Világosság, 1982. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám - Találkozás Friedrich Hayekkel: Részletek a L'Express 1980. december 20-i számban megjelent interjúból (A bevezetőt írta és az interjút fordította: Lengyel László)
KÜLFÖLDI LA ГОKRÓL TALÁLKOZÁS FRIEDRICH HAYEKKEL Részletek a L’ Express 1980. december 20-i számában megjelent interjúból Friedrich August von Hayek egyike korunk legeredetibb közgazdászainak. Bécsben született 1899- ben egy botanikus professzor fiaként. Hayek átment mindazokon a megpróbáltatásokon és válságokon, amelyeken Közép-Európa e nemzedéke átment. Gyermekként a háború, a Monarchia felbomlása, egy kicsiny, megcsonkított ország új szellemi életének kialakulási gondjai. Átél gazdasági válságokat a 20- as évek elején, és szembenéz közgazdasági elméleti válságokkal is. Az osztrák iskola hű tanítványa, Mengeré, Wieseré, Böhm-Bawerké. De a 20-as években, mint egész nemzedéke, közel kerül a baloldali szellemi élethez, közgazdaságtanhoz is. 1927-től 1931-ig az Osztrák Gazdaságkutató Intézet igazgatója, 1929- től a Bécsi Egyetem közgazdasági professzora, 30 évesen igazgató és egyetemi tanár. 1931-ben a londoni School of Economics tanszékvezetőjének hívják meg és egészen 1950-ig tanít itt. A londoni tanszék a liberalizmus fellegvára. A német fasizmus aktív állami beavatkozásos rendszere mintegy igazolása Hayek félelmeinek: ha államilag ellenőrződ a gazdaságot, előbb vagy utóbb a totalitarizmushoz jutsz. Hayek politikai pamfletbe tömörítve önti ki keserűségét az antiliberális fasizmus és sztálinizmus ellen, hogy figyelmeztessen: a liberálisnak tűnő Angliában és Egyesült Államokban ugyanezek a totalitárius vonások jelentkeznek. Az „Út a szolgaságba” 1944-ben megjelent hírhedt munkája élesen antifasiszta és antibolsevista. Érzékenyen emlékeztet arra, hogy még nem is olyan régen Németország politikája példát adott a progreszszistáknak, és hogy a német eszmék és módszerek áthatották a háború előtti angol nemzedék gondolkodásmódját. A háború hatása, mint tudjuk, ellentétes a liberálisok elképzeléseivel, az új irány a nemzetközi szintű központi beavatkozás. Hayek választhat: vagy szakít a közgazdaságtannal és visszavonul a gazdaságtörténet, a jogtudomány vagy a filozófia területére, belátva, hogy a közgazdaságban évtizedekre eltemették a liberalizmust, vagy vállalja a magányos próféta szerepét, akinek semmiféle hatása sincs a gazdaságpolitikákra. Hayek az utóbbit választja. 1950-ben elfogadja az University of Chicago meghívását a közgazdasági tanszékre. A chicagói iskola a liberalizmust, a szabad piacot és a szabad társadalmat vallók központja, ahol Hayek monetarista elvei mellett filozófiai és jogtudományi eszméi is teret hódítanak. A hatvanas évek elején megindult baloldali közgazdaságtan az Egyesült Államokban a Hayekkel szembenálló posztkeynesiánusoknál is erőteljesebben követeli a hatékonyabb állami beavatkozást. Ez a radikális reformpolitika sok Hayeknek, aki 1962-ben elfoglalja a freiburgi egyetem (NSZK) közgazdasági katedráját. Talán nem véletlen, hogy éppen ide tér vissza, hiszen ekkor az NSZK gazdaságpolitikusai Erhard vezetésével liberális politikát céloznak meg, keményebb harcra szólítanak a szakszervezetek, a protekcionista gazdaságpolitika és az árellenőrzés ellen. Ez már bizony ritkaság Európában, mert Franciaországban kemény állami beavatkozás uralkodik, Nagy-Britanniában pedig a keynes-i politika „tombol”. Hayek azonban csak néhány évvel tud előre szökni a baloldali nyomás elől. Az NSZK liberális politikája megbukik, bekövetkezik 1966—67-ben az első jelentősebb német gazdasági válság, amit Hayek elképzeléseivel ellentétben a szociáldemokraták állami beavatkozáson alapuló egyezkedéses módszerével haladnak meg. Szomorúan láthatja: az egész világon egyre jobban megsemmisül a piac, egyre nagyobb mértékű az állam és a politikai, gazdasági nagy szervezetek befolyása. 1969-ben nyugdíjba megy és hazaköltözik Ausztriába. Kivonul egy „őrült” világból. Válságot jósol, de mivel már több mint 40 éve kiáltozik farkasról, senki sem hisz neki. Ha ekkor meghal, egy elkeseredett, magányos emberként hal meg, akit egész életében nem fedeztek fel. A válság mindenki legnagyobb meglepetésére bekövetkezik. Friedrich Hayek 1974-ben Nobel-díjat kap, megosztva G. Myrdal-lal. A világ újra felfedezi Hayeket, nemcsak mint közgazdászt, hanem mint a liberális politikai és jogi elvek legkövetkezetesebb képviselőjét. Elsősorban ilyen jellegű elképzeléseit kívánják be- 192 mutatni az itt közölt interjúrészletek.