Vörös Zászló, 1973. január-július (29. évfolyam, 1-80. szám)
1973-02-03 / 15. szám
ÖTÉVES TERV MUNKAKŐRSÉGE Szélesedik Egyöntetű helyeslést és lelkes támogatást váltott ki kollektívánk dolgozóinak körében az SZKP KB, az SZSZKSZ Minisztertanácsa, az SZSZKT és az SZLKISZ KB közös határozata az ipari, közlekedési és építkezési dolgozók 1973. évi szocialista versenyéről, amelyben termelékenyebb, hatékonyabb munkára mozgósítják a szovjet ipar dolgozóit. Nemrég egyik termelési gyűlésünkön konkrét intézkedéseket dolgoztunk ki, melyek az idei év állami tervfeladatainak és szocialista vállalásainak sikeres valóraváltását segítik elő. a verseny A műhelyünkben dolgozó 14 brigád közül hat már kivívta a kommunista munkabrigád megtisztelő címet. Az új év első napjaitól kezdve a többi nyolc brigád is hatékony versenyt indított ennek a megtisztelő címnek az elnyeréséért. Műhelykollektívánk fokozott szocialista vállalásokat fogadott el, így például a Balogh Magdolna vezetése alatt álló borító furnérlemez-válogató brigád szavát adta, hogy évi termelési tervét december 18-ra teljesíti és terven felül 300 darab 99 kM típusjelzésű hálógarnitúra és 550 darab háromajtós szekrény előállításához szükséges nyersanyagot készít elő. Bízunk abban, hogy dolgozóink termelékeny munkája meghozza a várt eredményeket. Seszták M., a Bútorkombinát 1. számú bútorgyártó műhelye szakszervezeti bizottságának elnöke NAGYSZERŰEN DOLGOZTAK a szabászati szakiskola tanulói az elmúlt évben. Sikerrel fejezték be a termelési gyakorlatot. Jelentős mennyiségű terméket állítottak elő terven felül. Különösen kitűntek a munkában Matvijec N., Karabcsuk J., Ribalko T., Zavalna L. és Poberezsec L. III. évfolyamos tanulók. Valamennyinek odaítélték a kommunista munka élenjárója megtisztelő címet. A harmadikosok rövidesen befejezik a tanulást. Az ukrajnai ruhagyárak fiatal szakembereket kapnak. A végzősök szavukat adták, hogy a termelésben élmunkások lesznek. Hindrjuk V., a szabászati szakiskola oktatója ІІИІМ >■»-» ♦» ••••••-• Székely Zoltán és Tosztár József, a famegmunkáló kombinát munkapadkezelői tapasztalt munkások. Az idei évre fokozott szocialista kötelezettséget vállaltak s sikerrel valósítják meg azokat. A felvételen: SZÉKELY Zoltán (balról) és TOSZTÁR József a bútoralkatrészek munkadarabjainak méretre való vágását végzik. Steckó József felvétele Régen történt, még a század elején. Éjszaka, az Olonyeci kormányzóság falvaiban megjelent egy idegen. Gyakran ellátogatott a zord vidék őslakosaihoz, barátjuk lett, megismerkedett életükkel. A halászok és vadászok bizalomteljesen tárták fel előtte szívüket, rábízták legféltettebb titkaikat. A régi öregek kérésére dalokat és históriás énekeket énekeltek, legendákat és meséket mondtak. A hallottakat feljegyezte a füzetébe, elragadtatva hallgatta a mesélők ízes beszédét, előadását. Ezek a feljegyzések nemsokára megjelentek a Pétervári tudományos gyűjteményben. A gyűjteménnyel szinte egyidejűleg jelent meg «А félelmet nem ismerő madarak földjén» és «А varázscipő nyomában» című könyv, amely Oroszország távoli északi vidékének lakosairól és természetéről szólt. A feljegyzések és könyvek szerzője Prisvin Mihail volt. E figyelemreméltó publikációkkal kezdődött hosszú és termékeny útja a szépirodalomban. A leendő író gyermek és ifjúkora az Oreli kormányzóság jeleni járásában Hruscsevo birtokon telt el. Prisvin apja tönkrement kereskedő volt, korán meghalt, öt kis gyereket hagyott a feleségére. Egy Guszek nevű helybeli paraszt volt „Bemutatni a kisfiú tanítója az orosz természet megértésében, lenyűgöző szépségének felfedezésében. Múltak az évek. A rigai politechnikumban tanult, amikor ellátogatott az illegális marxista körbe, forradalmi könyveket terjesztett a munkások között. Ezt letartóztatás, majd börtön követte. A szabadulás után Németországba utazott, ahol beiratkozott a lipcsei egyetem filozófiai karának agronómia tagozatára. Miután hazatért Oroszországba, a tegnapi diák agronómia tevékenységet folytatott, ezt követték északi utazásai, első könyvei... Prisvin úgy került be az irodalomba, mint fáradhatatlan utazó, a népköltészet alapos ismerője, egy új irodalmi műfaj megteremtője, amelynek lényege :megpróbálni behatolni az emberi lélek mélységébe, annak feltartóztathatatlan fejlődésébe, központi figyelmet fordítva a természetre». Prisvin forradalom előtti legjobb műveiben is ragyogóan megnyilvánultak egész munkásságának alapvető témái: a dolgozók élete, az ember és a természet. Később, 1948 ban a Hazám című könyv terveiről beszélve Prisvin elmondotta, hogy gyermekkora óta egy boldog országról álmodott, ahová feltétlenül el fog jutni. Ebbe az óhajtott országba az író 1917- ben jutott el egész népével szépségében PRISVIN M. M. születésének 100. évfordulójára együtt, amikor az álom megvalósult , «az én hazám», mondotta Prisvin, «a mi hazánk» lett akkor, ez a nagyszerű ország az az Oroszország, ahol élek. Az író állandóan figyelemmel követte a dolgozó embereket, akik a szülőföld gazdáivá lettek, okos és boldog életet teremtettek. Prisvin bejárta az egész országot. Távol-Keleten és Moszkva környékén, északon, ahol már korábban is járt, örömmel töltötték el őt az új élet ritmusai, az ember és a természet alkotó együttműködése, amellyel «a természetben kolosszális, kimeríthetetlen tartalékokat lehet létrehozni éppen az emberi élet számára». A tegnapi elmaradott paraszt az író szeme láttára vált traktorossá és kombájnvezetővé, a halász — halászhajó kapitányává, a vadász — kékróka-tenyésztővé.. A környező világgal, a jelennel való kapcsolatok megszilárdulása, a természeti kincsek ésszerű kihasználása — ez az, ami az író véleménye szerint segíti az emberek előrehaladását. Az ember és az alkotás fogalma Prisvin szerint elválaszthatatlan egymástól. Az ember legelső kötelessége, hogy jólétet a világot,,," és békét teremtsen önmaga és az egész emberiség számára. ...«Az ön szavai» a Föld titkairól» — írta Prisvinnek Makszim Gorkij — úgy hangzanak számomra, mint a jövő emberének, a Föld teljhatalmú urának és parancsolójának, a Föld csodái és örömei létrehozójának szavai. Ez az a teljesen egyedi vonás, amit Önben találok, s ami számomra újnak és végtelenül fontosnak tűnik... Az Ön emberszeretete logikusan következik a Föld szeretetéből... Az ön embere nagyon is földi, aki jó egyetértésben él a Földdel». Berendes forrásai: A boszorkány lánca, A darvak hazája, A zsenyseny: az élet gyökere, Erdei hóolvadás, A napfény raktára, Meztelen tavasz... Egymás után jelentek meg Prisvin könyvei, amelyeket áthat az emberi szív melege, a lelki vidámság, az egészséges erkölcs. Már halála után jelent meg nyomtatásban néhány korábbi ismeretlen műve, a Korunk kisregénye, a Nefelejcsek. Prisvin szigorú kritikus volt önmagával, saját munkáival szemben nagyfokú felelősségérzettel írta minden könyvét. Különös igényességgel írta a gyermekeknek szánt műveit. Nem véletlenül váltak az Aranyrét, Gyerekek és kiskacsák, A kisróka kenyere, A sün és más elbeszélései a gyermekirodalom klasszikus alkotásaivá, a szovjet gyerekek kedvenc könyveivé. Őszinte szívélyességgel írt Prisvin a leningrádi gyerekekről, akik a blokád idején elvesztették szüleiket, a szovjet emberek jószívűségéről, akik örökbefogadták és felnevelték ezeket a gyerekeket, szülői szeretetet adtak nekik. Prisvin könyveit olvasva, amelyeket joggal lehet az ember, az élet dicsőítőinek nevezni, elgyönyörködünk az író nyelvének világosságában, pontosságában, meglepő zeneiségében, szókincsének gazdagságában. ...Egy nap gyönyörű, lírai sorokat írt a jegyzetfüzetébe: «Kedves barátom! Ha ide tudna szállni hozzám ebben a kora reggeli órában és láthatná a saját szemével, milyen csodák tárulnak fel, milyen hatalmas színház nyílik, amikor az ön barátja a hajnal közeledtével szelíden kinyitja összeszorított ujjait. Úgy tűnik, mintha a természet minden ereje bennem gyűlt volna össze és éppen tőlem függ, hogy magamba zárom-e ezt az erőt, vagy kitárom a karom és szépségében mutatom be a világot». «Szépségében bemutatni a világot...» Prisvine gyönyörű és festői szavai mindig közeliek a szovjet emberek számára, hiszen az író a szülőföld szépségének dalnoka, a teremtő ember dalnoka volt. Kosecskin Sz., a filológiai tudományok kandidátusa 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1973. február 3., szombat AZ ÉVI TERVET — HATÁRIDŐ ELŐTT! Ezzel az értékes kezdeményezéssel léptek fel üzemünk «aranykezű mesterei»: Bíró Magdolna, Balla Anna, Lizák Ilona és Duna Vera. Hol Jána Mária és Snaidmann Szvetlána aktív komszomolok azzal a felhívással fordultak ruhagyárunk minden dolgozójához, kapcsolódjanak be az országos szocialista versenybe, indítsanak harcot a kilencedik ötéves tervidőszak harmadik döntő éve termelési terveinek határidő előtti teljesítéséért. Kollektívánk úgy határozott, hogy a folyó évben mind az állami terveket, mind az egyéni szocialista vállalásokat kilenc hónap alatt teljesíti a termékminőség egyidejű javítása mellett. Már a felhívást követő napon minden brigád, minden varrónő nagy lendülettel, jó ütemben látott munkához, hogy adott szavuknak becsülettel eleget tehessenek. Agejenko Rozália, a ruhagyár üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke KOMSZOMOLÉLET Halaszthatatlan feladat A szovjet komszomolifjúságnak ma sok a halaszthatatlan feladata. Mégis az utóbbi komszomolgyűlések és komszomolbizottsági ülések határozataiban a legelső halaszthatatlan feladatnak tartják az országos szocialista versenyben való részvételt. Hogyan járulnak hozzá a kilencedik ötéves terv harmadik, döntő éve terveinek teljesítéséhez? Ez a kérdés foglalkoztatja ma a kerületi kórház ifjúságát is. A komszomolgyűlésen Cserepkovszkij Mikola, a komszomolbizottság titkára büszkén beszélt róla, hogy minden második fiatal egészségügyi dolgozó a kommunista munka élenjárója, hogy a kórház kollektívájában terjed a rokonszakmák elsajátításáért folyó mozgalom. Ennek egyik kezdeményezője Szmozsányik Mária, az idegosztály főnővére vállalta, hogy elsajátítja a masszázzsal foglalkozó ápolónői szakmát. Kiss Magdolna ápolónő elhatározta, hogy munkája mellett elsajátítja a műtősnővér szakmáját. «Legyen valamennyi komszomol a kommunista munka élenjárója!» — Ez a jelszavuk ma a kórház fiatal dolgozóinak. Szervezetünk ezzel is hozzájárul az ötéves terv idei feladatainak teljesítéséhez — fejezte be a komszomoltitkár. — Ha a komszomolok roszszul végezték volna a munkájukat, nem kapnánk köszönőleveleket az egykori betegektől — nézett Lengyel Erzsébet helyettes komszomoltitkár barátnőjére, majd így folytatta — Tisztelik az emberek Szmozsányik Máriát, Szuvorkina Valját, a bizottság tagjait és Cserepkovszki Mikola komszomoltitkárt. Nagyszerűen táncol és az érdeme is, hogy ének- és táncegyüttesünk díjat nyert az amatőr művészet köztársasági fesztiválján. A kórház klubjában hetenként kétszer felhangzik a zene. Ilyenkor tart próbát a tánccsoport és a vokális együttes. Az amatőrművészek szerepeltek már a város sok üzemében, a mezőkön és a farmokon, örömet szereztek műsorukkal kis védenceiknek, az óvodásoknak is. Más napokon sem üres a klub. A kerületi kórház több mint 120 fiatal dolgozója jár a Harcos Ateista komszomolpolitoktatási kör, a kommunista erkölccsel foglalkozó kör, valamint az ifjúság és a társadalmi haladás viszonyát tanulmányozó elméleti szeminárium foglalkozásaira. A komszomolpolitoktatási hálózat foglalkozásai mindig érdekesek, a fiatalok nagy tudásról adnak számot. Nem mondhatjuk azonban, hogy minden rendben van a kerületi kórház komszomol szervezetében. Gyengélkedik a Komszomol Fényszóró. A törzskar tagjai akaratuk ellenére sem tudnak mindig szatirikus témát találni a faliújság következő számába. Mindez azért van, mert nem ismerik eléggé munkájukat. A fiatal egészségügyi dolgozók csak most készülnek az új MHK- normatívák letételére. Tavaly senki sem akadt, aki ezt magára vállalta volna. A kerületi komszomolbizottságnak fel kell figyelnie erre, hiszen nemcsak a kerületi kórház Komszomol Fényszórójának törzskarában ilyen a helyzet. Az ország komszomolszervezeteiben folyik a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának szentelt országos ifjúsági fesztivál, amely idén június 24-én ér véget. A kerületi kórház komszomolbizottságának minden erejét latba kell vetnie, hogy sikerrel zárja az országos ifjúsági fesztivált. RISKO Mikola ELMARADT A KARAMBOL A megrakott pótkocsit vontató traktor éppen a vasúti átjárón rekedt meg. A vezető hallván, hogy közeledik a vonat, elvesztette a fejét. «Baj lesz!» — villant át benne a gondolat. De nem történt baj. A vonat lassított és a vasúti átjáró előtt megállt. Egy másik alkalommal hasonló eset történt egy gépkocsival, amelyben emberek ültek. Akkor sem történt karambol Hrabovec Iván zdolbunovi mozdonyvezető jóvoltából. Az utasok élete miatti nagyfokú felelősségérzete, bátorsága és önuralma segítette, hogy az elmúlt évben 28 karambolt előzzön meg. Kárpáti Sajtóiroda