Vörös Zászló, 1971. november (23. évfolyam, 261-285. szám)

1971-11-26 / 282. szám

/ XXIII. ÉVFOLYAM 282 (6211.) szám 1971. november 26 PÉNTEK Ara 30 báni Gondolatok megyénk legifjabb állampolgárairól Az iskolának, minden fokú ok­tatásnak gazdasági, beruházási értéke is van, amelytől mi maxi­mális hatékonyságot várunk. Az oktatás jelenlegi kibontakoztatá­sa, megszervezése meg kell hogy feleljen a következő 4—5 évtizedet felölelő prognózisok, célkitűzések, fejlődési irányok támasztotta igényeknek. Az if­júság iskolai oktatása, szakmai képzése, beilleszkedése társadal­munkba, pártunk és államunk politikai célkitűzése. A hatéves kortól kezdődő iskolai oktatást, nevelést csak abban az esetben alapozhatjuk meg, ha fokozzuk a család felelősségét és maga­sabb szintre emeljük az óvodák­ban, a napközi otthonokban vég­zett, általában az iskoláskor e­­lőtti nevelői tevékenységet. A megyei pártbizottságnak, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának a megye legfiata­labb honpolgárai neveléséért ki­fejtett tevékenysége mindig komplex intézkedéseket igényelt és igényel. Vonatkozik ez a böl­csődék, az iskoláskor előt­ti nevelői hálózat ésszerű bővítésére az új lakótelepe­ken, valamint az anyák munkahelyeinek megfelelő vá­rosrészben. Ezek megszervezése­kor arra törekedtünk, hogy min­den szempontból megfeleljenek a lakosság gazdasági tevékeny­ségének városon és falun, az ipari munka sajátosságának (fo­lyamatos szervezés, váltások stb.), a mezőgazdasági munka jellegének (időszaki jelleg) a dol­gozók nemzetiségi összetételének. A helyi párt és állami szervek nagy gondot fordítotak megfe­lelő felkészültségű káderek biz­tosítására a pedagógiai és egész­ségügyi líceumok, valamint az oktató és egészségügyi káderek felkészültségének állandó tökéle­tesítése révén. Ezen intézkedé­sek jelentős pénzforrásokat NICOLAE VERES, az RKP Maros megyei Bizott­ságának első titkára, a megyei néptanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke igényelnek, szükségessé teszik a helyi lehetőségek messzemenő kihasználását és azt, hogy ebbe a tevékenységbe bevonjuk a töb­bi felelős tényezőket, mint a szakszervezetek, nőbizottságok, gazdasági egységek vezetőségeit. Mindezek a komplex gazda­sági, szervezeti és politikai in­tézkedések szükségesek, mert fontosságának, társadalmi és pe­dagógiai értékének megfelelően kell kezelnünk az iskoláskor e­­lőtti oktatást. Maros megye iskoláskor előtti nevelő és oktató intézményeinek fejlődése tükrözi a helyi párt és állami szervek gondoskodását o­­lyan feltételek teremtéséről, me­lyek lehetővé teszik, hogy az anyák kisebb erőfeszítéssel kap­csolódhassanak be a mindenna­pi termelőmunkába és a gyer­mekeket már 6 éves kortól be­iskolázzuk. Mindezek előfeltéte­­lei a gyermekek sokoldalú ne­velésének, az anyanyelv elsajá­tításának és a tudásvágy kielé­gítésének. Az utóbbi három-négy eszten­dőben mind városon, mind falun jelentősen növekedett a bölcső­dék és férőhelyek, a különböző típusú napközi otthonok, vala­mint az egészségügyi gondozók és a nevelő személyzet száma, olyan feltételek között, amikor a népszaporulat jelentősen nö­vekedett az előző időszakhoz vi­szonyítva. Ebben az évben pél­dául a bölcsődékben 826 gyer­mek kapott helyet, ami 181,5 százalékos növekedésnek felel meg 1968-hoz viszonyítva. A csa­lád szociális kérdéseinek meg­oldása iránti gondoskodás, az a törekvés, hogy lehetőséget bizto­sítsanak az anyáknak az anya­gi és szellemi javak termelésé­ben való zavartalan részvétel­hez, szükségessé teszi, hogy to­vábbra is növeljük a bölcsődék befogadóképességét, oly módon, hogy 1973-ban 3,1-szer és az öt­éves terv végén 5,7-szer több gyermeket fogadhassanak be, mint 1968-ban. Az iskoláskor előtti oktatásról beszélve el kell mondanom, hogy az elmúlt esztendőben a 10 évre elkészített prognózis szerint a je­lenleg rendelkezésünkre álló a­­nyagi feltételek és az iskoláskor előtti lakosság robbanásszerű növekedésének közepette a gyer­mekek bevonása az iskoláskor előtti oktatásba a múlt évi 60,5 százalékról az idén 52,4 száza­lékra kellett volna csökkenjen. A foganatosított intézkedések e­­redményeként ezt elkerültük, sőt a befogadóképességet 62,4 száza­lékra emeltük, ami 10—12 szá­zalékkal jobb az 1968-as évi e­­redménynél. El kell azt is mon­danunk, hogy 1975—1976-ban az iskoláskor előtti gyermekek 79,2 százalékát vonjuk be az ok­tatásba, általában,­­ míg a vá­rosokban a gyermekek 82,1 szá­zalékát. Az utóbbi két esztendőben szá­mottevő javulás tapasztalható a gyermekeknek bölcsődékbe, óvo­dákba és napközi otthonokba való elhelyezése tekintetében, így például 1969 végén meg­kezdte működését egy 120 férő­helyes napközi otthon a Tudor Vladimirescu negyedben. 100 fé­rőhellyel bővült a napközi ott­hon befogadóképessége 1970- ben az Aleea Carpati negyedben és a helyi lehetőségek felhasz­nálásával még 125 gyermeket helyeztek el napközi otthonok­ (Folytatás a 3. oldalon) Gyermekmosoly Marosvásárhely, Szabadság ut­ca 33 szám.. A 2-es számú bölcső­de új otthona. A kapun belül, a fedett bejáróban gyermekkocsik. Gazdáik a kellemes és jól fűtött szobákban játszadoznak, pihen­nek. Parádi Rózsa főasszisztensnő, a bölcsőde vezetője, elégedetten ve­zet végig a három hálószobán. Kicsi, fehér ágyakban pihennek a gyerekek. A játszóteremben a legkülön­bözőbb játékokkal szórakozhat­nak a gyerekek. Tessék nézni —, mondja a főasszisztensnő — mi­lyen kedves ez a hajasbaba. Va­lamennyi kislány kedvence. Le­mezjátszónk is van... El sem tudja képzelni, milyen kedvesek a gyerekek, mikor a meselemeze­ket hallgatják. Hetven 3 hónapos,3 éves gye­rek lelt itt ideiglenes otthonra. Reggel fél 6-tól délután 6 óráig gondozzuk őket. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, közben szabad foglalkozás. Ma mi lesz az ebéd? — Az ételeket a gyerekek korá­nak megfelelő bő kalóriatarta­lomra alapozzuk. Ma például az 1—3 éves gyerekek húslevest grízgaluskával, sóbafőttet krum­­plipürével, gyümölcsszósszal és gyümölcslevet kapnak. Az ebéd fél egykor kezdődik. Uzsonnára egy tábla csokoládét és citromos teát adunk. A bölcsődében egy főasszisztens, egy asszisztens, két nővér és három gondozónő dol­gozik. Ők vigyáznak nap mint nap a gyerekekre. A bölcsőde lakói fél nyolckor reggeliznek, negyed 9-től 10 órá­ig alusznak, majd tízóraiznak és ebédidőig játszanak. Ebéd. Dél­után pihenés 16 óráig. Uzson­na. .. hazakészülődés. — A főasszisztensnő a karórá­ját mutatja. Tíz óra. Fel kell kelteni a gyerekeket. „Szabadfoglalkozás“ (KONCZ JÁNOS felvételei) Ízlik az ebéd EGY FARM,AMI NINCS Pedig „megszületett". Bizonyítvá­nyát ma is ott látni a csíkfalvi ter­melőszövetkezetben, szépen mű­anyagba kötve, mint akár egy dip­lomamunka: A vetőmagtermesztő farm irattartója. Aztán hosszú fel­sorolás következik az új termelési egység célkitűzéseiről, feladatairól. Majd a hivatalos irat, amely sze­rint Nagy Károly technikust neve­zik ki a farm vezetőjévé, aki hoz­zá is fogott a terv elkészítéséhez, a szükséges anyagok összeírásához. Nos, ennyi maradt az egész csíkfal­vi takarmánytermesztő farmból. Jobban mondva nem, mert most újra van vezetője. Jó két hete ér­kezett a gazdaságba Petru Viorel mérnök, kinevezéssel a kezében: a csíkfalvi vetőmagtermesztő farm vezetője. De azóta is a takarmány­mérleg elkészítésével foglalkozik. Munkájához szakmai irányítást, u­­tasítást senkitől nem kapott. Együtt próbáljuk megfejteni a farm „tit­kát“. — Én csak annyit mondhatok, a­­mi a hátramaradt iratcsomóból ki­derül: a farm megalakult, de nem működött. — Az úgy történt, szól közbe a gazdaság főkönyvelője — hogy ki­nevezték ide Nagy Károly techni­kust. Később aztán jött egy utasí­tás, mely szerint a farmvezető csak abban az esetben kaphat állami fi­zetést, ha mérnöki végzettsége van. A gazdaság tehát egyezzék meg a technikussal a javadalmazást illető­en. Nagy Károly pedig látva a huza­vonát, lelépett. A radnóti cu­korrépatermesztő farmra került. Úgy hallom, megállja a helyét. — S a vetőmagtermesztés? — Ment minden úgy, mint az­előtt. A területet a brigádok mű­velték meg s a termést is ők taka­rították be, igaz, nem mindig a legmegfelelőbb időben, így mintegy 65 tonna zabot, 45 tonna bükkönyt, 10 tonna heremagot adtunk, illetve adunk át az államnak. Az új mérnökben felébred a szak­ember. — Ilyen körülmények között nem lehet szakszerű munkáról beszél­ni. A vetőmagtermesztés megköve­tel bizonyos fajta agrotechnikát, a­­melynek betartására nem volt le­hetőség. A területek szétszórtan, öt falu határában. Minden brigád mindennel foglalkozott. Egyetlen növényt sem vetettek úgy, hogy kapálni is lehessen. Egyszóval, a farm valóban csak papíron létezett. Ebben mindannyian egyetérte­nek. De hogyan lesz tovább? — Én még csak az elképzeléseim­ről beszélhetek —■ így az új mér­nök. — Annyit tudok, amennyi a kinevezésemen áll. Azóta még sen­ki útbaigazítást nem adott, gyűlés­re nem hívtak. Csupán a brassói kísérleti állomástól kaptunk egy átiratot a magrépával kapcsolato­san. — S az elképzelések? — Először is összébb kellene von­ni a területeket. Ha már az egészet nem lehet egymás mellé, úgy gon­doltam el, hogy egy kicsit szakosí­tunk. Vagyis minden falu határá­ban egyfajta növénnyel foglalko­zunk. Aztán szükség volna egy jó pár méhcsaládra, amelyek a pillan­gósok beporzását elősegítik. — Akkor azt a vadadi határban kell vetni — szól közbe a főköny­velő. — Van ott méh bőviben. — A legsürgősebb azonban a te­rületek előkészítése, a trágyázás, műtrágyázás. De amíg ... ... Igen, elősorban tisztázni kell a farm helyzetét, hogy az új farm­­vezető munkához láthasson. Igaz, most is hasznos munkát végez. A gazdaság ugyanis újra nem kapott az állattenyésztési farmra vezetőt. A takarmány­mérleg elkészítése tehát nagy segítség. De az ő fel­adata — a papírja szerint — más. Reméljük a megyei vezérigazgató­ság segítsége, amely egész évben hiányzott, már nem késik soká. Az egyik falusi bácsika mondta: a he­remag „nagyon kényes jószág“. Gondosan kell vele bánni, s ha nem vágod le idejében, gyorsan ki­pereg. Ha viszont hozzáértően fog­lalkozol vele, szép pénzt hoz a ház­hoz. Egyébként a csíkfalvi terme­lőszövetkezetben is ez a vélemény: a vetőmagtermesztés (az ő esetük­ben a takarmánymagvak) jövedel­mező foglalkozás, ha van, aki gon­dot viseljen rá. Nos, ezután már lesz. S ha a megyei szakszervek részéről is megkapja a szükséges szakmai segítséget ahhoz, hogy é­­letre kapjon, nemcsak a megyei igazgatóság kimutatásaiban szere­pel majd farmként. (N) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA KÖZÖS KÖZLEMÉNY Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitká­rának, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsa elnökének a meghívására 1971. november 23-án és 24-én baráti látogatást tett Ro­mánia Szocialista Köztársaságban Joszip Broz Tito elvtárs, Jugoszlá­via Szocialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláviai Kommu­nisták Szövetségének elnöke. A magas rangú vendégek ez al­kalommal megtekintették Temesvár municípiumot, az Electromotor és az Industria Línji iparvállalatot, baráti beszélgetést folytattak a két vállalat munkásaival, technikusai­val és mérnökeivel. A temesvári dolgozók meleg fo­gadtatásban részesítették a magas rangú vendégeket, elevenen kifeje­zésre juttatták a román-jugoszláv kapcsolatokat jellemző kölcsönös barátság és tisztelet érzelmeit. A látogatás folyamán Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnö­ke és Joszip Broz Tito, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunis­ták Szövetségének elnöke megbe­szélést folytatott Temesváron. A megbeszéléseken részt vettek: Román részről a következő elv­társak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Paul Ni­­culescu-Mizil, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának és Állandó El­nökségének tagja, a KB titkára, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és Állandó Elnökségé­nek tagja, a Minisztertanács első al­­elnöke, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács alelnöke, a román-jugoszláv gazdasági együtt­működési vegyesbizottság román el­nöke, Corneliu Manescu, az RKP KB tagja, külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB póttagja, az RKP KB osztályvezetője, Ion Florescu, az RKP KB póttagja, az RKP KB osztályvezetője, Constantin Mitea, az RKP KB póttagja, az RKP KB tanácsosa, Vasile Sandru, Románia Szocialista Köztársaság Jugoszlávia SZSZK-beli nagykövete és Gheor­ghe Colj külügyminisztériumi igaz­gató. Jugoszláv részről a következő elvtársak: Gemal Bjedics, Jugoszlá­via Szocialista Szövetségi Köztársa­ság Szövetségi Végrehajtó Tanácsá­nak elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia Szocialista Köztársaság Gyűlésének elnöke, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a Jugoszláviai Kommunisták Szö­vetsége Elnöksége Végrehajtó Báró­jának soros elnöke, Mirko Tepavac szövetségi külügyminiszter, a Jugo­szláviai Kommunisták Szövetsége Elnökségének tagja, Dusan Gligor­­jevics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja, a román-jugoszláv gaz­dasági együttműködési vegyesbizott­ság jugoszláv elnöke, Riso Nyego­­van, Jugoszlávia Szocialista Szövet­ségi Köztársaság nagykövete Romá­nia Szocialista Köztársaságban, Mar­ko Vrhonec, a köztársasági elnök kabinet főnökhelyettes, Milos Mi­­lovszki, a köztársasági elnök kül­ügyi tanácsosa, Gyúró Vukolics, a szövetségi Külügyminisztérium igaz­gatója, Murat Agovics, a szövetségi Külügyminisztérium tanácsosa. A barátság, a szívélyesség, a tel­jes megértés és a kölcsönös bizalom légkörében lefolyt megbeszéléseken a két elnök véleménycserét folyta­tott a Románia Szocialista Köztársa­ság és Jugoszlávia Szocialista Szö­vetségi Köztársaság közötti, a Ro­mán Kommunista Párt és a Jugo­szláviai Kommunisták Szövetsége közötti barátság és együttműködés további előmozdításáról, a nemzet­közi kapcsolatok időszerű kérdései­ről, valamint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom kérdései­ről. Tájékoztatták egymást a két or­szág eredményeiről, sikereiről és jó­ (Folytatás a 4. oldalon) Bővül a fogyasztási szövetkezetek hálózata Sok új üzlet épült, a leg­több önkiszolgálásra van berendez­ve, ezenkívül új fogadók, kempin­gek, közétkeztetési egységek, hűtő­­házak és élelmiszer-feldolgozó egy­ségek, pékségek létesültek. Az épít­kezésekre az állam több mint 160 millió lejt, a fogyasztási szövetke­zetek pedig 22 trillió lejt költöttek. Az új ötéves tervben a fogyasz­tási szövetkezetek hálózatának bő­vítésére és korszerűsítésére az állam 1,4 milliárd lejt fordít, kilencszer többet az 1970. évi összberuházásoknál. Az új létesít­mények közül sok a helyi nyers­anyagok ipari feldolgozásának fej­lődését szolgálja. ★ A lugosi Industria Textila vállalat önerőből korszerű fehérítő osztályt létesített. A berendezéseket hazai gyárak szállították. Az új üzem­osztály évi 40 millió négyzetméter textilanyag fehérítését teszi lehetővé, kétszer többet, mint a régi fehérítő osztály. KÉSZÜL A KELME (IMREH SÁNDOR felvétele) Termel a 6-os számú karbidkemence A november 23-ról 24-re vir­radó éjszaka sokáig emlékezetes marad a Tirnoveni-1 karbidgyár­­tók körében. Ezen az éjszakán üzembe helyezték a 6-os számú karbidkemencét, melyet sok tíz­millió lejes beruházásból építet­tek. Az első csapolás kitűnően sikerült, minőségéről is elisme­réssel nyilatkoznak a szakembe­rek. A karbidgyártók most arra, rá­­törekednek, hogy a berendezések ésszerű működtetése révén határ­idő előtt elérjék a tervezett ter­melési kapacitást. Gyarapodik a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapja A Constanta építkezési tröszt, a­­melynek tevékenységi körzetéhez Dobrogea, valamint a bráilai és más övezetek tartoznak, határidő előtt fejezte be számos ipari és agrozoo­technikai objektum építését. Ezek közé tartozik a bráilai műrészkom­­binát új celofángyártó berendezé­se, amely évente 1 400 tonna termé­ket állít majd elő, s amelyet 48 nap­pal határidő előtt helyeztek üzembe, továbbá a Constantai húskonzerv­gyár, ammóniumnitrát-lerakat, a luminai koncentrálttakarmány-gyár és szárítótelep, az agigeai szarvas­marha tenyészet és mások. ★ A mezőgazdasági gépgyártó, javító és szerelő üzemek több mint 30 féle gépet, berendezést és felszere­lést terveztek és állítottak elő házi gépgyártásban, többek között hő­kezelő kemencéket, bejárató- és próbapadokat takarmányszárító fel­szerelésekhez stb. A 3. oldalon Munkaerő­toborzás és képzés a Maros­vásárhelyi Vegyipari Kombinátban Ötéves tervünk célkitűzéseiből i­­ényárasztó Laim A villamosítási offenzívában nincs megállás. Miközben a ha­talmas vaskapus mű betontes­téről rendre lekerülnek az áll­ványok, gyors ütemben épül az ország legnagyobb belvízi erő­műve. A lotrai erőműről van szó, amelynek évi 900 millió ki­lowattórás termelése nagyobb lesz a békási és az argesi erő­művekénél együttvéve. A fény­erődök nagy tapasztalatú mes­terei­ közül itt dolgozik C. Sava, N. Pantea, I. Panaite, P. Ro$u és sokan mások, akik Békáson tanulták meg a nagy energetikai építkezések ábécéjét, az argesi erőműnél fejlesztették szaktu­dásukat, a lotrai erőmű pedig valóságos egyetemnek számít tapasztalatuk kiteljesítése szem­pontjából. Ezeken a veteránokon kívül természetesen jöttek ide új bá­nyászok, betonmunkások, daru­sok, gépkocsivezetők és más szakmunkások, sokan közülük fiatalok, hihetetlenül fiatalok, a­­kik előtt a szocializmus nyitotta meg a korlátlan fejlődés lehe­tőségeit. Azt kérdezhetnek, miért ép­pen a Lotrán épül ez a nagy erőmű? A válasz egyszerű: több mint 80 mellékfolyója van, s a tervek szerint, fent, Vidránál ez mind egyetlen zuhatagba egye­sül. A bányászok, akik már eddig­­ is oly sok hegy ormát fúrták, keresztül-kasul, most itt való­ságos föld alatti fővonalakat é­­pítenek. Csaknem öt évi munka után ezek közül már több el­készült, mások havi 80—100 méteres ütemben épülnek. Az itteni alagútak teljes hossza több mint 150 kilométer lesz, vagyis 30-szor annyi, mint a bé­kási és háromszor annyi, mint az argesi alagútaké. És ezeken a csodálatos föld alatti medre­ken a Lotru vize az egész völ­gyön át Vidra felé ömlik, ahol egy 10 négyzetkilométeres he­gyitengert alkot, nem kevesebb, mint 1 200 méter magasságban. Innen ömlik majd le ez a ter­mészetes zuhatag és az eredeti megoldású nyomóalagúton ke­resztül működteti majd az ener­giát és fényt árasztó generátoro­kat. A 340 millió köbméter vizet elzáró 115 méter magas gát é­­pítéséhez helyi anyagokat hasz­náltak. Ezzel 180 000 tonna kü­lönféle anyagokat takarítottak meg, s ebből nem kevesebb, mint 36 000 lakás építhető. A föld alatti erőmű építésénél szin­tén először alkalmazták orszá­gunkban azt a megoldást, hogy közvetlenül, egy 1 240 méteres országúti alagúton közelíthetők meg a géptermek. Ezekben a napokban, amikor a Vaskapu már teljes „gőzzel“ dolgozik, a Lotrun az első fény­nyaláb útnak indítását készítik elő. Jövőre működésbe lép a há­rom 170 megawattos hidroaggre­­gát egyike, a tervezők pedig már véglegesítik két másik, 110 me­gawattos lotrui vízierőmű terv­rajzait. Az építészek a Lotru e­­gész völgyének átalakításán dol­goznak. E völgyek szabdalta, magas fennsíkok borította vidé­ken, ahol nemrég még csak a pásztorok, az áfonyaszedők és a favágók jártak, lesz az ország egyik legvonzóbb turisztikai vi­déke. A Brezoi és Voineasa kö­zötti aszfaltutat tovább viszik, át a hegyen a Lotru forrásáig, Petrozsény felé. Az út miután elhagyja Voineasát, ahol új üdü­lőtelep épül, meredeken ka­paszkodik a hegynek, amely fé­lelmetesen szép boltívben hajlik a folyó fölé. Valamivel feljebb a Vidra. Az alpesi tó partjain már most körvonalazódnak a három kisebb telepből összeálló nagy üdülőhely épületei. Vidrán 2 000 helyes szálloda várja majd az átutazó turistákat. Úszóme­dencék, sípályák épülnek. Al­bán 1 000 helyes ifjúsági üdü­lőtelep lesz. Albát a vidrai téli üdülővel drótkötélpálya köti ösz­­sze. A tó jobb partján, Murán épül ki a harmadik, 2 500 férő­helyes üdülőtelep, ahol főleg szanatóriumok fognak működni. Mindhárom üdülőtelep ideális kiinduló pont a fenyvesek borí­totta Paring különböző részeire induló kirándulóknak. Sí- és rod­­lipályák, természetes és műjég­pályák, vízisportnak berendezett létesítmények, szállodák, étter­mek stb., a Lotru völgyét nem­csak fontos gazdasági központ­tá, hanem hazánk egyik legszebb turisztikai vidékévé változtat­ják. C. ZLÁVOG

Next