Beregi Hírlap, 1991. július-december (47. évfolyam, 75-149. szám)
1991-09-21 / 110. szám
A NÉPKÉPVISELŐK KÁRPÁTALJAI TERÜLETI BEREGSZÁSZI JÁRÁSI TANÁCSÁNAK ÉS A JÁRÁS TÁRSADALMI POLITIKAI SZERVEZETEINEK LAPJA A* imái І»««. 4«ипЬіг S»MI»l»ajt »M. no.. (6536.) szám 1991. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT FÉNYKÉP TUDÓSÍTÁS A Kisguti temetőn jóval túl, az Izsnyétei domb dűlőben találtunk rá a Kalász Kolhoz-Agrárcég silózóira. Turina György és segítője, Dodricsák László rendületlenül vágták a KSZK-100- as típusú aggregátjukkal a silókukoricát. — Herengi József, Tóth Tamás valamint Petrusz Szergej gépkocsivezetőket osztották be ide a zöldtömeg elszállítására. Bár három—négy kilométerre lehetett ide a silógödör, de egy percet sem kellett várni a vágószecskázó aggregátnak az autók érkezésére. — Több mint egy hete kezdtük el a silózást — mondja Peres Géza, a 3. sz. brigád brigádvezető-helyettese, aki éppen a beérkező zöldtömeg mérésével volt elfoglalva. — önöknek szerencséjük volt, hogy az aggregátot üzemben találták. Az az igazság ugyanis, hogy gyakran kell leállniuk a fiúknak a gép meghibásodása miatt. A berendezés elöregedett, 10 éves múltra tekint vissza. A vágószerkezetet ki kellene cserélni, mert az idők során papírvékonnyá vált, hegeszteni pedig már alig lehet. Már az idén leírtuk volna, de nincs mivel pótolni. Három éve vásároltunk egy E-281 típusú német gyártmányú kombájnt, ám annak sem vehetjük sok hasznát. Már két hete üzemképtelen. Ennek a vágószerkezetével van a legtöbb baj. Mint ahogy Pocsai Árpádtól megtudom — ő a vezetője —, kényes gép az. Nem lehet hozzá sem alkatrészt, sem megfelelő kenőanyagot kapni. Tőle tudtuk meg, hogy 49 hektárt tett ki itt a silókukorica, aminek betakarítása a nehézségek ellenére is befejezéséhez közeledik. úgy tervezik, hogy 3—4 hektáron meghagyják majd a vágnivalót, hogy azt a szemes kukorica kórójával egyidejűleg silózhassák be. Ezzel jobban összeérik a kóró, jobb lesz a minősége. A tervet, ami 250 mázsa hektáronként, előreláthatólag 20—25 mázsával teljesítjük túl — mondja Peres Géza. — Nem lesz tehát hiány zöldmasszából, amit egyébként Bihari János tömörít nagy gonddal a vermekbe 150-es traktorával. A gát. földművelők tehát mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az állatállomány ne szenvedjen hiányt a télen silóból. A képeken folyik a silózás. Turina György, a gazdaság egyik legjobb gépkezelője munka közben. Alekszandrov Borisz felvételei Fizessenek elő a demokratikus sajtóra! Még nem is olyan régen a kommunista sajtó szégyenletes rágalmakkal illette a demokratikus sajtókiadványokat, viszont napjainkban ezek egyenlő jogot szereztek. Minden újság és folyóirat elsődleges feladata, hogy igazat írjon a múltunkról, amelyben éltünk, jelenünkről, amelyben élünk, helyesen alakítsa ki a társadalmi véleményt jövőnkkel kapcsolatosan! Természetesen minden ideológiától mentesen, hiszen ma már a nyíltság, a demokrácia korában, a többpártrendszerben élünk. A járási RUH sajtóközpontja az előfizetők fgyelmébe ajánlja az Ukrajnában megjelenő és az előfizető katalógusba felvett demokratikus irányzatú újságokat, köztük a Vecsirinyij Kijev (index: 61170), a Galicki Kontakti (60986), a Lityeraturnaja Ukrajina (60974), a Narodna Gazeta (60984), a Szamosztyijka Ukrajina (61000), a Galicsina (61109), a Za Vilnu Ukrajinu (61045), a Moloda Galicsina (61044), a Narodna Tribuna (61625), a Za- hidno Ukrajina (61087) és más kiadványokat. Ezeket és az Ukrajnában végbemenő demokratikus átalakulásokat objektíven megvilágító más sajtóterméket előfizethetik a Sajtóterjesztő járási osztályán, valamint a postahivatalokban. Az 1992-es év folyamán is szükségük lesz a különböző újságok tájékoztatásaira. Bízunk abban, hogy idejében lapokat. AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE A NAPOKBAN egyik munkatársam mal, munkánkból kifolyólag ellátogattunk a Beregszász és Kígyós között nemrég megnyitott Fogas elnevezésű perlitlelőhelyre, ahol külszíni fejtéssel történik a termelés. Hogy milyen seb ez ezen a valaha virágzó vidéken, azt most nem részletezem. Figyelmünket az a több hektárnyi szőlőültetvény ragadta meg, amely a kitermelőhely körül terül el. Pontosabban csak volt szőlőültetvény, mivel jelenleg inkább megfelel a gazdátlanság, az emberi felelőtlenség és kegyetlen nemtörődömség emlékművének. A lábon maradt szőlőtőkéknek csak a teteje látszik ki a burjánzó gazból. A kidőlt ágasok, szétszakadt huzalok egy letűnt civilizációra emlékeztetnek. Az ott dolgozó buldózer barbár módon gyalulta le szemünk láttára a termőréteggel együtt a már majdnem teljesen megért szőlőfürtökkel megrakott tőkéket. Nem tudván, ki ezen elhagyott és halálraítélt terület gazdája, munkatársammal bementünk e néhai szőlősorok közé. Meglepetéssel vettük észre, hogy az emberi közönnyel és hanyagsággal dacolva, a gazzal és indákkal befutott szőlőtőkéken hatalmas, közel kilogrammos szőlőfürtök teremnek. És mind kiváló csemegeszőlő. Sajnos, nem jutva napfényhez és a levegőhöz, egy részük éretlenül maradt, más részük pedig már rothadásnak indult. És ez a sors vár több tonnányi csemegeszőlőre. Ezekből az enyészetre ítélt fürtökből mi is leszedtünk néhányat, gondolván gyermekeinkre és e gazdátlanság láttán gondolatban felháborodva mentem ki erről a szomorú helyről, és ekkor előttem termett az E 7600 BE rendszámú fekete Volga és annak a »gazdája« nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében kérdezte meg, ki engedte meg, hogy ide belegyem a lábam , és hozzányúljak a szőlőhöz, mivel azt nem én ültettem. Megkérdeztem, hogy tulajdonképpen hová tartozik ez a tönkretett és elhanyagolt terület. Megtudtam »jó modorú« beszélgetőpartneremtől, hogy a földterület használati joga a Beregszászi Szovhozüzemet illeti. Fölháborodva jegyeztem meg, hogy bírósági ítéletet érdemelnének azok, akik e területet így elhanyagolták és a már megtermett, nagy mennyiségű drága szőlőt az enyészetre bízták. — Ehhez neked semmi közöd, ha elrothad is, az az én dolgom, de innen senki egy fürtöt sem fog elvinni — jött a határozott válasz. Ezek után az illető »gazda» kiléte és neve iránt érdeklődtem, értésére adva, hogy a kérdést fel kívánom vetni az erre illetékes helyen. — Én nem szoktam hozzá, hogy nekem kérdéseket tegyenek fel és hogy ki vagyok, ahhoz neked semmi közöd — hangzott a büszke válasz. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát,felhajtott. E tanulságos történetet azért írtam le, mert a mostani politikai és gazdasági helyzetben egyre többet szidjuk vezetőinket, az államelnököt, rájuk hárítva a felelősséget az üres élelmiszerpolcokért és a gazdaságban uralkodó fejetlenségért. Az igaz, hogy a bajok oroszlánrészét nekik kellene orvosolniuk, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a beszélgetőpartneremhez hasonló kiskirályokról, akik közöttünkélnek. Ők azok, akik a háttérbe húzódva előidézik a nincstelenséget, az árnyékgazdaság és a korrupció fejlődését, és akik az éhség határára terelték az országot. Általában az ilyen kis jelentéktelen figuráktól függ, hogy elrothad-e a termés vagy a fogyasztók asztalára kerül. Hozzászoktunk, hogy mindig fönt keressük a hibák okozóit és nem nézünk a lábunk elé, a már említett egyénhez hasonló brigád vezetők, csoportvezetők, raktárosok, árubeszerzők stb.. tevékenységére. A városban hosszú sorok állnak, ha néha »kidobnak« néhány láda szőlőt. A szülőnek egy félnapi keresetet kell odaadni, ha a gyerekének egy kilogramm szőlőt akar vásárolni. Nem beszélve a nyugdíjasokról és a lakosság alacsony jövedelmű rétegéről. Ugyanakkor a már említett helyen sok-sok tonnányi termés megy veszendőbe egyes »kiskirályok« akaratából, esetleg hanyagságából. Szeretném tudni, tud-e erről Zsupán József, a szovhozüzem igazgatója? Tudja-e, hogy milyen odaadó, a nép javát szolgáló segítőtársakkal van körülvéve? És mit szól ehhez a járási tanács és a végrehajtó bizottság vezetősége? Ha már nincs, aki megművelje és gondozza az ültetvényeket, legalább a már ily keserves körülmények között megtermett gyümölcsöt igyekezzenek eljuttatni a lakosság asztalára. Remélem, nyilvánosságra kerül az említett »kiskirály« neve is. Az ilyen embereket ismernünk kell, még ha sokan is vannak, mivel ők a gazdasági fellendülés és a népjólét emelésének igazi ellenségei és kerékkötői, ők, akik közöttünk járnak. Bálint András, a járási tanács képviselője ii vétkesek közöttünk járnak Azt5 képek LESZ 200 ÉS 500 RUBELES BANKJEGY A Szovjetunió Állami Bankjának tájékoztatója szerint az elszámolások megkönnyítése végett ez év negyedik negyedében 200 és 500 rubeles bankjegyek kerülnek forgalomba. Az intézkedést a kiskereskedelmi árreform nyomán megnövekedőt pénzforgalom is szükségessé teszi. (TASZSZ)