Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (1993)
T - Talvj; therese Albertine Luise von Jacob - Tama - Tamai Katsunori - Tamarack Review, The - Tamariani - Tamariszkus és Datolyapálma
TAMAR 1952) éppúgy, mint a Nikesz ('Alap', 1964; oroszul: Fundamentum, 1977) c. regénye a csuvas ipari dolgozók életének művészi dokumentumai. A csuvas falu forradalom előtti éveit idéző önéletrajzi elbeszélése, a Páva szülő szincse ('A buinszki országúton', 1954; oroszul: Na buinszkom traktye) a Nike mellett, legjobb műveinek egyike. O Gyűjt. kiad.: Szujlasza ilniszem ('Válogatott művek ', 1977). O írod.: Hlebnyikov: Csuvasszkij román (1966). Tasnádi Edit Talvj szalvij (írói név); Therese Albertine Luise von Jacob (eredeti családi név); Robinson (férjezett név), (Halle, 1797. jan. 26.— Hamburg, 1870. ápr. 13.), német írónő. Gyermekkorát és fiatal éveit Oroszokban, Harkovban és Szentpétervárott töltötte, ahol a szláv lelkiség nagy hatással volt rá. Érdeklődése középpontjában később is a szláv irodalom állt. V. S. Karadzic közvetítésével megismerkedett a szerb népköltészettel, amelyből összegyűjtött és formahiísen lefordított egy antológiára valót Volkslieder der Serben ('Szerb népdalok', 1825—1826) c. A szerb népköltészet általa vált ismertté a nyugati világban. Emellett elbeszéléseket és tanulmányokat írt. 1830-ban férjével együtt elhagyta Európát, a házaspár az USA-ban telepedett le. Házuk az amerikai németség és az irodalmárok fontos találkozóhelye lett. Ettől kezdve angolul is publikált, valamint férje, a neves amerikai bibliakutató, E. Robinson alapvető műveit fordította angolra, így a Biblical Researches ('Bibliai kutatások', évt., 1865) c. tudományos munkát. O Műveit mély és bensőséges érzelmek jellemzik, amelyeket szerzőjük gyakorlatias gondolkodásmóddal és józan ítélőképességgel párosít. O Művei: Versuch einer geschichtlichen Charakterisierung der Volkslieder germanischer Nationen ('Kísérlet a gemán népek népdalainak történeti jellemzésére', tan., 1840); Die Auswanderer ('A kivándorlók', elb.-ek. 1852); Fünfzehn Jahre ('Tizenöt év', tan., 1868). O Gyűjt. kiad.: Gesammelte Novellen ('Összegyűjtött elbeszélések', 1874). O írad.: L. Wagner: Talvi 1797—1870 (1897). Varga Péter Tama: japán -*tankaköltészeti folyóirat. A Kitahara Hakusha által vezetett Tama tankakoT adta ki 1935 és 1952 között. A —• Shinkokinshu, ill. a Matsuo Basho által képviselt japán szimbolikus költészet hagyományait követve, a Shinshisha (Új költészet társasága) irányzatához tartozó, s a romantikus szellem felélesztésére törekvő költői mozgalom lapja. Az Araragi körének realista, naturalista stílusával szemben a Shinkokinshu költeményeinek klasszikus szépségét ötvözte modern, romantikus elemekkel. Főbb költői Kitahara Hakushu mellett Miya Shoji, Kimata Osamu. Kitahara Hakushu halála után a lap megszűnt. Varrók Ilona tamai {'rizsföld-tánc'): japán irodalmi formák, tauta Tamai Katsunori: -+Hino Ashihei Tamarack Review, The: -*•Kanada irodalma Tamariani: -+Csahruhadze Tamariszkusz és Datolyapálma: akkád nyelvű költői mű; az —• adamanduga műfajában írt vetélkedés a két növény között. Bevezetése az őskor napjait, a csatornázás kezdetét idézi, ugyanis a gyümölcstermesztő kertgazdálkodás maga Dél-Mezopotámiában csak csatornákból öntözött földeken lehetséges. E bevezetés a sumer mitológia hagyományaihoz kapcsolódik, amit az is kifejez, hogy szövege a hajdankor királyaként Gilgamest említi. A tulajdonképpeni vetélkedésben a tamariszkusz, az egyetlen használható törzsű helybeli haszonfa, fájának sokoldalú alkalmasságát, a pálma viszont gyümölcsének, a lakosság fő táplálékának kiválóságát dicséri. Öndicsérő monológjaik kiélezett, túlzóan egyoldalú büszkesége a műfaj jegye; a polémia a mezopotámiai ember mindennapjait, megélhetését, életkörülményeit sokoldalúan jeleníti meg. A szöveg három lényegesen eltérő változatban maradt fenn, az i. e. 18. sz.-ra tehető ún. óbabiloni, az i. e. 13. sz. körüli időkre tehető középasszír változatban, és egy, az utóbbinál valamivel későbbi átdolgozásban, amely gyatra helyesírásával, az asszír nyelvjárásból átvett nyelvtani sajátosságokkal, a táblaszerződésekre emlékeztető külalakjával egyaránt arra utal, hogy nem írnok-értelmiségi, hanem az „üzleti élet" képviselője készítette — fontos adalékként a kor irodalmi életéhez. A görög tudományos író, Sztrabón említést tesz egy perzsa énekről (Geographika, 16.1, 14.), amely a pálmafa 360-féle felhasználási módjáról szól: ez az utalás az akkád vetélkedés irodalmi továbbélésére utal. Egy pehlevi mese Az asszír fa címen dolgozza fel, s Kallimakhosztól is fennmaradt egy töredék, amely az akkád szöveg görög átköltésének tekinthető. A mű népszerűségét az ókori világban feltehetően nemcsak iro.