Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
1. füzet - Antal Emánuel: A Tisza szabályozásának éghajlatmódosító szerepe
A Tisza szabályozásának éghajlatmódosító szerepe 27 mértékű kockázatot, kihívást jelent a térségben élő embereknek a termelési és termesztési struktúrák változásán, ill. a környezeti elemek (talaj, víz, légkör, ökorendszerek) kedvezőtlen alakulásán keresztül. Hogy az éghajlat mennyire érzékeny az emberi tevékenység által előidézett környezetváltozásokra, az elsősorban a meteorológusok, ill. társtudományi szakemberek érdeklődési körébe tartozik. Ha nincsenek tartós időjárási kilengések, akkor figyelemfelhívás nélkül kevésbé izgatja a közvéleményt és a döntéshozókat éghajlatunk érzékenysége. Holott a hosszútávon (generációk távlatában) gondolkodó embernek mindig úgy kellene föltennie a kérdést, hogy bármely, a környezetet megváltoztató tevékenysége milyen kihatással lehet a mikro-, a mezővagy a makroklíma módosításán keresztül a Föld éghajlatának megváltozására, ami visszacsatolódik a környezetre is. A Föld éghajlati rendszere (makroklíma, helyi klíma) csak viszonylagosan és történelmileg rövid időre mondható stabilnak, ugyanis nemcsak az emberi beavatkozás hatására, hanem természetes viszonyok között is változik, ingadozik, fluktuál kisebb nagyobb mértékben. Szakemberek előtt ismeretes, hogy globális éghajlatunk, ill. annak övezetes rendje a földtörténeti múltban köztudottan számottevően változott (jégkorszakok) és ingadozott, ma még nem bizonyítható természeti okokra visszavezethetően. Minden valószínűséggel közrejátszottak ebben a Föld pályaelemeinek hosszútávú változásai, a napállandó és a napfoltszámok ciklikus ingadozásai, a holdfázisok menete, a vulkánkitörések, a kontinensvándorlások, esetleg a Föld keringési sebességének változása stb. Vitathatatlan tény, hogy a geológiai korokban bizonyos terresztrikus és extraterresztrikus hatások határozott szerepet játszhattak, s az atmoszféra a Földön kívüli hatásokra összetett belső időjárási folyamatokkal válaszolt. A klasszikus klimatológia és a paleoklimatológia ezeket az összefüggéseket igyekezett feltárni, mind a globális folyamatokat, mind a regionális változásokat illetően. Másfajta vizsgálati módszerekre van szükség a napjainkban feltételezett helyi és globális éghajlatváltozások bizonyítására, hiszen nem egyértelmű a kutatók állásfoglalása a tekintetben, hogy a helyi klímaváltozások, vagy pedig a várható globális fölmelegedés, esetleg lehűlés (Mészáros, 1996) mennyiben írható az emberi tevékenység számlájára, s mennyiben a természeti folyamatok módosulásának „rovására". Megint más matematikai statisztikai módszerek vezetnek eredményre a helyi klímamódosulások feltárása során. A múlt századi ár- és belvízszabályozási munkálatok éghajlati következményeinek objektív értékelése tér- és időskálán lekicsinyítve ugyanolyan vizsgálati problémákat vet fel, mint jószerivel a jelenlegi globális éghajlatváltozás kérdése. Igaz, a bonyolultság korántsem olyan nagymérvű, hiszen ez esetben a vizsgálat tárgyát nem a légkör alkotó elemei egyensúlyi rendszerének megváltozása képezi, hanem a felszíni vízjárásnak, s ezen keresztül a térszín sugárzás-, hő- és vízháztartási összetevőinek alakulását befolyásoló ökológiai rendszerek módosulása miatt bekövetkezett klímaváltozás feltárása (Antal és Szesztay, 1996). A klímaváltozást befolyásoló antropogén tevékenység éghajlati következményeinek elemzése módszertanilag történhet klasszikus statisztikai eljárásokkal (számszer