Világosság, 1992. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
1992 / 12. szám - ESZMETÖRTÉNET - Ludassy Mária: Benjamin Constant a terrorról és a politikai reakcióról
zetellenesnek minősítette mindazt, ami kimaradt a normatív „harmadik rend” definíciójából, így teremtvén meg azt a szellemi légkört, mely a forradalom tényleges ellenségei (ellenforradalmár emigránsok) számát szükségtelenül megsokszorozta a potenciális, az „objektíve” ellenséges elemek önkényes definíciójával. Constant köztársasága sem „totális” dolog, hanem részekből áll, melyek legreálisabbika az individuum, igazi mozgatója az idividuális érdek, és a nemzet, a király, a köztársaság (vagy a császár) nevében történő hisztérikus-hazafias egzaltációk, „a nép egésze nevében a nép minden részének feláldozását követelő” politikai hisztériák kizáratnak e köztársaságból. E köztársaság alapja a gazdasági számítás, ama másik fennkölt forradalmias valami pedig a vallásos buzgalom: hasonló a helyzet az alkotmányos monarchia és a restaurált régi rend hívei között. Ezért van az, hogy az angolszász modell alapján az előzők hívei könnyen szót értenek, akárcsak a második, a politikából vallási fanatizmust csináló forradalmi (és ellenforradalmi) hevület hívei (ch. III. Les maux actuels de la France, 48. o.). De Maistre gróf, a rettentően éles elméjű ellenforradalmár, a híres Considérations sur la France szerzője hirdette meg az antijakobinus keresztes háborút, mely a prairiali terortörvényhez hasonlatos módon, minden jogi huzavona nélkül kívánt leszámolni a forradalom terroristáival. A „köztársasági inkvizíció” után újra a katolikus következne - írja Constant -, és Vendée katolikus-királypárti fanatikusait a proskribált köztársasági fanatikusok még véresebb vendée-i felkelése követné. „A köztársasági Vendée felkelői talán kevésbé elvakultak, de nem kevésbé félelmetesek lennének, mint a katolikus Vendée. Az igazság lenne az ő vallásuk, a történelem a legendáriumuk, az antik világ hősei a szentjeik, a szabadság a túlviláguk. Nem hinnének abban, hogy három napra feltámadnak, de hinnének az utókorban, harcolnának, hogy szabadon haljanak meg.” (55. o.) De Maistre is éppen ebben reménykedett, hogy hatalmas vérfolyam tisztítja meg Franciaországot a szabad gondolat, a trónt és az oltárt romba döntő forradalom (azaz a „zsidó-szabadkőműves összeesküvés”) kárhozatos következményeitől. A forradalomellenes terror De Maistre-i invokációja felülmúlja Marat és Saint-Just leglelkesültebb forradalmi terror apoteózisát is. A nemesek elleni nemtelen terrorhadjárat után a francia nép elleni irtóhadjárat indulna meg az Isten és a Király nevében - így Constant -, ha a forradalom „vérrel és sárral” kente be a 25 millió francia szabadságát és egyenlőségét deklaráló emberi jogok nyilatkozatát, akkor mennyi vér kell kétszázezer kiváltságos hatalmának helyreállításához, akik nem a terror „túlkapásait”, hanem az emberi jogok nyilatkozatát tekintik fő ellenségüknek - hisz az első módszereit maguk is átvenni vágynak, beleértve az emberi jogok „felfüggesztésének gyakorlatát”, a bíróság függetlenségének megemmisítését? (56. o.). És átveszik a jakobinus terroristáktól azt a mentalitást is, mely az érvek és az érdek nyelvét eleve hazaárulásnak tekintette: a vak hit és tekintélytisztelet, az „üggyel” való kritikátlan azonosulás követelménye közös a forradalom fanatikusai és az ellenforradalom keresztes lovagjai táborában (uo.). A TERROR RESTAURÁCIÓJA A terror uralmának visszaállításától való félelem tartja életben a terrort - ez a jelen kormányzat erejéről... írt Constant-mű központi fejezetének mondandója (ch. V. Du rétablissement de le Terreur). Nem a terroristák rehabilitációját kívánja az, aki védelmébe veszi a jogi normákat akár a terroristák védelmében. „Amit mondandó vagyok, az semmiképpen sem ama rendszer igazolását jelenti, mely nemigen születhet újjá egyhamar, hanem azt célozza, hogy megakadályozzuk a múlt emlékeit abban, hogy megmérgezzék a jövőt.” (59. o.) A Direktórium kormányzata távolról sem tökéletes. Egyetlen erénye talán ellenfelei politikai bűneiben rejtőzik: hogy véget kíván vetni a sans-culotte-okat hajkurászó jeunesse dorée garázdálkodásainak, az emigránsok restaurációs ábrándjainak csakúgy, mint a „terror szép napjait” visszasíró nosztalgiáknak, melyek az infláció legfőbb ellenszerének a guillotine per- 891