Beregi Hírlap, 2001. július-december (57. évfolyam, 50-98. szám)

2001-07-07 / 50-51. szám

(BEREGI) HÍRLAP• Főszerkesztő: ZUBÁNICS LÁSZLÓ A kiadásért felel: MESTER MAGDA főszerkesztő-helyettes Szerkesztőbizottság: Balogh Irén Zahrijcsuk Pavlo Markitán Volodimir Balia Antónia LAPALAPÍTÓK: a Beregszászi Járási Tanács, a járási állami közigazgatási hivatal, a szerkesztőségi kollektíva. Címünk és telefonszámaink: 90200. Beregszász, Munkácsi út 3. Főposta, Pf.: 253. Főszerkesztő: 2-44-46. Magyar kiadás: 2-33-05. Ukrán kiadás: 2-21-43. Könyvelőség: 2-31-54 Fax: 2-33-05 Regisztrálási szám: ZT 89.­­Kert: 1996. IV. 24. AVAL Bank Ungvári Igazgatósága Kód 02472677 MFO 312345 számlaszám: 260013192 Rendelésszám: 1 3 2. Index: 61813. Az újság magyar és ukrán nyelven hetente egyszer, szombaton két lapszámmal jelenik meg. Számítógépes szedés a szerkesztőségben történik. Számítógépes tördelés: Fenyvesi Piroska Nyomdai kivitelezés: Debreczeni Dezső és Bocskor Albert Megjelenik magyar nyelven 3564 példányban, ukrán nyelven 426 példányban. A nyomás minőségéért a nyomda felel. Készült a Beregszászi Járási Nyomdában. 90200. Beregszász, I. Rákóczi Ferenc tér 1. Ofszetnyomás, 2 nyomdai ív. "(Вісник <Eef>eiifvfHHH" Засновники: Берегівська районна Рада, райдержадміністрація та редакція газети. A címünkre beérkező kéz­iratok közlésének és szer­kesztésének jogát fenn­tartjuk, azok recenzálását, visszaadását, levélben tör­ténő megválaszolását, vala­mint más szervezetekhez, intézményekhez való továb­bítását nem vállaljuk. A publikációkban közölt té­nyekért és véleményekért minden esetben a szerző, illetve a reklám megren­delője viseli a felelősséget. A szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet a lapban közölt publikációkkal. * 2. oldal UKRAJNA FÜGGETLENSÉGÉNEK 10. ÉVFORDULÓJ­A ELÉ “Az út szélén kányafa virágzott...” Újságírói dokumentum­regény. Töredékek (Folytatás az 1■ oldalról.) A Jóisten nem fukarkodott ajándékaival Jaroszlavát illetően, ugyanakkor sorsát szigorú megpróbáltatások kísérik. Ez csak azokkal történik meg, akiket az Isten nagyon szeret. Ő pedig megadóan cipelte keresztjét a lengyel börtönökön, náci koncentrációs táborokon keresztül a bolsevik lágerekig. Még a lembergi egy­etem jogi karának hallgatójaként Bandurovics Jaroszlava úgy döntött, hogy leszámol azzal a lengyel állammal, amely akkortájt Galícia ukrán lakosságát elnyomta. Ingadozás nélkül belépett a nemzeti mozgalomba, szülő­földjén, Szamborban megalakította az első leány cserkész-csapatot. Bronyiszlav Perac­­kij lengyel külügy­miniszter, a galíciai és volhíniai ukrán lakosság pacifikálásának egyik vezetője meggyilkolásának körülmé­nyeit v­izsgáló varsói perben államellenes izgatással vádolták a fiatal lányt, de bizony­ítékok hiány­ában végül is felmen­tették. Viszont nem kerülhette el a lengy­el politikai foglyok számára kialakított kon­centrációs tábort, amely szigorú fegyel­mezési módszereiről volt hírhedt. Az egykori orosz kolostor falai között akkor 120 ukrán hazafi raboskodott. Jaroszlavát az Ukrán Nacionalisták Szövetségéhez (OUN) való tartozás miatt ítélték el. 1941-ben a német hadsereg betört Ukrajna területére. Galícia lakossága különféleképpen fogadta a németeket. Egyesek megszállóknak tekintették őket, míg mások, akik már megtapasztalták a szovjet rendszer "előnyeit", fantáziát láttak a németek jelenlétében. Úgy gondolták, mivel a bolsevizmus egyaránt ellensége az OUN-nak és a nemzeti­szocialistáknak, együttműködés alakulhat ki közöttük. Az elképzelések szerint az egy­mással folytatott harcokban mindkét fél olyannyira kimerül majd, hogy képtelenek lesznek ellenlépé­seket tenni az ukrán államiság kikiáltásakor. Sajnos már az első napokban szerte­foszlottak a Németország protektorátusa alatt működő részleges függetlenségről szőtt álmok. Amikor 1941. június 30-án az ukrán nemzetgyűlés Lembergben kimondta az ukrán állam megújításáról szóló határo­zatot, Hitler valósággal megvadult. A Führer parancsára Sztepan Banderát és legközelebbi munkatársát Jaroszlav Sztec­­kót (Jaroszlava Sztecko, Ukrajna jelenlegi parlamenti képviselőjének férjét) letartóz­tatták. Ugyanak­kor 300 OUN-tagot letartóz­tattak, 15 vezető tisztségviselőt pedig agyonlőttek. Az OUN illegalitásba vonult és fegyveres harcot hirdetett a fasiszták ellen. 1941-ben, illetve 1942 elején szabo­tázsakciók százait hajtották végre, likvi­dálták a megszálló hatóságok képviselőit, az azokkal együttműködő helyi árulókat. A német hadv­ezetés kénytelen volt elismerni, hogy “Bandera OUN-csoportjain kívül Ukrajna-szerte nincs egyetlen olyan szervezett csoport sem, amely képes lenne ellenállni ’.* A Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék jegyzőkönyveinek 39. köteté­ben szerepel az az SD-parancs, amely az OUN-­ csoport tagjainak lemészárlásáról szól (az ügyet csatolták a legfőbb bűnö­sökkel szemben kiállított vádirathoz). “Kétségtelen megállapítást nyert, hogy Bandera mozgalma felkelést készül kirob­bantani a birodalmi kormányzóság (Ukraj­na) területén, amelynek célja Ukrajna függetlenségének kikiáltása. Bandera mozgalmának valamennyi aktivistáját le kell tartóztatni, majd a kihallgatásokat követően, mint egyszerű gonosztevőket ki kell végezni...”** Bandurovics Jaroszlav­a ekkor a függet­lenségi mozgalom sűrűjében tevékeny­kedett. Mint tapasztalt konspirátor, aki időközben a felderítői “iskolát” is kijárta, felelősségteljes munkát végzett az OM­ tartomány­i gyűlése mellett működő propa­­ganda-referentúrán. 1942 elején a Gestapo letartóztatta. Innen útja a saxenhauseni koncentrációs táborba vezetett, majd kényszermunkát végzett egy kőbányában. Barátai segítségével megszökött, majd hazatért Lembergbe, ahol ekkor már teljes erőbedobással működött az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA). Rögtön beállt a soraiba, ahol az UPA mellett működő Vöröskereszt járási szervezetének irányítását látta el. A Vörös Hadsereg sikeresen kiverte a németeket a Szovjetunió határain túlra. Nyugat-Ukrajnába visszatértek a bolse­vikok, akik 1939-ben kétes hírnevet sze­reztek maguknak. A felszabadításról szóló propagandának már senki sem hitt. A lakosság túlnyomó többsége tartotta magát ahhoz a népi bölcsességhez, amely szerint, ha valaki másokat szabadít fel, az egyben el is nyomja, hiszen mindenki csak saját magára számíthat, így hát tovább támo­gatták a felkelőket, akik most a totalitárius sztálini rendszer ellen küzdöttek. Eközben az NKVD sem pihent a babérjain. A magukat UPA-harcosoknak álcázó speciális csoportok, a besúgói hálózat jelentős vér­­veszteséget okoztak az “erdei legény­eknek". Egy provokátor bejelentése alapján az állambiztonsági szolgálat letartóztatta Bandurovics Jaroszlav­át is. Ekkor kezdődött életében a pokol harmadik köre. A szov­jetek vallatási módszerei semmiben nem külön­böztek a középkori hóhérokétól, vagy a Gestapoétól. Az akkor állapotos Jaroszlav­át egy 1,5x1,5 méteres búkban tartották. A kövezetét víz borította, amely fentről szivárgott be. Mindössze egyetlen sápatag lámpa világította be a hely­iséget, éjszakára még ezt is kikapcsolták. Koraszülött gyermeke holtan jött a v­ilágra. A fiatalasszonyra nyolc esztendős kényszermunka várt a GULAG-on. Úgy gondolhatnák, hogy a veszélyekkel teli élet, a nehézségek megkemény­ítették a szívét, megtörték a lelkét. A nehézségek ellenére Jaroszlava megmaradt annak a mindenki számára nyitott embernek, amilyen korábban volt. Erős jellemét nem tudták megtörni sem a lengyel, sem a fasiszta, sem a szovjet lágerek. A felkelők között gy­akran olv­asta fel a függetlenségről szóló verseit. Csak csodálkozni tudunk, hogyan sikerült ötvöznie a hazafiságot és a költői hangot. — Tudod—vallotta be egyszer —, mire gondoltam a legtöbbet a szögesdrót mögött? Nem a diákéveimre, nem is a vallatások során elszenvedett kínokra, hanem a falu szélén lévő kányafára. Volt, hogy csak behunytam a szememet, s gondolatban magam elé idéztem azt a hófehér szirom­tengert. A bokor egészen az út mellett nőtt, s teljes szívemből hittem abban a családi legendában, hogy mindenki, aki elmegy mellette, boldog és szerencsés lesz. S feltűnt, hogy Jaroszlava maga is oly­an, mint a kány­afa. Hiszen aki ismerte ezt a tiszteletre méltó asszonyt, megérezte lelki fényét, a haza iránti elkötelezettség kisugárzását. Amikor kikiáltották Ukrajna függet­lenségét, Bandurovics Jaroszlav­a már súlyos beteg volt, gyakran panaszkodott mellkasi fájdalmakra. Viszont a szeme, mint koráb­ban, ifjúi fénnyel ragy­ogott. A lelke, a büsz­ke, töretlen galíciai lány lelke tov­ább éltette a törékeny testet. Igen örült, hogy az ügy, amelynek életét szentelte, szerencsés végkifejlethez ért. ZAHRIJCSUK PAVLO (Folytatása következik.) * Turcsenko F. Ukrajna legújabb kori történelme. Genezis Kiadó, 2000., 327. p. ** Koszik V. Ukrajna és Németország a második világháborúban. Párizs—New York: Lviv. 1993., 554. p. BEREGI HÍRLAP _____________SZABADIDŐ____________ Egy szenvedély rabságában A vadászat és halászat igazi férfihobbi, amely a kőkorszak óta kísérője életünknek. Az emberiség kezdetétől napjainkig ezek a foglalkozások nagy változáson mentek át és csak a férfigénekben maradt meg változatlanul a vadászat iránti vonzódás, a természettel való érintkezés szeretete, a kalandvágy. Vadászjegyv­érrül vagy halászfelszereléssel a kezünkben gyakorlatilag megszökünk otthonunkból, magunk mögött hagyva feleséget, gyereket, unokát, a hétköz­napok gondjait-hajait. Nem a zsákmány­szerzés hajt minket: egyszerűen arra vágyunk, hogy együtt legyünk hozzánk hasonló érdeklődésű emberekkel, hiszen a természet valódi kedvelői manapság már nem annak ajándékaiból élnek. Ellenkezőleg: e hobbi űzése elég sokba kerül... Jól tudja ezt a járási v­adász- és halásztársaság 435 v­adász és 352 halász tagja is, akik 56 463 hektár földön, 4338 hektár erdőn és 421 hektár lápos területen “gazdálkodnak”. Ezenkívül az ő csapatukban van 2 v­adásztársaság: a Beregújfalu és az Erdész. De mivel a két utóbbi egy­let a járási társasághoz v­iszony­ítv­a nem jelentős, beszélgetésünk során csak a járási társaságról esik majd szó. Ehhez kapcsolódik első kérdésünk is, amely­et Pacsuk Mikolának, a járási társaság elnöksége elnökének tettünk fel. — Egészen kevés idő maradt a 2001—2002-es vadászidény megnyitásáig. Véget ért a két hónapos, ívással kapcsolatos halásztilalom. Ez a legaktívabb időszak a vadászok és halászok számára? — Egy laikus szemében a vadász olyan ember, aki fegyv­ere segítségével szerez zsákmányt. Csak annak lehet ily­en vélemény­e, aki nincs tisztában a társaság tevékeny­ségével, egy szóval ez a gondolkodás távol áll a v­alóságtól. Legfontosabb feladatunk megőrizni a vadállományt és lehetőség szerint gyarapítani azt. Kelet- és Nyugat-Európa több országának sokéves gyakorlata azt bizonyítja, hogy a tervszerű, tudományosan megalapozott vadászat hiánya esetében könnyen felborul a természeti egy­ensúly, amely­nek következtében szegény­ebb lesz körny­ezetünk. A vadász gazdaszemmel kell hogy nézze a vadász­­területet. Ez csak akkor lehetséges, ha a vadászok egy­esítik erőfeszítéseiket, védik az állományt az orvvadászoktól, megszervezik a kártevők és a ragadozók elleni harcot, gondoskodnak a madarak és az állatok etetéséről az őszi­téli időszakban stb. Mint látjuk, a gyakorlatban a dolog úgy fest, hogy társaságunk minden egy­es tagja egy éven át dolgozik annak érdekében, hogy a vadászidényben kilőhessen néhány vadat És ezek nem üres szav­ak. Egy­etlen ellenőrző szervezet sem képes elvégezni hasonló v­édelmi funkciókat. A v­adászat megszervezése érdekében tudni kell, milyen mennyiségű vad jut egy hektár területre, miv­el csak abban az esetben ejthetik meg a kilövéseket, ha a vadak száma meghalad egy megállapított minimumot. Mint látjuk, ahhoz, hogy biztosítsuk ezt a mennyiséget, v­édeni kell a vadakat az orvvadászoktól, fel kell számolni az általuk lerakott hurkokat és csapdákat, etetőket kell létesíteni, olyan fás és bokros területeket kell kialakítani, ahol a vad elbújhat az időjárás szeszélyei, illetve a ragadozók elől. Nagy, hangsúlyt helyezünk a vadállomány természetes ellensége, a szürkevarjú, a szarka, a kóbor kutyák és rókák elleni harcra. A fácánra és őzre való vadászat megszervezése közben például csak a kakasokat, illetve a bakokat lövik ki. Egy fácánkakas 6—10 tyúknak biztosít utódot. Mint láthatjuk, a vadászat egy nehéz és összetett tevékenységi sor örömteli befejezése. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt vadász­idényben? — Mivel az összehasonlítás során mérhető fel igazán bármilyen eredmény, szeretném ismertetni a két előző idény statisztikáját. Társaságunk tagjai 1999-ben 742 vadkacsát (2000-ben 1018-at), 2 (3) vadlibát, 6 (25) fürjet, 432 (196) fácánt, 846 (735) nyulat, 66 (158) rókát lőttek. Míg 2000- ben 4 v­addisznó kilövését engedélyezték, a valóságban csak kettő került puskavégre. Ez a keretvadászat szigorú szabály­aival magyarázható: a kiszabott keretszám nem az elejtett vadak számát, hanem az eldördült lövéseket jelenti.­­ Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek az idei évben a társaság vadőrei? —­3 főállású és 27 állományon kívüli vadőrünk van. Az idén 23, a halásztilalom megsértésére vonatkozó jegyzőkönyvet vettek fel, elkoboztak 36 hálót, 3946 hurkot és egy csapdát számoltak fel. a járási belügyi hiv­atalnak átadtak 3 elkobzott fegyvert. Központosított módszerrel 5560 kilogramm gabonát és 95 kilogramm sót raktak ki az etetőkbe. Figyelembe kell venni, hogy ezek az adatok nem tartalmazzák azt a takarmánymennyiséget, amelyet az alapszervezetek osztottak szét az etetőkben. Vadász­­területeinken 388 kóbor kutyát, 36 macskát, 116 szürkevarjút, 254 szarkát lőttek ki, v­alamint elpusztították a kártevő madarak tojásait. Szeretném kiemelni Létai László hivatásos vadőr, valamint Lőrincz József és Kuzma Sándor állományon kívüli felügyelő ez irányú tev­ékenységét. (Folytaatás a 7. oldalon.) 2001. július 7., szombat

Next