiprian is). Bizonyára diplomáciai feladatot is teljesített. Életművében a bizánci teológiai művek fordításánál is jelentősebb helyet foglal el a Kilifajevói Könyvmásoló Iskola megteremtése, amelynek hagyományait aTarnovszka knizsovna skola folytatta. Kallisztész terjedelmes hagiográfiája mellett G. Camblak is dicsőíti a Pohvalno szlovo za Evtimij ('Evtimij dicsérete'; T. Doncsev: Evtimij pátriárka Tirnovóban, részlet, A bolgár irodalom kistükre, 1969) c. híres művében. Kiad.: O. M. Bodjanszkij: Zsityje i zsizny prepodobnovo otca nasevo Feodoszija ('Feodoszij atyánk szent élete', Cstenyija, Obscsesztvo isztorii drevnosztyej rosszijszkih, 1860); B. N. Zlatarszki: Zsityje i zsizny prepodobnovo otca nasevo Feodoszija ('Feodoszij atyánk szent élete', Szbornik za narodni umotvorenija, 1904, 20.). (rod.: V. Sz. Kiszelkov: Zsitieto na szveti Teodoszij Tarnovszki kato isztoricseszki pametnik (1926); P. Dinekov: Sztara bulgarszka literatura (2. köt., 1953). Juhász Péter Teofan Rilszki (18. sz. 2. fele): bolgár egyházi író. Életéről kevés megbízható adat maradt ránk. Az általa másoltdamaszkinok széljegyzeteiből következtethetünk arra, hogy mikor és hol működött. Eszerint rilai szerzetes volt. A rilai kolostorban támadt fel benne a vágy a művelődésre és a kódexek másolására. 1772-ben Todor Vracsanszki pápával közösen lemásolt egy terjedelmes damaszkint, amely a vracai múzeumban található. Első önálló kódexmásolata 1775-ből maradt fenn. 1778-ban mint vracai pópa maga is írt damaszkint. Utolsó kézirata 1791-ből származik, Belovóban őrzik. Kéziratai főként a hagyományos vegyes tartalmú gyűjtemények másolataiból állnak, melyeknek többségét Joszif Bradati fordította újgörögből bolgárra, de találunk köztük régebbi bolgár gyűjteményekből átvett elbeszéléseket is. Érdekes megfigyeléseket tartalmaznak a bolgárok életéről; ezek főként Joszif Bradati feljegyzései a bolgár babonákról, a balkáni népek török hódoltság alá kerüléséről, az erőszakos iszlámosításról. E gyűjtemények saját korukban népies nyelvük és közérthető tartalmuk miatt rendkívül népszerűek voltak. Orod.: B. Gacov: Damaszkinak ot Rilszkaja skola (Duhovna kultura, 1933, 51—52. sz.); D. Petkanova-Toteva: Damaszkinite v balgarszkata literatura (1965); P. Dinekov: Sztarobalgarszki sztranici. Antologija (1966); Juhász Péter Teofil: Szent Theophilosz (eredeti görög név); Theophilus (latinos névváltozat); (Antiokheia, i. sz. 2. sz.): görög nyelven alkotó egyházatya. Életéről igen kevés adat maradt fenn. Az Eufrátesz vidékéről származott, pogány családból. Felnőtt korában keresztelkedett meg. I. sz. 169-ben lett Antiokheia püspöke. Szent Jeromos tudósít arról, hogy Teofil kiadott egy munkát Markión ellen, Marcus Aurelius császár uralkodása alatt. Euszebiosz szerint Hermogenész ellen is írt egy támadó élű írást. Ez a két mű nem maradt ránk. Megmaradt viszont Teofilnak Eisz Autolükon ('Autolükosz ellen') c. vitairata, amely három, egymással lazán összefüggő könyvet foglal magában. Az első két könyv dialogikus jellegű (dialógus), a harmadik pedigj levél formájában készült, amit a levelekre jellemző üdvözlő formula is jelez a könyv kezdetén: „Theophilosz üdvözli Autolükoszt!" . Teofil művének értékét sokan sokféleképpen hatá-