Vörös Zászló, 1970. április (22. évfolyam, 75-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

--------------­XXII. évfolyam 81. (5700.) szám 1970. április 8. szerda Ára 30 iámi A JÖVEDELMEZŐSÉG az állami mezőgazdasági vállalatok pártszerveinek ügyelmében A mezőgazdaság szocialista egy­ségei, az állami mezőgazdasági vál­lalatok pártunk útmutatása és irá­nyítása nyomán állandóan fejlőd­nek tevékenységük gazdasági hatékonysága egyre növekszik. Amint azt pártunk X. kongresszusa és­­ az RKP KB legutóbbi plenáris ülése is hangsúlyozta, tovább kell fejleszteni az állami mezőgazdasá­gi vállalatok tevékenységét, hogy azok a munka megszervezése, a földművelés, az állattenyésztés fej­lesztése, a hektárhozam és az ál­lati termelés növelése, a munka­termelékenység és a jövedelmező­ség emelése terén mintagazdasá­gokká váljanak. Megyénk tizenkét állami mezőgazdasági vállalata is az elmúlt években jelentős fejlő­désen ment át: 1969. végén összter­melésük meghaladta a 357 millió lejt. A kedvezőtlen időjárás elle­nére az ÁMV-k és azok farmjai szép sikereket értek el a növény­­termesztésben. A búzát kivéve minden mutatónál teljesítették mind a mennyiségi, mind az érték­­beni és átadási tervüket, s előirány­zatukon felül nagy mennyiségű hússal, gyümölccsel, tojással járul­tak hozzá a lakosság ellátásához. Mindezt erős műszaki-anyagi alap­juk tette lehetővé. Hogy csak a gépeket említsük, megyénk állami mezőgazdasági vállalatai megfele­lő gépészeti szektorral rendelkez­nek, amelyek 554 traktort, 222 ga­bonakombájnt, 74 műtrágyaszóró­gépet és más felszerelést foglalnak magukban. A mezőgazdaság állami egységeiben 113 felsőiskolai vég­zettségű szakember tevékenykedik, közvetlenül a farmokon­­— a ter­melés és a munkaszervezés alap­láncszemeiben — s így még na­gyobb lehetőségük van, hogy gyü­mölcsözhessék alkotó képességü­ket, értékesítsék azokat a lehető­ Ioan Cozma, a megyei pártbizottság titká­ra, az MTSZ-ek Megyei Szövetségének elnöke­ ségeket, amelyekkel az ÁMV-k rendelkeznek. Látva a nagy, sza­kosított egységekben elért jó ered­ményeket, az utóbbi években me­gyénkben is rátértünk hasonló vál­lalatok létesítésére. Gernyeszegen felépült és átadták rendeltetésé­nek a Sertéstenyésztő és Kiválasz­tó Komplexumot, Nyárádtőn tojás- és baromfihús termelésre szakosí­tott vállalat létesült, amely az el­múlt esztendőben több mint 16 millió lejes jövedelmet valósított meg. Ugyancsak megkezdte mű­ködését a radnóti nagy befogadó képességű sertéshizlalda is. Ezek a megvalósítások világosan tükrözik pártunk politikájának, annak az útmutatásának a helyességét, hogy belterjes, szakosított farmokba kell összpontosítani a termelést, tükrö­zik azokat az erőfeszítéseket, ame­lyeket pártunk és kormányunk tesz az állami mezőgazdasági válla­latok komplex gépesítéséért, hogy minél jobban kihasználhassák a termelés és a munkatermelékeny­ség növelésének lehetőségeit. A műszaki ellátottság, a jelentős számú szakember ellenére, egyes állami vállalatokban nem értékesí­tik eléggé a föld és az állatok ter­melőképességét. Hivatkozhatunk a régeni, szentkirályi, ákosfalvi és radnóti ÁMV-kra, ahol az admi­nisztratív tanácsok nem kielégítő munkája miatt veszteséggel zárták az elmúlt esztendőt. E sikertelen­ség magyarázata az alacsony ter­mésekben, a nem megfelelő minő­ségben, a magas önköltségben stb. keresendő. A szentkirályi ÁMV- hoz tartozó rácsi farm gyenge ter­mései a szakszerűtlen vegyszeres gyomirtással, a megkésett növény­­ápolással magyarázhatók. Hasonló veszteségeket jegyeztek fel más egységeknél is, főleg a gyümölcs­ös zöldségtermesztésben, amelyek az indokolatlanul kései betakarítás­ból erednek. Gondatlanul végezték az osztályozást és csomagolást is. Ami az 1970-es esztendőt illeti, a kezdet bíztató. Azt akarjuk, hogy ez az év fordulópontot jelentsen az állami mezőgazdasági vállala­tok tevékenységében. Amint az ÁMV-k Megyei Felügyelőségének tanácskozásán is rámutattak, szá­mos egységben máris szép eredmé­nyek születtek. A segesvári válla­lat például 8,6 literes napi tejho­zamot ért el takarmányozott tehe­nenként. Zágorban túlteljesítették az árutej termelési tervet. A nyá­­rádtői baromfitenyésztő kombinát nagy mennyiségű tojást adott ter­ven felül. A bátosi, régeni, fehér­egyházi és szőkefalvi állami mező­­gazdasági vállalatok a növény- és gyümölcstermesztés előkészületei­ben értek el szép eredményeket. Egyes helyeken már jól előre ha­ladtak a vetéssel. Az RKP KB legutóbbi plenáris ülése, amely két országos progra­mot hagyott jóvá, rendkívül fontos feladatokat tűz a mezőgazdasági egységek, s természetesen az ÁMV-k elé. E feladatok gyakorlat­ba ültetése mellett az ÁMV-k párt­szerveinek és adminisztratív taná­csainak most, tavasszal megkü­lönböztetett gondot kell fordítaniuk a mezei munkák megszervezésére és irányítására. (Folytatás a 3. oldalon) MILYEN VÁLTOZÁSOKAT HOZ a gazdasági szerződések új törvénye? Több mint egy hónapja érvénybe lépett a gazdasá­gi szerződések új törvénye. Kimutatható-e már alkalma­zásának hatékonysága és milyen javulásra számítha­tunk a vállalatok közötti kapcsolatokban? Ez inter­júnk tárgya és első kérdé­seink lényege. Válaszol TO­­GANEL IOAN, az ILEFOR Vállalat aligazgatója. — Az elmúlt héten volt egy gyű­lésünk a Megyei Helyiipari Igazga­tóságnál, amelyen megkaptuk a szakminisztériumoktól a központo­sított termékek listáit. Azokét, amelyek továbbra is csak kiutalás­sal szerezhetők be. Egyben tudomá­sunkra hozták, hogy milyen idő­pontig kell elküldenünk az összes megrendeléseket azokra a nem központosított anyagokra, ame­lyeknek szállítására 1971-ben kerül sor. Tehát máris napirendre kerül­tek a jövő évi szerződéskötések. Ez volt az első gyakorlati kapcso­latom a gazdasági szerződések új törvényével. Egyébként még korai volna arról beszélni, hogy alkal­mazása ilyen vagy olyan eredmé­nyeket hozott .Mi már eddig is va­lahányszor nehézségek merültek fel az anyagellátásban, arra töre­kedtünk, hogy közvetlen kapcsola­tot építsünk ki a termelő, illetve szállító egységekkel. És az esetek döntő többségében megoldódtak kéréseink. Éppen ezért alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy az új szerződéskötési rendszer a ta­pasztalat talajában gyökerezik. Je­lentős mértékben elősegíti a ter­melés kulcskérdésének, az anyag­­ellátásnak a megoldását. — Tehát a feldolgozó válla­lat szempontjából előnyösebb közvetítő szervek kiiktatásával kötni szállítási megállapodást? — Nyilván, nem lehettünk elé­gedettek mindaddig, amíg a szük­ségleteinktől eltérő mennyiségű és minőségű anyagra, például furnér­ra ajánlottak fel kiutalást ,illetve a specifikációnak meg nem felelő osztályú árut igyekeztek a nya­kunkba varrni a termelők. Remél­jük, hogy a nem központosított anyagok skálájának további bőví­tésével még nagyobb lehetőség nyí­lik arra, hogy közvetlenül a terme­lőkkel kössünk egyezséget. Ha kell, menet közben újból tárgyalhassunk arról, hogy a módosult szükségle­teinkhez viszonyítva mit tud part­nerünk szállítani. Tudniillik szám­talan módosítás történhet menet közben a termelési tervben. Növe­kedhet, vagy csökkenhet bizonyos bútorok iránt a kereslet. Attól füg­gően például, hogy adott időszak­ban milyen méretű lakások töme­ges átadására került sor. De a di­vat, a közízlés változása is bele­szólhat az eredeti elképzelésekbe. A kereskedelemtől kapott informá­ciók alapján dolgozzuk át gyártási tervünket, ez pedig magával hozza, hogy egy egész sor anyagról kell lemondanunk és helyettük mást rendelnünk. Természetszerű, hogy az ilyen kérdéseket gyorsabban rendezhetjük, ha közvetlen kap­csolatban állunk a nekünk szállí­tó és a tőlünk vásárló vállalatok­kal. — Ezek szerint remélhetjük, hogy a jövőben kevesebb fel­dolgozásra vagy eladásra váró termék gyűl össze a raktárak­ban? — Igen, az új törvény alkalma­zása a terven felüli készletek lé­nyeges csökkenéséhez vezet. A vál­lalatok csak olyan termékek gyár­tását kezdhetik meg, amelyeknek eladását szerződéskötéssel biztosí­tották. Ezenkívül a szállító fél is­mervén vevőit, bármikor tanács­kozhat velük. Például közölheti, hogy valamilyen visszamondott árut a rendelkezésükre bocsáthat. Megtárgyalhatják, milyen lehető­ségek vannak az időközben felme­rült új igények kielégítésére stb. A termelő még inkább érdekeltté válik abban, hogy üzleti, kereske­delmi tevékenységet is kifejtsen, egyszóval értékesítse termelvé­­nyeit. A törvény nagyon szigorúan veszi a szerződések megszegését. Minden bizonnyal nagy mértékben hozzájárul az egységek felelősségé­nek, de a személyi felelősségnek is a megszilárdításához. — Vonatkozik ez nem csu­pán az Önöket anyaggal ellátó vállalatokra, hanem az ILEFOR- ra is? — Természetesen. Éppen a már említett módszereinkkel magyaráz­ható, hogy ritkán szegjük meg a szavunkat. Még azt szeretném el­mondani, hogy a tavaly részt vet­tem a mamai­ai bútoripari szerző­déskötésen. Az 1970-ben a keres­kedelemnek szállítandó bútorok több mint 90 százalékára már ott szerződést kötöttünk. Őszire újabb mintapéldányokat készítünk elő bemutatásra. Olyan bútorokat vi­szünk a szerződéskötés alkalmával rendezendő kiállításra, amelyek a most épülő lakások méreteinek, beosztásának a legjobban megfelel­nek. A. L. !Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA­ I M­INDEN ERŐT A VETÉSHEZ! - Hét végére elvetik a cukorrépát Csitszentiványon — Növekszik az - Miért állnak a Bergenyében ? ütem Pann­on vetőgépek CSITSZENTIVÁNYOn kedd reg­gel a határban találjuk Dobos Sán­dor mérnököt. A vetőgép nyomá­ban jár, s csak a „tankolásnál“ érjük be. Nem magot, műtrágyát vesz fel a gép. A nitrogénes és szuperfoszfát műtrágyát adagolják vegyesen a tartályokba Székely A. András és Hajdú János kisegítők. Néhány perc, és Tóth Antal gép­kezelő máris indulhat az újabb fordulóra. — Mekkora az eddigi teljesít­mény? — A körülményekhez képest elégedett vagyok — válaszol a mérnök. — Lassan szikkadt a ta­laj, csak a múlt hét közepe táján kezdhettünk a vetéshez. A borsót 6, a zabot 5, a krumplit ugyancsak 5, a lóherét 60 és a cukorrépát szin­tén 60 hektáron tettük földbe. Ez utóbbiból még 70 hektár maradt. — Csak ezen a területen vetnek? — Ma igen, holnap két gépet állítok munkában, a hét végéig min­denképpen be szeretném fejezni. — Van előkészített terület? — Csak két tárcsája van a szek­ciónak, de 10—15 hektárral állan­dóan megelőzhetjük­ a vetőgépeket. — S a krumpli? • — Sorhúzó után kézzel ültetjük, egyidejűleg ezzel adagoljuk a por­trágyát, szuperfoszfátot és nitro­­génes műtrágyát is. — Ültetőanyag? — Egyelőre van, de az össz­­mennyiség nem fedezi a szükség­letet, két vagonnyi hiányzik. — Nem késő ezután beszerezni? — Még nem. Járunk is utána — mondja némi habozás után — az Igazgatóság azzal bíztat, hogy lesz. — Mikor? PANNTON 963 hektár a tavaszi vetési feladat. A fő kultúrák: a cukorrépa, kukorica, burgonya, do­hány, stb. A jelen időszak a cu­korrépát, krumplit helyezi előtér­be, így hát erről faggatom az iro­dában tanácskozó mérnököt és el­nököt. — A cukorrépát — 245 hektár az előirányzat — teljes egészében géppel vettük. 40 hektáron már földbe tettük. — Nem kevés? — Korábban is próbálkoztunk, de nem tudtunk rámenni a terü­letre, ma viszont 3, holnap pedig 4 gép vet. Jól haladunk — véle­ményem szerint. — A területelő­készítés sem okoz gondot, hat tár­csa dolgozik a répánál meg a krumplinál. Számításom szerint a jelenlegi ütemmel, — napi 30 hek­tár — hat nap alatt földbe kerül a cukorrépa. — Hogyan tudják behozni a le­maradást? — Lemaradás ugyan van, de el­túlozni sem kell. 30 hektár terü­letet készítettünk elő a cukorré­pának, 45 várja a krumplit, ez utóbbit három brigád ülteti. Egy gép és mintegy 100 ember végzi ezt a munkát. Egybevetve a gépi és kézi ültetés teljesítményét, naponta 11 hektáros üzemet bizto­síthatunk. Gondolom, nem lesz problémánk. — összegezzük, mivel foglalkoz­nak a gépek? — Mint mondottam, 6 tárcsát, 3 vet, ugyanennyi műtrágyát szór, 2 koronát, 1 sört húz, 1 szállít. Csak elismeréssel szólhatok a gép­kezelőkről. Van viszont egy prob­lémánk. — Éspedig? — A műtrágya. Nem elég a nitrogénes. A második negyedévre 20 tonnára kaptunk kiutalást, je­lenleg meg sürgősen 150 tonnára lenne szükségünk. — Nem lehetne takarékosabban felhasználni? — Maggal tesszük a földbe, azon pedig már nincs mit spórolni... BERGENYÉBEN nem vetnek, azaz, hogy kedden álltak a vetőgé­pek. A gépkezelők a cukorrépa-te­rület előkészítésével foglalkoztak. — Valószínű holnap vethetjük a cukorrépát — mondja az elnök. — Mennyit irányoz elő a terv? — ötven hektárt. Egy hét alatt végzünk vele. Felkészültünk, csak száradjon a talaj... Kevés meggyőződést érzek az elnök hangjában, s bár nincs okom szavaiban kételkedni, úgy érzem, ők is arra a helytelen álláspontra helyezkednek, hogy ki kell várni, amíg az egész terület alkalmassá válik a vetésre. Számításuk, meg­lehet, önmaguk számára megnyug­tató, de gondolom, mielőtt teljesen megnyugodnának, válaszolniuk kel­lene arra a kérdésre is, hogy mi történik, ha rosszra fordul az idő? Amikor azt mondják és tanácsol­ják az arra illetékesek, hogy az arra alkalmas parcellákon késede­lem nélkül munkához kell látni, nem a teendők elaprózására, ha­nem az időváltozás káros következ­ményeinek megelőzésére gondol­nak. — Eddig még milyen munkákat végeztek el? — Hat hektár zabot vetettünk a tízből és egy hektáron elültettük a krumplit. — Ma is dolgoznak? — Természetesen. .. Krónikus tavaszi borvíz-kérdés Hogy a kávéfogyasztásban miként került Maros megye és különös­képpen Marosvásárhely az ország­ban az elsők közé — nehéz len­ne megmagyarázni. Legalábbis nehéz volna elfogadható érveket felsorakoztatni a szinte minden otthont, munkahelyet meghódító feketézési szenvedély mellett. És nem volna könnyű ehhez hasonló fogyasztási rekordot kikeresni. Pe­dig van, nevezetesen az ásvány­­vízfogyasztás. Marosvásárhely la­kosai egy év alatt közel 4 millió liter ásványvizet isznak meg, az országos átlagnak többszörösét és sokkal többet, mint például a jó­val népesebb Kolozsvár vagy Bras­só. Ezúttal azonban könnyebb ma­gyarázatot találni, mint a kávé e­­setében, ugyanis egyik érvként megemlíthető például a hagyo­mány. A vulkanikus hegységekben szinte egymást érik a borvízforrá­­sok. S ha a zord éghajlat nem ér­lel szőlőt, ellenszolgáltatásképpen a környék lakói az ásványvizet kapták a természettől. Ki tudja, tán éppen ezért, önmaguk vigasz­talására nevezték el a hegyekből fakadó szénsavas vizet borvíznek. De a hagyomány mellett Maros­vásárhely még egy lényeges — a hagyománynál fontosabb — érvet sorakoztathat fel a nagy borvíz­fogyasztás mellett: mi tagadás, a város ivóvize — bár a közegész­ségügyi szervektől kapott megbíz­ható okmánnyal rendelkezik — nem a legízletesebb. Az okok e­­léggé közismertek, nyilatkoztak ró­la a szakemberek a sajtó hasáb­jain is, az igazság mégis az, hogy akár a kolozsvári, akár a brassói ivóvíz mellé állítjuk, nem állja a­­zokkal a versenyt. A rekordfogyasztás aztán nem kis gondot okoz a kereskedelem­nek, mert köztudomású, hogy a téli időszakban a töltedékben részben szünetel a munka, az ás­ványvíz kényes portéka, könnyen megfagy, nagy hidegben nem szállítható és éppen ezért a téli hónapokra többszázezer üveggel kell tartalékolni. Jellemző egyéb­ként, hogy a marosvásárhelyi Élel­miszer Nagykereskedelmi Vállalat az elmúlt „hideg" szezonban 26 helyen, többek között Gernyesze­gen és Radnóton is tárolt borvi­zet. Több mint 600.000 üveggel. És mégsem volt elég. Március­ban, főleg a hónap vége felé, az élelmiszerüzletekből mind gyak­rabban hiányzott az ásványvíz, kü­lönösen az úgynevezett asztali víz: a borszéki, bodoki és a Hargita. Hasonló ellátási kiesések az elő­ző években is felléptek, de ebben az esztendőben jóval több volt a panasz. Igaz, hogy éppen ezen a télen voltak nagyobb panaszok az ivóvízre is, következésképpen a borvízfogyasztás is nagyobb volt, mint az előző években — de a vásárló számára ez gyenge vigasz. Most a helyzet már javult, a töltedék megkezdték a szállítást, és a továbbiak során a nagyke­reskedelmi vállalat szerint panasz­ra egyre kevesebb lesz az ok. A következő évekre azonban február —március hónapokra továbbra is számolni kell kiesésekkel a bor­­vízellátásban. Hogy mikorra vár­ható végleges megoldás? Erre elég bizonytalan választ kaptunk. Az é­­pülő nagykereskedelmi raktár-kom­plexumban az Élelmiszer Nagyke­reskedelmi Vállalat 4.000 négyzet­­méter területet kap. A raktár a jö­vő év végére készül el, és javíta­ni fog a tárolás jelenlegi körülmé­nyein, de további raktározási le­hetőségeket kell felkutatni, hogy a már hagyományos tavaszi borvíz­­kérdés végleg megoldódjon. S ha már a borvíz­kérdésnél tartunk, mondjuk el azt is, hogy a hagyományos asztali vizek között nálunk csak a borszéki és a bo­doki víznek van rangja. Pedig a Hargita ízben, szénsavtartalom­ban alig különbözik a borszékitől. Ezzel kapcsolatban érdekes meg­állapításra hívták fel a figyelmün­ket. Néhány üveg borvízről hiány­zott a címke, s akik megkóstolták, nem tudták eldönteni, hogy bor­széki, avagy Hargita borvizről van-e szó. Mint kiderült, Hargita borvizet kóstolgattak. Persze más a helyzet az úgyne­vezett gyógyvizekkel, ezekből u­­gyan jóval kisebb — alig néhány százezer üveg az évi fogyasztás, — de jogos a vásárlóknak az az igénye, hogy állandóan legyen be­lőlük az üzletekben. Nem volna haszontalan egyébként az Élelmi­szer Helyi Kereskedelmi Vállalat­nak elgondolkozni azon, hogy kü­lön üzletet, vagy részleget létesít­sen borvíz és elsősorban gyógyvi­zek árusítására — valahol a vá­ros központjában —, ahol teljes választékot biztosítanak a külön­féle ásványvizekből. Az ásványvi­zek gyógyító hatása már­ régen bebizonyított, az orvosok is gyak­ran ajánlják — egy ilyen egység tehát fontos közegészségi igény­nek tenne eleget. F. M. i­­ A 4. oldalon !­­ ■ A leszerelési bizottság keddi ülése i ■ Az új kormány programnyilatkozat 5­­­jának vitája az olasz parlamentben ! Marosvásárhely. A Tudor Vladimirescu lakónegyedben. Cipőipari gép A marosvásárhelyi Metalo­­tehnica Vállalat új termékei között szerepel egy cipőipari varrógép is. A gép mintapél­dányát annak idején kikísérle­tezték a kolozsvári bőr- és cipő­gyárban, s a szakemberek ja­vaslatai alapján tökéletesítették. A korszerű gépet önműködő cérnaszál vágóval látták el , ami legalább tíz százalékkal nö­veli a munka temelékenységét. Van egy olyan villamos beren­dezése is (stoppmotor), amely mindig ugyanabban a helyzet­ben állítja meg a varrótűt. Az idén körülbelül 350 darabot kapnak belőle hazai cipőgyá­raink. Emeletes áruház nyílik Magyarón Vasárnap adják át rendelteté­sének Magyarón az új, emeletes áruházat. Tekintettel arra, hogy az áruház felépülésével módosul a község kereskedelmi hálózatá­nak telepítése, s a bővítéshez részben felhasználják a meglévő berendezéseket, az áruház át­adása több szakaszban történik. Az emeletes áruházban helyet kap az élelmiszer-, vas-, vegyi­áru-, a textil-, konfekció- és ci­­pőüzlet, valamint a cukrászda, a régi áruházban pedig élelmi­szerüzletet és bodegát rendez­nek be. Új gitár­­típusok A Régeni Fafeldolgozó Komple­xum hangszergyártó részlegén hét új gitár­típus sorozatgyártása in­dult be. Az „Aida“, „Cristal“, „Nordik“, „Nippon“ elnevezésű gitárok főleg formájukban külön­böznek, de valamennyi az egysze­rű, olcsó hangszerek csoportjába tartozik. Norvég, svéd és más kül­földi megrendelők kérésére gyárt­ják őket. ÚGY VOLNA SZÉP Amíg hótakaró borította a blokkok körüli tereket, észre se vettük őszi mulasztásainkat. Csak mikor az utolsó hófolt is eltűnt, ötlött szemünkbe az el nem takarított avar, papír- és szeméthulladék, az össze-vissza­­taposott, fel nem ásott virág­ágyások és gruppok helye. Tudom, hogy nemsokára min­den lakásba becsenget a blokk­felelős vagy a blokkbizottság valamelyik tagja, hívja a lakó­kat összegereblyézni a szeme­tet, felásni a virágágyásokat és gruppokat, megtakarítani a rü­gyező fákat, elvetni a virág- és fűmagot, facsemetéket és dísz­fákat ültetni. Azt is tudom, hogy minden blokkházban lesz néhány lakó, aki szíves-örömest megfogja a szerszámok nyelét s ingujjra vetkőzve részt vesz környezetének megszépítésében, egy kicsit azért is, hogy meg­mozgassa télen elrenyhült iz­mait.­­ De úgy volna szép, ha min­den blokkjaké részt vállalna eb­­­ből a közös gondból, közös munkából. Úgy volna a szép s a tisztes-­­­séges isi... Miért, hogy évről évre mindig csak ugyanazokat,­­ a húsz-huszonöt családból­­ mindössze négy-öt férfit látni serénykedni a blokkok körül? Hol és miért maradnak el a többiek. Minthogyha hermetiku­­­­san zárt külön világban élné­­l neki (Persze csak akkor zár­­­­kóznak így el, ha tenni kell va­­­­lamit, ha hozzá kell járulni a­­ közös feladatok megoldásához. De ha netán elromlik a vil­lany, futnak a blokkfelelőshöz: disznóság, intézkedjék már! Ha sok a vízdíj, hallatlan, hogy mennyit kell fizetni! Valahol e- is reszt a fővezeték! S a blokkfe­­j­­­elős, amikor ellenőrzi, kiderül, hogy felháborodott lakótársánál is vederszámra folyik el a víz, mert­­ egy nyavalyás szigetelést sem képes rendbetenni vagy rend­­betetetni! Ha elromlik valami, szörnyű, hogy nem jön még a szerelő! S megint csak a blokk­felelőshöz jutnak.) Úgy volna a szép s a tisztes­séges is, ha a blokkházak min­den lakója részt kérne és öröm­mel vállalna részt a közös gondból és munkából. S nem­csak a felnőttek, de a gyerme­kek is! S jönnének is szívesen, ha hívnák őket, ha azt látnák a felnőttektől, hogy magukénak érzik — nemcsak az összkom­fortos lakást —, de az egész épületet s a környékét is, s nem immel-ámmal, de vidáman, friss nekilendüléssel, örömmel vará­zsolnák szebbé. Jönnének és részt vennének ők is a közös munkában, és közben megta­nulnák: csak úgy otthonos az otthon, ha a környezete is szép és otthonos. Ám ez nem ma­gamagától „terem“, munkával hozzák létre, s mert közös erő­feszítés gyümölcse,­­meg is kell kímélni azt. VÁRHEGYI ATTILA

Next