Beregi Hírlap, 2001. július-december (57. évfolyam, 50-98. szám)
2001-07-07 / 50-51. szám
(BEREGI) HÍRLAP• Főszerkesztő: ZUBÁNICS LÁSZLÓ A kiadásért felel: MESTER MAGDA főszerkesztő-helyettes Szerkesztőbizottság: Balogh Irén Zahrijcsuk Pavlo Markitán Volodimir Balia Antónia LAPALAPÍTÓK: a Beregszászi Járási Tanács, a járási állami közigazgatási hivatal, a szerkesztőségi kollektíva. Címünk és telefonszámaink: 90200. Beregszász, Munkácsi út 3. Főposta, Pf.: 253. Főszerkesztő: 2-44-46. Magyar kiadás: 2-33-05. Ukrán kiadás: 2-21-43. Könyvelőség: 2-31-54 Fax: 2-33-05 Regisztrálási szám: ZT 89.Kert: 1996. IV. 24. AVAL Bank Ungvári Igazgatósága Kód 02472677 MFO 312345 számlaszám: 260013192 Rendelésszám: 1 3 2. Index: 61813. Az újság magyar és ukrán nyelven hetente egyszer, szombaton két lapszámmal jelenik meg. Számítógépes szedés a szerkesztőségben történik. Számítógépes tördelés: Fenyvesi Piroska Nyomdai kivitelezés: Debreczeni Dezső és Bocskor Albert Megjelenik magyar nyelven 3564 példányban, ukrán nyelven 426 példányban. A nyomás minőségéért a nyomda felel. Készült a Beregszászi Járási Nyomdában. 90200. Beregszász, I. Rákóczi Ferenc tér 1. Ofszetnyomás, 2 nyomdai ív. "(Вісник <Eef>eiifvfHHH" Засновники: Берегівська районна Рада, райдержадміністрація та редакція газети. A címünkre beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaadását, levélben történő megválaszolását, valamint más szervezetekhez, intézményekhez való továbbítását nem vállaljuk. A publikációkban közölt tényekért és véleményekért minden esetben a szerző, illetve a reklám megrendelője viseli a felelősséget. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a lapban közölt publikációkkal. * 2. oldal UKRAJNA FÜGGETLENSÉGÉNEK 10. ÉVFORDULÓJA ELÉ “Az út szélén kányafa virágzott...” Újságírói dokumentumregény. Töredékek (Folytatás az 1■ oldalról.) A Jóisten nem fukarkodott ajándékaival Jaroszlavát illetően, ugyanakkor sorsát szigorú megpróbáltatások kísérik. Ez csak azokkal történik meg, akiket az Isten nagyon szeret. Ő pedig megadóan cipelte keresztjét a lengyel börtönökön, náci koncentrációs táborokon keresztül a bolsevik lágerekig. Még a lembergi egyetem jogi karának hallgatójaként Bandurovics Jaroszlava úgy döntött, hogy leszámol azzal a lengyel állammal, amely akkortájt Galícia ukrán lakosságát elnyomta. Ingadozás nélkül belépett a nemzeti mozgalomba, szülőföldjén, Szamborban megalakította az első leány cserkész-csapatot. Bronyiszlav Perackij lengyel külügyminiszter, a galíciai és volhíniai ukrán lakosság pacifikálásának egyik vezetője meggyilkolásának körülményeit vizsgáló varsói perben államellenes izgatással vádolták a fiatal lányt, de bizonyítékok hiányában végül is felmentették. Viszont nem kerülhette el a lengyel politikai foglyok számára kialakított koncentrációs tábort, amely szigorú fegyelmezési módszereiről volt hírhedt. Az egykori orosz kolostor falai között akkor 120 ukrán hazafi raboskodott. Jaroszlavát az Ukrán Nacionalisták Szövetségéhez (OUN) való tartozás miatt ítélték el. 1941-ben a német hadsereg betört Ukrajna területére. Galícia lakossága különféleképpen fogadta a németeket. Egyesek megszállóknak tekintették őket, míg mások, akik már megtapasztalták a szovjet rendszer "előnyeit", fantáziát láttak a németek jelenlétében. Úgy gondolták, mivel a bolsevizmus egyaránt ellensége az OUN-nak és a nemzetiszocialistáknak, együttműködés alakulhat ki közöttük. Az elképzelések szerint az egymással folytatott harcokban mindkét fél olyannyira kimerül majd, hogy képtelenek lesznek ellenlépéseket tenni az ukrán államiság kikiáltásakor. Sajnos már az első napokban szertefoszlottak a Németország protektorátusa alatt működő részleges függetlenségről szőtt álmok. Amikor 1941. június 30-án az ukrán nemzetgyűlés Lembergben kimondta az ukrán állam megújításáról szóló határozatot, Hitler valósággal megvadult. A Führer parancsára Sztepan Banderát és legközelebbi munkatársát Jaroszlav Szteckót (Jaroszlava Sztecko, Ukrajna jelenlegi parlamenti képviselőjének férjét) letartóztatták. Ugyanakkor 300 OUN-tagot letartóztattak, 15 vezető tisztségviselőt pedig agyonlőttek. Az OUN illegalitásba vonult és fegyveres harcot hirdetett a fasiszták ellen. 1941-ben, illetve 1942 elején szabotázsakciók százait hajtották végre, likvidálták a megszálló hatóságok képviselőit, az azokkal együttműködő helyi árulókat. A német hadvezetés kénytelen volt elismerni, hogy “Bandera OUN-csoportjain kívül Ukrajna-szerte nincs egyetlen olyan szervezett csoport sem, amely képes lenne ellenállni ’.* A Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék jegyzőkönyveinek 39. kötetében szerepel az az SD-parancs, amely az OUN- csoport tagjainak lemészárlásáról szól (az ügyet csatolták a legfőbb bűnösökkel szemben kiállított vádirathoz). “Kétségtelen megállapítást nyert, hogy Bandera mozgalma felkelést készül kirobbantani a birodalmi kormányzóság (Ukrajna) területén, amelynek célja Ukrajna függetlenségének kikiáltása. Bandera mozgalmának valamennyi aktivistáját le kell tartóztatni, majd a kihallgatásokat követően, mint egyszerű gonosztevőket ki kell végezni...”** Bandurovics Jaroszlava ekkor a függetlenségi mozgalom sűrűjében tevékenykedett. Mint tapasztalt konspirátor, aki időközben a felderítői “iskolát” is kijárta, felelősségteljes munkát végzett az OM tartományi gyűlése mellett működő propaganda-referentúrán. 1942 elején a Gestapo letartóztatta. Innen útja a saxenhauseni koncentrációs táborba vezetett, majd kényszermunkát végzett egy kőbányában. Barátai segítségével megszökött, majd hazatért Lembergbe, ahol ekkor már teljes erőbedobással működött az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA). Rögtön beállt a soraiba, ahol az UPA mellett működő Vöröskereszt járási szervezetének irányítását látta el. A Vörös Hadsereg sikeresen kiverte a németeket a Szovjetunió határain túlra. Nyugat-Ukrajnába visszatértek a bolsevikok, akik 1939-ben kétes hírnevet szereztek maguknak. A felszabadításról szóló propagandának már senki sem hitt. A lakosság túlnyomó többsége tartotta magát ahhoz a népi bölcsességhez, amely szerint, ha valaki másokat szabadít fel, az egyben el is nyomja, hiszen mindenki csak saját magára számíthat, így hát tovább támogatták a felkelőket, akik most a totalitárius sztálini rendszer ellen küzdöttek. Eközben az NKVD sem pihent a babérjain. A magukat UPA-harcosoknak álcázó speciális csoportok, a besúgói hálózat jelentős vérveszteséget okoztak az “erdei legényeknek". Egy provokátor bejelentése alapján az állambiztonsági szolgálat letartóztatta Bandurovics Jaroszlavát is. Ekkor kezdődött életében a pokol harmadik köre. A szovjetek vallatási módszerei semmiben nem különböztek a középkori hóhérokétól, vagy a Gestapoétól. Az akkor állapotos Jaroszlavát egy 1,5x1,5 méteres búkban tartották. A kövezetét víz borította, amely fentről szivárgott be. Mindössze egyetlen sápatag lámpa világította be a helyiséget, éjszakára még ezt is kikapcsolták. Koraszülött gyermeke holtan jött a világra. A fiatalasszonyra nyolc esztendős kényszermunka várt a GULAG-on. Úgy gondolhatnák, hogy a veszélyekkel teli élet, a nehézségek megkeményítették a szívét, megtörték a lelkét. A nehézségek ellenére Jaroszlava megmaradt annak a mindenki számára nyitott embernek, amilyen korábban volt. Erős jellemét nem tudták megtörni sem a lengyel, sem a fasiszta, sem a szovjet lágerek. A felkelők között gyakran olvasta fel a függetlenségről szóló verseit. Csak csodálkozni tudunk, hogyan sikerült ötvöznie a hazafiságot és a költői hangot. — Tudod—vallotta be egyszer —, mire gondoltam a legtöbbet a szögesdrót mögött? Nem a diákéveimre, nem is a vallatások során elszenvedett kínokra, hanem a falu szélén lévő kányafára. Volt, hogy csak behunytam a szememet, s gondolatban magam elé idéztem azt a hófehér sziromtengert. A bokor egészen az út mellett nőtt, s teljes szívemből hittem abban a családi legendában, hogy mindenki, aki elmegy mellette, boldog és szerencsés lesz. S feltűnt, hogy Jaroszlava maga is olyan, mint a kányafa. Hiszen aki ismerte ezt a tiszteletre méltó asszonyt, megérezte lelki fényét, a haza iránti elkötelezettség kisugárzását. Amikor kikiáltották Ukrajna függetlenségét, Bandurovics Jaroszlava már súlyos beteg volt, gyakran panaszkodott mellkasi fájdalmakra. Viszont a szeme, mint korábban, ifjúi fénnyel ragyogott. A lelke, a büszke, töretlen galíciai lány lelke tovább éltette a törékeny testet. Igen örült, hogy az ügy, amelynek életét szentelte, szerencsés végkifejlethez ért. ZAHRIJCSUK PAVLO (Folytatása következik.) * Turcsenko F. Ukrajna legújabb kori történelme. Genezis Kiadó, 2000., 327. p. ** Koszik V. Ukrajna és Németország a második világháborúban. Párizs—New York: Lviv. 1993., 554. p. BEREGI HÍRLAP _____________SZABADIDŐ____________ Egy szenvedély rabságában A vadászat és halászat igazi férfihobbi, amely a kőkorszak óta kísérője életünknek. Az emberiség kezdetétől napjainkig ezek a foglalkozások nagy változáson mentek át és csak a férfigénekben maradt meg változatlanul a vadászat iránti vonzódás, a természettel való érintkezés szeretete, a kalandvágy. Vadászjegyvérrül vagy halászfelszereléssel a kezünkben gyakorlatilag megszökünk otthonunkból, magunk mögött hagyva feleséget, gyereket, unokát, a hétköznapok gondjait-hajait. Nem a zsákmányszerzés hajt minket: egyszerűen arra vágyunk, hogy együtt legyünk hozzánk hasonló érdeklődésű emberekkel, hiszen a természet valódi kedvelői manapság már nem annak ajándékaiból élnek. Ellenkezőleg: e hobbi űzése elég sokba kerül... Jól tudja ezt a járási vadász- és halásztársaság 435 vadász és 352 halász tagja is, akik 56 463 hektár földön, 4338 hektár erdőn és 421 hektár lápos területen “gazdálkodnak”. Ezenkívül az ő csapatukban van 2 vadásztársaság: a Beregújfalu és az Erdész. De mivel a két utóbbi egylet a járási társasághoz viszonyítva nem jelentős, beszélgetésünk során csak a járási társaságról esik majd szó. Ehhez kapcsolódik első kérdésünk is, amelyet Pacsuk Mikolának, a járási társaság elnöksége elnökének tettünk fel. — Egészen kevés idő maradt a 2001—2002-es vadászidény megnyitásáig. Véget ért a két hónapos, ívással kapcsolatos halásztilalom. Ez a legaktívabb időszak a vadászok és halászok számára? — Egy laikus szemében a vadász olyan ember, aki fegyvere segítségével szerez zsákmányt. Csak annak lehet ilyen véleménye, aki nincs tisztában a társaság tevékenységével, egy szóval ez a gondolkodás távol áll a valóságtól. Legfontosabb feladatunk megőrizni a vadállományt és lehetőség szerint gyarapítani azt. Kelet- és Nyugat-Európa több országának sokéves gyakorlata azt bizonyítja, hogy a tervszerű, tudományosan megalapozott vadászat hiánya esetében könnyen felborul a természeti egyensúly, amelynek következtében szegényebb lesz környezetünk. A vadász gazdaszemmel kell hogy nézze a vadászterületet. Ez csak akkor lehetséges, ha a vadászok egyesítik erőfeszítéseiket, védik az állományt az orvvadászoktól, megszervezik a kártevők és a ragadozók elleni harcot, gondoskodnak a madarak és az állatok etetéséről az őszitéli időszakban stb. Mint látjuk, a gyakorlatban a dolog úgy fest, hogy társaságunk minden egyes tagja egy éven át dolgozik annak érdekében, hogy a vadászidényben kilőhessen néhány vadat És ezek nem üres szavak. Egyetlen ellenőrző szervezet sem képes elvégezni hasonló védelmi funkciókat. A vadászat megszervezése érdekében tudni kell, milyen mennyiségű vad jut egy hektár területre, mivel csak abban az esetben ejthetik meg a kilövéseket, ha a vadak száma meghalad egy megállapított minimumot. Mint látjuk, ahhoz, hogy biztosítsuk ezt a mennyiséget, védeni kell a vadakat az orvvadászoktól, fel kell számolni az általuk lerakott hurkokat és csapdákat, etetőket kell létesíteni, olyan fás és bokros területeket kell kialakítani, ahol a vad elbújhat az időjárás szeszélyei, illetve a ragadozók elől. Nagy, hangsúlyt helyezünk a vadállomány természetes ellensége, a szürkevarjú, a szarka, a kóbor kutyák és rókák elleni harcra. A fácánra és őzre való vadászat megszervezése közben például csak a kakasokat, illetve a bakokat lövik ki. Egy fácánkakas 6—10 tyúknak biztosít utódot. Mint láthatjuk, a vadászat egy nehéz és összetett tevékenységi sor örömteli befejezése. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt vadászidényben? — Mivel az összehasonlítás során mérhető fel igazán bármilyen eredmény, szeretném ismertetni a két előző idény statisztikáját. Társaságunk tagjai 1999-ben 742 vadkacsát (2000-ben 1018-at), 2 (3) vadlibát, 6 (25) fürjet, 432 (196) fácánt, 846 (735) nyulat, 66 (158) rókát lőttek. Míg 2000- ben 4 vaddisznó kilövését engedélyezték, a valóságban csak kettő került puskavégre. Ez a keretvadászat szigorú szabályaival magyarázható: a kiszabott keretszám nem az elejtett vadak számát, hanem az eldördült lövéseket jelenti. Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek az idei évben a társaság vadőrei? —3 főállású és 27 állományon kívüli vadőrünk van. Az idén 23, a halásztilalom megsértésére vonatkozó jegyzőkönyvet vettek fel, elkoboztak 36 hálót, 3946 hurkot és egy csapdát számoltak fel. a járási belügyi hivatalnak átadtak 3 elkobzott fegyvert. Központosított módszerrel 5560 kilogramm gabonát és 95 kilogramm sót raktak ki az etetőkbe. Figyelembe kell venni, hogy ezek az adatok nem tartalmazzák azt a takarmánymennyiséget, amelyet az alapszervezetek osztottak szét az etetőkben. Vadászterületeinken 388 kóbor kutyát, 36 macskát, 116 szürkevarjút, 254 szarkát lőttek ki, valamint elpusztították a kártevő madarak tojásait. Szeretném kiemelni Létai László hivatásos vadőr, valamint Lőrincz József és Kuzma Sándor állományon kívüli felügyelő ez irányú tevékenységét. (Folytaatás a 7. oldalon.) 2001. július 7., szombat