Világtörténet, 2019

2019 / 1. szám - VALLÁSI JELENSÉGEK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATOK. EGY TERMÉKENY TÉMAKAPCSOLAT LEHETŐSÉGEI - Z. Karvalics László: Bevezető

BEVEZETŐ és a történeti kutatások számára milyen sok inspirációt is hordoznak magukban a két fogalom összekapcsolásával képzett tárgyak. Emiatt is választhatta 2016. október 19-én rendezett ötödik konferenciája tárgyául a Szegedi Információtörténeti Műhely és a Magyar Történelmi Társulat két szakosztálya (az Egyháztörténeti és az Információtörténeti) „az információs néző­pont szerepét és lehetőségeit a vallás, a vallási eszmék és az egyházak történetének kutatásában". A konferencián elhangzott 18 előadás összefoglalója egy füzetben megjelent,­ ennek bevezetője pedig három főcsoportban több tucat érvényes és kihívásokkal teli kutatási területet azonosított.3 Jelen összeállításba olyan szövegek kerültek, amelyek az időegyenesen „korainak" számító korszakokba visznek vissza, az őskor és az ókor határától a kö­zépkor és a kora újkor határáig, s közös kérdésük, hogy a vallásinak nevezhető infor­mációs tartalmak miképpen részei adott korszakok átfogóbb információs ökosziszté­máinak. S az ezeken belül azonosított, vallásokhoz vagy egyházakhoz rendelhető információs folyamatok miként simulnak a vizsgált társadalmak aktuális adaptációs kényszereihez és megoldásaihoz. Mindez átírja a megszokott kérdésfeltevéseket is: nem arra kíváncsiak a szerzők, hogyan írható le egy vallástörténetinek minősített jelenség, és annak mi az eredete, hanem sokkal inkább arra, hogy miként fonódik bele az egyes társadalmak környezeti kihívásokra és belső átalakulási nyomásokra adott rendszerszintű válaszainak teljességébe a vallási komponens. Mi a konkrét funkciója, és ez hogyan érvényesül? Ha terjed, milyen okok magyarázzák a sikerét (alkalmasságát)? A primus movens, a történelem elsődleges mozgatója az emberi cselekvés. A privát és társadalmi viselkedést meghatározó kontrollszerkezetekben pedig válto­zó erejű komponensek azok a mentális objektumok, amelyeket olyan vallási tanítá­sok és képzetek határoznak meg, amelyek a világ, az emberi lét és a társadalmi ál­lapot értelmezésének öröklött és magyarázott módjaként számtalan választási hely­zetben igazítanak el. A „hiedelem" fogalmának a kognitív régészeti és a humánetológiai iroda­lomban újabban népszerűvé lett kiterjesztett használata jól tükrözi ezt a kettőssé­get. Korábban csak a vallási eszmékre használták, ám újabban valamennyi, feltéte­lezésen, belátáson, értesülésen, következtetésen, vélekedésen alapuló információs alakzatot ezzel a szóval neveznek meg. Gyakorlatilag minden olyan mentális objek­tumot idesorolnak, amelyeknek nem a személyes tapasztalat a forrása, hanem a közösségi térből származnak, és bizalomstruktúrákon keresztül épülnek be kinek­­kinek a személyes információs univerzumába. A hiedelmek a megosztáson keresz­tül a megismerés és az alkalmazkodás kiterjesztett terét formálják meg, megnövelve a közösség cselekvőképességét. Már amennyiben a világ reprezentációja autenti­kus, ha megfelelő válaszokat és megoldásokat kínál a mindennapi lét bizonytalan­ságainak csökkentésére és az értelemadásra. 2 Az információs nézőpont szerepe és lehetőségei a vallás, a vallási eszmék és az egyházak történetének kuta­tásában. Szerk.: Z. Karvalics László. Szeged, 2016. 3 Z. Karvalics László: Informatio Sacrum. Bevezetés. Uo. 7-11. VILÁGTÖRTÉNET - 2019. 1.

Next