Vörös Zászló, 1964. augusztus (16. évfolyam, 180-205. szám)

1964-08-21 / 197. szám

4 kián szerzik meg KMe­montiu­ nei Mrs szökésű­ alo.Jtu-i lágerből 1966 augusztusában (Folytatás a 2. oldalról)­nokságát — szerk. megj.) hanem lassacskán vesszük elő, nehogy elveszítsük a hozományt (a tá­borban maradt pártaktívát — szerk. megj.). Hozománya az e­­gész család (a párt — szerk. megj.) vagyonává kell váljék. Ha egyetértesz velem, határoz­zuk meg a mulatság tervét is ... Közvetlenül fel kell vennünk a kapcsolatot egymással". Maurer elvtárs már másnap válaszlevelet küldött, amelyben rámutatott: „Az országutakon, helyenként, ellenőrző őrhelyek működnek. A szállítást személy­azonossági okmányok nélkül nem lehet biztosítani. Fieraru számára ez a probléma megoldó­dott. A gazdag rokonoknak ka­tonai okmányokat fogok adni. Fieraru velem jön az autóban ... s ha a körülmények engedik, to­vább megy a közelben lévő la­kásnál, egészen az út végcél­jáig... A lány hozománya a legfontosabb a család számára, Fieraru jelenléte pedig a család­ban úgyszintén. Fieraru csak ak­kor áll meg az úton, ha másképp nem tehetünk". Az akciót részletesen meg kell vitatni. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs találkozót tűzött ki szá­munkra július 31-én 10 órára, a Tg. Jiu-i St. Treime utcán, egy építőtelepen, ahova őrizettel kí­sérték át villanyt szerelni. Maurer elvtárssal jöttem Tg. Jiu­­ba, de minthogy ő egy időben a tábor foglya volt, abban állapod­tunk meg, hogy én megyek el a kijelölt találkozóra, nehogy fel­keltsük a sziguranca gyanúját. Az én jelenlétemet a városban ugyanis tanerői kötelezettségeim folytán könnyebben lehetett in­dokolni. A kijelölt napon,­­ fel­használva az őr pillanatnyi fi­gyelmetlenségét, belopóztam az épülő ház udvarára, ahol a töb­bi ott dolgozó elvtársunk oltal­mában elbeszélgettünk. Addig nem volt alkalmam sze­mélyesen megismerni Gheorghiu- Dej elvtársat: nagy hatást tett rám azzal, hogy milyen mélyre­hatóan elemezte a politikai-kato­nai helyzetet; nagy hatást tett rám tisztánlátása, amellyel­ az események további alakulását megítélte, amit egyébként az élet maradéktalanul igazolt. Megér­tettem, hogy az ellenség hiába igyekezett elszigetelni őt a párt­tól. A lágerben jelölték ki irán­y­­vonalként, hogy a fegyveres fel­kelés megszervezése a fasiszta diktatúra megdöntésének egye­düli eszköze: itt kezdeményezték a pártvezetőségbe befurakodott áruló ügynökség félreállítását; innen adtak útmutatást a Mun­kásegységfront, később pedig a Nemzeti Demokrata Blokk meg­alakítására. A megbeszélés során Gheorghiu-Dej elvtárs rámutatott, hogy a lágerben előkészületek történtek annak a 40 elvtársnak a megszökésére, akit a Tismana-i Novaci-i és Carbunetti-i­ építőte­lepekre kellett hogy kiküldjenek munkára. Maurer elvtárs augusztus 2-án a következő jelentést küldte a Központi Bizottságnak: „Sikerült kapcsolatba lépnem Fieraruval. Választ kaptam levelemre. Ezen­kívül Andreinek (M. Rodianu — szerk. megj.) sikerült személye­sen is beszélnie vele. Még Fie­raru válaszának megérkezése előtt előkészítő intézkedéseket tettem, kettős céllal: egyrészt, hogy egybehangoljam munkámat a tartományi bizottság munkájá­val, másrészt pedig, hogy kiala­kíthassuk a kedvező biztonsági körülményeket munkánkhoz. Azonnal hozzáláttunk egy közbe­eső kisegítő állomás konkrét megszervezéséhez, hogy mene­déket nyújtsunk Fierarinak... Csak nagy nehezen tudtunk saját közlekedési eszközt szerezni... Úgy gondoltuk, hogy Fieraruval együtt jöhetnek más rokonok is, anélkül, hogy bevárnák, amíg személyazonossági okmányaik elkészülnek ... Biztosítottuk a helyi közlekedési eszközöket és személyazonossági okmányok beszerzését. Ezeket az előkészítő intézkedéseket a dolgok alakulá­sától és Fieraru hozzájárulásától függően véglegesítettük­. Megállapodtunk abban, hogy az erőfeszítéseket Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs szökésé­nek biztosítására összpontosít­juk, a többi csoport pedig utána kö­vetkezzék. Azonnal hozzáláttunk azoknak a csoportoknak meg­szervezéséhez, amelyeknek el kellett kísérniük a három ki­jelölt ponton megszökő elvtársa­kat. Minthogy Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat politikai foglyok egy csoportjával a Tismana kolostor­ba küldték munkára, igyekez­tünk módját ejteni, hogy ide be­jussunk. Ez távolról sem ment könnyen. A kolostorban és kör­nyékén ugyanis nyüzsögtek m a­­ csendőrök, rendőrök, sziguranca­­ügynökök, mert itt őrizték a Nemzeti Bank kincstárát. Ennek ellenére elkészült a szökés rész­letes terve, pontosan feltüntette az útvonalat egészen a menedé­kül szolgáló hegyvidéki házakig. Két nappal később azonban a láger parancsnoksága megtiltotta, hogy Gheorghiu-Dej elvtársat beosszák a külső munkára kül­dött csoportokba. Mindent élőb­ről kellett kezdenünk. Nem maradt más megoldás, mint a táborból szervezni meg a szökést. A foglyok úgyneve­zett „mulatságokat” , kulturális esteket szerveztek, késő estig népdalokat énekeltek, hogy a lágerparancsnokság ne tartson az antifasiszta csoport szándékaitól. A szökést megelőző hetekben gyakrabban került sor ilyen „mulatságokra", hogy az őrség­ben a nyugalom légkörét kelt­sék. Ion Pripasu kapta azt a fel­adatot, hogy a lágerből kiszökő elvtársakat elkalauzolja a rájuk várakozó au­tóhoz, s tovább az első konspiratív házhoz. Ion Pri­pasu őr volt, katonai raktárat őrzött, amely Tg. Jiuban több helyre volt szétosztva. A tábor környékén, a katonai őrség alatt álló objektumok közelében nyu­godtan járhatott-kelhetett anél­kül, hogy gyanút keltett volna. Vele együtt jónéhányszor körül­jártuk a tábort, amíg megtalál­tuk a legjobb helyet tervünk ki­vitelére. A temetőre esett válasz­tásunk, amelyet kukoricás válasz­tott el a tábor drótkerítésétől. Az akciót augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszakára*­ tűzték ki 21—23 óra között. Ugyanaz­nap délután Maurer elvtárs és én, katonai egyenruhában, Cra­­iovából Tg. Jiuba indultunk egy hasznavehetetlennek minősített ócska Citroen­nel, amelyet a cra­­iovai 3. számú repülőegység né­hány mechanikusa (Victor Tudo­­siu, Mihai Muscalu, Mihail Du­­goesescu) titokban kijavított, Ma­nóle Bodnárad elvtárs ellenőrzé­se alatt, akit mint altisztet, ide behívtak, s aki a város hazafias alakulatai számára szükséges fegyverek megszerzéséért felelt. Útközben, talán éppen azért, mert annyira siettünk, minden pár kilométer után gumidefektet kaptunk. Adott pillanatban aztán nem tudtunk tovább jutni. Elke­seredett helyzetben voltunk. Ku­darc fenyegette a tervet, amelyet annyi erőfeszítés árán a legap­róbb részletekig kidolgoztunk. Tg. Jiuban a szökés kétségtelenül megtörtént: vártak ránk, a késés szerencsétlenséget okozhatott, mi pedig tehetetlenül álldogáltunk az országút mentén. Megoldást kellett találnunk bármi áron. So­főrünk, M. Duguesescu valóban meg is állított egy Craiova felé igyekvő autót, s élt üdülti, hogy a föld alól is gumikat kerítsen. Végül visszatért, felfújtuk a gu­miabroncsokat, s a legnagyobb sebességgel útnak indultunk. De még így is néhány órát késtünk. Fél kettőre érkeztünk Tg. Jiuba, s a találkozó helyén már senki sem volt... Időközben a szökés a terv sze­rint megtörtént. Elválás előtt Gheorghiu-Dej elvtárs megadta az utolsó útmutatásokat Chivu Stoica elvtársnak, aki a láger pártszervezetének élén maradt. A kijelölt időpontban,­­21 óra előtt öt perccel), őrségváltás idején, a temetővel szemben a szögesdrótkerítés alatt átbújt két ember. Elsőnek Ion Vidraru elvtárs, akire a láger pártszerve­zete azt a feladatot bízta, hogy őrködjék Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárs élete fölött, amíg el­érkezik „a család körébe". Tele­­holdas éjszaka volt, s Gheorghiu- Dej elvtársnak, amint később el­mesélte, a lese luna dintr-un nor című dal jutott eszébe. „Milyen jó lenne, ha elbújna a felhők mögé" — gondolta magában. Sze­rencsére tényleg így is történt: a felhők a holdat egy időre el­takarták. .. Már előzőleg úgy állapodtak meg, hogy ha a szö­kevényeket rajtakapják, néhány elvtárs megtámadja az őrséget, hogy elterelje a figyelmet a szö­késről. Erre azonban nem került sor. Mindketten túljutottak a több sor szögesdróton. Pripasu várta őket, elhangzottak a meg­állapított jelszavak, utána vala­mennyien kimentek a temető hátsó kerítésének vaskapuján, amelyet idejekorán kiemeltek sarkából, s csak úgy visszaakasz­tottak a helyére. Először hallot­ták a takarodót a lágeren kívül. Elhaladtak a temető, majd a katonai sütöde előtt álló őr mel­lett. — Állj, ki vagy? — hangzott el a felszólítás. — A rendőrség — válaszolta nyugodtan Pripasu, és tovább ha­ladt, maga előtt a két elvtárssal, mintha két foglyot kísért volna Átmentek­ az úton, beérkeztek a parkba, Brinculi Végtelen osz­lopa mellé, ahová az autónak kellett volna jönnie. Várakoztak egy órát, utána még egy félórát... Végül Gheorghiu-Dej elvtárs megkérte Pripasut, mutassa meg, hogyan juthatnak ki a városból; valószínűleg előre nem látott dolog történt, az autóra nem várhattak tovább. De más meg­oldást találtak: az elvtársak egyelőre rejtőzzenek el abban a katonai raktárban, amelyet Pri­­pasunak kellett őriznie, mert ide .) Egyes anyagokban augusz­tus 10-re virradó éjszaka szere­pelt a szökés időpontjaként. Pon­tos ideje azonban a fenti cikk­ben szereplő időpont (szerk. megj.).­­ rajta kívül senki sem mehetett be. Késő éjjel együtt indultak el a város központja felé, s rö­videsen benn voltak a raktár épületében. Amikor láttuk, hogy a talál­kozó helyén senki sincs, mi is a Pripasu őrizte raktárhoz in­dultunk. Valamennyiüket itt ta­láltuk, s leírhatatlan örömünkre minden jól végződött. De ez tu­lajdonképpen csak a kezdet volt. Miután az elvtársak katonai egyenruhát öltöttek és ... a párt által kibocsátott személyazonos­sági igazolványokat kaptak, fel­használtuk a légiriadót és el­hagytuk rejtekhelyünket. Autó­val indultunk a Tg. Jiutól 60 ki­lométernyire lévő első menedé­kül szolgáló házhoz. Jól emlék­szem, milyen megindultan mon­dotta Gheorghiu-Dej elvtárs, amikor útnak indultunk: — Derék dolog! Tizenkét évet tölt az ember bezárva, de egy pillanatra sem rendül meg a hite a párt harcának győzelmében, s íme, nem a burzsoá­ földesúri ha­talom jóvoltából, hanem a párt segítségével szabadul ki! Valamennyien boldogok vol­tunk, a párt vezetője körünkben tartózkodott. Hajnalban célhoz értünk, el­érkeztünk Milostea községbe, a Tárn­a-parti berekbe, Constantin Tundrea malomgépész házába. Nem éreztünk fáradságot, noha éjszakákat nem alud­tunk. Megtanácskoztuk a dol­gokat. Gheorghiu-Dej elvtárs azt kérte tőlem, hogy míg ki nem derül, hogy eltűnt a láger­ből, egyetlen órát sem veszítve, szervezzem meg azoknak az elv­társaknak a szökését, akiket a Carbunenti-i közigazgatási palo­ta építéséhez küldtek ki mun­kára. Milostea községből Ionița Bar­­bulescu tanító kalauzolta el az elvtársakat éjszaka, különböző ösvényeken Vaideeni községig. A községi temetőben, amelynek magas kerítése az országútra né­zett, Ion Simionescu, egy másik kalauz várta őket, akivel szintén rejtett úton Rímeli községbe ju­tottak. Itt állott a gyümölcsös közepén, magas kukoricavetés szomszédságában, háttal a Má­­gurilor erdőnek Maria Ionescu tanítónő háza. A bátor szívű asz­­szony napokig bujtatta az elv­társakat. Időközben megszervezték 15 politikai fogoly szökését Csorba­­nești-ről, élen Gh. Apostol és Al. Draghici elvtársakkal — három, előre összeállított, öttagú cso­portban. A lágerparancsnokság, a sziguranca, a csendőrség csak augusztus 17-én jött rá, hogy Gheorghiu-Dej elvtárs eltűnt. Riadót fújtak, megkezdődött az üldözés az országutakon, az er­dőben. De már késő volt. Néhány nap múlva Rimesti-be jöttem egy autóval, amelyre fel­szállt Gheorghiu-Dej elvtárs, Maurer elvtárs, akire a párt azt a feladatot bízta, hogy elkísérje, amíg minden veszélyen túl van, Vidrascu elvtárs és én, pihenőt tartottunk néhány előre kijelölt házban: Petre Iliescu ügyvéd Barbatesti-i lakásán (tőle kaptuk az autót), utána pedig a Rm. Vil­­cea-i papilakban, Ion Marina lel­kész lakásán. Ezután az elvtár­sak Bukarestbe indultak. Olyan események voltak készülőben, amelyek megváltoztatták az or­szág sorsát, s a nép tudatában örökre egybekapcsolódtak au­gusztus 23-mal, a kommunista párt szervezte és vezette hazafias erők hősies harcával. A párt ve­zetője hosszas börtönévek után kiszabadult, elindult az ország fővárosa, a fegyveres felkelés központja felé. A Rominia Libera egyik első, legális számában a következőket írta: „Gh. Gheorghiu-Dej, a ro­mán munkásság elszánt és ret­tenthetetlen harcosa tizenkét évi börtön után szabad. Kitépték a román hitleristák karmaiból, a Tg. Jiu-i internáló táborból. Gheorghiu-Dejt, a vasúti mun­kásság vezetőjét, az 1933. évi grivicai sztrájkot követő per után vetették börtönbe. De azóta mind­máig, állandó kapcsolatban a munkásság és a széles néptöme­gek antifasiszta harcával, Gheor­ghiu-Dej alakja azonosult a nép legmélyebb nemzeti, politikai és szociális szabadságtörekvéseivel... A Rominia Libera a szabadságért küzdő összes hazafiak és munká­sok nevében köszönti Gheorghiu- Dejt, a kommunista párt vezető­jét.„ Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját olyan körülmények között köszöntjük, amikor a sze­münk láttára válnak valóra a nép, az 1944 augusztusi fegyve­res felkelés győzelméért küzdő harcosok törekvései a szabad­ságra, a függetlenségre és a bol­dog életre. Romániában a szo­cializmus teljes mértékben és végérvényesen győzedelmeske­dett városon és falun egyaránt. Az azóta elért sikerek maradék­talanul igazolják a nép létérde­keinek szolgálatába állított párt­­politika helyességét. Népünk fel­tartóztathatatlan hazafias lendü­lettel, minden erejével valóra váltja a szocialista építés kitel­jesítésének ragyogó programját, amelyet az RMP III. kongresszu­sa fogadott el. VÖRÖS ZÁSZLÓ RENDEZVÉMYEK KÜLFÖLDÖN AUGUSZTUS 83 ALKALMÁBÓL MOSZKVA Augusztus 18-án este a Népek Barátságának Házában ülést tar­tottak Románia fasiszta iga alóli felszabadulásának 20. évforduló­ja alkalmából. Az ülést a Szov­jetunió Tudományos Akadémiájá­nak Történelemtudományi Intéze­te és a Szovjet-Román Baráti Tár­saság rendezte. A szovjet és román állami zászlókkal díszített teremben az elnöki asztalnál helyet foglalt E. I. Afanaszenko, az OSZSZSZK ok­tatásügyi minisztere, a Szovjet- Román Baráti Társaság elnöke, N. Guina, a Román NK moszkvai nagykövete, V. M. Hvosztov aka­démikus, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Történelemtu­dományi Intézetének igazgatója, F. I. Golikov marsall, I. A. Ko­­csetkov, a Szovjetunió Külügy­minisztériumának tanácsosa, a Szovjet-Román Baráti Társaság vezetőségének több tagja, I. M. Majszkij akadémikus, N. M. Minaszjan, a történelemtudo­mányok doktora és A. A. Jazi­­kova, a történelemtudományok kandidátusa beszédet mondott. SZÓFIA Szófiában augusztusban meg­nyílt A lendületesen fejlődő Ro­mán Népköztársaság című fény­­képkiállítás. A román népnek a fasiszta iga alóli felszabadulása 20. évfordulója alkalmából ren­dezett kiállítást Sz. Ganovszki akadémikus, a balkáni megértés és együttműködés bolgár bizott­ságának elnöke nyitotta meg. A megnyitón részt vettek: E. Avra­mova, a Külföldi Baráti és Kul­turális Kapcsolatok Bizottságának elnöke és a bizottság munkatár­sai, a Külügyminisztérium kép­viselői, valamint nagyszámú köz­életi és kulturális személyiség. Jelen volt Ioan Beldean, a Ro­mán Népköztársaság szófiai rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe, valamint a nagykövetség és a Szófiában akkreditált diplo­máciai képviseletek számos mun­katársa. TIRANA Gheorghe C. Velcescu, a Román NK tiranai nagykövete Románia felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából augusztus 18-án film­­bemutatót rendezett. A Pisica de mare című filmet vetítették. Részt vett Vasil Nathanaili, a külügyminiszter első helyettese, Misto Treska, a Külföldi Kulturá­lis és Baráti Kapcsolatok Bizott­ságának elnöke, Hasan Alimerko, az Albán Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára, más hi­vatalos személyiségek, művészek és kulturális dolgozók. ACCRA Románia felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából Lunyani közép-ghánai város Nemzetközi Klubjának épületében megnyílt a Román Népköztársaságot bemu­tató fényképkiállítás. Ion Dumitru, a Román NK, ghá­­nai ideiglenes ügyvivője a kiállí­tást megnyitó beszédében hang­súlyozta, hogy a kulturális kap­csolatok hidat jelentenek a nem­zetek közötti jobb megértés meg­teremtése felé. RABAT A rabati román nagykövetség augusztus 18-án este román doku­­mentumfilm-bemutatót rendezett a marokkói főváros egyik legna­gyobb mozijában. Bemutatták a következő filmeket: Városom sze­mei, Zöldarany, Kárpáti tájak, Napjaink Jupiterje, a Trotus és az emberek. A bemutatón részt vettek rabati politikai és kulturális személyi­ségek, diplomáciai képviseletek vezetői és más diplomaták, üzlet­emberek, újságírók és más sze­mélyek. A közönség nagy érdeklődéssel fogadta a bemutatót filmeket. RADIO BUKAREST I. MŰSORÁBÓL Péntek, augusztus 21­­.10 Szórakoztató zene — 6,35 Esztrád muzsika —7,06 Könnyű­zene — 8,06 Hazafias dalok — 8,30 Opera kórusok — 9,00 Nép­zene — 9,30 Constantin Nottara Román szvitje — 10,28 Szimfo­nikus zene — 11,00 Operett mu­zsika — 11,30 Riportműsor — 11,38 Munténiai népzene — 12,30 Könnyűzene — 13,00 Részletek Rossini Wilhelm Teli című ope­rájából — 14,10 Esztrád muzsika — 14,30 Mesedélután — 15,00 Népzene — 15,27 Ion Crișan II. Rapszódiája — 16,10 Részletek a műkedvelő együttesek VII. or­szágos versenyének döntőjéről — 16,45 Angol nyelvlecke — 17,00 Népek zenéjéből — 17,30 A haza szolgálatában — 18,05 Zenei műsor a szocialista verseny élenjáróinak — 18,30 Riportmű­­sor — 18,50 Hangszerszóló — 19,05 Tánczene — 19,45 Operett­­áriák — 20,15 Faluhíradó — 20,40 Románcok — 21,15 Irodal­mi összeállítás — 21,45 Könnyű­zene — 22,15 Tánczene — 23,15 Opera-részletek. Szombat, augusztus 22 6.10 Esztrád táncok — 7,06 Könnyűzene — 8,06 Népi muzsi­ka — 8,30 Hangszerszóló — 8,50 Pionír-dalok — 9,10 Köny­­nyűzene — 9,40 Népi muzsika — 10,08 Sabin Dragos zenéjéből — 10,30 Könnyűzene — 11,00 Híres operaénekesek — 11,30 Kerin­gők — 12,03 Népzene — 13,15 Részletek Gherase Dendrino ope­rettjeiből — 14,10 Népzene — 14,30 Do-Re-Mi barátai — 15,00 Részletek a műkedvelő együtte­sek VII. országos versenyének döntőjéből — 15,30 Irodalmi mű­sor — 15,45 Könnyűzene — 16,10 A népi hatalom éveiben létesített népi zenekarok a mik­rofon előtt — 16,30 Tanuljunk új hazafias dalokat! •— 16,45 Le­velek az országból — 17,30 Nép­zene — 19,30 Zenés műsor — 20,10 Tánczene — 21,00 Constan­tin Draghici énekel — 21,15 Kép­zőművészeti hiradó — 21,30 Nép­zene — 22,15 Tánczene — 23,18 Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját köszöntő zenemű­vek. A MAROSVÁSÁRHELYI RÁDIÓ MŰSORÁBÓL (a 261, 330 és 202 m-es hullám­hosszon) Péntek, augusztus 21 .—5.30-ig román nyelven: Népi muzsika — Két évtized naplójából — Időjárásjelentés. 5.30— 6-ig magyar nyelven: Fú­vószene — Két évtized naplójá­ból — Zene — Időjárásjelentés. 14.30— 15-ig magyar nyelven: Jegyzet — Dalok és hangszer­szólók, 17—17.30-ig román nyel­ven: Hírek — Tömegdalok — Új utcák a város térképeit 17.30— 18.36-ig magyar nyelven­: Hírek­­— A Marosvásárhelyi Állami Ének- és Táncegyüttes népi zenekara játszik — Ember lettél és szabad (verses-zenés összeállítás) — Dalok a pártról és a hazáról. Szombat, augusztus 201­5—5:30-ig román nyelven: Fú­vószene — A tartomány mező­­gazdaságának fejlődése a népi hatalom éveiben — Népdalok és népi táncmuzsika — Időjárásje­lentés. 5,30—6-ig magyar­ nyel­ven: Szórakoztató muzsika — Tartományunk mezőgazdaságá­nak fejlődése a népi hatalom évei alatt — Vidám dalok — Időjárásjelentés. 14,30—15-ig ma­gyar nyelven: Hol szórakozzunk az ünnepek alatt?­­ Népi mu­zsika. 17—17,45-ig román nyel­ven: Húsz év megvalósításai a Maros-Magyar Autonóm Tarto­mányban. 17,45—18,30-ig magyar nyelven: A nagy ünnep előesté­jén. TELEVÍZIÓ PÉNTEK, augusztus 21 19.00 A Televízió híradója — 19.15 Szünidei album — 19.40 Ri­portműsor a hunyadi kohászati kombinát kohóépítő munkásai­ról — 20.00 A hét — 21.00 Ro­mán népzene, Befejezésül hírek. SZOMBAT, augusztus 22 19.00 A Televízió híradója — 19.15 Gyermekeknek: egy csokor vers — 19.30 Riportműsor a gép­kocsigyártásról — 19.50 Műked­velők a stúdióban — 20.30 Szom­júság — Román film. Befejezé­sül hírek. ban. Péntekre és szombatra eny­hén változó idő, délutáni fel­­hősödés, kisebb zivatarok vár­hatók. A hőmérséklet emelke­dik, éjszaka 8—16, nappal 20 —29 fok. Enyhe szél. A Színművészeti Intézet Stúdió Színházában augusztus 21-én, pén­teken este 20 órakor. PASSA­CAGLIA. Az Állami Színház ro­mán tagozatának ünnepi bemuta­tója. Pénteken, augusztus 21-én este 20 órakor, MAGELLANNAL a FÖLD KÖRÜL. Bemutató előadás. —□□— Arta filmszínház: Két vasárnap Progresul filmszínház: Lángoló sziget . Vörös Lobogó filmszínház: Ro­mán filmsorozat: Szomjúság. L­uceafarul nyári filmszínház: Két vasárnap - Munkás filmszínház: Tengeri macska. . . . Flacara filmszínház: Vérroko­nok. ■■ * A­­ Román-Szovjet Barátsági Házban augusztus 21-én, pénte­ken 19.30 órakor, 20 ÉV NAGY­SZERŰ GYŐZELMEI címmel Sza­bó István tanár tart előadást. Előadás után filmet vetítenek.­­A marosvásárhelyi Piata Am­a­­tes téren augusztus 21-én, pénte­ken este 20 órakor a Bukaresti Állami Cirkusz bemutatja a „VA­­RIETATI DE CIRC“ című nemzet­közi műsorát. Tunku Abdul Rahman pártfogókat keres... Amikor a riporterek londo­ni látogatásának befejezése után a repülőtéren felkérték a hazautazó Tunku Abdul Rah­­mant, Malaysia miniszterelnö­két, beszéljen további szándé­kairól, mindössze annyit mon­dott, hogy szeretne már Kuala Lumpurban lenni, mert nagyon fáradtnak érzi magát, hosszas külföldi utazása után. Részt vett a Commonwealth-tagál­­lamok miniszterelnöki érte­kezletén, majd az Egyesült Ál­lamokban, Kanadában járt, az­tán újra visszatért Londonba. A politikai megfigyelők bizo­nyos elégedetlenségre követ­keztetnek e „diplomáciai fá­radtságból", mondván, hogy buzgólkodása az államszövet­ség fennmaradásához szüksé­ges fokozottabb támogatás megszerzéséért nem járt kielé­gítő eredménnyel. Már a Com­monweal­th-miniszterelnökök értekezletének záróközlemé­nye a kért támogatás megadá­sát a józan politika folytatá­sától tette függővé ,s egyet­len szóval sem utalt esetle­ges újabb csapat- vagy fegy­­verszállításokra. , Kétségtelen, hogy újabb csapatkötelékek és fegyverek Malaysiába küldése negatív befolyást gyakorolna az egész délkelet-ázsiai helyzetre. Hi­szen a Commonwealth, „stra­tégiai tartalékához” tartozó néhány ausztráliai és új-zé­­landi csapategység Malaysia területére küldése is k­edve­­zőtlenül hat e viharzóna álla­mainak kapcsolataira. Sir Gar­field Barwick ausztráliai kül­ügyminiszter még külön elmé­letet is felállított arról, hogy milyen kötelezettségek , fa­kadnak­­az Anzus-pak­tumból. Eszerint, ha a Borneóba (Ka­limantan), vezényelt ausztráli­ai haderőket veszteségek ér­nék, az USA köteles beavat­kozni­ Ezt a felfogást azonban Washingtonban túlzottnak te­kintették. Tunku Abdul Rahmant Was­hingtonban — az amerikai sajtó szerint — csak mérsé­kelten támogatták. Amint a Washington Post írta, az E­­gyesült Államok kormánya Tunku Abdul Rahman látoga­tását csak kezdőlépésnek te­kinti a Malaysiával való kap­csolatok szorosabbra voná­sában, megjegyezve, hogy a katonai kérdések eddig kizá­rólag a Commonwealth hatás­körébe tartoztak. A washing­toni tárgyalások után beje­lentették, hogy az USA vál­lalja bizonyos számú malay­­siai tiszt kiképzését, s heli­koptereket és repülőgépeket ad el a Maláj Szövetségnek. A maláj miniszterelnök láto­gatása befejezésekor kijelen­tette az újságíróknak, hogy elégedett a tárgyalások ered­ményével, de nyomban fa­nyarul hozzáfűzte: „Ami en­gem illet, szívesebben vettem volna az USA nagyobb mér­vű támogatását". ■ Kanadában a Maláj Szövet­ségnek ígért támogatás csak semmitmondó nyilatkozatokra szorítkozott. E látogatás után Tunku Abdul Rahman Lon­donban az angolokat igyeke­zett rávenni arra, hogy nyújt­sanak nagyobb katonai támo­gatást a már kilátásba helye­zett gurka-egységeken kívül. Mialatt a maláj miniszterel­nök a világot járta, Kuala Lumpurban Razak helyettes miniszterelnök szemlét tartott az új csapategységek fölött és „hivatásukról" beszélt az újoncoknak. Ugyanakkor azon­ban a malaysiai külügyminisz­tériumban közölték, hogy meg­változtatták álláspontjukat Macapagal fülöp-szigeti elnök júliusi man­ilai sajtóértekezle­tén tett indítványával kapcso­latban, amely javasolta, hogy újra vegyék fel a júniusi to­kiói találkozón megszakadt tárgyalások fonalát a Fülöp- Szigetek, Malaysia és Indoné­zia között. Eredetileg ugyan­is a leghatározottabban visz­­szautasították az újabb fülöp-­ szigeti kezdeményezést (Dzsa­­karta már az első pillanatban üdvözölte a javaslatot). A ma­láj kormány hivatalos szóvi­vője akkoriban kijelentette, hogy a hármas találkozó kí­vánatos volna, de csak mi­nisztereknél alacsonyabb szin­ten. Utólag Manilában, Dzsa­­kartában és Kuala Lumpurban újra szóba került a három külügyminiszter találkozásá­nak lehetősége. A napokban azonban maláj forrásból újabb összecsapásokat jelentettek, ami nyílván nem mozdíthatja elő az Indonéziához való kö­zeledést. A helyzet további alakulá­sát természetesen nehéz vol­na megjósolni, különösen, ha figyelembe vesszük a maláj— indonéz viszony állandó hul­lámzását. Mindenesetre meg­szívlelendő J. A. C. Mackie Melbourne-i egyetemi tanár­nak a The World Today című angol folyóiratban közzétett tanulmánya, amelyben a kö­vetkezőket írta: „Végső fokon meg kell találni az Indonézia és Malaysia közötti viszony rendezésének módozatát a Fü­­löp-szigetek bevonásával; az észak-borneói azonnal fegy­verszünet mellett a tartós ren­dezésnél szem előtt kell tar­tani Indonézia túlsúlyát e tér­ségben­. ZANEL FLOREA A kongói helyzet LEOPOLDVILLE (Agerpres). :*r- Szerda este heves harcokra ke­rült sor Bukavu városnak, Kivu kongói tartomány fővárosának központjában a kormánycsapatok és a felkelők között — jelenti a Reuter, a bukavui amerikai kon­zul üzenetét idézve. Szerdán megkezdődött a szom­szédos államok, Burundi és Kon­gó (Brazzaville) állampolgárainak kiutasítása. A hadsereg és a ren­dőrség számos tehergépkocsija a gyülekező helyekre szállította a kiutasítottakat. Innen a Kongó folyam közepén elterülő Mbamu szigetre viszik és itt átadják őket a brazzavillei hatóságoknak. Hasonlóan folyik le a burundi állampolgárok kiutasítása. A leopoldvillei hatóságok in­tézkedései jelentősen felmérg­esí­­tették a szomszéd országokkal való viszonyt. A brazzavillei kor­mány üzenetet intézett ezzel kapcsolatban az Afrikai Egység Szervezetéhez. Csembe­­kongói miniszterelnök — írja a France Presse — szer­dai sajtóértekezletén többek kö­zött kijelentette, hogy kormánya katonai támogatást kért Nigériá­tól, Madagaszkártól, Szenegáltól, Libériától és Etiópiától a felke­lők ellen. Rámutatott, hogy „a fenti afrikai országok segítsége gyarapítaná az USÁ-tól és Bel­giumtól kapott katonai segélyt". BRAZZAVILLE (Agerpres). — A Kongói Felszabadulás Orszá­gos Tanácsa (Leopoldville) nyi­latkozatot adott ki a központi kormány kapcsolatairól Portugá­liával. A nyilatkozat szerint Csomb® miniszterelnök hivatalosan beis­merte, hogy Portugália nem vé­letlenül tartalékolt nagymennyi­ségű fegyvert és lőszert Angolá­ban. A fegyvereket a Salazar­­kormány segítségével a Casa del Nortes portugál cég útján szál­lítják Kongóba, hogy a hazafias erők ellen használják fel őket. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Szovjet Hősök tere 2. sz. Tel.: 20-32. Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és önkéntes sajtóterjesztőknél. Nyomda: Nyomdaipari Vállalat Marosvásárhely, Egresi G. utca 1. sz. Telefon: 26-43. Rendelési szám: 613? * Az 53. interparlamen­táris értekezlet KOPPENHÁGA. (Agerpres). —­ Csütörtök délelőtt IX. Frigyes dán király és Otto Krag dán mi­niszterelnök jelenlétében Kop­penhágában megnyílt az 53. in­terparlamentáris értekezlet. A ta­nácskozásokon 67 országból több mint 1000 küldött vesz részt. A Román Népköztársaságot az érte­kezlet munkálatain az Interparl­­amentáris Unió román csoportjá­nak küldöttsége képviseli. ★ Kuba mellett MONTEVIDEO. (Agerpres). — Uruguayban ismét tüntettek a Kubával való diplomáciai kap­csolatok fenntartása és erősítése mellett. Amint a Prensa Latina jelenti, a Montevideotól 400 ki­lométerre lévő Tacuarembo vá­rosban szervezett nagy tünteté­sen az összes politikai szerveze­tek képviselői részt vettek. , 40,469

Next