Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-12-01 / 6. szám

Tisza-felmérés idejére. [Egyes átvágások terve még Or­­czyra (pl. a karádi) vagy Baliára (pl. a 79. sz. ókécskei) vezethető vissza.] Ez a terv — az idők folyamán felmerült javaslatok kritikai összegezése — már az 1840-es évek elején közismert volt, s az egyes megyék ismételten sürgették annak végrehajását. (Szabolcs megye 1844-ben a 13. sz. átvágást — felsőbb engedély­­lyel — ki is ásatta.) Amikor az 1840-es évek ismétlődő árvizeinek hatá­sára a megyék sürgetése és egymás érdekeit veszélyez­tető tervezgetése a Tisza-szabályozás ügyét a nádori bí­róság elé vitte, a Lányi-féle felmérés munkája még nem volt befejezve, s a részletes tervezés is alig hogy meg­kezdődött. Nyilvánvaló volt azonban, hogy az alkalmat­lan, s csak a helyi érdekeket szolgáló részlettervekkel szemben, a munka megkezdését sürgetők számára egy új — és a szükséges együttműködés lehetőségeit bizto­sító­ — tervet, ill. ellentervet kell kidolgozni. Ennek megoldása azonban csak az adott időpontban rendelke­zésre álló adatok és tervek kritikai — de hangsúlyozot­tan csupán ideiglenes jellegű — összefoglalása alapján volt lehetséges, így Vásárhelyi „Előleges javaslata” csu­pán átmeneti megoldásnak, közbülső lépésnek tekint­hető a Tisza-szabályozási tervek fejlődéstörténetében s abban Széchenyi és Vásárhelyi saját elgondolásai még alig érvényesültek. [Kitűnik viszont ebből az a sajnála­tos tény, hogy szabályozni valójában csak a felső-tiszai birtokosok akartak, s nem a legveszélyeztetettebb hely­zetben levő (de ezt még fel sem ismerő!) alsó-tiszai ér­dekeltségek, így az általános tervezés érdekeinek szük­ségszerűen szembe kellett kerülnie a kezdeményezők, a megrendelők érdekeivel...] A kortársak jól látták a Tisza-völgy rendezésének fontosságát — sőt, mint Táncsics Mihály méltatlanul el­feledett 1838. évi cikke mutatja­ — jövendő szerepét, döntő jelentőségét is az ország általános felemelkedésé­ben. A feladat bonyolultságát, szervezeti és anyagi ne­hézségeit azonban Széchenyin — és talán Vásárhelyin — kívül aligha sejtették. A kir. biztosi intézmény fokozódó szerepe mutatja ugyan, hogy a kormányzat is felismer­te: a korábbi megyei munkák felett eljárt az idő. Szé­chenyi azonban — az al-dunai tapasztalatok alapján — azt is megtanulta már, hogy a kormányra sem építhet, még saját érdekeinek határain belül sem. Hasonlóképpen nem számíthatott mint kezdeményező erőre a maradiság és szócséplés fellegváraira: a nemesi vármegyékre és az országgyűlésre sem. Eredményt csak maguknak az érdekelteknek az aktivitásától várhatott, ha ti. sikerül őket a megyéktől függetlenül megszer­vezni — az újonnan kialakuló társulati forma keretei között. E társulat számára kell majd azután biztosítani a kormány és az országgyűlés támogatását... (Ebből a szempontból érthető meg az a taktikai engedékenység, melyet Széchenyi az érdekeltek kívánságaival szemben tanúsítani kénytelen volt, s ami Vásárhelyi tervében — még a későbbiek folyamán is — tükröződik.) E problémával kapcsolatban többször felmerült az a történeti érzék és tájékozottság teljes hiányáról tanús­kodó vélemény is, hogy Széchenyi és az 1840. évi or­szággyűlés hibát követett el, amikor az állami folyósza­bályozási és az érdekeltekre háruló ármentesítési mun­kálatokat ,,szétválasztotta”. Ilyen „szétválasztásról” csak azok beszélhetnek, akik nem tudják, hogy korábban éppen csak ilyen külön (kamarai) szabályozási és (me­gyei) árvédelmi munkák folytak ... A két feladat „jogi megkülönböztetése” — valójában éppen a szorosan ös­­­szefüggőnek felismert feladat együttes megoldását, az erők összefogásának lehetőségét készítette elő! Az erők­nek ez az egyesítése Széchenyi Tisza­ szabályozási szer­vezőmunkájának egyik alapelve és legfőbb törekvése: ennek érdekében vállalta a szervezés és irányítás fel­adatát (a kir. biztosi munkakört) és ezért kívánta az ál­lami és a társulati munkálatok (közös) műszaki vezeté­sét — a tervező Vásárhelyi kezébe helyezni ... (A hi­báztatott ..szétválasztásra” éppen az önkényuralom ide­jén, a kialakult bürokrácia hatására került sor! E vo­natkozásban is igazolva, hogy „a törpe utódok nem ér­tették meg a zseniális kezdeményezők elgondolásait...”) Széchenyinek a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó el­képzelései természetesen lényegében csak a feladattal való közvetlen és beható foglalkozás során, vagyis az 1845 őszi szervező körút idején és az 1844/46. évi tapasz­talatai alapján alakultak ki, s azokat az „Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg” c. röpira­­tában ismertette, melyet a Tiszavölgyi Társulat prog­ramjavaslataként az alakuló ülésre adott közre 1846 ja­nuárjában. (Gondolatainak kialakulása, fejlődése — sa­ját írásai, főleg szervezőkörútjának jegyzőkönyvei mel­lett — a két Vásárhelyi-tervben is figyelemmel kísér­hető.) Vásárhelyi Pál „Általános Tisza-szabályozási tervét” az önkényuralom idején hivatalba lépő bürokrácia — személy szerint valószínűleg éppen annak vezetője, Her­­rich Károly, a Tisza szabályozásának egészen 1879-ig irányítója — nyomtalanul eltüntette. Az Építési és Víz­ügyi Főigazgatóság által előterjesztett terv valamennyi főhatóság irattárából — melynek azt pedig hivatalból meg kellet volna őriznie — hiányzik. De nem található meg Széchenyi kir. biztosi iratanyagában sem. (A terv­nek csupán egy kéziratos fogalmazványa maradt meg a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottságának irattárában, de a háború folyamán az is elpusztult.) Szerencsés véletlen, hogy a terv kőnyomatos sokszo­rosított példányaiból — melyek szétküldéséről saját röp­­iratához hasonlóan — valószínűleg Széchenyi gondosko­dott — a Tiszavölgyi Társulat néhány tagegyesületénél pár darab megmaradt. Valójában csak ezekből ismerhettük meg (az 1950-es években) a terv teljes szövegét, míg műszaki mellékleteit a közelmúltban sikerült csak — részben — felkutatni és azonosítani. (A „Tisza hajdan és most” c. mű annak idején csupán a terv 3. és 7. részéből közölt szemelvé­nyeket — egy kallódó példány alapján.) A két tervváltozat a hasonló felépítés ellenére már csak az utóbbi végleges terv kétszeres terjedelmével (36 p.) is jelzi, hogy itt mennyivel többről van szó, mint az előleges javaslat esetében. Ezt azonban csak a gondo­sabb tanulmányozás mutatja meg igazán. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy a második előterjesztés — a Tisza-szabályozási értekezlet megbízásának megfele­lően — az első „alapelveit” az egész Tiszára kiterjesz­tette, s a létesítendő átvágások és töltések helyét és méreteit az egész Tiszára megállapította. (Ez a kollektív munka ugyanis még Vásárhelyi halála idejében is folyt...) Sokkal fontosabb ennél, hogy a második terv elvi szempontból is több lényeges, sőt döntő új mozzanatot tartalmaz: Széchenyi közben kifejtett elgondolásainak megfelelően — és azok műszaki alátámasztásaként. Ne­vezetesen Vásárhelyi itt állapítja meg először, hogy a Tisza szabályozását sem részleteiben, sem egyes nagyobb szakaszokra szorítkozva megoldani nem lehet: a Tisza­­völgy egységes, „általános” rendezésére van szükség. Széchenyi a Tisza szabályozását a fejlődést gátló — s szemében szinte a feudális elmaradottsággal egyet je­lentő — ősi vízivilág, mocsárvilág, a magyar „Parlag” elleni küzdelem egyik fő csatájának tekintette. Éppen olyan, vagy talán még fontosabb politikai (gazdasági­műszaki) feladatnak, mint a Lánchíd építését... Nem fogadhatott el helyi, részleges megoldásokat, mert célja éppen a provinciális elmaradottság, a bénító megyei par­tikulari­zmus leküzdése volt, az árutermelés kiterjeszté­sét biztosító ármentesítésen túl, a közlekedés fejlesztése (a nemzet életerejét hordozó, vérkeringését biztosító „erek” felszabadítása), a termelés-fogyasztás és a mű­veltség-szabadság dialektikus kölcsönhatásban való ki­bontakoztatása ... A Tisza szabályozását egy olyan fel­adatkomplexum részének tekintette, melynek megoldá­sa nemcsak mérnöki feladat, s nemcsak az anyagi té­nyezőkön múlik, hanem a „szellemieken” is: ti. a tör­vényhozás munkáján, az alkotmány átalakításán, az ősiség megszüntetésén, a törvény előtti egyenlőségen, a hitel biztosításán .. . Vagyis Széchenyi gazdaságpolitikai megfontolásokból, mintegy deduktive jutott el a legkor­szerűbb vízgazdálkodási területegység, a ,,Tisza-völgy” fogalmához... (Budapesthez hasonlóan maga a szó is az ő alkotása...) És jutott el a korszerű komplex vízgaz­dálkodási tevékenység körének meghatározásához is, amely szerint „A Tiszavölgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tisza, hanem a vele közvetett vagy közvet- 228

Next