Világirodalmi lexikon 18. Z–INDEX (1995)
Z - Zuchardt, Karl - Zuckmayer, Carl
ZUCHA regénye. Egyfelvonásosát: Il vero gentiluomo (Balla I., Az igazi gentimen) az Új Idők közölte (1921, 1—2.). Per la tua bocca (Komor Z.: Hát így történt, 1925) c. regénye előkelő környezetben játszódó szenvedélyes történet. Újságíróként részt vett 1923-ban az akkor Olaszokhoz tartozó Líbiában a törzsek elleni harcokban; élményeit Dieci giorni di guerra coloniale ('Tíz nap gyarmati háború', 1923) c. cikkben jelentette meg, majd nagysikerű regénnyé bővítette ki Kif Tebbi (Balla I., Kif Tebbi, Afrikai regény, 1926) c. Magyarul még: Inla (Fráter A., Élet, 1911, 2.). , írod.: P. Pancrazi: Zuccoli o l'amico delle donne (Pegaso, 1930); T. G. Bergin: Luciano Zuccoli, ritratto Umbertino (1940). Herczeg Gyula Zuchardt [ewhart], Karl (Lipcse, 1887. febr. 10.—Drezda, 1969. nov. 12.): német író. Filozófiát tanult, majd utazásokat tett (Dél-Európa, Közel-Kelet), ill. tanárként élt Drezdában. Az 1930-as években néhány történeti tárgyú színdarabbal, továbbá elbeszélésekkel jelentkezett. A háború után olvasmányos, szintén történelmi tárgyú regényekkel mutatkozott be: a Der Spiessrutenlauf (1954: Mátrai T., Vesszőfutás, 1966) a porosz múltban barangol, a Wie lange noch Bonaparte? ('Meddig bírod még, Bonaparte', 1956) középpontjában az összeesküvőkkel mindegyre elbánó Napóleon áll, a Stirb, Du Narr (1960: Balassa Klára, Weber Anna, Pusztulj, bolond!, 1964) pedig Morus T. tragikus történetét adja elő. Egyéb fő művei: Umwege des Schicksals (A sors vargabetűi', elb.-ek, 1938); Könige und Masken ('Királyok és álarcok', elb.-ek, 1942); Die Stunde der Wahrheit ('Az igazság órája', reg., 1965). Komáromi Sándor Zuckmayer [ewkmájer], Carl (Nackenheim, 1886. dec. 27.—Visp, Svájc, 1977. jan. 18.), német író, költő. Az I. világháborúban önkéntesként vett részt, majd 1918—1920 között a frankfurti és a heidelbergi egyetemen tanult. Ezután különböző berlini színházaknál volt dramaturg és segédrendező. 1926-tól szabad íróként élt Salzburgban. 1938-ban Svájcba, 1939-ben az USA-ba emigrált. A háború után visszatért az akkori NSZK-ba, majd 1958-ban a svájci Saas-Fee-ben telepedett le. kezdeti expresszionista drámai és lírai kísérletek után átváltott az adottságainak igazán megfelelő műfajra, a realista, népközeli, eleven humorú vígjátékra, s ebben kiválót alkotott: a Der fröhliche Weinberg ('A vidám szöllő', 1925) c. élettől duzzadó, bővérű parasztkomédiát, amellyel népszerű és sikeres színpadi szerző, s egyben az expresszionizmust felváltó stílusirány, az ,,új tárgyiasság" egyik úttörője lett. Az elsőt több sikeres népi tárgyú színmű követte. Közülük kiemelkedik Der Hauptmann von Köpenick (1931, Lászlóffy Kata, A köpenicki kapitány, 1959), amely a német vígjátékirodalom első vonalába tartozik. A ragyogó humorú komédia főszereplője egy cipészmester, aki védekezésül az értelmetlen bürokrácia elleni kapitányi egyenruhába öltözve elfoglalja a köpenicki városházát és letartóztatja a polgármestert. A mulatságos komédia a szórakoztató felszín alatt szellemes szatírája a feltétlen felsőbbségtiszteletnek, a vilmosi birodalom militarista kultuszából eredő egyenruha-bűvöletnek, mint jellegzetesen német sajátosságoknak. Kevésbé sikerült historizáló drámák után az emigrációból visszatérve írta meg Zuckmayer sok vitát kavaró, világsikerű drámáját, Des Teufels General c. ('Az ördög tábornoka', 1946). A darab 1941 végén játszódik, amikor a német tisztek legjobbjai előtt világossá válik, hogy a háború aljas gyilkolássá fajult és hogy Németok megmentésének egyetlen módja a küzdelem minden ellen, ami meghosszabbítja az öldöklést. A főszereplő német repülőtábornok katonai hivatásának megszállottja — felismeri vétkét, amelyet akkor követett el, amikor elvakult hivatásszeretetében Hitler szolgálatába állt, s mivel nincs többé számára visszaút, önként megy a halálba. Ennek a darabnak színvonalát egyik későbbi műve sem éri el, sem a Der Gesang im Feuerofen ('Ének a tüzes kemencében', 1950), amely egy francia ellenálló csoport tragikus sorsát viszi színre, sem a Das kalte Licht ('A hideg fény', 1955), amelynek cselekménye az atomtitkok kikémlelése körül forog, sem a Die Uhrschlagt eins ('Egyet üt az óra', 1901), amely kolportázsszerű elemekből tevődik össze. A drámaíró Zuckmayer sikereinek titka a virtuóz szerkesztési technika, az eleven környezetteremtés, az erőteljes nyelvezet. A gondolati mélység hiányáért a kitűnő színpadérzék, a témák dramaturgiailag hatásos megformálása kárpótol, amely a hagyományos drámai építkezés eszközeivel történik. Zuckmayer számos regénye és elbeszélése közül — amelyek túlnyomórészt paraszti környezetben játszódnak, mint pl. Die Fastnachtsbeichte (1959, Beck P., Farsangéji gyónás, 1976) — az Als war's ein Stuck von mir ('Mintha belőlem volna egy darab', 1966) c. önéletrajza magasodik ki, amely egy tartalmas élet élményeit oszt.