Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-10-01 / 5. szám
A nagyobb tiszai árvizek és a Tisza menti területek ármentesítésének fejlődése * A még nem mentesített területek árvízborítása nélkül! ** A Tisza által közvetlenül veszélyeztetett ősi árterületek kiterjedése kereken 1 200 000 ha. *** A Szamos árvízi elöntései nélkül fejlesztését elhanyagolta, s az ármentesítés folytatása helyett maguk az érdekelt birtokosok is más befektetési lehetőségeket kerestek. A félbemaradt munka minden veszélye az alsó-tiszai parasztvárosokra: Szegedre, Csongrádra, Hódmezővásárhelyre, Szentesre hárult. A legjobban veszélyeztetett Szeged, amelynek helyzetét a Bachkorszakban, osztrák belügyminiszteri rendelettel létrehozott, és a Pallavicini őrgrófok érdekeit szolgáló kényszertársulás terhei is súlyosbították, hiába kért ismételten segítséget a kormánytól és hiába kérte az elszenvedett sérelmek orvoslását. (A Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban megmaradtak a Bach-rendszer emberei, s megmaradt a Pallaviciniek befolyása is.) Ilyen körülmények között érte a Tisza völgyét az 1870-es évek második felében kezdődő hosszú árvizes periódus, mely a szabályozási és ármentesítési munkálatok kérdését újra előtérbe állította és kereken két évtizedig, 1895-ig, nem is engedte levenni a napirendről. A minden korábbi árvíz magasságát meghaladó 1876. évi árvíz különösen Szeged veszélyeztetett helyzetére hívta fel a figyelmet: a kortársak találóan nevezték „utolsó figyelmeztetésnek” a fenyegető — és három évvel később valóban bekövetkezett — katasztrófa veszélyeire. Szegedet 1876-ban is csak a felsőbb szakaszok több gátszakadása és azok jelentős árvíztárolása mentette meg a pusztulástól. A társulatok a fenyegető veszéllyel szemben az erők összefogásában kerestek segítséget. 1877-ben megszervezték az Alsótiszavölgyi Társulatot, majd 1878-ban újjászervezték a régi Tiszavölgyi Társulatot. Elhatározták, hogy törvényjavaslatot terjesztenek az országgyűlés elé, „mely által habár országos segéllyel is, Szeged városa megtartassák a magyar hazának”. Azonban az érdekeltek minden erőfeszítése meddő maradt: a kormány nem volt képes a Bach-rendszertől örökölt, sőt a kiegyezés utáni idők korrupciós légkörében még jobban eltorzult vízügyi politikájának megváltoztatására. Ehhez be kellett következnie a mindenki által előre látott katasztrófának: Szeged pusztulásának ... Az elmúlt évszázad nagy árvizei közül a legemlékezetesebb az 1879. évi szegedi árvíz marad, amely romba döntötte az Alföld legnagyobb városát. Csupán az ősi városmag — az egykori sziget — a Belváros egy része maradt szárazon és néhány száz kőháza épen. A város mélyebben fekvő, szegényebb részeinek nagyrészt vályogból épült, csaknem 6000 lakóépülete teljesen elpusztult. A városban magában 60 000, a környező községekkel és tanyákkal együtt összesen mintegy 100 000 ember vált hajléktalanná. A katasztrófa több mint másfélszáz emberéletet követelt. Az Alsó-Tiszavölgy más városait: Csongrádot, Szentest, Hódmezővásárhelyt is csak a katonaság és a lakosság megfeszített munkája tudta megmenteni attól, hogy hasonló sorsra jusson. Az árvíz fő árhullámainak kialakításában a Felső- Tisza mellett a mellékfolyók, elsősorban a Szamos és a Bodrog, majd a Körösök árhullámai is szerepet játszottak. A telt mederre érkező, egymást utolérő és erősítő, s a csongrád—szegedi szakaszon megtorlódó árhullámok — a mintegy 120 000 hektárra terjedő, főleg Körös-völgyi árvízi elöntés jelentős mérséklő hatása ellenére is — ezen a szakaszon, a „szegedi szorulat” és a Szeged-környéki hosszabb szűkületek miatt, korábban nem ismert maximumokat alakítottak ki. A megtorlódó víztömeg a várostól messze északra, Petresnél (Dócz mellett), a Pallavicini uradalom területén törte át a műszakilag helytelenül tervezett (mocsaras területre épített) és gondatlanul kivitelezett gátat, majd egy egykori Tisza-meder irányát követve hátulról, északnyugatról zúdult a városra (1879. márc. 12.). Az ismétlődő árhullámok az árvíz szintjét, Csongrádtól lefelé, még június végén is 700 cm fölött tartották, s a víz a város területéről és a környező árterületekről csak augusztus végén húzódott vissza a mederbe. Az 1879. évi szegedi árvíz fordulópontot jelentett a Tisza-szabályozás történetében. A társulatok új lendülettel fogtak a kiegyezés óta akadozó ármentesítési munkálatok folytatásához, és valójában ekkor — harmincnégy évvel a szabályozások megkezdése után! — kezdődtek meg az addig vétkesen elhanyagolt állami folyószabályozási-mederfejlesztési (kotrási) munkálatok is. (A korszerű színvonalon és megfelelő keretek között végzett eredményes munka kezdete az állami kotróraj létrehozásától, 1884-től számítható.) A közvélemény nyomására meghívott hazai és külföldi szakértői bizottságok jelentései feltárták a korábbi munka tervszerűtlenségét, hiányait, fogyatékosságait, sőt hibáit, és bár kezdetben vontatottan és korlátozott keretek között, de megkezdődött e hibák kiküszöbölése. E törekvések megvalósítása azonban már az 1880-as évek végén a vízügyi szolgálat élére került Kvassay Jenő érdeme. A Tisza szabályozása és az ármentesítés munkája — már az 1879—1895-ig terjedő árvizes időszak tapasztalatainak felhasználásával, de természetesen csak az adott gazdasági lehetőségeknek és követelményeknek megfelelő formában — az ő irányításával századunk első évtizedére lényegében befejeződött. (A Bach-korszak és a kiegyezés utáni évek terhes örökségét teljesen felszámolni: a már meglevő és állandóan fejlesztett töltések vonalozását megváltoztatni, helyesbíteni — a legveszélyesebb szakaszok kivételével — természetesen már nem lehetett.) A tiszai ármentesítések fejlődését, a mentesített területek növekedését és az árvédelem eredményességének fokozódását a közölt táblázat mutatja, melyben az 1855—1895 közötti nagyobb tiszai árvizek adatait is összefoglaltuk. Az adatokból világosan kitűnik, hogy az árvizeknek meghagyott terület, az árvizek tárolásában is szerepet játszó meder és a hullámtér csökkenésével párhuzamosan, és annak hatására, milyen nagy mértékben emelkedett a Tisza — és különösen az alsó szakasz árvizeinek szintje. P. Károlyi Zsigmond Év Ármentesített terület ( Ebből elöntött terület* hektárba Ebből megvédett terület n) A megvédett terület a menő a teljes telített tiszai ártér 1 ártér %-ában** Az árvízszint magassága Szegednél, cm 1855 264 200 107 750 156 450 59,3 13,0 687 1860 669 400 194 400 475 000 71,0 39,5 670 1867 721 500 94 800 626 700 86,9 52,2 722 1876 812 000 52 150 759 850 93,6 63,5 786 1879 812 000 31 000 781 000 96,2 65,9 806 1881 875 000 56 900 818 100 93,5 68,2 845 1888 1 050 000 120 000 930 000 88,3 77,5 847 1895 1 050 000 29 000 1 021 000 98,0 87,0 884 1919 1 050 000— 1 050 000 100,0 87,5 916 1932 1 050 000— 1 050 000 100,0 87,5 923 1970 1 080 000— 1 080 000 100,0*** 90,0 961 192