Világirodalmi lexikon 18. Z–INDEX (1995)
Z - zöka - Zoku Kojidan - Zola, Émile
meghódítása, 1920; Csillag K., ua., 1930; Antal L., ua., 1983) c. regényét előlegezi meg. Külön kérdés Zola és a színház viszonya: ilyen irányú érdeklődése ugyan egész életében végigkísérte, drámaíróként mégsem tartják számon. Másfelől viszont a naturalista színház elméletét ő dolgozta ki nemcsak Franciaor-ra (A. Antoine, Théátre-Libre), hanem egész Európára kisugárzó, hol közvetlen, hol közvetett hatással (G. Hauptmann, K. Sz. Sztanyiszlavszkij stb.). Zola — a romantikus dráma reformjain túllépve — „modern", vagyis a valóságos élethez közelebb álló és igazabb színházat akart, melyben nincs helye a valószerűtlen érzelmeknek és kimódolt bonyodalmaknak. Első komoly kísérlete a Thérése Raguin színpadi változata volt (bem.: 1873. júl. 11., Théátre de la Renaissance), mely nyilvánvaló fogyatékosságai ellenére a naturalista dráma mintadarabjának tekinthető. A Rougon-Macquart ciklus írása közben nem egy regényének született, többnyire az író kisebb-nagyobb mértékű közreműködésével, színpadi változata. Zola — főként élete utolsó évtizedében több szövegkönyvet írt daljátékokhoz, elsősorban a zeneszerző A. Bruneau számára: ilyen a bibliai ihletésű Lazare (ua.: 1893), melynek megzenésítésére csak 1903-ban került sor (bem.: a francia rádióban 1957-ben); Messidor (ua.: 1894, kiad.: 1914; bem.: párizsi Operaház, 1897. febr. 19.); L'Enfant roi ('Mindenható gyermek', 1899, kiad.: 1905; bem.: Opéra-Comique, 1905. márc. 3.); Violaine la Chevelue ('A dús hajú Violaine', 1896), melynek csak a szövege készült el; L'Ouragan ('Orkán', 1897, kiad.: 1901; bem.: Opéra-Comique, 1901. ápr. 29.); Sylvanire ou Paris en amour ('Sylvanire avagy a szerelembe esett Párizs', 1902, eredetileg Bruneau számára írt zenéstáncos játék). Jelentősebb darabjai még: Les Héritiers Rabourdin ('A Rabourdinörökösök', 1874; bem.: Théátre de Cluny, 1874, nov. 3.); Le Bouton de rose ('Rózsabimbó', bohózat, 1876; bem.: Théâtre du Palais-Royal, 1878. máj. 6.); L'Attaque du Moulin (1880, Bresztovszky E., A malom ostroma, 1919; bem.: Opéra-Comique, 1893. nov. 23.). A Tout pour l'honneur ('Első a becsület') c. darabot Zola Le Capitaine Burle ('Burle kapitány') c. elbeszélése alapján írta H. Céard (bem.: Théátre-Libre, 1887. dec. 23.). A Zola világirodalmi hatásáról Gyergyai A. írta: „Mindazok, akik Zola óta korunk vagy társadalmunk krónikáját, egy család, egy gyár, egy osztály vagy csak egy bérház monográfiáját kerekítik regénnyé, tudatosan vagy öntudatlanul a zolai megfigyelés, a zolai dokumentumgyűjtés, a zolai tárgyhűség receptjei szerint dolgoznak. A ciklikus regények vagy a »regényfolyamok« divatja szintén Zolára vezethető vissza, s e tekintetben Romain Rolland éppúgy Zola példáján bátorodott, mint újabban Roger Martin du Gard, aki egy család történetét, vagy Jules Romains, aki pedig koráét sűríti regénybe." Nincs az a jelentősebb nemzeti irodalom, melyben hol közvetlen, hol közvetett hatása ne érvényesült volna, így a századvégtől fogva a magyar irodalomban is, melyben olyan írók indultak a példája után vagy merítettek ihletet naturalizmusából, mint a regényciklust író vagy írni szándékozó Justh Zs. és Kóbor T., a nyomor, a szegénység, de legalábbis a köznapi valóság, a modern elidegenedés világában elmerülő Bródy L., Thury Z., Révész B., Móricz Zs., Molnár F., Biró L., Lengyel M., Nagy L., Kassák L., sőt Szabó I., s nem volna nehéz a zalai-naturalista inspirációt az elmúlt évtizedek magyar irodalmában sem kimutatni Veres P.től és Szabó P.-tól Kertész A.-ig, sőt Hajnóczy P.-ig. Több francia folyóirat adott ki Zola-különszámot: az Europe (1952. nov.—dec.; 1968. ápr.—máj.; 1985. okt.), a Revue des sciences humaines (Le Naturalisme c., 1976, 4.) és a Revue d'Histoire littéraire de la France (Zola, Germinal c., 1985, 3.). A Rougon-Macquart ciklus további kötetei: La Fortune des Rougon (1871: Andor I., A Rougon család szerencséje, 1895; Kovács Z., Rougonék szerencséje, 1920; Kardoss L., ua., 1930; Antal L., ua., 1958); La Curée (1872; Tarnay [Szontághi P., A zsákmány, 1883—1884; Andor I., A martalék, 1895; Benedek M., A konc, 1920; Csetényi Erzsi, A zsákmány, 1920; Lándor T., Németh A., ua., 1931; Antal L., A hajsza, 1958; színpadi átdolgozás: Renée, 1881; bem.: Vaudeville, 1887. ápr. 16.); Le Ventre de Paris (1873; Tarnay [Szontágh] P., Páris gyomra, 1893; Király Gy., ua., 1920; Szini Gy., ua., 1930; Antal L., Párizs gyomra, 1959); La Faute de l'Abbé Mouret (1875; Tarnay [Szontágh] P., Mouret abbé vétke, 1881; Ilosvai H., A pap bűne, 1895; Lányi V., Mouret abbé vétke, 1920; Gellért H., Németh A., ua., 1931; Antal L., ua., 1960; színpadi átdolgozás: La Faute de l'Abbé Mouret, A. Bruneau zenéjével, bem.: Odéon, 1907. márc. 1., film: G. Franju, 1970, francia—olasz); Son Excellence Eugéne Rougon (1876; Szabó E., A kegyelmes úr, 1920; Balogh Vilma, Csillag K., Rougon kegyelmes úr, 1930; Antal L., A kegyelmes úr, 1960); Une Page d'amour (1878; Csukássy Zmeskál A., A szeretet rabja, 1883; Andor I., Szerelem, 1890; Bíró