Világosság, 1991. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1991 / 9. szám - MÚLTBA NÉZÉS - Fábri Anna: Mérnök vállalkozók és pénzemberek: A polgárosodás hősei és antihősei Jókai Mór regényeiben
Jókai az önkényuralom éveiben egyszerre kínált zsongító vigaszt és sürgetett radikális változást, amikor tablószerű művekkel reflektált az egyénnek a társadaloméval szorosan összefonódó válsághelyzeteire. Műveiben sorra teremtette meg a pályamódosítások, az érték- és normaváltások (változások) kényszerével küzdő alakokat, a diadalmaskodókat és az elbukókat. A mű középpontjába emelte a nemesi származású hősöket, akiket önmaguk megújítására képesnek ítélt. Amikor pozitív hősei elé szinte kategorikus imperatívuszként állította a kenyérkereső munkát, kettős cél vezérelte az írót. Egyfelől a nemesség erkölcsi, mentális értékeinek megőrzése és továbbéltetése, másfelől - s ezzel természetesen összhangban - a polgári mentalitás elemeinek a hagyományos nemesi mentalitás legjobb vonásaival és különleges lehetőségeket kínáló jellegzetességeivel való öszszeegyeztetése. Mindez tézisszerűen(s egészében először) a Felfordult világ című regényében (1863) érzékelhető. Az író eddigi értékrendjével jórészt ellentétes normatív rendet akart itt olvasói elé állítani. A nemzeti haladás szempontjából értékelt jó és rossz, kívánatos és megszüntetendő ilyen kizárólagos egyértelműséggel más műben nem vetődött fel, hiszen mind az Egy magyar nábob, mind a Kárpáthy Zoltán lehetőséget kínált a módosításokra, és türelmet tanúsított az elit törekvéseit csak tebben-harmadában követőkkel, a régihez ragaszkodókkal szemben. A legszembetűnőbb jellegzetessége azonban az e regényben megnyilatkozó írói álláspontnak az, hogy a kívánatos polgáriasulás köréből magukat a polgárokat akarja kizárni. A regény paraszti vagy polgári származású figurái mind negatív színben tűnnek föl, míg a vállalkozóvá lett nemes ember, Fehér Gyula maga a modellértékű eszményi hős. Mindebben persze lehet a rendi korlátoltság jellegzetes példáját látni, valójában azonban nem csupán erről van szó. Arra is figyelmeztet itt az író, hogy a polgár hagyomány híján nehezen találja meg a maga értékrendjét, önálló életvitelét, s sokszor nincs előtte más lehetőség, mint a parvenü-szerep elvállalása. A polgáriasuláshoz elengedhetetlen mentalitásbeli háttér kialakítását, azaz a vállalkozói szerep elfogadását nem tudja másképp elképzelni, mint a nemesi rend tiszteletet parancsoló értékeinek felsorakoztatásával. A közösségi múlt és érzület elemeit az új - kívánatos - polgárságnak valahonnan kölcsönöznie kell, és mi sem látszik természetesebbnek, mint hogy az új polgárok, a „fordított parvenük” eldobják a nemesi életforma külsőségeit, de új szerepükben is magukkal viszik a nemzeti érzület, a felelősségérzet, a önbizalom és a társadalmi érintkezésben való egyenrangúság attitűdjét. Számos elit hőse tanúsítja, hogy ettől az ábrándtól (amelyet egyébként, persze más-más elképzeléstől indíttatva és más-más megvalósítást képzelve is, az FÁBRI ANNA Mérnök vállalkozók és pénzemberek A polgárosodás hősei és antihősei Jókai Mór regényeiben