Vörös Zászló, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-76. szám)

1970-01-01 / 1. szám

4 A kultúrpalota esti fényben. Überall E. fotoetüdje. A JUBILEUMI ÉVBE LÉPVE Nagyszerű munkaajándé­kokat készít üzemünk kol­lektívája Lenin V.­I. szüle­tése 100. évfordulójára. Ma már március számlájára dol­gozunk. Az új évben üze­münk áttér a hibamegálla­­pító állványok és garázsbe­rendezések gyártására. Lenini munkaőrségbe áll­va, Kovács Miklós szerszám­készítő, Krulik Vaszil laka­tos, Ködöböc Bertalan esz­tergályos és más munkások termelési feladataikat 120 —125 százalékra teljesítik. KULISOV V., a Gépkocsijavító Üzem igazgatója. ♦ Kollektívánk már decem­ber 20-án teljesítette az öt­éves tervidőszak negyedik évének tervét. A jubileumi évben az építkezési munká­latok mérete kétszeresére növekszik. Ebben az évben egy hűtőraktár épül 750 tonna zöldség és gyümölcs tárolására. A Vérke-csatorna partján megkezdődik két 20 lakásos lakóház építése szerveze­tünk munkásai számára. Szorgalmasan dolgoztak termelési részlegeiken Mol­nár Eduárd, Tibor Géza, Juszka Iván és más építők. HURSZKIJ ,. a Mezőgazdasági Épít­kezési Minisztérium Mozgó Gépesített Osz­tagának főnöke. A jubileumi évben jelentő­sen bővül a kereskedelmi hálózat a kerület falvaiban. Lenin V. I. születése 100. évfordulójára több kereske­delmi komplexumot adnak át rendeltetésének, közte egy élelmiszer-háztartási cikkeket árusító boltot a Te­rületi Mezőgazdasági Kísér­leti Állomáson, egy áruhá­zat és egy készletezési köz­pontot Muzsijevón. A lenini jubileum tiszte­letére fokozott szocialista vállalásokat tettek a szovjet fogyasztási szövetkezet olyan élenjárói, mint Szimkó Magdolna szakácsnő, Hop­­csuk Julia és Blenár Ernő üzletvezetők és más keres­kedelmi dolgozók. RIBCSANSZKI V., a Kerületi Fogyasztási Szövetkezet vezetősé­gének elnöke. ♦ A TERVEK MEGVALÓSULNAK A FOGATOK SZÉT- , HORDTÁK a far­mokra a takarmányt, ha­za mehettem családomhoz. I Átöltöztem és vártam a­­ vendégeket. Szokás ná­lunk, hogy ilyenkor fel­keressük egymást s­ün­ ’ népi asztal mellett, csa­ládi körben összeülünk, s elbeszélgetünk. Sok felbecsülhetetlen­­ értéket hozott életünkbe­­ a felszabadulás és az azt követő esztendők. Az egyszerű, elmaradott pa­raszti sorsból emelked­tünk ki nagyüzemi ter­melőkké. Szép utat tet­tem meg én is. Csoport­­vezető, farmvezető, majd brigád­vezető lettem. Mint brigádvezető, igyekszem a jobb termés elérésére mozgósítani az embereket. Eredményeink jelentősek is. A múlt év­ben búzából 23, árpából 28, burgonyából 135, do­hányból 15,5 és répából 680 mázsát takarítottunk be hektáronként. A kol­hozisták az évvégi elszá­molásnál szekérszámra vitték haza a pótdíjazás­­ként kapott terményt. Nevezetes volt számom­ra ez az év családi ese­ményekben is. Tivadar fi­am a nyáron diplomával tért haza az Uzshorodi Állami Egyetemről. Egy­úttal hozta tanítói kineve­zését is. Albert fiam ma­gánúton végzi tanulmá­nyait a Lvovi Kereske­delmi Főiskolán. Szép le­hetőségeik vannak a ta­nulásra s örömömre szol­gál, hogy élnek is ezzel és szakképzett, megbe­csült dolgozókká válnak. Az új év ugyancsak sok szép reménnyel ke­csegtet. Fontos korhatárt lépek át — nyugdíjas le­szek. Részesülni fogok abban a gondoskodásban, mely a világon elsőnek hazánkban valósult meg, hogy a földművelő nyu­godt és biztos öregségé­ről gondoskodnak. Munkám azonban nem hagyom félbe. A jubileu­mi évre tett vállalások az eddiginél nagyobb erőfe­szítéseket kívánnak. Jobb talaj­javítással, jó vető­magvakkal már le is rak­tuk alapjait a jobb ter­mésnek. Vannak azonban még gondjaink. Kertészetünk például 16 hektárról 25 hektárra növekszik. Nö­velnünk kell a meleghá­zak területét. Ez azt je­lenti, hogy a zöldség ter­mesztésénél több ember­re lesz szükség mint ed­dig volt. A dohánytermesztés gé­pesítése lehetővé teszi, hogy némi munkaerőt a zöldségkertészetbe irá­nyítsunk. De a kertészet­ben is több gépet kell használnunk. Motoros ka­pálógépekre, esetleg ló­­kapákra van ott szükség. Problémát hoz a kuko­ricatermesztés. Ebből a növényből eddig kis ter­méseket értünk el. Sok­szor előfordul, hogy a termés nem érik be, be kell silózni. Ennek oka, hogy a kukoricát másod­vetésként, bükköny után vetjük. A bükkönyvetésekkel kétszeresen használjuk ki a földeket, de betakarítá­suk elhúzódása miatt ké­sőn vethetjük be a földe­ket kukoricával. Vélemé­nyem szerint kifizetődőbb lenne nem másodvetés­ként termeszteni a kuko­ricát. Ma ünnepelünk a csa­lád, a barátok körében. Holnap ismét felejtjük a munkaruhát és dologhoz látunk. Megvalósítjuk el­gondolásainkat a termés­hozam növeléséről. Jó ér­zés tudni, hogy tetteink­kel a hazát, a pártot szol­gáljuk. BACSKÓ Albert, a Kalinin Kolhoz brigád­­vezetője: Ha meglátják a szinte vadonatúj Volga gépkocsit, mely­nek volánjánál egy előzékeny, szívélyes gépkocsivezető ül, nyu­godtan helyet foglalhatnak a taxiban. Imre Sándor pillanatok alatt elszállítja önöket a város bármelyik negyedébe. Már több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik. A 06031. számú Gép­kocsiközlekedési Vállalat kollektívájában joggal tekintik őt az egyik legjobb gépkocsivezetőnek. Újév éjszakáján számos bere­­hovói vette igénybe szolgálatait. A felvételen: IMRE Sándor taxisofőr,Oberáll E. felvétele. Katonásan megedződve Amikor az új, 1970. évet köszöntöm, boldog megelégedettséggel gon­dolok vissza az utóbbi évekre, amikor a szovjet hadsereg katonája vol­tam. Büszkeség tölt el, hi­szen teljesítettem azt, amit bevonulásomkor a szüleim kértek tőlem — szolgáljam becsülettel a dolgozók államát. Pa­rancsnokaim gyakran ré­szesítettek dicséretben, több dicsérő oklevelet is kaptam, örömökben gazdag év­től búcsúzom. Katonai szolgálatom idején meg­nősültem. Feleségem, Ljuba, bielorusz nemzeti­ségű. Leszerelésem után vele együtt tértem haza. Mi tagadás, eleinte szo­rongást éreztem, attól tartottam ugyanis, hogy szüleim vagy a rokonság nem­­ fogadják úgy fele­ségemet, ahogyan én sze­retném. Kellemesen csa­lódtam! Mindenki mint családtagot ölelte keblé­re Ljubát. Azóta megszü­letett kislányunk is. Bol­dogan élünk kis csalá­dommal. Most a XXL Pártkong­resszus Kolhoz gépkocsi­­vezetőjeként dolgozom. Reggelenként mindig az elsők között jelenek meg a munkautasításon. Igyek­szem minden feladatot becsülettel teljesíteni. Gyakran úgy érzem, hogy most is katona vagyok. Igyekszem hát katonásan dolgozni. Talán ez az oka, hogy kolhozunk,vezetősé­ge általában a legkomo­lyabb feladatokat bízza rám. Jelenleg rönköt szál­lítok kolhozunk építkezé­sei számára a távoli er­dőkitermelésről. A ka­nyargós, behavazott he­gyi úton felmerülő nehéz­ségeket mindig­­ sikerül leküzdenem. Az új év új terveket ébreszt az emberben. Én még nagyobb eredmények elérésére törekszem mun­kámban. Ezenkívül kitű­nő osztályzattal szeret­ném befejezni az esti kö­zépiskola 9. osztályát. Ér­zem, hogy számomra az 1970. év újabb sikerek éve lesz. KUN Endre, a XXI. Pártkongresszus Kolhoz gépkocsivezetője. ►/ H­­AT HÓNAP telt el azóta, hogy ki­tárta ajtaját a berehovói kultúrpalota. E rövid idő alatt sok érdekes kultúr­­rendezvény zajlott le eb­ben a — nyugodtan mondhatom — minden­ki tetszését elnyert szép épületben. Nem szeretném e so­rokat évvégi beszámoló­nak tekinteni, de az ér­dekesség kedvéért meg­említek néhány statiszti­kai adatot. Míg az el­múlt évek bármelyiké­nek ezen időszakában a régi kultúrházban 14— 15 ezer néző fordult meg, addig új kultúrpa­lotánk 82 tömeg­politi­kai, társadalmi és szóra­koztató jellegű rendez­vényét több mint 40 ezer ember tekintette meg. Számos moszkvai, le­­ningrádi, kijevi, odesz­­szai, lett, litván művész­együttes lépett itt fel és nyújtott kellemes perce­ket a közönségnek. Itt zajlott le a hagyo­mányos VI. nemzetközi barátság-fesztivál, ma­gyar és csehszlovák ven­dégeink részvételével, itt fogadtuk a bolgár esztrádegyüttest, a cseh­szlovákiai «Pidduklai»­­ukrán népdal- és tánc­­együttest, a Magyar Népköztársaság «Buda­pest» táncegyüttesét, a mátészalkai tanítói ének­kart, a nyíregyházi szak­­szervezeti ház együtte­sét. Kerületünk lakossága a kultúrpalota kiállítási termében­­ ismerkedhe­tett meg Bródi Larisza és Iván művészházaspár, valamint Horváth Anna művésznő egyéni kiállí­tásaival. Nagy érdeklő­dést keltett a kerületünk kolhozai segédüzemei­nek termékeiből rende­zett kiállítás. Több mint 5000 ember tekintette meg a szlovák kultúra Ukrajnában megrende­zett hete alkalmából lé­tesített kiállítást, amely a keletszlovákiai kohá­szati művek tevékenysé­gét mutatta be sikerrel. A lenini centenárium tiszteletére népszínhá­zunk műkedvelő művé­szei bemutatták Szuho­­dolvszkij V. «Különvo­nat» című színművét. Több előadást ért meg az új kultúrpalotában Nusiis B. drámaíró «A filozófia­­doktora» című víg­játéka. A közelmúltban zaj­lott le a falusi kultúrin­tézmények, a tanin­tézetek műkedvelői­nek, valamint Lenin V. I. születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett seregszemléje, és még sokáig sorolhat­nám azokat az érdekes rendezvényeket, melyek a kultúrpalotában sorra kerültek. Az új esztendő első napján azonban inkább terveinkről szeretnék né­hány szót szólni. A kö­zeljövőben népszínhá­zunk magyar csoportja bemutatja Trenyov K. «Ljubov Jarovája» című színművét. Röviddel ezután ismerkedhetnek meg a nézők Gyárfás Miklós «Egérút» címü víg­játékával. Ukrán né­zőinknek a «Hucul he­gedűje» című zenés szín­művel kedveskedünk. Ugyancsak a közeljövő­ben kerül bemutatásra «Vidám hétfő este» el­mű szórakoztató műso­runk, melyben fellép majd városunk vala­mennyi közkedvelt mű­kedvelő művésze. Kultúrpalotánk kere­tén belül új szakkörö­ket nyitunk, amelyek szeretettel várják mind­azokat, akik kedvelik a művészetet. Fényárban úszó kul­túrpalotánk hangulatos álarcosbállal fogadta az új évet. Az új, 1970. év­ben még több művelődé­si, szórakozási lehetősé­get szeretnénk nyújtani városunk közönségének. SCHOBER Ottó, a kultúrpalota igaz­gatója, az USZSZK érdemes művelődé­si dolgozója. Negyvenezer néző

Next