Világtörténet, 2003
ősz-tél - Tapolcai László: A tenger és a hegyek a lengyel nemzeti mitológiában a 12-17. században
országára támadó német császárt. Az első célt I. Boleszlótól örökli. Nézzük, hogyan tárja elénk az eseményeket Anonymus Gallus: „Összehívta harcosai sokaságát, majd a néhány kiválasztottal bejárta a pogányok hazájának szívét is. Mikor pedig a királyi városhoz, a kiváló Alba nevezetűhöz érkezett, már hadseregének egyharmada sem volt vele, leszállt lováról, semmi ostromeszközt vagy felszerelést nem használt fel, mégis erőszakkal és csodás módon a gazdag és népes várost aznap megostromolta, mikor odaérkezett." Az első krónika második és harmadik könyvének nagy részét III. Boleszló Pomeránia felé irányuló hódításainak leírása teszi ki. A területszerző háborúknak mindig az ellenség központja felé kell irányulniuk, így van ez ebben az esetben is. Boleszló serege ugyan nem éri el a pomeránok seregének egyharmadát, mégis pihenés és komolyabb előkészületek nélkül azonnal megtámadja Alba városát, és egy nap alatt azt elfoglalja, feldúlja és elpusztítja. Jól látható, hogy Boleszló, átlépve az ország határait, az ellenségre támadva erőszakossá válik, mivel csak az erőszak képes megtörni az ellenség ellenállását. Gallus szerint Boleszló a pomeránok megtérítésénél egyaránt használta a tanítás és a pusztítás fegyverét. Úgy véljük, hogy Boleszló esetében a tanítás fegyvere nem állhatott túl messze a pusztításétól. Az idézett tudósításban két érdekes közlés bújik meg. Az első az ellenfél háromszoros túlereje. Ezt a fordulatot Anonymus Gallus akkor használja, ha pogányok elleni küzdelemről van szó. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kis létszámú sereggel támad Boleszló - mivel vele van a Gondviselés —, mindenképpen predesztinálva van a győzelemre. Mivel ez a csata III. Boleszló uralkodásának elején volt, és tudjuk, hogy élete nagy részét a pomeránok elleni küzdelemmel töltötte, a részlet előrevetíti Pomeránia meghódítását. A másik érdekesség Alba (Bialograd) elpusztítása. Általában a központ pusztulása az ország pusztulását vonja maga után. Boleszló válogatott lovagjai élén legelőször is bejárja a pomeránok „hazájának szívét", vagyis az ország központját. Alba központi szerepét a szerző azzal is megerősíti, hogy a várost regia Albának nevezi, vagyis kissé megváltoztatva átveszi a magyar főváros (Alba Regia) nevét, annak ellenére, hogy Pomeránia nem volt királyság. Miután Boleszló legkiválóbb paripáin, legbátrabb lovagjai élén megostromolja Kolobrzeget, a pomeránok másik központját, elővárosát kifosztja és felgyújtja, lovagjai hatalmas önérzettel és magabiztosággal halra fakadnak: „A szülők sózott, büdös halat szállítottak,/ Fiaik most csapkodó, friss [halakat] szállítanak./ Atyáink először városokat foglaltak el,/ A mostaniak nem félnek a tengeri viharok zajától sem./ Atyáink szarvasokat, vadkanokat, őzeket űztek./ A mostaniak tengeri szörnyekre és tengeri kincsekre vadásznak." III. Boleszló pomerániai hódításai ebben az években szimbolikus, mondhatni, mitikus értelmezést kapnak. Az atyák megszerezték maguknak a földet, annak javaival, a gazdag vadász- és hadizsákmánnyal együtt. Boleszló nemcsak egy új területet hódított meg, hanem egy új, alapvető fontosságú elem, a tenger, vagyis a víz fölötti hatalmat szerezte meg. A tengervíz nemcsak egyike a fő elemeknek, hanem egy új dimenzió is, amelyre Boleszló kiterjeszti hatalmát. A víz, különösen a mély tenger a teremtetlen világ, a káosz megtestesítője. Folytonos kavargása, hatalmas viharai és a bennük lakozó szörnyek a káosz képeit tárják elénk. A tengerben való elmerülés a halál, a teremtetlen káoszba való visszahullás szimbóluma. Ugyanezen gondolatmenetet tovább folytatva, a tengerből történő felbukkanás a halál legyőzését, az újjászületést jelképezi. Ez a gondolatmenet a kereszténység számára a víz általi megkeresztelésben, a keresztségben történő újjászületésben fogalmazódik meg.