Vörös Zászló, 1971. november (23. évfolyam, 261-285. szám)
1971-11-26 / 282. szám
/ XXIII. ÉVFOLYAM 282 (6211.) szám 1971. november 26 PÉNTEK Ara 30 báni Gondolatok megyénk legifjabb állampolgárairól Az iskolának, minden fokú oktatásnak gazdasági, beruházási értéke is van, amelytől mi maximális hatékonyságot várunk. Az oktatás jelenlegi kibontakoztatása, megszervezése meg kell hogy feleljen a következő 4—5 évtizedet felölelő prognózisok, célkitűzések, fejlődési irányok támasztotta igényeknek. Az ifjúság iskolai oktatása, szakmai képzése, beilleszkedése társadalmunkba, pártunk és államunk politikai célkitűzése. A hatéves kortól kezdődő iskolai oktatást, nevelést csak abban az esetben alapozhatjuk meg, ha fokozzuk a család felelősségét és magasabb szintre emeljük az óvodákban, a napközi otthonokban végzett, általában az iskoláskor előtti nevelői tevékenységet. A megyei pártbizottságnak, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának a megye legfiatalabb honpolgárai neveléséért kifejtett tevékenysége mindig komplex intézkedéseket igényelt és igényel. Vonatkozik ez a bölcsődék, az iskoláskor előtti nevelői hálózat ésszerű bővítésére az új lakótelepeken, valamint az anyák munkahelyeinek megfelelő városrészben. Ezek megszervezésekor arra törekedtünk, hogy minden szempontból megfeleljenek a lakosság gazdasági tevékenységének városon és falun, az ipari munka sajátosságának (folyamatos szervezés, váltások stb.), a mezőgazdasági munka jellegének (időszaki jelleg) a dolgozók nemzetiségi összetételének. A helyi párt és állami szervek nagy gondot fordítotak megfelelő felkészültségű káderek biztosítására a pedagógiai és egészségügyi líceumok, valamint az oktató és egészségügyi káderek felkészültségének állandó tökéletesítése révén. Ezen intézkedések jelentős pénzforrásokat NICOLAE VERES, az RKP Maros megyei Bizottságának első titkára, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának elnöke igényelnek, szükségessé teszik a helyi lehetőségek messzemenő kihasználását és azt, hogy ebbe a tevékenységbe bevonjuk a többi felelős tényezőket, mint a szakszervezetek, nőbizottságok, gazdasági egységek vezetőségeit. Mindezek a komplex gazdasági, szervezeti és politikai intézkedések szükségesek, mert fontosságának, társadalmi és pedagógiai értékének megfelelően kell kezelnünk az iskoláskor előtti oktatást. Maros megye iskoláskor előtti nevelő és oktató intézményeinek fejlődése tükrözi a helyi párt és állami szervek gondoskodását olyan feltételek teremtéséről, melyek lehetővé teszik, hogy az anyák kisebb erőfeszítéssel kapcsolódhassanak be a mindennapi termelőmunkába és a gyermekeket már 6 éves kortól beiskolázzuk. Mindezek előfeltételei a gyermekek sokoldalú nevelésének, az anyanyelv elsajátításának és a tudásvágy kielégítésének. Az utóbbi három-négy esztendőben mind városon, mind falun jelentősen növekedett a bölcsődék és férőhelyek, a különböző típusú napközi otthonok, valamint az egészségügyi gondozók és a nevelő személyzet száma, olyan feltételek között, amikor a népszaporulat jelentősen növekedett az előző időszakhoz viszonyítva. Ebben az évben például a bölcsődékben 826 gyermek kapott helyet, ami 181,5 százalékos növekedésnek felel meg 1968-hoz viszonyítva. A család szociális kérdéseinek megoldása iránti gondoskodás, az a törekvés, hogy lehetőséget biztosítsanak az anyáknak az anyagi és szellemi javak termelésében való zavartalan részvételhez, szükségessé teszi, hogy továbbra is növeljük a bölcsődék befogadóképességét, oly módon, hogy 1973-ban 3,1-szer és az ötéves terv végén 5,7-szer több gyermeket fogadhassanak be, mint 1968-ban. Az iskoláskor előtti oktatásról beszélve el kell mondanom, hogy az elmúlt esztendőben a 10 évre elkészített prognózis szerint a jelenleg rendelkezésünkre álló anyagi feltételek és az iskoláskor előtti lakosság robbanásszerű növekedésének közepette a gyermekek bevonása az iskoláskor előtti oktatásba a múlt évi 60,5 százalékról az idén 52,4 százalékra kellett volna csökkenjen. A foganatosított intézkedések eredményeként ezt elkerültük, sőt a befogadóképességet 62,4 százalékra emeltük, ami 10—12 százalékkal jobb az 1968-as évi eredménynél. El kell azt is mondanunk, hogy 1975—1976-ban az iskoláskor előtti gyermekek 79,2 százalékát vonjuk be az oktatásba, általában, míg a városokban a gyermekek 82,1 százalékát. Az utóbbi két esztendőben számottevő javulás tapasztalható a gyermekeknek bölcsődékbe, óvodákba és napközi otthonokba való elhelyezése tekintetében, így például 1969 végén megkezdte működését egy 120 férőhelyes napközi otthon a Tudor Vladimirescu negyedben. 100 férőhellyel bővült a napközi otthon befogadóképessége 1970- ben az Aleea Carpati negyedben és a helyi lehetőségek felhasználásával még 125 gyermeket helyeztek el napközi otthonok (Folytatás a 3. oldalon) Gyermekmosoly Marosvásárhely, Szabadság utca 33 szám.. A 2-es számú bölcsőde új otthona. A kapun belül, a fedett bejáróban gyermekkocsik. Gazdáik a kellemes és jól fűtött szobákban játszadoznak, pihennek. Parádi Rózsa főasszisztensnő, a bölcsőde vezetője, elégedetten vezet végig a három hálószobán. Kicsi, fehér ágyakban pihennek a gyerekek. A játszóteremben a legkülönbözőbb játékokkal szórakozhatnak a gyerekek. Tessék nézni —, mondja a főasszisztensnő — milyen kedves ez a hajasbaba. Valamennyi kislány kedvence. Lemezjátszónk is van... El sem tudja képzelni, milyen kedvesek a gyerekek, mikor a meselemezeket hallgatják. Hetven 3 hónapos,3 éves gyerek lelt itt ideiglenes otthonra. Reggel fél 6-tól délután 6 óráig gondozzuk őket. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, közben szabad foglalkozás. Ma mi lesz az ebéd? — Az ételeket a gyerekek korának megfelelő bő kalóriatartalomra alapozzuk. Ma például az 1—3 éves gyerekek húslevest grízgaluskával, sóbafőttet krumplipürével, gyümölcsszósszal és gyümölcslevet kapnak. Az ebéd fél egykor kezdődik. Uzsonnára egy tábla csokoládét és citromos teát adunk. A bölcsődében egy főasszisztens, egy asszisztens, két nővér és három gondozónő dolgozik. Ők vigyáznak nap mint nap a gyerekekre. A bölcsőde lakói fél nyolckor reggeliznek, negyed 9-től 10 óráig alusznak, majd tízóraiznak és ebédidőig játszanak. Ebéd. Délután pihenés 16 óráig. Uzsonna. .. hazakészülődés. — A főasszisztensnő a karóráját mutatja. Tíz óra. Fel kell kelteni a gyerekeket. „Szabadfoglalkozás“ (KONCZ JÁNOS felvételei) Ízlik az ebéd EGY FARM,AMI NINCS Pedig „megszületett". Bizonyítványát ma is ott látni a csíkfalvi termelőszövetkezetben, szépen műanyagba kötve, mint akár egy diplomamunka: A vetőmagtermesztő farm irattartója. Aztán hosszú felsorolás következik az új termelési egység célkitűzéseiről, feladatairól. Majd a hivatalos irat, amely szerint Nagy Károly technikust nevezik ki a farm vezetőjévé, aki hozzá is fogott a terv elkészítéséhez, a szükséges anyagok összeírásához. Nos, ennyi maradt az egész csíkfalvi takarmánytermesztő farmból. Jobban mondva nem, mert most újra van vezetője. Jó két hete érkezett a gazdaságba Petru Viorel mérnök, kinevezéssel a kezében: a csíkfalvi vetőmagtermesztő farm vezetője. De azóta is a takarmánymérleg elkészítésével foglalkozik. Munkájához szakmai irányítást, utasítást senkitől nem kapott. Együtt próbáljuk megfejteni a farm „titkát“. — Én csak annyit mondhatok, ami a hátramaradt iratcsomóból kiderül: a farm megalakult, de nem működött. — Az úgy történt, szól közbe a gazdaság főkönyvelője — hogy kinevezték ide Nagy Károly technikust. Később aztán jött egy utasítás, mely szerint a farmvezető csak abban az esetben kaphat állami fizetést, ha mérnöki végzettsége van. A gazdaság tehát egyezzék meg a technikussal a javadalmazást illetően. Nagy Károly pedig látva a huzavonát, lelépett. A radnóti cukorrépatermesztő farmra került. Úgy hallom, megállja a helyét. — S a vetőmagtermesztés? — Ment minden úgy, mint azelőtt. A területet a brigádok művelték meg s a termést is ők takarították be, igaz, nem mindig a legmegfelelőbb időben, így mintegy 65 tonna zabot, 45 tonna bükkönyt, 10 tonna heremagot adtunk, illetve adunk át az államnak. Az új mérnökben felébred a szakember. — Ilyen körülmények között nem lehet szakszerű munkáról beszélni. A vetőmagtermesztés megkövetel bizonyos fajta agrotechnikát, amelynek betartására nem volt lehetőség. A területek szétszórtan, öt falu határában. Minden brigád mindennel foglalkozott. Egyetlen növényt sem vetettek úgy, hogy kapálni is lehessen. Egyszóval, a farm valóban csak papíron létezett. Ebben mindannyian egyetértenek. De hogyan lesz tovább? — Én még csak az elképzeléseimről beszélhetek —■ így az új mérnök. — Annyit tudok, amennyi a kinevezésemen áll. Azóta még senki útbaigazítást nem adott, gyűlésre nem hívtak. Csupán a brassói kísérleti állomástól kaptunk egy átiratot a magrépával kapcsolatosan. — S az elképzelések? — Először is összébb kellene vonni a területeket. Ha már az egészet nem lehet egymás mellé, úgy gondoltam el, hogy egy kicsit szakosítunk. Vagyis minden falu határában egyfajta növénnyel foglalkozunk. Aztán szükség volna egy jó pár méhcsaládra, amelyek a pillangósok beporzását elősegítik. — Akkor azt a vadadi határban kell vetni — szól közbe a főkönyvelő. — Van ott méh bőviben. — A legsürgősebb azonban a területek előkészítése, a trágyázás, műtrágyázás. De amíg ... ... Igen, elősorban tisztázni kell a farm helyzetét, hogy az új farmvezető munkához láthasson. Igaz, most is hasznos munkát végez. A gazdaság ugyanis újra nem kapott az állattenyésztési farmra vezetőt. A takarmánymérleg elkészítése tehát nagy segítség. De az ő feladata — a papírja szerint — más. Reméljük a megyei vezérigazgatóság segítsége, amely egész évben hiányzott, már nem késik soká. Az egyik falusi bácsika mondta: a heremag „nagyon kényes jószág“. Gondosan kell vele bánni, s ha nem vágod le idejében, gyorsan kipereg. Ha viszont hozzáértően foglalkozol vele, szép pénzt hoz a házhoz. Egyébként a csíkfalvi termelőszövetkezetben is ez a vélemény: a vetőmagtermesztés (az ő esetükben a takarmánymagvak) jövedelmező foglalkozás, ha van, aki gondot viseljen rá. Nos, ezután már lesz. S ha a megyei szakszervek részéről is megkapja a szükséges szakmai segítséget ahhoz, hogy életre kapjon, nemcsak a megyei igazgatóság kimutatásaiban szerepel majd farmként. (N) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA KÖZÖS KÖZLEMÉNY Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének a meghívására 1971. november 23-án és 24-én baráti látogatást tett Románia Szocialista Köztársaságban Joszip Broz Tito elvtárs, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke. A magas rangú vendégek ez alkalommal megtekintették Temesvár municípiumot, az Electromotor és az Industria Línji iparvállalatot, baráti beszélgetést folytattak a két vállalat munkásaival, technikusaival és mérnökeivel. A temesvári dolgozók meleg fogadtatásban részesítették a magas rangú vendégeket, elevenen kifejezésre juttatták a román-jugoszláv kapcsolatokat jellemző kölcsönös barátság és tisztelet érzelmeit. A látogatás folyamán Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke megbeszélést folytatott Temesváron. A megbeszéléseken részt vettek: Román részről a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács első alelnöke, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a román-jugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu, az RKP KB tagja, külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB póttagja, az RKP KB osztályvezetője, Ion Florescu, az RKP KB póttagja, az RKP KB osztályvezetője, Constantin Mitea, az RKP KB póttagja, az RKP KB tanácsosa, Vasile Sandru, Románia Szocialista Köztársaság Jugoszlávia SZSZK-beli nagykövete és Gheorghe Colj külügyminisztériumi igazgató. Jugoszláv részről a következő elvtársak: Gemal Bjedics, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia Szocialista Köztársaság Gyűlésének elnöke, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Elnöksége Végrehajtó Bárójának soros elnöke, Mirko Tepavac szövetségi külügyminiszter, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Elnökségének tagja, Dusan Gligorjevics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a román-jugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság jugoszláv elnöke, Riso Nyegovan, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság nagykövete Románia Szocialista Köztársaságban, Marko Vrhonec, a köztársasági elnök kabinet főnökhelyettes, Milos Milovszki, a köztársasági elnök külügyi tanácsosa, Gyúró Vukolics, a szövetségi Külügyminisztérium igazgatója, Murat Agovics, a szövetségi Külügyminisztérium tanácsosa. A barátság, a szívélyesség, a teljes megértés és a kölcsönös bizalom légkörében lefolyt megbeszéléseken a két elnök véleménycserét folytatott a Románia Szocialista Köztársaság és Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti, a Román Kommunista Párt és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége közötti barátság és együttműködés további előmozdításáról, a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. Tájékoztatták egymást a két ország eredményeiről, sikereiről és jó (Folytatás a 4. oldalon) Bővül a fogyasztási szövetkezetek hálózata Sok új üzlet épült, a legtöbb önkiszolgálásra van berendezve, ezenkívül új fogadók, kempingek, közétkeztetési egységek, hűtőházak és élelmiszer-feldolgozó egységek, pékségek létesültek. Az építkezésekre az állam több mint 160 millió lejt, a fogyasztási szövetkezetek pedig 22 trillió lejt költöttek. Az új ötéves tervben a fogyasztási szövetkezetek hálózatának bővítésére és korszerűsítésére az állam 1,4 milliárd lejt fordít, kilencszer többet az 1970. évi összberuházásoknál. Az új létesítmények közül sok a helyi nyersanyagok ipari feldolgozásának fejlődését szolgálja. ★ A lugosi Industria Textila vállalat önerőből korszerű fehérítő osztályt létesített. A berendezéseket hazai gyárak szállították. Az új üzemosztály évi 40 millió négyzetméter textilanyag fehérítését teszi lehetővé, kétszer többet, mint a régi fehérítő osztály. KÉSZÜL A KELME (IMREH SÁNDOR felvétele) Termel a 6-os számú karbidkemence A november 23-ról 24-re virradó éjszaka sokáig emlékezetes marad a Tirnoveni-1 karbidgyártók körében. Ezen az éjszakán üzembe helyezték a 6-os számú karbidkemencét, melyet sok tízmillió lejes beruházásból építettek. Az első csapolás kitűnően sikerült, minőségéről is elismeréssel nyilatkoznak a szakemberek. A karbidgyártók most arra, rátörekednek, hogy a berendezések ésszerű működtetése révén határidő előtt elérjék a tervezett termelési kapacitást. Gyarapodik a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapja A Constanta építkezési tröszt, amelynek tevékenységi körzetéhez Dobrogea, valamint a bráilai és más övezetek tartoznak, határidő előtt fejezte be számos ipari és agrozootechnikai objektum építését. Ezek közé tartozik a bráilai műrészkombinát új celofángyártó berendezése, amely évente 1 400 tonna terméket állít majd elő, s amelyet 48 nappal határidő előtt helyeztek üzembe, továbbá a Constantai húskonzervgyár, ammóniumnitrát-lerakat, a luminai koncentrálttakarmány-gyár és szárítótelep, az agigeai szarvasmarha tenyészet és mások. ★ A mezőgazdasági gépgyártó, javító és szerelő üzemek több mint 30 féle gépet, berendezést és felszerelést terveztek és állítottak elő házi gépgyártásban, többek között hőkezelő kemencéket, bejárató- és próbapadokat takarmányszárító felszerelésekhez stb. A 3. oldalon Munkaerőtoborzás és képzés a Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinátban Ötéves tervünk célkitűzéseiből iényárasztó Laim A villamosítási offenzívában nincs megállás. Miközben a hatalmas vaskapus mű betontestéről rendre lekerülnek az állványok, gyors ütemben épül az ország legnagyobb belvízi erőműve. A lotrai erőműről van szó, amelynek évi 900 millió kilowattórás termelése nagyobb lesz a békási és az argesi erőművekénél együttvéve. A fényerődök nagy tapasztalatú mesterei közül itt dolgozik C. Sava, N. Pantea, I. Panaite, P. Ro$u és sokan mások, akik Békáson tanulták meg a nagy energetikai építkezések ábécéjét, az argesi erőműnél fejlesztették szaktudásukat, a lotrai erőmű pedig valóságos egyetemnek számít tapasztalatuk kiteljesítése szempontjából. Ezeken a veteránokon kívül természetesen jöttek ide új bányászok, betonmunkások, darusok, gépkocsivezetők és más szakmunkások, sokan közülük fiatalok, hihetetlenül fiatalok, akik előtt a szocializmus nyitotta meg a korlátlan fejlődés lehetőségeit. Azt kérdezhetnek, miért éppen a Lotrán épül ez a nagy erőmű? A válasz egyszerű: több mint 80 mellékfolyója van, s a tervek szerint, fent, Vidránál ez mind egyetlen zuhatagba egyesül. A bányászok, akik már eddig is oly sok hegy ormát fúrták, keresztül-kasul, most itt valóságos föld alatti fővonalakat építenek. Csaknem öt évi munka után ezek közül már több elkészült, mások havi 80—100 méteres ütemben épülnek. Az itteni alagútak teljes hossza több mint 150 kilométer lesz, vagyis 30-szor annyi, mint a békási és háromszor annyi, mint az argesi alagútaké. És ezeken a csodálatos föld alatti medreken a Lotru vize az egész völgyön át Vidra felé ömlik, ahol egy 10 négyzetkilométeres hegyitengert alkot, nem kevesebb, mint 1 200 méter magasságban. Innen ömlik majd le ez a természetes zuhatag és az eredeti megoldású nyomóalagúton keresztül működteti majd az energiát és fényt árasztó generátorokat. A 340 millió köbméter vizet elzáró 115 méter magas gát építéséhez helyi anyagokat használtak. Ezzel 180 000 tonna különféle anyagokat takarítottak meg, s ebből nem kevesebb, mint 36 000 lakás építhető. A föld alatti erőmű építésénél szintén először alkalmazták országunkban azt a megoldást, hogy közvetlenül, egy 1 240 méteres országúti alagúton közelíthetők meg a géptermek. Ezekben a napokban, amikor a Vaskapu már teljes „gőzzel“ dolgozik, a Lotrun az első fénynyaláb útnak indítását készítik elő. Jövőre működésbe lép a három 170 megawattos hidroaggregát egyike, a tervezők pedig már véglegesítik két másik, 110 megawattos lotrui vízierőmű tervrajzait. Az építészek a Lotru egész völgyének átalakításán dolgoznak. E völgyek szabdalta, magas fennsíkok borította vidéken, ahol nemrég még csak a pásztorok, az áfonyaszedők és a favágók jártak, lesz az ország egyik legvonzóbb turisztikai vidéke. A Brezoi és Voineasa közötti aszfaltutat tovább viszik, át a hegyen a Lotru forrásáig, Petrozsény felé. Az út miután elhagyja Voineasát, ahol új üdülőtelep épül, meredeken kapaszkodik a hegynek, amely félelmetesen szép boltívben hajlik a folyó fölé. Valamivel feljebb a Vidra. Az alpesi tó partjain már most körvonalazódnak a három kisebb telepből összeálló nagy üdülőhely épületei. Vidrán 2 000 helyes szálloda várja majd az átutazó turistákat. Úszómedencék, sípályák épülnek. Albán 1 000 helyes ifjúsági üdülőtelep lesz. Albát a vidrai téli üdülővel drótkötélpálya köti öszsze. A tó jobb partján, Murán épül ki a harmadik, 2 500 férőhelyes üdülőtelep, ahol főleg szanatóriumok fognak működni. Mindhárom üdülőtelep ideális kiinduló pont a fenyvesek borította Paring különböző részeire induló kirándulóknak. Sí- és rodlipályák, természetes és műjégpályák, vízisportnak berendezett létesítmények, szállodák, éttermek stb., a Lotru völgyét nemcsak fontos gazdasági központtá, hanem hazánk egyik legszebb turisztikai vidékévé változtatják. C. ZLÁVOG