Vörös Zászló, 1963. július-december (19. évfolyam, 88-165. szám)

1963-07-02 / 88. szám

2. oldal MEGVALÓSÍTJUK AZ SZKP KB PLÉNUMÁNAK HATÁROZATAIT A kommunista a közéletben Zsitkó Ilona fiatal kommu­nista furnérozót, a Berehovói Bútorkombinátban nemcsak úgy ismerik, mint a termelés élenjáróját, hanem mint szen­vedélyes agitátort is. Alekszij Iván kommunista munkabri­gádjában dolgozva, a leány rendszeresen elbeszélget a munkásokkal. Érdekes beszélgetés folyt le a kollektívában az SZKP KB júniusi plénuma munkájá­nak befejezése után. Az aláb­biakban kivonatosan közöljük Zsitkó Ilona agitátor beszédét. Milyen a mi hozzájárulá­sunk a kommunizmus anyagi­­műszaki bázisa megteremtésé­hez? Valamennyien jól dolgo­zunk. Érezhető, hogy minden­ki lelkén viseli a tervek tel­jesítését. Az ukrajnai munka­óráért folyó verseny csodála­tos eredményeket szült. Egy váltás számításaink szerint, egy órán át termel terven fe­lül alkatrészeket a hálószoba berendezésekhez. Másképpen nem is lehet. Hazánk dolgozóinak számára minél több olcsó és jó minősé­­gű bútort termelni becsület­beli kötelességünk. E feladat valóraváltásában, mint még eddig soha, megmutatkozik a kollektíva ereje. Ebben formá­lódik ki az emberek új világ­nézete, új erkölcse. Iljicsov L. F. elvtárs, az SZKP KB titkára nagyon he­lyesen jegyezte meg, hogy a kommunizmus építője lánglel­­kű hazafi és meggyőződéses internacionalista. Ez a két fo­galom szoros kapcsolatban áll egymással. A különböző nem­zetiségű szovjet emberek kéz a kézben építették a szocia­lizmust, harcoltak az ellen­ség leveréséért és most együtt hozzák létre a kommunizmus nagy épületét. A népek barátsága pártunk nagy vívmánya. És mi fiata­lok, erősítjük azt napról nap­ra. Vegyük csak például bri­gádunkat, melyben magyarok, ukránok és zsidók dolgoznak. Bárki közülük szívesen segít a másiknak munkájában, ál­talános műveltségi színvonala emelésében. Itt van például Rózsa Erzsébet munkásnő. Mi­kor a brigádba jött dolgozni, azt hittük, nehezen fogja el­sajátítani a termelési folyama­tokat. Az első időben így is volt. De segítségére siettek idősebb barátai. És ma Erzsé­bet egyike a legjobbaknak. Jelenleg újabb fiatalok érkez­tek a brigádba. Nincs abban semmi csodálatos, hogy Har­sányi Ferenc, Varga Mária ta­pasztalt munkások gyámságot vállaltak fölöttük és segítik az újoncokat. Fel kell hívnom a figyel­müket, hogy a kommunista versenyt szorosabban kell egy­bekapcsolni a közéletben ta­núsított kommunista magatar­tásért folyó mozgalommal. A kollektíva a legerősebb neve­lő. E téren tettünk valamit. Brigádunk csaknem valameny­­nyi tagja szabad idejében részt vesz a műkedvelő körök mun­kájában, olvasói a könyvtár­nak stb. Kollektíván látogat­juk a mozielőadásokat. Érde­kes beszédeket folytatunk ar­ról, hogy a brigádunkban dol­gozó szülők hogyan nevelik gyermekeiket. Székely Lidia, Ferenc Paula és más munkás­nők elmondották, hogyan ne­velik gyermekeiket munkasze­retetre. Az elért eredményekkel azonban nem lehet megeléged­ni. Nem titok, hogy üzemünk egyes munkásai megsértik a társadalmi együttélés szabálya­it. Ezeket az embereket­­ne­künk át kell nevelni. Erre kell összpontosítania munká­ját a «komszomol-fényszóró» faliújság szerkesztő bizottsá­gának is. , — Jelenleg széles fronton — mutat rá az agitátor, — fel kell vennünk a harcot a kommunista életmód fejleszté­séért. Arra gondolok, hogy érté­kes dolog lenne több társadal­mi megbízatást adni a dolgo­zóknak. A munka, a társadal­mi tevékenység neveli az új­­embert, — fejezte be beszé­dét az agitátor, Zsbura M. A Berehovói Bútorkombinát munkásai nagy érdeklődéssel ismerkednek meg Hruscsov N. Sz. elvtársnak, az SZKP KB első titkárának a párt T­-ja júniusi plénumán tartott beszédével. A felvételen: Csontos Magda agitátor beszélget a munkásokkal. Iberál E. felvétele. Pártunk Központi Bizottsá­ga plénumának munkáját­, amely fontos kérdésekkel fog­lalkozott, mindenki figyelem­mel követte közülünk. A mun­kásosztály, a falvak dolgozói a plénum nevezetes napjait új termelési sikerekkel tették ne­vezetessé. És tudósaink? Az ők kolosszális győzelmük a Vosztok — 5 és Vosztok — 6 űr­hajók felbocsátása Bikovszkij Valerijjal és Tyereskova Va­­lentyinával a fedélzetén, ámu­latba ejtette a világot. ELBESZÉLÉS A KOMMUNISTÁRÓL ember a fiatalokkal egy sor­ban dolgozik. — No, ki fejezi be hama­rabb sorát — kötődnek a fi­atalok. — Versenyezzünk, — ajánlja. A verseny megkezdődik. És meg kell mondani, hogy Lengyel Vaszilt nehéz beérni. Az idős kommunista gyako­ri vendég a fiatalok körében. Szabadidejében elbeszélget ve­lük Hazánknak a kommuniz­mus építésében elért sikerei­ről. Lengyel Vaszil szive nem ismeri a nyugalmat. Együtt dobban az ország érvelésé­vel. Ezért szeretik és tisztelik őt a kolhozisták. Szive nem, ismer nyugalmat Pirkad. A falu mozgolódik. Nagybégányban a kolhozisták apró csoportokban sietnek a mezőre. Az aratásig mindenütt be kell fejezniük a kapásnövé­nyek megművelését. Ez a munka nem várathat magára. Hiszen az Út a Kommuniz­mushoz Kolhoz tagjai szavukat adták, hogy 4800 tonna sze­mesterményt termelnek, ez lesz az ő hozzájárulásuk a 100 ezer tonna szemesterményért folyó harchoz, melyért a kerület küzd. " Az egyik csoportban az if­­jakkal és leányokkal együtt lépked Lengyel Vaszil Mihaj­­lovics, idős kommunista. Már nyugdíjas, de ilyen lázas idő­szakban nem tud ölhetett ke­zekkel otthon ülni. Az idős kommunista elbe­széli az ifjaknak, hogyan har­­­ colt Denikin és Kolcsak elleni a pogárháború idején.­­ Ilona nézte a szakállas — Soha nem tudom elfeni Krisztust és halkan mormel­­lejteni amikor találkoztam Le-­ ta az imát­­ninnel, — emlékezik vissza. A — Óh uram, őrizz meg ^ . ., ... , I és add áldásodat az én cse-ÉS reSZleteSen elbeSZed, hO-f gyan is történt találkozása a­ nagy vezérrel és tanítóval, Le-t ,Ja‘ nin Vlagyimir Iljiccsel. ^ ge — ő tanitott meg engem élni, s hazatérve szülőfalum­ba, Deskovicára, mindent el-* mondtam az embereknek azt oroszországi uj rendszerről,T hangja zúgott fel. Károly arról, hogy­ ott a munkások ésf tért vissza. Elhozta a szent­­a falvak dolgozói uj életet épi-t atyát. Sietni kellett, hogy fenek mondja Lengyel elv-^ idejében megkapja áldását. *^гз- I Még egyszer keresztet Az idős kommunistának­ vetett és úgy látta, hogy a van miről beszélnie. Hiszen a szakállas elmosolyodik, egész életét a nép boldogsága kinyitotta a klub ajtaját,­gáért folytatott harcnak szen­ T telte. Amikor először szóbát jött a kolhoz megszervezése,­ Vaszil Mihajlovics Bégánybant ■(akkor már itt élt) a kollektiv^ szent. — Nem fáradt el gazdálkodás kezdeményezője^ atyám? ^ — Ilyen melegben kelle­m: (hadd menjen be, aki akar) ő maga elszaladt Bözsi néj­nihez. — Dicsértessék, — kö­vükt. Most a földeken az idős! mes motorkerékpározni, TARCAA tömjén sem segit... BARATÉ Fé­ lekedetemre. Én tévelygő bárány, kerestem a segitsé­­g klubban. És ott, tu­dod, Krisztus, vallásellenes propagandát kell folytat­nom. Segíts helyes útra tér­nem. Az utcán motorkerékpár válaszolta a pap. — Egye­nesen gyönyörűség... És te lányom, mit csinálsz, mi a helyzet a kulturfronton? Hogy neveled az ifjakat? — Igyekszem. És Madura Erzsébet há­zához már gyülekeztek az ifjak és a leányok. Az asz­­szony rendelkezésükre bo­csátotta saját lakását a «Mágnás Miska» próbái­hoz. Hadd gyönyörködjön Tóth atya, hadd nyilatkoz­tassa ki isteni szavát. Tóth, a római katolikus pap elégedett volt. Minden az ő előírása szerint törté­nik.» Madura Erzsébet, aki­hez szoros kapcsolatok fű­zik, «kielégítően» vezeti az oroszijevói klub műkedvelő csoportját. Bundovics Ilona klubvezető teljesen elhanya­golta az ifjúság ateista ne­velését. Tóthnak, aki Sze­rfednyéről jár ide, csak­úgy folyik a pénz a zsebé­be, mivel a hívők bősége­sen ajándékoznak. Bundovics Ilona komszo­­moltag szintén elégedett. Férjének a pap szállítgatá­­sáért ugyancsak leesik va­lami. De az oroszijevói kolho­zisták felháborodnak visel­kedése fölött, mert azzal kényszeríti őket a templom­­bajárásra, hogy a klubban nem szervezi meg a kultu­rális pihenést. — Bundovics Ilona téve­­lyeg — csípősen jegyzik meg az ifjak és leányok. — Rajta már a tömjén sem segít! A templomi tömjénfüst elsötétítette a klubvezető agyát. Madár Erzsébet há­lójába került, aki kedvesen kisegítette őt azon ifjak «ne­velésében», akik szeretik a színpadot. És Pap elvtárs, a XXII. Pártkongresszus Kol­hoz pártszervezeti titkára szintén nem lát világosan a tömjénfüstben. Ritkán jár a faluba, nem érdeklődik azután, mivel foglalkozik az ifjúság, az egyház karjai­ba engedte őket. És a lélek­­rontók örülnek e dolognak. Már a kezükben érzik Bun­dovics Ilonát, aki házában ikonokat aggatott a falra, vallási szertartásokat végez. A faluban azt beszélik, hogy férje kántor lesz a templomban. Már most együtt vezeti a szertartást a pappal. Imádkozik Bundovics Ilo­na, hogy felmentést kapjon. Ezt is kell tenni, de nem a Krisztusnak, hanem a kul­­turügyosztálynak. El kell távolítani őt a kulturmunká­­ról, de úgy, hogy a tömjén ne segítsen rajta. Zvonár V. VÖRÖS ZÁSZLÓ A berehovói kerületi felnőt­tek könyvtára a fenti témára irodalmi kiállítást rendezett. A kiállítás 5 részből áll, ame­lyek ismertetik a párt születé­sét, azt, hogyan harcolt a cá­rizmus ellen, hogyan készítet­te elő és folytatta le Lenin V. I. vezetése alatt a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat, bemutatja a párt szere­pét a Nagy Októbert követő, és a Nagy Honvédő Háború utáni időben. A kiállításon je­lentős helyet foglal el a párt XX. kongresszusa utáni időket bemutató irodalom. A kiállítás látogatói számárга érdekes beszédeket tartanak itt a Szovjetunió Kommunista Pártja történetéből. A kiállítás nagy népszerű­ségnek örvend az olvasók, propagandisták, lektorok és agitátorok körében. Karavajev G. Lenin pártja 60 éves 1963 július 2. kedd

Next