Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-07-01 / 7. szám

hajózáshoz. A Berettyó 10-12 öllel fekszik ala­csonyabban, mint a Sebes-Körös, tehát a víz­szolgáltatás ily módon biztosítva lett volna. Erre VÁSÁRHELYInek pontos geodéziai méré­sei voltak, amit HUSZÁR Mátyással közösen végzett. Ez a hely lett volna — a Bege analó­giáját alkalmazva — az úgynevezett kiskastélyi zsilip. Ugyanakkor itt leírja azt, amit egyébként már előtte HUSZÁR Mátyás is felvetett, neve­zetesen: a Berettyó nagy vizeinek megcsa­polását, a hajócsatornák kiáradástól való meg­óvását egy, Bakonyszegtől Szeghalom felé ve­zetett árapasztóval lehet megoldani. A VÁSÁRHELYI által árapasztónak javasolt csatorna később megvalósult, kivitelezője BO­­DOKI Károly volt, és ma ez a Berettyó főmedre Szeghalomnál. Az Ó-Berettyó, és annak alsó szakasza — mai néven a Hortobágy-Berettyó —, amit VÁSÁRHELYI hajócsatornának kép­zelt, ma más vízgazdálkodási funkciót lát el. VÁSÁRHELYI a hajózás létrehozására és biz­tosítására több javaslatot tett. Ki kell emelni a hatos pontot, amely egyben tisztelgés Tiszadob, az emlékülés színhelye előtt. VÁSÁRHELYI nem először és nem utoljá­ra említi meg, hogy a Hortobágyon keletkező árvíz ellen a Tiszát a Tiszadobtól Tiszapolgárig vezetendő gáttal kell elzárni. A pontokba foglalt feladatok végezetül meg­említik, a beruházás igen nagy volumenű, de igen nagy hasznot is hajt. Egy nagy térség víz­­gazdálkodása válna biztonságosabbá, és ja­vulnának a közlekedési viszonyok. Alternatív változatot is megemlít, a Berettyó helyett a Tiszát jelölte volna ki hajózóútnak, de ennek megvalósítását a székfoglaló idejében még túl bonyolultnak ítélte. Mindkét változat ugyanazt a hajózási célt szolgálta volna, azaz a korabeli méretekben is nagy városnak minősülő Debre­cent és Nagyváradot öt, illetve négy mérföldre közelítette volna meg a szabályozott Berettyó, A pesti közlekedési irányt a Tisza vonalától csatornán és vasúton egyaránt megoldhatónak látta. Ezek a gondolatok igen előremutatóak, mert VÁSÁRHELYI nem foglalt helyet sem a hajózási, sem a vasútépítő lobbyban. VÁSÁRHELYI székfoglalóját így zárja: milly szükséges... a vízműi adatok megszerzése, mel­­­lyek folyóvizeink összefüggését s egymásra hatását teszik szemünk elébe, ezzel a módszer­rel kerülhetők lettek volna azok a javaslatok, amelyeket — ahogy ő írja — agyrémeknek kell tekintenünk. Adatokra, összefüggésekre, mint tudjuk, nem volt kíváncsi a Tiszavölgyi Társulat ülése 1846. április 8-án Pesten a Károlyi-palotában. A kö­vetkezményét ismerjük: Mérnökök évszázados átka: az adatok, ös­­­szefüggések és a természeti törvények tisztele­te. VÁSÁRHELYI áldozatvállalását a mai társa­dalom a hétköznapok vnzselléreitől nem várhat­ja el. Dr. GODA PÉTER A vízgazdálkodás fejlődését mindig a társa­dalmi igények és gazdasági szükségletek a­­lakították. Annak során — igazodva a törté­nelmi helyzethez — hol emelkedő szakaszban volt, hol hullámvölgybe került. Voltak olyan időszakok, amikor a természeti viszonyok megismerése, az ahhoz való alkal­mazkodás nagyobb súllyal szerepelt, mint a technikai beavatkozások volumene, de a technikai jellegű beavatkozások a honfog­lalástól jelen voltak a vízgazdálkodásban. Voltak időszakok, amikor a nemzet fenn­maradásához az alföldi területek fokozott el­­mocsarasítását kellett elvégezni, majd olyan idők jöttek, amikor az Alföld újranépesítésé­­nek vízkár-elhárítási feltételeit kellett megte­remteni. A Tisza völgyében az első elszigetelt ár­mentesítési kísérleteket a XV. és XVIII. században végezték. A Tisza-szabályozás szükségességét SZINYEI MERSE Jenő már 1784-ben felvetette. A szabályozás műszaki feltételeit a LÁNYI Sámuel által vezetett korszerű, nemzetközi viszonylatban is páratlan méretű és színvo­nalú térképezési és vízrajzi felmérések te­remtették meg. Az 1833-ban kezdődött nagy­szabású munka irányítását 1841-ben VÁSÁR­HELYI Pál mint hajózási felügyelő vette át. Az akkori kormány a rendszeres szabá­lyozás megkezdését csak a felmérés és ter­vezés teljes befejezése után tartotta időszerű­nek. Az 1842-től ismétlődő árvizek azonban arra késztették az érdekelteket — elsőként a zempléni és a beregi birtokosokat —, hogy az első társulatokat megszervezve maguk vegyék kézbe az ármentesítés ügyét. A Zempléni Ármentesítő Társulat például ter­vet készíttetett BESZÉDES Józseffel és mun­katársaival a Kerecsen—Komoró közötti szakasz átmetszéssel történő szabályozására. Az ügy az érdekeltek között felmerült el­lentétek miatt a legfőbb vízügyi hatóság a Nádori Bíróság, illetve a nádor elé került, aki a terveket az építési főhatóságnak, pontosab­ban VÁSÁRHELYI Pálnak adta ki vélemé­nyezésre. 1845 nyarán az uralkodó gróf SZÉCHENYI Istvánt mint királyi biztost megbízta a közle­kedési bizottmány ügyeinek vitelével. A Szé­chenyi által vezetett bizottság 1845. június 12—17. között VÁSÁRHELYI Pál előter­jesztésében megtárgyalta a Tisza-szabá­lyozás ügyében készült korábbi terveket és beadványokat. VÁSÁRHELYI—hogy az ér­dekeltek aktivitását megőrizze és helyes irányba terelje — összefoglaló jelentésében nem elégedett meg a részletes beavatkozás káros voltának kimutatásával, hanem Előle­­ges javaslat néven előterjesztette a Tiszaúj­­lak—Tiszafüred közötti folyószakasz átfogó szabályozására kidolgozott tervét is. A Felső-Tisza szabályozására vonatkozó összefoglaló jelentését és javaslatát a bi­zottság azzal a kiegészítő határozattal fogad­ta el, hogy a szabályozási terveket az egész Tiszára és a Tisza mellékfolyóira is ki kell terjeszteni. SZÉCHENYI kinevezését követően meg­kezdhette országos agitációját a Tisza-szabá­lyozás megvalósítása érdekében. A szervező körút — a kezdeti nehézsé­gektől eltekintve — diadalmenetként zárult. Sikerült meggyőznie az érdekelteket arról, hogy a Tisza-szabályozás egész országrészre kiterjedő nagy munkája csak — a rendelkezésre álló valamennyi erő összefogásával, —a helyi társulatok közös erőfeszítésével, — a kormány támogatásával, valamint — a helyi érdekeken, szempontokon felü­lemelkedő egységes terv alapon oldható meg. Az árvízmentesítés fejlődése és az árvizek története ettől kezdve elválaszthatatlan egymástól. Az első tiszai agitációs körút eredmé­nyeként 1846. január 20-án került sor a helyi társulatokat egyesítő Tiszavölgyi Társulat megszervezésére. A társulat alakuló ülése előtti napokban adta közre a Tisza-szabályozásról szóló röpi- Vásárhelyi Pál és a Tisza szabályozása 9

Next