Vörös Zászló, 1953. január (2. évfolyam, 2-26. szám)
1953-01-03 / 2. szám
2 öt éve annak, hogy a munkásosztály oldalár, a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiség erőivel, a Román Kommunista Párt vezetésével megdöntötte a monarchiát és kikiáltotta a Román Népköztársaságot. (Taps.) A monarchia, a középkornak e sötét maradványa a belföldi kizsákmányolással egybefonódott külföldi rablóuralmat képviselte országunkban. A monarchia, mint a belföldi és nemzetközi reakció oszlopa, torlaszként állott a román nép útjában és megakadályozott minden haladást, meghiúsított minden törekvést a szabad élet felé. A monarchia megdöntése lényegbevágó kérdés volt pártunk, a munkásosztály, egész dolgozó népünk számára. Meg kellett szilárdítani és ki kellett szélesíteni azokat a szabadságjogokat, amelyeket a dolgozók 1944 augusztus 23-án vívtak ki, miután a győzedelmes Szovjet Hadsereg felszabadította országunkat; a földesurak kisajátítása után ki kellett sajátítani a nagyipari, bank és kereskedelmi vállalatokat; új államgépezetet kellett felépíteni; elő kellett készíteni minden feltételt ahhoz, hogy megkezdhessük a szocializmus építését. A munkásosztálynak és szövetségesének, a szegény- és középparasztságnak a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével vívott kemény, szakadatlan harca 1947. novemberében és decemberében annyira megváltoztatta az erőviszonyokat, hogy lehetővé vált a buzsoázia utolsó képviselőinek kiűzése a kormányból és röviddel utána a monarchia megdöntése. 1947. december 30-án örökre megszűnt az évszázados rabság. A monarchia megdöntése betetőzte dolgozó népünk évszázados küzdelmét a szabadságért és nemzeti függetlenségért, betetőzte a munkásosztály hősi harcát a tőkések uralmának megdöntéséért, az imperialista járom lerázásáért. A dolgozó parasztsággal szeretkezett munkásosztály kezébe vette a teljes politikai hatalmat. Ez a tény volt a kiindulópont azoknak a nagy szabadságjogoknak éspolitikai jogoknak a biztosításához, amelyeknek ma egyaránt örvend a Román Népköztársaság valamennyi dolgozója, nemzetiségre, nemre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül. Hazánk, amelynek élén harcedzett párt áll és amely a nagy Szovjetunió teljes politikai és gazdasági támogatásának örvend, valóban szabaddá lett. A monarchia megdöntésével és a Román Népköztársaság megteremtésével súlyos csapásokat mértünk a román és a külföldi reakcióra, különösképpen az amerikai és angol imperialistákra. A porosz típusú monarchia országunkban a legsötétebb reakciós elemek támasza és a nemzetközi kapitalizmus állandó ügynöksége volt. A román burzsoázia már Románia tőkés fejlődésének kezdetén megegyezésre jutott a földesurakkal, hogy elfojtsa a nép harcát a szabadságért és nemzeti függetlenségért. A Hohenzollern dinasztiát, mint ennek a megegyezésnek a kezességét, mint e szörnyszövetség megbízottját és őrét juttatták hatalomra. Az ország érdekeit alárendelték a külföldi tőke érdekeinek. Ahogyan a mindenkori helyzet és a profit megkívánta, az ország sorsát és javait egymás után a német, osztrák-magyar, francia, angol és amerikai kapitalizmus rendelkezésére bocsátották. Maga a király az ország legnagyobb tőkése és földesura lett. A dőzsölés és rablás 81 esztendeje alatt, a Hohenzollern dinasztia leszármazottai odáig vitték, hogy 150.000 hektár föld tulajdonosaivá, több mint 30 nagy ipar- és bankvállalat részvényeseivé váltak. Románia királya az ország legnagyobb tőkése és földesura, a nemzetközi tőke főzsandára és hajcsára, uzsorás és kizsákmányoló volt egyszemélyben. Ugyanakkor központi helytartója volt a német, francia, de különösen az angol és amerikai diverzionista és kémszolgálatoknak. Az 1888-i és 1907-i parasztfelkelések elfojtása, az 1918. december 13-i tömegmészárlás, Lupény, Grivica — mindez csupán néhány, a Hohenzollern dinasztia szolgálati könyvében szereplő aljas gaztettek közül, amelyeket a dinasztia a tőke érdekének védelmében elkövetett. A Román Kommunista Párt újra meg újra leleplezte az országunkban uralkodó monarchiát, megmutatta a dolgozóknak, hogy országunkban az államhatalom burzsoá földesúri hatalom és hogy annak élén a legnagyobb tőkés és földesúr, a király áll. „A béke csak úgy biztosítható — hangzik pártunk egyik kiáltványa —, ha a dolgozók egységes harca megdönti a királyi diktatúrát... A királyi diktatúra megdöntése után barátságot köthetünk a szocializmus nagy országával és megalapozhatjuk a tartós békét.. ." Hitler, cinkosságban az amerikai és angol reakciós körökkkel és a román reakcióval — élén a királlyal — arra készült, hogy hídfőt szervezzen országunkban a Szovjetunió elleni agresszióra. A történelmi pártok — éppúgy, mint ahogy annak idején tágra nyitották a kapukat a királyi diktatúra előtt — készek voltak feltétel nélkül támogatni a bűnös szovjetellenes háborút. Szolgai alázattal csatlakozott hozzájuk a jobboldali szociáldemokrácia, élén Titel Petrescuval, e régi politikai gazemberrel. Ugyanilyen alávaló, bár gondosan álcázott szerepet játszottak a Román Kommunista Pártba befurakodott áruló elemek, az imperialisták régi ügynökei — Foris, Patrascanu és mások —, a román nép, a munkásosztály és a forradalmi mozgalom megátalkodott ellenségei. Ezek a bűntársi viszonyok és árulások jelentős szerepet játszottak abban, hogy Románia a Szovjetunió elleni bűnös agresszióra vetemedett. Az üldözött és 20 évi illegalitásba kényszerített Román Kommunista Párt volt az egyedüli politikai erő, amely szembehelyezkedve az áruló klikk akaratával, egész erejével ellene szegült a háborúnak s magasra emelte Lenin és Sztálin forradalmi zászlaját. A Lenin és Sztálin nagy ügyéhez hű kommunisták, Gheorghiu-Dejelvtárssal az élükön, megszervezték az árulók eltávolítását a pártból, az áruló antoneseánus klikk erőszakos megdöntését, megszervezték az ország kivezetését a bűnös szovjetellenes háborúból és a fegyvereknek a hitlerista leigázók ellen való fordítását. 1944. április 4-én megvalósították az első feladatot, eltávolították a párt vezetőségéből az árulók csoportját, amelynek élén Foris állt. Ez az intézkedés egyik alapfeltétele volt annak, hogy hozzá lehessen kezdeni a Munkás-Egységfront megteremtéséhez, majd később a katonaifasiszta diktatúra megdöntéséhez. A Román Kommunista Párt most már egész szervezőképességét a reá háruló történelmi feladatok teljesítésére fordította; arra, hogy megdöntse Antonescu katonai-fasiszta diktatúráját, kiragadja az országot a szovjetellenes háborúból és a fasiszta leigázók ellen fordítsa a fegyvereket. 1944. augusztus huszonharmadika mindenekelőtt azoknak a sztálini csapásoknak az eredménye, amelyeket a Szovjet Hadsereg Sztálingrádtól Jasiig a fasiszta elnyomókra mért; másodsorban pedig pártunk politikai és szervezési munkájának, amelyet Gheorghiu-Dej elvtárs vezetésével kifejtett. A király nem akarta ezt a fordulatot. Elfogadta azonban, elsősorban azért, mert féltette a bőrét és osztálya érdekeit, másodsorban pedig azzal a rejtett gondolattal, hogy az amerikaiak és angolok politikai és diplomáciai segítségével sikerül majd helyreállítania a burzsoázia és a földesurak korlátlan uralmát; a román kommunistákat és a pártonkívüli hazafiakat pedig ismét börtönökbe és gyűjtőtáborokba vetheti. 1944. augusztus huszonharmadika után az összes reakciós erők a király köré csoportosultak. Palotája kémirodává, klubbá vált, ahol ő, a kamarillája és a történelmi pártok, az amerikai és angol ügynökök segítségével, összeesküvéseket szőttek a román állam és a román nép ellen. Arra is számítottak, hogy a Román Kommunista Pártba befurakodott és még le nem leplezett árulóknak és opportunistáknak sikerülni fog a kellő pillanatban orvul hátba támadni a forradalmi mozgalmat. A Román Kommunista Párt irányította néptömegek erősebbeknek bizonyultak a király vezetése alatt álló reakciónál, az amerikai és angol imperialista körök mesterkedéseinél és nyomásánál. A román nép a nagy Szovjetunió támogatásával sikeresen visszaverte az elnyomók arra irányuló kísérletét, hogy ismét rabláncra verjék. Sőt, a román nép bizalommal követte a pártunk által mutatott utat és így örökre megszabadult leggonoszabb, legkegyetlenebb elnyomóitól. A munkásosztály vezette román nép, a Román Népköztársaság kikiáltásával teljes egészében saját kezébe vette sorsának intézését. A Román Népköztársaság kikiáltó-savai egyidejűleg új, nehéz feladatok hárultak a pártra, de egyúttal széles út tárult fel új, nagy vívmányok felé is. Azoknak a vívmányoknak, amelyekkel népünk büszkélkedik, alapvető tényezői abban állnak, hogy országunk területét a Szovjet Hadsereg szabadította fel, nem pedig valamely kapitalista ország hadserege, és nagy népünk élén a munkásosztály pártja, határozott akaratú és harcedzett vezetésű marxista-leninista párt állott, mely hű osztályához és a dolgozó néphez. ELVTÁRSAK! Dolgozó népünk nagyszerű vívmányok mérlegét mutathatja fel a Román Népköztársaság 5. évfordulójának ünnepén. Hazánk a burzsoáföldesúri koalíció sok évtizedes kormányzása alatt sem érte el és nem is érhette el a fejlődésnek azt a fokát, amelyet a népi demokráciának csupán öt éve alatt elért. Pártunk követte Sztálin elvtárs tanítását, amely szerint: „ahhoz, hogy megdöntsük a kapitalizmust, nemcsak az szükséges, hogy a burzsoáziát elűzzük a hatalomról, nemcsak az szükséges, hogy kisajátítsuk a kapitalistákat, hanem az is, hogy teljes egészében szétzúzzuk a burzsoázia államgépezetét, régi hadseregét, bürokratikus tisztviselői karát, rendőrségét és új államformát, új proletár államot, új szocialista államot teremtsünk helyébe.“ Pártunk szétzúzta a burzsoáz földesúri államgépezetet és új államgépezetet teremtett, amely be tudja tölteni a gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciót a szocializmus felépítéséért hazánkban és amelynek megvan az ereje ahhoz, hogy kíméletlenül megtörje a belső osztályellenség ellenállását és hogy megszervezze az ország védelmét a külső támadásokkal szemben. A néptanácsoknak, az államhatalom helyi szerveinek, a proletárdiktatúra szerveinek megválasztásával a dolgozó nép közigazgatása lépett a burzsoá közigazgatás helyébe. Népi demokratikus rendszerünk egyik jelentős vívmánya az állam megerősítése terén néphadseregünk megteremtése, amely arra hivatott, hogy őrködjék határainkon, dolgozó népünk függetlenségén, szuverenitásán, békéjén és biztonságán. A korrupt burzsoá igazságszolgáltatás a reakció eszköze volt. Helyébe megteremtettük a dolgozók szolgálatában álló új népi igazságszolgáltatást. A Román Népköztársaság Alkotmánya elevenen tükrözi népi demokratikus rendszerünk fejlődését és hathatós eszköze hazánkban a szocializmus építésének. A Népi Demokrácia Frontjának az 1952. november 30-i választásokon aratott győzelme tagadhatatlan bizonyítéka népünk egységének a harcban azúj élet megteremtéséért, népi demokratikus államunk megerősítéséért. Hazánk dolgozói november 30-án, a Népi Demokrácia Frontjára adott szavazatukkal teljes bizalmukat nyilvánították a Román Munkáspártnak, a Román Népköztársaság vezetőerejének politikája iránt és a Román Népköztársaság kormánya iránt. Viharos ütemben folyik országunk szocialista iparosítása. Pártunk és kormányunk — a marxi-leniai tanokat és a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait követve — rendkívüli fontosságot tulajdonít a nehézipar, elsősorban a termelőeszközöket gyártó ipar fejlesztésének. Ennek folytán a termelőeszközök gyártása az 1952. év végén az előzetes adatok szerint, az ipari össztermelés 55,8 százalékát képviseli. Iparunk ma háromszor annyit termel, mint 1948-ban és kétszer anynyit, mint a második világháború előtt. Ma két és félszer annyi acélt, két és félszer annyi villamosenergiát, több mint háromszor annyi cementet, mintegy kétszer annyi gyapjú- és gyapotszövetet gyártunk országunkban, mint 1939-ben. Kőolajtermelésünk jóval túlhaladta az 1938. évi színvonalat. Az RNK a világon egyedülálló példa arra, hogy egy kőolajban gazdag, kis államnak saját kőolajipari gépeket és felszereléseket gyártó ipara is lehet. Országunk gazdaságában szakadatlanul növekszik az ipar részaránya. Míg a régi Románia nemzeti jövedelmének legjelentősebb része a mezőgazdaságból származott, ma nemzeti jövedelmünk több mint 52 százaléka az iparból származik és csak mintegy 33 százaléka a mezőgazdaságból. Ez azt mutatja, hogy szüntelenül fokozódik az ország szocialista iparosításának üteme. Jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaságban. Szüntelenül növekedik a kollektív gazdaságok és a föld közös megmunkálására alakult mezőgazdasági társulások száma. Ezek 1952. végén már közel egymillió hektár földterületet egyesítettek. Dolgozó parasztságunk bizalommal halad a pártmutatta úton. Mind jobban meggyőződik a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségéről és arról, hogy a kollektív gazdaság az egyetlen út, amely egyszers mindenkorra kivezet a szegénységből és a kulákkizsákmányolásból. A mezőgazdaságunk szocialista szektorának megszilárdítására és fejlesztésére fordított különös gondoskodása mellett, a párt és a kormány szüntelen támogatja a kis- és közepes gazdaságokkal rendelkező parasztokat, segíti őket, hogy fokozhassák termelésüket és növelhessék jólétüket s egyúttal megvédi őket a kulákkizsákmányolástól. Gazdaságunk növekvő fejlődése lehetővé teszi a dolgozók anyagi és kulturális, életszínvonalának fokozatos emelését. Népi demokratikus rendszerünk ezen a téren is jelentős sikereket ért el. Pártunkat és kormányunkat a szocializmus alapvető törvényének követeleményei vezérlik, amelyet Sztálin elvtárs fedezett fel és amelynek lényege „az egész társadalom szakadatlanul növekvő anyagi és kulturális szükségletei, maximális kielégítésének biztosítása, a szocialista termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése útján, a legmagasabb technika alapján“. A népi demokratikus rendszer éveiben hatalmas lendületet vett országunkban a kultúra fejlődése. A tudományos, művészi és irodalmi alkotás terén, a nép és állam iránti különleges érdemekért, 1950— 1951. évekre több, mint kétszázan nyerték el az Állami Díj kitüntetettje címet; akadémikusok, mérnökök, fizikusok, vegyészek, művészek, sztahanovisták, feltalálók. Dolgozó népünk nagy vívmányai csak azért válhattak lehetővé, mert a párt olyan erőket teremtett, amelyek meg tudtak törni minden ellenállást, le tudtak küzdeni minden akadályt. Hazánk erejének kiapadhatatlan forrásai ezek az erők. Melyek ezek az erők? Elsősorban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szoros, megingathatatlan szövetsége, amely Lenin és Sztálin tanításainak megdönthetetlen elvein alapszik. Másodsorban a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvérisége. Egyszers mindenkorra feddésbe merült a nemzeti viszály és elnyomás korszaka. A román dolgozók és a nemzeti kisebbségekhez tartozó dolgozók a párt tanításaitól vezérelve, vállvetve törekednek ugyanazon cél felé. Ez a cél: a szocializmus felépítése hazánkban. A Magyar Autonóm Tartomány pártunk helyes nemzeti politikájának gyümölcse. Harmadik erőnk: a szocialista hazafiság. A dolgozók hazafisága abban a lendületben és lelkesedésben mutatkozik meg, amellyel a termelési tervek teljesítésén és túlteljesítésén munkálkodik, továbbá abban, hogy egyre többen kapcsolódnak be a szocialista versenybe s egyre növekszik az élmunkások és sztahanovisták száma. A hazafiság új, szocialista tartalma a társadalmi és államrend mélyen demokratikus jellegéből fakad. Ebben a rendszerben teljesen a pártvezette dolgozók kezében van a politikai hatalom és a burzsoázia nélkül a burzsoázia ellenére teremtik meg új rendszerüket. A szocialista hazafiság szorosan összefügg azzal a meleg szeretettel, amellyel a román nép felszabadítónk, a Szovjetunió és népünk legjobb barátja, Sztálin elvtárs iránt viseltetik. (Viharos taps.) Nincsen tevékenységünknek egyetlen olyan területe sem, amely ne érezné nagy barátunk, a Szovjetunió és személyesen Sztálin elvtárs kézzelfogható segítségét. Hazánk és a Szovjetunió között szüntelenül fejlődik a kereskedelmi árucsere. Ez a körülmény, valamint az ötéves kereskedelmi egyezmény és az, hogy egész üzemi és gyári berendezéseket kapunk a Szovjetuniótól, továbbá a gazdasági együttműködés a Sovromok formájában, a technikaitudományos együttműködés — mindez elevenen és konkréten tükrözik Sztálin elvtárs megállapításait a demokratikus tábor piacának fejlődéséről és sajátos jellegéről. Államunk külpolitikája a béke védelmének politikája, amelynek alapja dolgozóink békés alkotó munkája az oszág gazdasági, politikai és kulturális erejének növeléséért. Ez a politika a nagy és hatalmas szocialista táborban egyesült Szovjetunió és a népi demokratikus országok szoros barátságának és szövetségének politikája, az összes béke- és szabadságszerető népekkel való barátság politikája. Sztálin elvtársnak az új év küszöbén elhangzott szavai, amelyekkel James Restonnak, a New York Times diplomáciai levelezőjének kérdéseire válaszolt, bejárták az egész földkerekséget, s megtízszerezték a békére vágyó emberek elszántságát a világ minden táján. A nagy Sztálin szava a legszebb újévi üdvözlet. A román nép forró szívvel fogadja és köszönti ezt az üdvözletét. Nem lesz könnyű átsiklani az agresszoroknak ezen a békeszózaton, amely az emberek százmillióinak harci zászlajává vált. (Taps.) Az imperialisták félnek a békétől, a kapitalista és a szocialista rendszer közti békés versenytől, mert ez a verseny bebizonyítaná, a szocialista rendszer tagadhatatlan fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. Éppen ezért az imperialisták a megegyezés útja helyett, a vitás ügyek és ellentétek békés elintézésének útja helyett a háborús kalandok útját választják. A főbb imperialista államok — elsősorban az Egyesült Államok — maguk köré gyűjtik a nemzetközi reakció legsötétebb erőit, őrült fegyverkezési hajszát folytatnak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló harmadik világháború kirobbantására. Az amerikai imperialisták és csatlósaik az agresszió előkészítésének politikájáról már rég rátértek a nyílt agresszióra. Az amerikai imperialisták több mint két éve barbár háborút viselnek a sok megpróbáltatást kiállt koreai nép ellen, rendszeresen és előre megfontolva visszautasítanak minden javaslatot a viszály békés elrendezésére. A francia imperialisták közel hat éve szennyes háborút folytatnak Vietnamban, az angol imperialisták pedig Malájföldön. Népünknek fokoznia kell éberségét az imperialisták által szervezett háborús készülődésekkel szemben, — amelyek élén az amerikai imperialisták állanak — , a titófasiszta kémbanda provokációival szemben. Népünknek minden eszközzel meg kell erősítenie a népi demokratikus államot, fokoznia kell az ország védelmi képességét, s a többi népekkel vállvetve erősítenie kell a béke védelméért vívott harcot. Népünk előtt a legközelebbi években új nagy feladatok, csodálatos feladatok állanak. A Román Népköztársaság minisztertanácsa nemrégiben jóváhagyta a népgazdaság fejlesztésének 1953. évi tervét, ötéves tervünk döntő évének tervét. Az 1953. évi terv, amelyet a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének irányelvei alapján ez év júniusában dolgoztak ki, újabb jelentős lépés előre hazánkban a szocializmus gazdasági alapja építésének útján. Ennek a tervnek alapjául Sztálin elvtárs „A szocializmus gazdasági (Folytatása a 4. oldalon•) ElilIL BODNÁRAS ELVTÁRS BESZÉDE Az RNK ötödik évfordulóján tartott ünnepi gyűlésen VÖRÖS ZÁSZLÓ.