Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-12-01 / 6. szám
Tisza-felmérés idejére. [Egyes átvágások terve még Orczyra (pl. a karádi) vagy Baliára (pl. a 79. sz. ókécskei) vezethető vissza.] Ez a terv — az idők folyamán felmerült javaslatok kritikai összegezése — már az 1840-es évek elején közismert volt, s az egyes megyék ismételten sürgették annak végrehajását. (Szabolcs megye 1844-ben a 13. sz. átvágást — felsőbb engedélylyel — ki is ásatta.) Amikor az 1840-es évek ismétlődő árvizeinek hatására a megyék sürgetése és egymás érdekeit veszélyeztető tervezgetése a Tisza-szabályozás ügyét a nádori bíróság elé vitte, a Lányi-féle felmérés munkája még nem volt befejezve, s a részletes tervezés is alig hogy megkezdődött. Nyilvánvaló volt azonban, hogy az alkalmatlan, s csak a helyi érdekeket szolgáló részlettervekkel szemben, a munka megkezdését sürgetők számára egy új — és a szükséges együttműködés lehetőségeit biztosító — tervet, ill. ellentervet kell kidolgozni. Ennek megoldása azonban csak az adott időpontban rendelkezésre álló adatok és tervek kritikai — de hangsúlyozottan csupán ideiglenes jellegű — összefoglalása alapján volt lehetséges, így Vásárhelyi „Előleges javaslata” csupán átmeneti megoldásnak, közbülső lépésnek tekinthető a Tisza-szabályozási tervek fejlődéstörténetében s abban Széchenyi és Vásárhelyi saját elgondolásai még alig érvényesültek. [Kitűnik viszont ebből az a sajnálatos tény, hogy szabályozni valójában csak a felső-tiszai birtokosok akartak, s nem a legveszélyeztetettebb helyzetben levő (de ezt még fel sem ismerő!) alsó-tiszai érdekeltségek, így az általános tervezés érdekeinek szükségszerűen szembe kellett kerülnie a kezdeményezők, a megrendelők érdekeivel...] A kortársak jól látták a Tisza-völgy rendezésének fontosságát — sőt, mint Táncsics Mihály méltatlanul elfeledett 1838. évi cikke mutatja — jövendő szerepét, döntő jelentőségét is az ország általános felemelkedésében. A feladat bonyolultságát, szervezeti és anyagi nehézségeit azonban Széchenyin — és talán Vásárhelyin — kívül aligha sejtették. A kir. biztosi intézmény fokozódó szerepe mutatja ugyan, hogy a kormányzat is felismerte: a korábbi megyei munkák felett eljárt az idő. Széchenyi azonban — az al-dunai tapasztalatok alapján — azt is megtanulta már, hogy a kormányra sem építhet, még saját érdekeinek határain belül sem. Hasonlóképpen nem számíthatott mint kezdeményező erőre a maradiság és szócséplés fellegváraira: a nemesi vármegyékre és az országgyűlésre sem. Eredményt csak maguknak az érdekelteknek az aktivitásától várhatott, ha ti. sikerül őket a megyéktől függetlenül megszervezni — az újonnan kialakuló társulati forma keretei között. E társulat számára kell majd azután biztosítani a kormány és az országgyűlés támogatását... (Ebből a szempontból érthető meg az a taktikai engedékenység, melyet Széchenyi az érdekeltek kívánságaival szemben tanúsítani kénytelen volt, s ami Vásárhelyi tervében — még a későbbiek folyamán is — tükröződik.) E problémával kapcsolatban többször felmerült az a történeti érzék és tájékozottság teljes hiányáról tanúskodó vélemény is, hogy Széchenyi és az 1840. évi országgyűlés hibát követett el, amikor az állami folyószabályozási és az érdekeltekre háruló ármentesítési munkálatokat ,,szétválasztotta”. Ilyen „szétválasztásról” csak azok beszélhetnek, akik nem tudják, hogy korábban éppen csak ilyen külön (kamarai) szabályozási és (megyei) árvédelmi munkák folytak ... A két feladat „jogi megkülönböztetése” — valójában éppen a szorosan összefüggőnek felismert feladat együttes megoldását, az erők összefogásának lehetőségét készítette elő! Az erőknek ez az egyesítése Széchenyi Tisza szabályozási szervezőmunkájának egyik alapelve és legfőbb törekvése: ennek érdekében vállalta a szervezés és irányítás feladatát (a kir. biztosi munkakört) és ezért kívánta az állami és a társulati munkálatok (közös) műszaki vezetését — a tervező Vásárhelyi kezébe helyezni ... (A hibáztatott ..szétválasztásra” éppen az önkényuralom idején, a kialakult bürokrácia hatására került sor! E vonatkozásban is igazolva, hogy „a törpe utódok nem értették meg a zseniális kezdeményezők elgondolásait...”) Széchenyinek a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó elképzelései természetesen lényegében csak a feladattal való közvetlen és beható foglalkozás során, vagyis az 1845 őszi szervező körút idején és az 1844/46. évi tapasztalatai alapján alakultak ki, s azokat az „Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg” c. röpiratában ismertette, melyet a Tiszavölgyi Társulat programjavaslataként az alakuló ülésre adott közre 1846 januárjában. (Gondolatainak kialakulása, fejlődése — saját írásai, főleg szervezőkörútjának jegyzőkönyvei mellett — a két Vásárhelyi-tervben is figyelemmel kísérhető.) Vásárhelyi Pál „Általános Tisza-szabályozási tervét” az önkényuralom idején hivatalba lépő bürokrácia — személy szerint valószínűleg éppen annak vezetője, Herrich Károly, a Tisza szabályozásának egészen 1879-ig irányítója — nyomtalanul eltüntette. Az Építési és Vízügyi Főigazgatóság által előterjesztett terv valamennyi főhatóság irattárából — melynek azt pedig hivatalból meg kellet volna őriznie — hiányzik. De nem található meg Széchenyi kir. biztosi iratanyagában sem. (A tervnek csupán egy kéziratos fogalmazványa maradt meg a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottságának irattárában, de a háború folyamán az is elpusztult.) Szerencsés véletlen, hogy a terv kőnyomatos sokszorosított példányaiból — melyek szétküldéséről saját röpiratához hasonlóan — valószínűleg Széchenyi gondoskodott — a Tiszavölgyi Társulat néhány tagegyesületénél pár darab megmaradt. Valójában csak ezekből ismerhettük meg (az 1950-es években) a terv teljes szövegét, míg műszaki mellékleteit a közelmúltban sikerült csak — részben — felkutatni és azonosítani. (A „Tisza hajdan és most” c. mű annak idején csupán a terv 3. és 7. részéből közölt szemelvényeket — egy kallódó példány alapján.) A két tervváltozat a hasonló felépítés ellenére már csak az utóbbi végleges terv kétszeres terjedelmével (36 p.) is jelzi, hogy itt mennyivel többről van szó, mint az előleges javaslat esetében. Ezt azonban csak a gondosabb tanulmányozás mutatja meg igazán. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy a második előterjesztés — a Tisza-szabályozási értekezlet megbízásának megfelelően — az első „alapelveit” az egész Tiszára kiterjesztette, s a létesítendő átvágások és töltések helyét és méreteit az egész Tiszára megállapította. (Ez a kollektív munka ugyanis még Vásárhelyi halála idejében is folyt...) Sokkal fontosabb ennél, hogy a második terv elvi szempontból is több lényeges, sőt döntő új mozzanatot tartalmaz: Széchenyi közben kifejtett elgondolásainak megfelelően — és azok műszaki alátámasztásaként. Nevezetesen Vásárhelyi itt állapítja meg először, hogy a Tisza szabályozását sem részleteiben, sem egyes nagyobb szakaszokra szorítkozva megoldani nem lehet: a Tiszavölgy egységes, „általános” rendezésére van szükség. Széchenyi a Tisza szabályozását a fejlődést gátló — s szemében szinte a feudális elmaradottsággal egyet jelentő — ősi vízivilág, mocsárvilág, a magyar „Parlag” elleni küzdelem egyik fő csatájának tekintette. Éppen olyan, vagy talán még fontosabb politikai (gazdaságiműszaki) feladatnak, mint a Lánchíd építését... Nem fogadhatott el helyi, részleges megoldásokat, mert célja éppen a provinciális elmaradottság, a bénító megyei partikularizmus leküzdése volt, az árutermelés kiterjesztését biztosító ármentesítésen túl, a közlekedés fejlesztése (a nemzet életerejét hordozó, vérkeringését biztosító „erek” felszabadítása), a termelés-fogyasztás és a műveltség-szabadság dialektikus kölcsönhatásban való kibontakoztatása ... A Tisza szabályozását egy olyan feladatkomplexum részének tekintette, melynek megoldása nemcsak mérnöki feladat, s nemcsak az anyagi tényezőkön múlik, hanem a „szellemieken” is: ti. a törvényhozás munkáján, az alkotmány átalakításán, az ősiség megszüntetésén, a törvény előtti egyenlőségen, a hitel biztosításán .. . Vagyis Széchenyi gazdaságpolitikai megfontolásokból, mintegy deduktive jutott el a legkorszerűbb vízgazdálkodási területegység, a ,,Tisza-völgy” fogalmához... (Budapesthez hasonlóan maga a szó is az ő alkotása...) És jutott el a korszerű komplex vízgazdálkodási tevékenység körének meghatározásához is, amely szerint „A Tiszavölgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tisza, hanem a vele közvetett vagy közvet- 228