Világirodalmi lexikon 17. Vie–Y (1994)

W - Widerberg, Siv - Widmann, Joseph Viktor - Widmar, Antonio

Widerberg [víderberg], Siv (férjezett és írói név); Palmgren (eredeti családi név), (Bromma, ma Stockholm része, 1931. jún. 12.—): svéd költőnő, írónő. Szépírói színre­lépését megelőzően újságíró és tanítónő volt. Gyermekeknek írott könyveivel és színjátékaival vált ismertté, művei azon­ban a felnőttekhez is szólnak. Ingrid Sjö­strand mellett kiemelkedő szerepet töltött be a svéd gyermekvers megújításában. Az általuk megalkotott, nem csupán gyer­mekeknek és serdülőknek szóló költemé­nyek újszerű, a hagyományos ifjúsági könyvek idealizált ábrázolásmódjával szemben gyermekeket érintő társadalmi és politikai problémákat vetnek fel.­­ Könyveiben a gyermekek szempontjából ábrázolja a generációk közötti konflik­tust és a gyermekek önállóságért vívott harcát; ebben fontos szerep jut saját él­ményeinek. Nyíltan és érthetően ír a sze­relem és a szexuális élet kérdéseiről a Mamma, pappa, barn ('Mama, papa, gye­rekek', 1967) c. könyvben,, mely a tizen­évesekhez és a szülőkhöz szól. E műve azért is figyelmet keltett, mert a szoká­sos szalonképes kifejezések helyett a köz­nyelv szókincsét használja. A Klass 6 D Sverige Världen ('A 6.­­ osztály, Svédor­szág, a Világ', 1976) és a Hasse (ua., 1983) c. lírai elbeszélések két nagysikerű sorozat bevezető kötetei voltak. Műveiben a szerző azonosul a gyermekek lelkivilágával, gon­dolkodásra és cselekvésre ösztönözve az ol­vasókat.­­ Egyéb fő művei: Gertrúd pá daghem ('Gertrúd napköziben', gyermek­könyv, 1966); Snart sjutton ('Hamarosan tizenhét', reg., 1966); Apropo mej ('Apropó én', ifj. reg. 1967); Agneta och Björn ('Agne­ta és Björn', alak, 1969); En syl i­vadret ('Néhány közbevetett szó', költ.-ek, 1969); Jag heter Siv ('Engem Sivnek hívnak', költ.-ek, 1971); Vi ár mánga ('Sokan va­gyunk', költ.-ek, 1974); Folkets kraft ar stor ('Nagy az emberek ereje', költ.-ek, 1975); Den stora system­ ('A nővér', gyermek­könyv, 1984); En otrolig história? ('Hihetet­len történet?', gyermekkönyv, 1987); Nar jag var barn ('Amikor gyerek voltam', gyer­mekkönyv, 1991).­­ Vál. kiad.: Engangtill ('Még egyszer', költ.-ek, 1975); Som sagt var ('Mint már mondottam', költ.-ek, 1983); Barnens versbok ('Gyerekek verseskönyve', anto., 1986); Karlek och uppror ('Szerelem és lázadás', anto., 1989). O Magyarul: 3 vers (Tótfalusi I., Róka vigasztaló, anto., 1973); 14 vers (uő, Ami a szívedet nyomja, anto., 1975); 4 vers (uő, Hel, 1991, 31.). O írod.: G. Ambjörnsson—M. Strömstedt (szerk.): Lásning för barn (1973); A. Holm —Siv Widerberg (szerk.): Barndomens böcker (1984); B. Westin: Children's Liter­ature in Sweden (1991). Baksy Péter Widmann [vidman] Joseph Viktor (ere­deti név): Messer Lodovico Ariosto H­el­veti­co (írói álnév). (Nennowitz, 1842. febr. 2.—Bern, 1911. nov. 6.): svájci német köl­tő, író, esszéista. Apja Csehó­­ból menekült cisztercita szerzetes volt, aki áttért a pro­testáns hitre, és lelkész lett. Widman így már gyermekkorában Svájcba került. Ba­selben járt iskolába, 1862—1865-ben Ba­selben, Heidelbergben és Jenában jár egye­temre, teológiát, filozófiát és filológiát hall­gatott. Olaszok­ i utazása után 1866-ban Liestalban orgonista és zeneigazgató lett. 1867-ben egyházi hivatalt kapott Frauen­feldben, majd 1868-ban iskolavezetőnek nevezték ki Bernben, ahol a protestáns egyházi vezetőkkel szembeni tiltakozása­ként feladta egyházi állását. Ezért végül iskolavezetői állásából is elbocsátották. Ez­után újságíróként tevékenykedett, 1880-tól a berni Bund (Szövetség) c. lap kulturá­lis rovatának szerkesztője volt.­­ Publi­cisztikájában a társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet. Vihart kavart 1897-ben Maskáfer-Komédie ('Cserebogár-komé­dia') c. műve, amelyben a transzcendens hatalmakba vetett hitet önbecsapásként mutatta be, amiért személyét, ill. írói mun­kásságát a svájci nyilvánosság egy része vehemensen elutasította. Egyéb színdarab­jai klasszicista stílusban íródva sokszor tör­ténelmi témákat illusztráltak, így pl. az Erasmus von Rotterdam ('Rotterdami Eras­mus', 1865). Prózaművei szellemes elbeszé­lői modorban, de minden eredetiség nélkül íródtak, érdekes svájci életképeket is talál­hatunk bennük.­­ Főbb művei még: Iphi­genie in Delphi ('Iphigénia Delphiben', drá­ma, 1864); Buddha (un., eposz, 1869); Die Königin des Ostens ('A Kelet királynője', színjáték, 1880); Aus dem Fasse der Danai­den ('A Danaidák korsójából', reg., 1883); Der greise Paris ('Az agg Párisz', alak, 1895); Aus dem andern Weltteil ('A másik világrészből', elb.-ek, 1906); Der Gorilla ('A gorilla', elb., 1912); Doktor Wilds Hochzeits­reise ('Wild doktor mézeshetei', elb., 1923).­­­­rod.: K. Glindl: Joseph Viktor Wid­mann als Satiriker (1961). Kerekes Gábor Widman [vidmary, Antonio; Vidmar, Vid­m­ár (írásváltozatok); (Fiume, ma: Rijeka, Horváto., 1899. jún. 9.—?), olasz—magyar író, műfordító, irodalomtörténész. A Révai­lexikon félreérthetetlenül olasz íróként tünteti fel, ő maga több írását is Vidm­ár

Next