Világosság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám - Huszár Tibor: A protestantizmus és a romantika elemei Erdei Ferenc pályakezdő írásaiban I.
1 1 A protestantizmus és a romantika elemei Erdei Ferenc pályakezdő írásaiban I üirdei Ferenc apai nagyapja kubikos-zsellér paraszt volt, részesaratóként, téglavetőként kereste meg kenyerét. Anyai nagyapja, telkes gazda, félfertály föld tulajdonosa, középparaszt. A két ág: az Erdei és a Szabó família kétfajta paraszti magatartást, életvitelt, szociális típust képviselt: a Királyhegyes környékén gazdálkodó Szabó família — Erdei Ferenc szavaival — „tanyai, feudális, maradi parasztok”, a hagymával kísérletező Erdeiek „haladó, vállalkozó, kapitalista-polgári úton fejlődő parasztok”. Ennek megfelelően a két család légköre is különbözött Ferenc diákoskodásának éveiben Szabó nagyapa a várostól távol eső tanyai birtokot haszonbérbe adta. Makó belvárosában laktak, közel a város főteréhez, „mindig elfüggönyözött, spalettás, négyablakos házban”. Ferenc — öccse visszaemlékezéséből kitetszően a Szabó portán — a családi együvé tartozás melegében belülről ismerte meg „a gazdaparaszt” világát; ott látott életében először lakatot és karikára fűzött kulcscsomót, ott ízlelt meg először valamit a robot jellegéből. Az Erdei háznál a széles porta kapuja a hagymások főutcájára nyílt, kertje pedig az öreg református temetőre ... A kulcs nélküli ajtókon, kapukon át folytonos mozgás áramlott; a hagyma, zöldség, búza, kukorica, vagy az állatok körüli sokféle munka ... S nyitva állt a ház az emberek előtt is. A szociológiai szempontból oly értékes emléknyomok nem korlátozódtak e két családra. Makón sajátos módon elegyedtek, különültek el a hagymakidtúrát kifejlesztő, zsellér eredetű kistermelők társadalmi csoportjai a tanyarendszerben gazdálkodó kis- és középparasztok csoportjától, s a polgárság arcéle is markánsabb volt: tovább élt a radikális hagyomány, a függetlenségi szellem: „az úri középosztállyal szemben nemcsak »újtelepes« rétegek képviselték az urbanitást”. Makón a polgárosodó parasztcsaládok minden áldozatot meghoztak fiaik továbbtanulása érdekében. Legtöbbjük elhatározását a feltörekvés, a civilizáltabb életre való törekvés motiválta. „Apám és gyermekkorom minden paraszttársa — írja Erdei egy feltételezhetően 1938-ban írt kiadatlan fogalmazványában — kisbirtokos hagymakertész paraszt. Polgárosodott kisvállalkozó kertészek ezek, s soraikban nemcsak a parasztélet törvényeit, terheit és reménységeit tanultam megismerni, hanem a türelmetlen vágyat is: változzon már ez a rideg sors. Már nem volt idilli nyugalom a parasztélet, amikor én születtem, de serdülésem idején valósággal forrongott már. Minden megmozdult, és a valaha nyugalmas paraszti egyensúly veszedelmes gyorsasággal bomlott meg. Menekültek az emberek régebbi paraszti sorsuktól és nemigen válogattak az utak közt, amik kifelé vezettek. Aki csak tehette, a maga élete útjait igyekezett derültebb tájakra vezetni. Mentek a városba iparba, kereskedelembe, hivatali állásokba, a gyermekeiket pedig iskolába íratták, hogy legalább azok ne legyenek parasztok. Amikor én gimnáziumba kerültem, már negyven közül 15-en voltunk parasztivadékok ott, ahol azelőtt kettő ha bejutott.” Édesapja művelt embert s nem sorstársait megtagadó urat kívánt nevelni fiaiból. Mint a visszaemlékezésekből is kitetszik, nevelési módszerének két fő tényezője volt: az egyik a társadalmi jelenségek otthoni megbeszélése, a másik a paraszti munka. Az iskolai tanítás reggel nyolctól déli 1 óráig tartott, délutánra otthon rendszerint előre kiszabott munkaadag várta a fiúkat, állandó feladatként az állatok körüli teendők, azonkívül még valami — rakodás, vermelés, hagymaváló-1 Dokumentumok Erdei Ferenc életéről. Önéletrajzi vázlat. (Majlát Jolán tulajdona. Másolat: ELTE Szociológiai Tanszék. S-125-1977. Raktári jelzet E-4.) 2 Erdei és Szabó család részletes jellemzését lásd Erdei Sándor: Erdei Ferenc életrajza. In: Emberül élni. Budapest: 1974. 571—578. 1. 3 I. m. 571—573.1. 4 Erdei Ferenc: Makó város történeti pályája. In: Makó az első felszabadult magyar város. Budapest—Makó: 1969. 3—50. 1. 5 Miért nem lettem a középosztály tagja? Kiadatlan cikktervezet. (Majlát Jolán tulajdona. E 1/a S 149/1977.) 1979. JANUÁR • XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM