Világosság, 1982. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 3. szám - Találkozás Friedrich Hayekkel: Részletek a L'Express 1980. december 20-i számban megjelent interjúból (A bevezetőt írta és az interjút fordította: Lengyel László)

KÜLFÖLDI L­A ГО­K­RÓL TALÁLKOZÁS FRIEDRICH HAYEKKEL Részletek a L’ Express 1980. december 20-i számában megjelent interjúból Friedrich August von Hayek egyike korunk legeredetibb közgazdászainak. Bécsben született 1899- ben egy botanikus professzor fiaként. Hayek átment mindazokon a megpróbáltatásokon és válságokon, amelyeken Közép-Európa e nemzedéke átment. Gyermekként a háború, a Monarchia felbomlása, egy kicsiny, megcsonkított ország új szellemi életének kialakulási gondjai. Átél gazdasági válságokat a 20- as évek elején, és szembenéz közgazdasági elméleti válságokkal is. Az osztrák iskola hű tanítványa, Mengeré, Wieseré, Böhm-Bawerké. De a 20-as években, mint egész nemzedéke, közel kerül a baloldali szellemi élethez, közgazdaságtanhoz is. 1927-től 1931-ig az Osztrák Gazdaságkutató Intézet igazgatója, 1929- től a Bécsi Egyetem közgazdasági professzora, 30 évesen igazgató és egyetemi tanár. 1931-ben a londoni School of Economics tanszékvezetőjének hívják meg és egészen 1950-ig tanít itt. A londoni tanszék a liberalizmus fellegvára. A német fasizmus aktív állami beavatkozásos rendszere mintegy igazolása Hayek félelmeinek: ha állami­lag ellenőrződ a gazdaságot, előbb vagy utóbb a totalitarizmushoz jutsz. Hayek politikai pamfletbe tö­mörítve önti ki keserűségét az antiliberális fasizmus és sztálinizmus ellen, hogy figyelmeztessen: a li­berálisnak tűnő Angliában és Egyesült Államokban ugyanezek a totalitárius vonások jelentkeznek. Az „Út a szolgaságba” 1944-ben megjelent hírhedt munkája élesen antifasiszta és antibolsevista. Érzé­kenyen emlékeztet arra, hogy még nem is olyan régen Németország politikája példát adott a progresz­­szistáknak, és hogy a német eszmék és módszerek áthatották a háború előtti angol nemzedék gondol­kodásmódját. A háború hatása, mint tudjuk, ellentétes a liberálisok elképzeléseivel, az új irány a nemzetközi szintű központi beavatkozás. Hayek választhat: vagy szakít a közgazdaságtannal és visszavonul a gazdaság­­történet, a jogtudomány vagy a filozófia területére, belátva, hogy a közgazdaságban évtizedekre elte­mették a liberalizmust, vagy vállalja a magányos próféta szerepét, akinek semmiféle hatása sincs a gaz­daságpolitikákra. Hayek az utóbbit választja. 1950-ben elfogadja az University of Chicago meghívását a közgazdasági tanszékre. A chicagói iskola a liberalizmust, a szabad piacot és a szabad társadalmat vallók központja, ahol Hayek monetarista elvei mellett filozófiai és jogtudományi eszméi is teret hódítanak. A hatvanas évek elején megindult balol­dali közgazdaságtan az Egyesült Államokban a Hayekkel szembenálló posztkeynesiánusoknál is erőtelje­sebben követeli a hatékonyabb állami beavatkozást. Ez a radikális reformpolitika sok Hayeknek, aki 1962-ben elfoglalja a freiburgi egyetem (NSZK) közgazdasági katedráját. Talán nem véletlen, hogy éppen ide tér vissza, hiszen ekkor az NSZK gazdaságpolitikusai Erhard veze­tésével liberális politikát céloznak meg, keményebb harcra szólítanak a szakszervezetek, a protekcio­nista gazdaságpolitika és az árellenőrzés ellen. Ez már bizony ritkaság Európában, mert Franciaország­ban kemény állami beavatkozás uralkodik, Nagy-Britanniában pedig a keynes-i politika „tombol”. Hayek azonban csak néhány évvel tud előre szökni a baloldali nyomás elől. Az NSZK liberális politikája megbukik, bekövetkezik 1966—67-ben az első jelentősebb német gazdasági válság, amit Hayek elkép­zeléseivel ellentétben a szociáldemokraták állami beavatkozáson alapuló egyezkedéses módszerével haladnak meg. Szomorúan láthatja: az egész világon egyre jobban megsemmisül a piac, egyre nagyobb mértékű az állam és a politikai, gazdasági nagy szervezetek befolyása. 1969-ben nyugdíjba megy és hazaköltözik Ausztriába. Kivonul egy „őrült” világból. Válságot jósol, de mivel már több mint 40 éve kiáltozik farkasról, senki sem hisz neki. Ha ekkor meghal, egy elkese­redett, magányos emberként hal meg, akit egész életében nem fedeztek fel. A válság mindenki leg­nagyobb meglepetésére bekövetkezik. Friedrich Hayek 1974-ben Nobel-díjat kap, megosztva G. Myrdal-lal. A világ újra felfedezi Hayeket, nemcsak mint közgazdászt, hanem mint a liberális politikai és jogi elvek legkövetkezetesebb képviselőjét. Elsősorban ilyen jellegű elképzeléseit kívánják be- 192 mutatni az itt közölt interjúrészletek.

Next