Vörös Zászló, 1966. július-december (22. évfolyam, 78-155. szám)

1966-07-02 / 78. szám

r­sze az is­sekhez ké­­tségü szak­m­!. De ter- 5zág főiskolái­­mndenkit felven­ni rá kok nagyobb A az idén végezték ^eyiskolát, a termelés- J 0 gyárakban és üze­­gí uj építkezéseken, •? Akban és a szovhozok- 0 ^Aik alkalmazni, nagy ,tl vár rájuk a dolgo­­/JT^klmas családja. /,ak Igzösök könnyebb min­­t­­­yezésének céljából kerü­­­eben egy 13 tagból álló Veleges bizottságot létesí­ti Az Ukrajnai KP be- U-ei kerületi bizottsága és tagozók képviselői kerületi ,és a végrehajtó bizottsága­­közös határozata értelmé­­jóváhagytá­k a végzősök munkában való elhelyezésének tervét. A bizottság tanácskozott az üzemek igazgatóival, a kolhoz­­elnökökkel, az iskolák igazga­tóival.­­ Tisztázták, hogy hány ember élt el minden szervezet külö­-k­ülön munkára alkalmaz­httóknak és részletes mun­kát végzett bizottságunk az utóbbi hónapok alatt. Az előre lefoglalt munkahelyek számá­ból kiindulva, konkrétan meg kellett állapítani, hová fog menni dolgozni minden egyes végzős. Ugyanakkor figyelem­be vettük a tanulók tehetségét, hajlamát, vonzódását a külön­böző szakmák iránt. Jelenleg ez a munka már befejeződött. Az érettségi bizonyítványokkal együtt a végzősök megkapták a munkára való kinevezésüket. Az ipari üzemek, közlekedé­si és kereskedelmi szervezetek kerületünkben 932 tanulót vesznek fel munkára. Az üze­mek és szervezetek többségé­ben gondoskodtak az ifjú mun­kások további tanulásáról, ar­ról, hogy megfelelő szakkép­zettségre tegyenek szert, így például a Városi Vegyeskeres­kedelem, a Kerületi Fogyasztá­si Kombinát különböző tanfo­lyamokra 117 embert irányít. A kerület ifjúságának mun­kában való alkalmazása terén nagy munkát végzett a Bútor­­kombinát, a Tégla- és Cserép­gyárak Igazgatósága, a Ruha­gyár, a Berehovói Szőlőszov­­ház stb­. Mindegyikük 40—60 végzőst alkalmaz munkára. A végzősök jelentős része, különösen a falusi középisko­lák végzősei a kolhozokban fognak dolgozni. Az új tanév kezdete előtt az összes iskolákban megtartották a végzősök találkozóit a terme­lés élenjáróival, kirándulásokat szerveztek a kolhozokba és az üzemekbe. A tanulók maguk győződhettek meg dolgozóink lelkes, alkotó munkájáról, a kollektívák­­ érdekes életéről. Ezen találkozások és kirándu­lások nagy nevelő szerepet ját­szottak. Az ipari üzemek, kolhozok és szevhezok kollektívái előtt felelősségteljes feladat áll: szí­vélyesen, ünnepélyesen fogadni a végzősöket, megfelelő mun­kakörülményeket teremteni szá­mukra, gondoskodni­­ arról, hogy az első napoktól kezdve érezzék idősebb munkatársaik irántuk való gondoskodását. Az SZKP XXIII. kongresz­­szusa által az új ötéves tervre jóváhagyott számadatok min­denkit újabb munkasikerekre lelkesítenek. Nem fér hozzá kétség, hogy kerületünk kö­zép- és nyolcosztályos iskolái­nak végzősei, akik ezekben a napokban olvadnak bele a mun­kások kollektívájába, latba ve­tik minden erejüket, hogy ön­feláldozó munkájukkal növel­jék szeretett hazánk hatalmát, még közelebb hozzák ragyogó kommunista holnapunkat. Munkára fel, ifjú barátaink! A dolgozók hatalmas és össze­tartó családja vár rátok! LOGOJDA A., a kerületi végrehajtó bi­zottság elnökhelyettese, a középiskolai végzősök munkára való elhelyezésé­vel foglalkozó bizottság elnöke: /1! Sok boldogságot az életben í­r fel, barátaink! 2. 1.­dal VÖRÖS ZÁSZLÓ 1966 július 2. szombat / 11 éven át eb­­osztályban, ezek­­mögött sajáts­­, hogy a világ­­szágának nagy gázaivá válj e­­lőször a táblája számára drága ’.a, béke, Itt ta­­rrezni és becsülni főzni az első ne-Mar járna végzős vétel) a követke­ző 11 évvel ezelőtt tem át iskolám­oa- Aár az nagyon nagynak, hatalmasnak tűnt fel, ma­r pedig kicsinek és csöndesnek átom. Betérve iskolánkba, el­­ü­ti keblemet a melegség és az­­öm. Hiszen itt minden a ta­tásra, tanítóinkra, barátnő­re, osztálytársnőinkre emlé-­stet. Ilarjána a 11. osztályok idén végzőse nevében ígéri,­­hogy egész életükön át óvni fogják a szeretett iskola becsü­letét, munkasikerekkel fogják gyarapítani apáik dicsőségét. A Berehovói 2. számú Kö­zépiskola végzőseinek örökre emlékezetes marad ez az est. Hiszen ilyen minden embernek csak egyszer van az életében. Az iskolától, a tanítóktól való búcsúzkodás estje felejthetet­len élmény. A kerületi végrehajtó bizott­ság nagytermében hosszú sor­ban elrendezett asztalok mö­gött helyet foglaltak a végző­sök és szüleik. Az emelvé­nyen, vagy úgy mondjam az el­nökségben pedig is a tanítók. A terembe behozzák az is­kola zászlaját. Felcsendül a Szovjetunió állami himnusza. Utoljára szól az iskola vég­zőseihez Jascsenkó Mária Gri­­gorovna, az iskola igazgató­ja. Emlékezteti őket Marx Ká­roly azon szavaira, hogy az életben nincs széles, kitaposott út és csak az éri el ragyogó csúcsait, aki fáradhatatlanul törtet köves ösvényein. Felhív­ja őket lenini módon élni, le­nini módra tanulni, lenini mód­ra dolgozni. Az emelvényen Iscsenkó Ju­­rij Nyikityics kerületi főorvos, az egyik végzős édesapja. (Jobboldali felvétel). — Jubileumom van ma — 30 évvel ezelőtt fejeztem be a középiskolát és kaptam érett­ségi bizonyítványt. De ma is meleg szavakkal emlékezem szeretett iskolámra, amely oly sokat nyújtott számomra. Iscsenkó elvtárs a szülők ne­vében megköszöni az iskola tantestületének mindazt, amit gyermekeik tanítása és nevelé­se terén tettek. Ezen az esten a tanítók a végzősökkel együtt a figyelem középpontjában voltak. Sok köszönetet, szívélyes meleg szót mondtak nekik. Nagy sze­retettel és melegséggel beszél­tek a felszólalók Duzsej Niko­­láj, Lukasova Tamara, Droz­­denko Jevgenyija osztályfőnö­kökről, virágcsokrokat nyújtot­tak át nekik. Eljöttek üdvözölni a végző­söket a pirosnyakkendős pioní­rok is. Végül — átnyújtják az érettségi bizonyítványokat és a termelési szakképzettségről szó­ló bizonyítványt. Az est ünnepélyes része be­fejeződött. Felcsendülnek az első köszöntők — a boldogság­ért, az egészségért, a legmeré­szebb ábrándok megvalósulásá­ért. Rázendít a zenekar. Itt pedig Jascsenkó elvtárs­nő, az iskola igazgatója beszél­get Katona Erzsébet, Urakov Vologya, Geletei Gabriella, Haforov Valerij és­ Szergijen­­kova Antonina végzősökkel, akik a termelésben fognak dol­gozni. (Alsó felvétel). A tegnapi diákok ma már teljesen önálló emberek. Ivas­­csenkó Olga és Sztadnyik Bo­risz, Zaharova Lida és Kuli­sov Oleg, mindannyian most választják meg életútjukat, hogy ábrándjaik valóra válja­nak. Egyesek tovább fognak tanulni a­ főiskolákban, mások — dolgozni az ipari üzemek­ben és a kolhozokban. De hisz­­szük, hogy mindannyian meg­találják helyüket az életben. KAMINSZKIJ E. A haza adott szárnyakat neked Várnak rátok az építkezések Számos szakma van. A ma­ga módján mindegyik szép és szükséges. De szerintem a leg­szebb hivatás az építész hivatá­sa. Szolgálatait igénybe veszik mindenütt és mindenkor. Az új ötéves tervben kerü­letünkben nagy arányú építke­zések folynak majd. Másfél-két év múlva üzembe kell állni a perlit-, a tégla- és cserépgyár­nak, fel kell építeni két 70 la­kásos lakóházat stb­. Mindez sok munkáskezet, sok építőt követel. Kerületünk­ben öröm megfigyelni, mint dolgoznak a veteránokkal váll­vetve a különböző munkálato­kon az ifjak és leányok. Láto­gassanak el többek között, mondjuk az Autójavító Üzem új épülettömbjeinek építkezé­sére. Itt dolgoznak a középis­kolák egykori végzősei, olya­nok, mint Bohus J., Pallagi Z., Orosz J. és sokan mások. Ha megfigyeljük, hogy milyen lelkesedéssel végzik munkáju­kat, meggyőződik az ember, hogy valódi építészek lesznek belőlük. Velicskin, Varcaba, Dume­­vics elvtársak, a komplex brigádok vezetői, Pák, Kov­­bászkó és Lapunov elvtárs munkavezetők szorgalmasan ta­nítják a fiatalságot, beléjük oltják a munkaszeretet. Az el­múlt éven 130 különböző szak­­májú munkást készítettek elő. Jelenleg az új utánpótlás­ra várunk. Az Igazgatóság szakemberei találkoznak a kö­zépiskolák tanulóival,­ beszél­nek nekik a munkakörülmé­nyekről és általában az építé­szek életéről. A Vári Középiskola­ végzősei tanulmányi kirándulást szervez­tek a perlizgyárba. Kétségtelen az, hogy az épí­tészek munkája nagyon bonyo­lult, de ugyanakkor szer­fölött megtisztelő. Az SZKP KB szeptemberi plénumának határozatai után jelentősen megnövekedett az anyagi érde­keltség is. Jelenleg egy mun­kás átlagos havi bére 90 rubelt tesz ki. Ehhez hozzá kell szá­mítani az élmunkásoknak nyúj­tott prémiumokat. A középis­kola befejezése után hozzánk kerülő fiataloknak lehetőségük lesz­ magánúton tovább folytat­ni tanulmányaikat. Tehát igazgatóságunk kol­lektívája örömmel vár bennete­ket, ifjú barátaink! HATRAK J., a Berehovói 107. számú Építészeti Igazgatóság ve­zetője. B­E AZ ÖNÁLLÓ ÉLETBE Az idén 904 tanuló fejezte be a berehovói kerületben a középiskolát. Ezzel megnyíltak előttük az önálló életbe vezető út ajtajai. Munkatársunk kérdéssel for­dult a végzősökhöz, milyen gondolatokat vált ki bennük az iskolától való búcsúzkodás, mi­lyen elképzeléseik, terveik vannak a jövőre. Reuter Ká­roly, a Berehovói 4. számú Kö­zépiskola végzőse a következő­ket válaszolta: — Én a Berehovói Autó­parkban fogok dolgozni, mint lakatossegéd. Tetszik nekem ez a munka, öröm tölti el az em­bert, ha idejében elvégzi a gép­kocsi vagy autóbusz javítását, vagy ha gyorsan és jó minősé­­gűen készít el egy alkatrészt. Már régóta ellátogatok az Autóparkba, megismerkedtem a kollektívával, leendő hivatá­sommal. Szeretettel emlékezem meg Dubász Paraszka tanítónőről, az orosz nyelv előadójáról és másokról. Sokat fáradoztak, hogy belénk oltsák a tudás és a munka iránti szeretetet. Én mindent megteszek, hogy továbbra is védelmezzem isko­lám becsületét. Mudriani­ee Margareta, a Berehovói 1. számú Középis­kola végzőse így válaszolt: — Az idén fejeztem be a középiskolát. Egy új világ tá­rult fel előttem. Felmerült a kérdés: hová menjek dolgozni? Én már régen elhatároztam, Klovanics Mária és Drulyák Mária barátnőimmel, hogy a Bútorkombinátban fogunk dol­gozni mint tényezőnek. Jóleső érzés szép bútort látni a laká­sokban. Elnézegetve azokat, akaratlanul is eszünkbe jutnak azok az emberek, akik készí­tették. És úgy tűnik fel, hogy ezek az emberek nagyon jók, vidámak és ezt a vidámságot munkájukba is beleviszik. Az olyan emberek, akik át­adják örömüket, mosolyukat másoknak, mindenütt vannak. Közéjük lehet sorolni iskolánk tanítóit is: Lázárev Tyimofej Vasziljevicsot, Herb Borbála Fedorovnát és másokat. Szívé­lyesen meg akarjuk köszönni nekik mindazt a jót, amit ér­tünk tettek és nagy alkotó sike­reket nehéz, de megtisztelő khnikájukban és jó egészséget akarunk kivánni nekik. k I t I I

Next