Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

„ Az eszme örök, s az utókor hálája - Lám Jakab emlékezete - A múlt század végének Kelet-Közép-Európája hasonló gondokkal küszködött, mint a mostani ezred vége. A történelmileg más utat bejáró, fejlettebb Nyugat-Európához viszonyítva elmaradottság, gazdasági és kulturális téren a provinciális gáncsoskodás és közöny uralkodott. Az összkép kísértetiesen hasonlít a maihoz. Széchenyivel mi is felkiálthatunk: „Istenért, nyissuk fel szemeinket, vegyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, nehogy hátrafelé nyomassunk, lépjünk inkább előre.” Széchenyi az előrelépésnek számtalan módozatát szorgalmazta. Egyik legfontosabb tevékenységi területe a folyószabályozás volt. Felismerte, hogy sajátos földrajzi helyzeténél fogva Magyarországon a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés fejlődésének egyben az egész gazdasági élet fellendülésének kulcskérdése az országon átfolyó két folyam a Duna és a Tisza állapota. Előzmények a Tisza szabályozásánál A XIX. század Magyarországának állandóan visszatérő és nagy károkat okozó természeti katasztrófái az árvizek voltak. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófát az 1840-es években állandósult tiszai árvizek követték. 1845 március végén az Alsó-Tiszán az árvíz minden addigi szintet meghaladott. Ekkor határozta el Széchenyi, hogy a Felső-Tisza ármentesítési munkálatait az Alsó-Tiszára is kiterjeszti. Régi munkatársa, Vásárhelyi Pál készíti el a Tisza-völgy rendezésének tervét, amely Széchenyi komplex vízügyi programjának része. Vásárhelyi először egy „Előleges javaslatot” nyújt be, majd 1846-ban készíti el és a Tiszavölgyi Társulat ülésén vitatja a komplex tervezetet, amelynek védése közben éri a halál. A Vásárhelyi-Széchenyi tervben a folyószabályozásoknál alkalmazott átvágások és töltések építésének klasszikus módszerét erdősítési tervek és öntözési rendszer egészítette ki. Széchenyi nagyon helyesen Vásár­helyit akarta megbízni a terv kivitelezésével is, hogy a munkálatok tervezése és megvalósításuk felelőssége is egy kézben legyen. Vásárhelyi tragikus halála nem tette lehetővé Széchenyi elgondolásának megvalósulását. A Tisza szabályozásának ügye gazdátlan maradt. Még Széchenyi kezdeményezésére meghívják az európai hírű vízügyi szakembert, az olasz Paleocapát, aki véleményét könyvalakban is megjelenteti. A Tisza-szabályozás megvalósulását, mint sok más haladást, fejlődést szolgáló elképzelést az 1848-as forradalom bukása egy időre elodázta. A Tisza múlt századi szabályozását követően, a Tisza-völgy komplex rendezési terve a XX. századra maradt, és hogy tökéletesen még ma sem sikerült megoldani, azt az 1970-es árvíz bizonyította, amikor ha nem is a múlt század méreteiben, de tetemes károk keletkeztek a Tisza vízgyűjtő medencéjé­nek területén. Ki volt Lám Jakab? Ki volt Lám Jakab és hogyan kapcsolódik be a Tisza-szabályozás munkála­taiba. Lamm Jakab 1791-ben Szepesbélán (ma Szlovákia) született. A Lamm család a reformáció második hullámával érkezett Németalföldről a Felvidék­re. A pesti Institutum Geometricumban szerez vízmérnöki oklevelet. Kezdet­ben az ungvári kincstári uradalom, később a kassai kerület mérnökeként dolgozott. Közéleti ember. Az ungvári lutheránus egyház keretében is közösségi tevékenységet fejt ki. 1833-ban gyűjtést indít egyházfenntartásra és templomépítésre. Korának problémái élénken foglalkoztatják. Nem zárkózott be a vidéki kisváros nyugalmas közönyébe. Az 1838-as pest-budai árvizet követően egy német nyelvű értekezést készít Andrássy gróf akadémiai pályázatára „csupán a közjó érdekében érzett legtisztább buzgaloméból, ahogy ő maga írja elő­szavában. Az egy újabb árvíz elkerülését célzó műszaki tervezetet Vásárhelyi Pál részletesen elemzi és megválaszolja. Alkotó gondolkodású és aktív ember, így érthető, hogy a Tisza rendezési tervéhez is hozzászól, annál is inkább, mert a Tisza vízgyűjtő medencéjének északi része képezi Lám Jakab tulajdonképpeni munkaterületét. Kitűnően ismeri a Tisza és mellékfolyóinak tulajdonságait. Több árvizet ért meg ungvári majd kassai tartózkodása alatt. Egészen eredeti, újszerű elgondolással akarja elejét venni a tiszai árvizeknek. Nevezetesen azzal, hogy legfontosabb mellék­folyóinak torkolatát (Szamos, Körösök, Maros) egy csatornarendszer és bizo­nyos vízfolyások felhasználásával egy-egy fázissal déli irányba tolná. 1855- ben Ungváron 64 éves korában éri a halál. Szívügyének érzett elképzelését nem láthatta megvalósulva, de kortársai visszaemlékezéseiből tudomásunk van arról, hogy a Tisza-szabályozással felmerült kérdések élete végéig fog­lalkoztatták. Lám Jakab gondolkodásmódjának, egyéniségének megismeréséért idézünk részleteket legjelentősebb munkájából a „Néhány szó a Tisza-szabályozás érdekében” c. írásából, amely „kelt Ungvári nyárelő 30-án 1846-ban... Korántsem irodalmi babérhajhászat avagy más haszonvadászatok idézték létre jelen soraimat, hanem az eszme temérdeksége hathatósabban látszott felhívni parányiságom erejét is, hogy az óriási vállalathoz hangyái szorgalom­mal bár mi csekély részben magam is járuljak. ...A Tisza vizét, mint minden egyéb folyamot némileg emberrel hasonlíthatni össze. Belőle nevelés által a legnemesebb teremtés válhatik. Az elhagyott és rosszul nevelt gyerekből ellenben oly nagy szörnyeteg növekedhetik, mely az emberiségnek sok sze­rencsétlenséget és vészt okozhat. ...A múlt és jelen évkönyvei ezen összeha­sonlítás valóságát úgy nagyban, mint kicsiben ezer adatokkal igazolják.” A kiáradás klasszikus okainak felsorolása mellett, mint például a nagy víztömeg, elégtelen vízmeder, a partok alacsonysága és a Tisza csekély esése mellett Lám Jakab megállapítja: „...Nem kis oka a kiáradásnak az, hogy a Szamos vize természetellenileg torlódik és nyomul vissza Szathmártól Namény és innen a Tiszával egyesülve sok mérföldnyire éjszaknak Ung vármegyébe egész Csap helységig, holott mindezen vizeknek rendeltetése dél felé van intézve. Eme visszakanyarodás az, ami az egész folyamvidéknek különben is csekély esését még inkább csökkenti és ami által a folyam arra van kárhoztatva, hogy medrében a felvidékről lejövő kősepredék minden homokostól, iszapostól leülepedik.... A szokott igazítási eszköz síkságon kevés eséssel kanyargó folyamokra nézve leginkább helyenkénti töltésekből állhatnak.... A rendkívüli vízmennyiség az, ami a Tisza szabályozásához rendkívüli szabályokat igényel... .Erősen áll igen­is az az alapelv miszerint, ha bármely folyóval magával akarjuk ágyát megá­satni és nagy vizei emésztésére képesíteni, akkor szükségképpen minden vizeit össze kell tartani, valamint azon alapelv is áll, miként olly folyamoknak, mellyek szerfelett kevés eséssel bírnak a lehető legrövidebb pályát kell rendelni. A Tisza szabályozásánál ezen két megdönthetetlenül igaz állítás látszik egymással összeütközésbe jönni. Egyike követeli valamennyi vizek­nek Tokajnál összpontosíttatását, másika ellenben kívánja a Tisza és Szamos szerfelett hosszú medreinek lehető megrövidítését. ...1836. december 10. és 11-i ungvári nagy áradás juttatott engem számítgatásaim során azon követ­keztetésre és meggyőződésre, hogy milly borzasztó víz­tömegnek kellene a Bodrog­közön összejönni, ha a Tisza, Szamos és Bodrog folyóknak valamen­­­nyi vizei szabályozott és zárt medrekben rohannának oda. Biztosan merem állítani, aggodalmaim nem alap nélküliek....Szatmár és Közép Szolnok vár­megyék határán vonul az úgynevezett Ér folyam. Ezen Év folyamon két­ségkívül a legvilágosabb nyomai tetszenek meg az egykori roppant nagy folyam ároknak, olly ároknak mellyen bizonyosan valaha nemcsak egész Szamos és Kraszna vizei, hanem hihetőleg a Tisza áradások egy része is le­folyhatott... A Szabolcsi föveny­dombok...nyilván nem lehetenek egyebek a Tisza és Szamos bérc-völgyekből kimosott anyagnál. A Szabolcsi halmok Záhonytól egészen le Debrecenen alul elszigetelt Archipelagosz gyanánt állanak... A Tisza és Szamos vizei bércek közül kiléptekkel úgy éjszak, mint dél felé nyitott utat találtak. Eme vizek eleinte saját meder nélkül déléjszakilag több vonalban és elágazásban folydogáltak. ...Lehetetlen, hogy Magya­rországra nézve kívánható nem volna mindenekelőtt legalábbis a Szamost és a Krasznát árkából kivenni és Ér, Berettyó, Sárréten keresztül a Körössel egyesítve Csongrád felé az alsó Tiszába vezetni. ... A Szamos, Kraszna vizeinek eme iránybani vezetése az, aminek Szatmár, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod és Heves vármegyék elárasztásának mellőzésére és ekként ezen környékek megmentésére szerfelett óhajhatónak kellen­k lenni. Ezen víz­vezetés lenne főleg az, ami szerény nézetem szerint a Tisza szabályzásának alapját fogná tenni, vagyis tulajdonképpen már magában az egész szabályozási ügynél fő dolog volna és amit én a közjó iránti legtisztább buzgalomtól lelkesíttetve jó szándékkal javasolni merészelek. ...Ami pedig a Maros vizét illeti ennek is éjszaknyugati folyása kétségkívül szinte nagyon hamis és egész környékre nézve veszélyes. Ez is ha fennebb nem legalább Pécska táján lenne árkából kiemelhető és az Aranka vize által nyugat-délileg a Tiszába vezetendő ...A Tiszába ömlő valamennyi mellékfolyamnak csupán ekkénti irányzatai által érheti el biztosan a Tisza mellék­vízmentesítését.... Aki 15

Next