Világosság, 1992. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)

1992 / 12. szám - ESZMETÖRTÉNET - Ludassy Mária: Benjamin Constant a terrorról és a politikai reakcióról

zetellenesnek minősítette mindazt, ami kima­radt a normatív „harmadik rend” definíciójá­ból, így teremtvén meg azt a szellemi légkört, mely a forradalom tényleges ellenségei (ellen­forradalmár emigránsok) számát szükségtele­nül megsokszorozta a potenciális, az „objektíve” ellenséges elemek önkényes definíciójával. Constant köztársasága sem „totális” dolog, hanem részekből áll, melyek legreálisabbika az individuum, igazi mozgatója az idividuális ér­dek, és a nemzet, a király, a köztársaság (vagy a császár) nevében történő hisztérikus-hazafi­as egzaltációk, „a nép egésze nevében a nép minden részének feláldozását követelő” poli­tikai hisztériák kizáratnak e köztársaságból. E köztársaság alapja a gazdasági számítás, ama másik fennkölt forradalmias valami pedig a vallásos buzgalom: hasonló a helyzet az alkot­mányos monarchia és a restaurált régi rend hívei között. Ezért van az, hogy az angolszász modell alapján az előzők hívei könnyen szót értenek, akárcsak a második, a politikából val­lási fanatizmust csináló forradalmi (és ellen­­forradalmi) hevület hívei (ch. III. Les maux actuels de la France, 48. o.). De Maistre gróf, a rettentően éles elméjű ellenforradalmár, a híres Considérations sur la France szerzője hirdette meg az antijakobinus keresztes háborút, mely a prairiali terortör­­vényhez hasonlatos módon, minden jogi huza­vona nélkül kívánt leszámolni a forradalom terroristáival. A „köztársasági inkvizíció” után újra a katolikus következne - írja Constant -, és Vendée katolikus-királypárti fanatikusait a proskribált köztársasági fanatikusok még vé­resebb vendée-i felkelése követné. „A köztár­sasági Vendée felkelői talán kevésbé elvakul­tak, de nem kevésbé félelmetesek lennének, mint a katolikus Vendée. Az igazság lenne az ő vallásuk, a történelem a legendáriumuk, az antik világ hősei a szentjeik, a szabadság a túlviláguk. Nem hinnének abban, hogy három napra feltámadnak, de hinnének az utókor­ban, harcolnának, hogy szabadon haljanak meg.” (55. o.) De Maistre is éppen ebben re­ménykedett, hogy hatalmas vérfolyam tisztítja meg Franciaországot a szabad gondolat, a trónt és az oltárt romba döntő forradalom (azaz a „zsidó-szabadkőműves összeesküvés”) kárhozatos következményeitől. A forradalomellenes terror De Maistre-i in­vokációja felülmúlja Marat és Saint-Just leg­­lelkesültebb forradalmi terror apoteózisát is. A nemesek elleni nemtelen terrorhadjárat után a francia nép elleni irtóhadjárat indulna meg az Isten és a Király nevében - így Constant -, ha a forradalom „vérrel és sárral” kente be a 25 millió francia szabadságát és egyenlőségét deklaráló emberi jogok nyilatkozatát, akkor mennyi vér kell kétszázezer kiváltságos hatal­mának helyreállításához, akik nem a terror „túlkapásait”, hanem az emberi jogok nyilat­kozatát tekintik fő ellenségüknek - hisz az első módszereit maguk is átvenni vágynak, beleért­ve az emberi jogok „felfüggesztésének gyakor­latát”, a bíróság függetlenségének megemmi­­sítését? (56. o.). És átveszik a jakobinus terro­ristáktól azt a mentalitást is, mely az érvek és az érdek nyelvét eleve hazaárulásnak tekintet­te: a vak hit és tekintélytisztelet, az „üggyel” való kritikátlan azonosulás követelménye kö­zös a forradalom fanatikusai és az ellenforra­dalom keresztes lovagjai táborában (uo.). A TERROR RESTAURÁCIÓJA A terror uralmának visszaállításától való félelem tartja életben a terrort - ez a jelen kormányzat erejéről... írt Constant-mű közpon­ti fejezetének mondandója (ch. V. Du rétablis­sement de le Terreur). Nem a terroristák reha­bilitációját kívánja az, aki védelmébe veszi a jogi normákat­­ akár a terroristák védelmé­ben. „Amit mondandó vagyok, az semmikép­pen sem ama rendszer igazolását jelenti, mely nemigen születhet újjá egyhamar, hanem azt célozza, hogy megakadályozzuk a múlt emlékeit abban, hogy megmérgezzék a jövőt.” (59. o.) A Direktórium kormányzata távolról sem töké­letes. Egyetlen erénye talán ellenfelei politikai bűneiben rejtőzik: hogy véget kíván vetni a sans-culotte-okat hajkurászó jeunesse dorée garázdálkodásainak, az emigránsok restaurá­­ciós ábrándjainak csakúgy, mint a „terror szép napjait” visszasíró nosztalgiáknak, melyek az infláció legfőbb ellenszerének a guillotine per- 891

Next