Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)

1973-03-23 / 68. szám

XXV. ÉVFOLYAM M (M19) SZÁM­a#. MÁRCIUS 23. PÉNTEK Ara 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Az ésszerű gyepgazdálkodás­­ az állattenyésztés fellendítésének fontos tényezője Bárhol, bármikor is esik szó a megye állattenyésztéséről, mindig összekapcsoljuk azt a vidék opti­mális természeti adottságaival, a földművesek hozzáértésével, tapasz­talatával, a hagyományokkal. Nem véletlen ez, megyénkben valóban minden feltételt biztosíthatunk a hatékony állattenyésztéshez. A hegyvidék nagy kiterjedésű termé­szetes kaszálóinak, legelőinek dús növényzete bőséges és komplex ta­karmányt biztosít a legtöbb állat­fajtának. Maros megyében, ahol az állat­­tenyésztés hosszú múltra tekint vissza, a természetes gyepek mint­egy 150 000 hektárt foglalnak el. Az utóbbi években számos intéz­kedés látott napvilágot e természe­ti gazdagság magasabb fokú érté­kesítése céljából. Egy Hodos melletti legelőtesten a Megyei Le­gelőgazdálkodási és Karbantartási Vállalat jelentős és komplex mun­kálatokat végzett a gyepszőnyeg felújítása, az egész legelő regene­rálása érdekében. Ezek eredménye­ként hektáronként 40 000 kiló zöld­tömeg termett az elmúlt esztendő­ben. A megyében egyébként még számos olyan legelőrésszel rendel­kezünk, amelyen a hektáronkénti zöldtömegtermés a 25—35 000 kilót is meghaladja. Ennek ellenére a megye természetes kaszálóit, lege­lőit még mindig nem használjuk ki eléggé. Több mint 100 000 hek­táron a hektáronkénti zöldtömeg­­hozam 10 000 kiló alatt mozog, ami nagyon kevés, különösen, ha szem előtt tartjuk a jól karbantartott, jól gondozott területek hozamait. A megye eme óriási természeti gazdagságának hatékonyabb kihasz­nálása tekintetében jelentős előre­lépésnek számított az a tény, hogy ezelőtt két esztendővel megalakult a Megyei Legelőgazdálkodási és Karbantartási Vállalat. Tevékeny­ségének első szakaszában mintegy 1200 hektáron mintalegelőket ho­zott létre, vetőmagparcellákat ala­kított ki stb. A megfelelő pénzala­pokkal és felszerelésekkel rendel­kező vállalat ezenkívül nagy kiter­jedésű területen végzett és végez karbantartási és feljavítási munká­latokat. A múlt évben például 25 000 hektárra műtrágyát szórtak ki, 2 000 hektáron bokorirtást, ta­karítást, szakaszosítást végeztek, szálláshelyeket, hajókat állítottak fel. Ezeknek a munkálatoknak a hatékonysága az idén már meg­mutatkozik, mert ezek a legelőré­­szek bőséges takarmányt biztosíta­nak az oda irányított állatok szá­mára. Az idei tervek 35 000 hektá­ron tápanyagjavítást irányoznak elő, ezenkívül 2 000 hektáron gyep­feljavítást, 1 500 hektáron bokorir­tást, és több mint 40 000 hektáron egyszerű karbantartási munkákat végeznek majd. Mozgósító számok, olyan felada­tok ezek, amelyek igazolják a ter­mészetes gyepek gazdaságosabb fel­­használására való törekvést. A fenti feladatokból jelen pillanatig mintegy 1 000 hektár síkterületen, ahol nem áll fenn a tápanyag el­mosásának veszélye, szórták ki a műtrágyát. S ténylegesen, az idei csapadékban gazdag télutó, megne­hezítette a természetes és műtrá­gyafélék kiszállítását a tavaszt meg­előző időszakban. A nehézségek el­lenére is bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy mind a vállalat, mind pedig a községi néptanácsok többet tehettek volna e tekintetben. Az egyes termelőszövetkezetek példá­ja azt igazolja, hogy jobb szerve­zéssel, több odaadással minden munkálattal előbbre állhatnának. Gondolunk itt elsősorban a bokor­irtásra, a fahulladékok eltakarítá­sára. Ezeket a munkákat igazán el­végezhették volna januárban és februárban a fagyon, amikor a gyepben sem okoztak volna kárt a járművek. Sajnos azonban semmit, vagy szinte semmit sem tettek, érthetetlen módon mindent tavasz­ra hagytak. Viszont most már ösz­­szetorlódtak a tennivalók, sok mun­kaerőre van szükség a pangó vizek levezetéséhez, a tápanyag kiszórá­sához. Közben arról sem szabad el­feledkezni, hogy a gépekre, jármű­vekre egyre nagyobb szükség van a tavaszi vetéseknél. Állíthatjuk, hogy a mezőgazdasági egységek döntő többségében eddig mellékes­ként kezelték a legelők, kaszálók feljavításának kérdését. Nagy hi­ba, mert hiszen ezek képezik a nyá­ri takarmányozás alapját. Ahhoz, hogy a mulasztást pótolhassák, na­gyon körültekintő szervező munká­ra lesz szükség, ésszerűen kell el­osztani a feladatokat, tennivalókat. Anélkül, hogy egységes recept igé­nyével lépnénk fel, hangsúlyozni szeretnénk, hogy a legelők előké­szítése az elsőrendű teendők közé kell tartozzon minden mezőgazda­­sági egységben. Az elkövetkezendő napokban ezt a tennivalót kell szorgalmazza minden mtsz elnöke, mérnöke, a néptanácsok elnökei, a szakosított vállalat szakemberei. A legelők, kaszálók feljavítását cél­zó program előírásai kivitelezésé­nek halogatása nagy károkat okoz­hat nemcsak egyik-másik gazdaság­nak, hanem az egész megye állat­­tenyésztésének. Legyen tehát a jel­szó: minden erővel, eszközzel a természetes gyepek feljavításáért, karbantartásáért! V. OLTEANU Új gyárrészleg Újabb részleget helyeztek ü­­zembe a marosvásárhelyi Au­gusztus 23 Bútorgyár 3-as számú egysége keretében a hajlított ele­mek központosított előállítására. Az intézkedést az tette szüksé­gessé, hogy külföldön növeke­dett a görbített bútorok iránti érdeklődés. A bútorgyár nem rendelkezett ilyen megrendelé­sek kielégítéséhez megfelelő esz­közökkel, s emiatt több megren­delő kérését­­ el kellett utasíta­nia, vagy csak költséges és kö­rülményes úton, más megyékbeli vállalatokkal kooperálva tudta kielégíteni. Az új részleg üzem­be helyezésével az idén mintegy 300 000 lejjel csökken a termelés önköltsége, s a továbbiakban még nagyobb gazdasági haté­konyságra számítanak. A hajlí­tási technológia bevezetése mind­amellett, hogy lehetővé teszi a bútorválaszték bővítését, a bükk és tölgyfakihasználás javítását is szolgálja, s egyes bútorrészek­nél egyharmadával is csökken a fajlagos fogyasztás. Az építkezés­hez és szereléshez kisgépesítési bankkölcsönt használt fel a vál­lalat, és körülbelül­ 100 000 lej értékű gépi berendezést állított elő házilag a részleg számára. Képünkön a bútorgyárban ké­szült hidraulikus hajlítógépet mutatjuk be, üzemközben. Bányadúcoláshoz — műanyag Miután a bányadúcolás több mint egy évszázadon át egész erdőket e­­mésztett fel, a szakemberek a vasat vették igénybe. Bebizonyosodott a­­zonban, hogy a vas sokkal többe kerül, mint a fa. Folytatták tehát a kutatásokat újabb dúcoló anyagok alkalmazása érdekében.­­A meglepő megoldást ezen a téren is a műa­nyag szolgáltatta. Ion Matei és Con­stantin Albu, a dévai bányászati ku­tató- és tervező állomás mérnökei kidolgozták a műanyag-dúcolás technológiáját. Csaknem egy éve kísérleteznek több bányában a po­liészterből készült elemekkel és a­zok kitűnően beváltak nagy nyomá­sú fejtések esetében is. A mű­anyag tartóoszlopok szilárdabbak, biztosabbak és gazdaságosabbak, mert többször is használhatók. To­vábbi előny a kisebb súlyuk, ami megkönnyíti a szállítást és a szere­lést is.­­.A műanyag-dúcolás ellenál­­lóbb a nedvességgel és a gázokkal szemben is. Már a kísérletezések első hónapjaiban megállapították, hogy a műanyag-dúcolással 1000 tonna kitermelt ércnél átlag 10 köb­méter bányafa takarítható meg. (Agerpres) EXPORT - IMPORT-EXPORT- IMPORT - EXPORT // / / / MINŐSÉG, SZÁLLÍTÁSI PONTOSSÁG - a külkereskedelem parancsoló követelményei EXPORT-IMPORT-EXPORT-IMPORT-EXPORT VERSENYKÉPESSÉG­ű MEGYÉNK ÉVRŐL ÉVRE NÖVEKVŐ HOZ­­ZÁJÁRULÁSÁRÓL TANÚSKODNAK AZ EXPORT­SZÁLLÍTÁSOKAT TÜKRÖZŐ ADATOK. AZ IDÉN A KÜLFÖLDI PARTNEREKNEK SZÁLLÍ­TANDÓ ÁRU MENNYISÉGE KÖZEL KÉTSZE­RESE LESZ AZ 1971. ÉVINEK ÉS 35 SZÁZALÉK­KAL HALADJA MEG A TAVALYI SZINTET. GAZDASÁGI EGYSÉGEINK A KIVITEL FOKO­ZÁSÁVAL PÁRHUZAMOSAN HATÉKONY ERŐ­FESZÍTÉSEKET TESZNEK A BEHOZATAL CSÖKKENTÉSÉÉRT. A MEGYE GAZDASÁGI VÁLLALATAINAK EXPORT-IMPORT TEVÉ­KENYSÉGÉRŐL III. OLDALI ÖSSZEÁLLÍTÁSUN­KON SZÁMOLUNK BE. Mennyivel vagy különb ember ma, mint tegnap? Sosem teszem le az ollót A marosvásárhelyi Bíróság 87-es terme szokatlanul hamar kiürült. A felekkel együtt távoztak a hoz­zátartozók, a kíváncsiak. Csak az ítélkező bizottság tagjai nem moz­dultak az elnöki asztal mellől. Ho­gyan is végződött a nap? — ezt vették számba. Szokatlanul csende­sen telt el és aránylag hamar. Máskor délután 4—5 óráig is elhú­zódtak a tárgyalások, most a to­ronyóra alig ütötte el a delet. Ha­tározottan kevesebb a kihágás, a törvénysértés, a törvényszegés,­­ a családi viszályokból származó ügy — állapította meg Micu Vasile el­nök. Az ítélkező bizottságok fegyvere a társadalmi ráhatás, az adott vi­szály, vita elsimítása, a józan ész­re, az emberségre apellálás, lehető­leg olyképpen, hogy a ráhatás ne csak arra az egy ügyre tegyen pon­tot, hanem megelőzze a másodikat, a harmadikat. Adott esetben a ki­rótt büntetéseknek is nevelő szán­déka van. Ahhoz, hogy az ítélkező bizottságok munkája távlatban is hatékony legyen, nem elég, hogy a tagjai ismerjék a jogszabályokat. Aki az elnöki asztal mellé ül, an­nak végtelenül türelmesnek, meg­győzőnek kell lennie. Az ilyesmit nem lehet könyvből megtanulni. Valahogy rá is kell születni. Hétről hétre minden szerdai na­pon immár ötödik éve az elnöki asztal mellett ül egy negyven év körüli, vékonyka asszony, MÁRTON VALÉRIA bizottsági tag. „Civil­ben“ kesztyűvarrónő a Bőr- és Kesz­tyűgyárban. Kétszer kétéves meg­bízatás után, a vállalat javaslata és a bizottságban végzett eddigi munkája alapján, az idén újból megválasztották a municípiumi Néptanács Végrehajtó Bizottsága mellett tevékenykedő 3-as számú ítélkező bizottságba.­­ Voltaképpen kára származik belőle, mert a szerdai hiányzást pótolnia kell a gyárban, legjobb e­­setben alapfizetést kap, ami u­­gyancsak veszteség, mert értesülé­sem szerint gyakran 150—160 szá­zalékra is teljesíti a tervét — mondottam beszélgetésünk során Márton Valériának. — Nem mindig anyagiakban szá­mol az ember. Ha meggondolom, ez alatt a négy év alatt többet nyertem, mint veszítettem. Renge­teget tanultam. Élettapasztalatot és jogismeretet is. Mikor először e­­sett rám a választás, meglepőd­tem. Több mint kétezer dolgozó kö­zül miért éppen engem tartottak képesnek és érdemesnek erre a munkára? Mindig szerettem lépést tartani az eseményekkel, rádiót hallgattam, tévét néztem, újságot olvastam, de csak annyit, ameny­­nyit a vállalati és az otthoni mun­kám engedte. De a nagyobb feladat rákényszeríti az embert, hogy ta­nuljon. — Tudom, hogy kétgyermekes anya. Sok családi gond is van a vállán, hogyan tudja a feladatait egyeztetni? — Addig volt nehezebb, míg a gyermekek felnőttek. Reggel 5-kor költöttem őket, egyikkel a napkö­zibe, a másikkal a bölcsődébe sza­ladtam, aztán a gyárba. A pénz is nagyon kellett, tehát dolgoztam ... Társadalmi munkát is, mert kértek rá, és én nem tudtam visszautasí­tani. Ha pedig elvállalok valamit, szeretem végrehajtani. — Talán ezért is kapott újabb és mindig nehezebb feladatot. — Lehet... — Az ítélkező bizottságban, a­­mint mondotta, örömmel dolgozik. De hallottam, tárgyalás végeztével avagy közben, néha-néha antinev­­ralgiához folyamodik. — Ha sok családi viszály ke­rül napirendre, s gyermekeket osz­togatnak a szülők, nem tudom könnyen elviselni. Mi erőlködünk, hogy egyben maradjon a család, s vannak szülők, kik nemcsak egy­mástól, de a gyermeküktől is sza­badulni akarnak. — Az ilyen ügyek nem hatnak ki az otthoni kedély állapotára? — Amint belépek az otthonom­ba, a gyermekeim mindent feled­tetnek. — S a gyárban? — Ott lefoglal a kesztyű. — Apropó, kesztyű! Van-e titka a nagy teljesítményének? — Általában gyors vagyok, s az ollót sohasem teszem le a kezem­ből. — Hogyan értsem ezt? — Ahogy mondom. Várjon csak, hozzam ide a kesztyűmet. Mond­juk, hogy az ujjbegyet varrom, rögzítem a bélést. Sablonra húzva bal kezemmel tartom a kesztyűt. A jobban a tűt és az ollót. Három öl­téssel bevarrok egy ujjat, s hogy átmenjek a másik ujjra, el kell vágnom a cérnát. Ha a kezemben az olló, csak elengedem a tűt, és máris vágom a cérnát. Képzelje el, mennyi időt veszítenék, ha minden harmadik, negyedik öltés után le kellene tennem az ollót! Meg az­tán a varráskezdésnél nem kötök külön bogot. Az utolsó öltést úgy hurkolom, hogy a cérna megbog­­zódjék, s azt a hurok előtt vágom ketté. Mikor tehát a varráshoz kez­dek, kész a bog. Ez mind időnye­­rés. — Mindenki így dolgozik? — Sokan. — A pártbizottság titkára dicsér­te a minőségért is. Gyorsan és mégis , szépen dolgozni nem min­denkinek sikerül. — Aki így tanulja meg, annak igen. Huszonhárom éve dolgozom a gyárban. Tizenhatévesen kerül­tem oda. Tanítóm, egy hozzáértő, nagyon aranyos asszony, azt mond­ta: ha becsületesen tanulsz meg dolgozni, később akarva sem tudsz fuserálni. Ennyi az egész. Amikor fiatalok jönnek a gyárba, tizen­­tizenötöt adnak a kezem alá. „Ad­juk Valinak, szigorú, de megtanít­ja őket a mesterségre“ — mond­ják. — Szórakozása? — A családom. Szeretem a fil­meket, a színdarabokat is. Inkább a tévében közvetítettekre jut időm. De előfordul, hogy mire az otthoni munkát befejezem, már csak a film végét láthatom, avagy azt sem, mert elalszom a képernyő előtt. Az elnök társaságában hármas­ban lépünk ki a törvényszék épü­letéből. Ápoltan, jól öltözötten lép­del mellettem Márton Valéria. Nők, férfiak haladnak el mellettünk, ta­lán sok olyan is, kinek az órák, a napok sem számítanak. Ennek a törékeny asszonynak pedig minden perce be van táblázva, egyetlen bognyi idővel is spórol. Nyolc éve, hogy következetesen átnyújtják neki az élenjárók csil­lagját, a tisztelet és az elismerés jeléül. VERESS MARGIT ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA Törvényerejű rendelet a Nagy Nemzetgyűlés összehívásáról Az Alkotmány 64. szakaszának 1. pontja értelmében Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elrendeli: EGYETLEN SZAKASZ. — 1973. március 28-án délelőtt 10.00 órára összehívja a Nagy Nemzetgyűlés hatodik törvényhozási ciklusá­nak tizedik Ülésszakát. NICOLAE CEAUSESCU, az Államtanács elnöke KÖZLEMÉNY 1973. március 22-én ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceaușescu elvtársnak, az Államtanács elnökének elnökletével. Az Államtanács megvitatta és elfogadta a gazdasági egységek struk­túrája egységes szabályainak megállapításáról szóló törvényerejű rendeletet. TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET a gazdasági egységek struktúrája egységes szabályainak megállapításáról Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elrendeli: I. FEJEZET Általános rendelkezések 1. SZAKASZ, — Az ipari fővál­lalatok és a velük egyenrangú egy­ségek, alárendelt vállalataik, vala­mint a fővállalatok jogi személyi­ség nélküli egységei — üzemek, gyárak, kitermelések és más hason­lóak — (az alábbiakban gazdasági egységek) szervezeti struktúráját a törvénynek megfelelően egységesen állapítják meg ezeknek az egysé­geknek a kollektív vezető szervei, a jelen szabályok alapján. 2. SZAKASZ. — Jóváhagyjuk a jelen törvényerejű rendelet szer­ves részét képező 1. számú mel­lékletben feltüntetett ipari fővál­lalatok és más hasonló egységek, valamint iparvállalatok szervezeti típusstruktúráit. A Minisztertanács ezeknek a struktúráknak az alapján jóváha­gyásra az Államtanács elé terjesz­ti a gazdasági áganként és alágan­­ként összellított típusstruktúrákat a fővállalatokkal egyenrangú egysé­gek, ,a vállalatok és a fővállalatok­­hoz tartozó egységek, valamint más gazdasági egységek számára, munkaalakulatból áll, amelyeket egy-egy mester vezet; e munkaala­kulatok nagyságát áganként, alága­­zatonként vagy tevékenységenként jóváhagyott egységesített normatí­vák alapján állapítják meg a ter­melési folyamat jellegétől és sajá­tosságától, valamint az ennek meg­felelő munkamegosztástól függően. A mesterek a műhelyfőnök közvet­len vezetése alatt dolgoznak. Ha a tevékenység volumenéhez négy munkaalakulatnak megfelelő mun­kásokra van szükség és a munka jellege megengedi, a műhely meg­alakítható kevesebb mesterrel vagy mesterek nélkül, s a munkások te­vékenységét közvetlenül a műhely­­főnök vezeti. Különösen komplex termelési folyamatok esetében, a munkaala­kulatokat almérnökök vagy mérnö­kök vezethetik. A műhelyek tevékenysége váltá­sonként folyik, és minden műhely a normatíváknak megfelelő számú mesterrel, váltásonként pedig egy­­egy műhelyfőnökkel rendelkezik. A műhely működhet termelőosz­tályok keretében vagy önállóan. 5. SZAKASZ. — A tervezőműhely akkor létesíthető, ha a munkavolu­men legalább 25 személyt igényel; azokban az esetekben, amikor a munkavolumen kisebb, tervező munkaközösségeket kell szervezni. 6. SZAKASZ. — Az ellenőrző- és kutatólaboratórium elemzéseket, próbákat, méréseket végez a nyers­anyagok, segédanyagok, géprészek, termékek minőségének megállapítá­sára, valamint tanulmány és kuta­tó jellegű egyes munkálatokat, ab­ban az esetben alakítják meg, ha a munkavolumen legalább öt sze­mélyt igényel. 7. SZAKASZ. — A termelő-, sze­relő-, szerviz- és más termelőtevé­­kenységű osztály megszervezhető a technológiai szempontból egymással összefüggő tevékenységek egységes vezetése céljából, ha a munkavolu­men legalább három termelőmű­helyt igényel, úgyszintén létesíthe­tők olyan osztályok, amelyekben az osztályvezetők közvetlenül irányíta­nak legalább hat egy-egy mester által vezetett munkaalakulatot. Az osztály tevékenysége váltá­sokban folyik. Irányítását az egy­behangoló osztályvezető és a vál­tásonkénti osztályvezetők végzik. Váltásonkénti osztályvezetőket csak akkor neveznek ki, ha az illető vál­tás az osztály teljes kapacitásával dolgozik. Az egybehangoló osztály­­vezető ellátja a váltás osztályveze­tő feladatkörét is. Az egybehangoló osztályvezető, akinek a többi váltás­vezető segédkezik, felel a minden váltás kifogástalan munkájához szükséges feltételek biztosításáért, valamint az egész osztály tervének megvalósításáért. 8. SZAKASZ. — Az üzemek, gyá­rak, kitermelések és jogi szemé­lyiséggel nem rendelkező többi ha­sonló egységek kivételesen létesít­hetők a rendkívül nagy és komplex vállalatokban, amelyekben külön­bözőek a termelési folyamatok, mégpedig a minisztérium vezető ta­nácsának jóváhagyásával, a jövőben létesítendő Gazdasági-Társadalmi Szervezési Tanács hozzájárulása a­­lapján. Az üzemeket, gyárakat, kiterme­léseket és jogi személyiség nélküli többi hasonló egységeket egy-egy igazgató vagy főmérnök vezeti. Az első bekezdésben említett gazdasági egységekhez több terme­lő, szerelő és más termelési tevé­kenységű műhely vagy osztály tar­tozik, azoknak a feladatköröknek megfelelően, amelyeket a törvény szerint a rangsorban felettes szerv állapított meg számukra az egysé­ges szabályok és típusstruktúrák betartásával; amikor ezek az egy­ségek más helységben vannak, mint az az egység, amelyhez tartoznak, szervezési struktúrájukba bele­fog­lalhatják az okvetlenül szükséges minimális funkcionális részlegeket, amelyek a normális tevékenységet biztosítják. 9. SZAKASZ. — Az iroda olyan funkcionális részleg, amely külön szervezést igénylő egynemű munká­latok vagy tevékenységek elvégzé­se céljából alakítható. Az iroda ön­állóan létesíthető, ha a munkavo­lumen legalább öt személyt igé­nyel; úgyszintén kivételesen irodák alakíthatók a nagy létszámú ügy­osztályok keretében. 10. SZAKASZ. — Az ügyosztály olyan funkcionális részleg, amely fontos és nagy munkavolumenű te­vékenységek végzésére szervezhető, vagy pedig egységes vezetést igény­lő több kiegészítő tevékenység vég­zésére, ha a munkavolumen leg­alább 15 személyt tesz szükségessé; egy olyan ügyosztály keretében, a­­hol legalább 20 személy dolgozik, külön szervezést igénylő tevékeny­ség esetében egy iroda is létesíthe­tő; a nagyobb ügyosztályokban több iroda is szervezhető. 11. SZAKASZ. — A különleges és I. fokozatú vállalatokat és kom­binátokat egy igazgató vezeti, aki-k­nek egy műszaki és termelési al­igazgató, egy kereskedelmi aligaz­gató és egy főkönyvelő segédkezik. A II. és III. fokozatú vállalato­kat egy igazgató vezeti, akinek egy főmérnök, egy kereskedelmi aligaz­gató és egy főkönyvelő segédkezik. A többi vállalat vezetősége egy igazgatóból, egy főmérnökből vagy az esetnek megfelelően egy műsza­­ki vezetőből, valamint egy főköny­velőből áll. III. FEJEZET Az ipari fővállalatok struktúrájának szabályai 12. SZAKASZ. — A fővállalat autonóm termelési gazdasági egy­ség, amelyet több vállalat csoporto­sításával alakítanak a termékek és a gyártási technológiák egyneműsé­gének, a kooperációnak, a készter­mékek előállítását célzó integráció­nak a kritériumai alapján, vagy a tagegységek területi elhelyezésétől függően. A fővállalat közvetlenül biztosítja a hozzátartozó vállalatok és többi egységek vezetését. A fővállalatot rendszerint egy nagy vállalat struktúrájára létesí­tik. Az ipari fővállalatok szervezé­si struktúrája a tevékenység volu­menéhez, komplexitásához, jelentő­ségéhez és sajátosságához mérten a következőket tartalmazza: A) A TERMELŐ ÉS TERVEZŐ STRUKTÚRA a) termelő, szállító, külkereske­delmi vállalatok (kombinátok); b) kutató-tervező intézetek vagy központok, illetve az esetnek meg­felelően vagy kutató, vagy tervező intézetek és központok; c) üzemek, gyárak, kitermelések és más jogi személyiség nélküli hasonló egységek; d) a 3. szakasz A. bekezdése a, b és c pontjában a vállalatok szá­mára előírt termelő és tervező al­egységek; e) kutató laboratóriumok; f) kutató-tervező osztályok vagy az esetnek megfelelően kutatóosztá­lyok és tervezőosztályok. B) MŰKÖDÉSI STRUKTÚRA a) irodák; b) ügyosztályok; c) igazgatóságok. Az ipari fővállalatok és a többi hasonló egységek szervezeti struk­túrájához tartozó funkcionális rész­legek biztosítják annak a vállalat­nak a kifogástalan tevékenységéhez szükséges feladatkörök ellátását, a­­melynek a struktúrájára létesítették őket. 13. SZAKASZ. — A fővállalatok­nak alárendelt termelő, szállítóvál­lalatok és jogi személyiséggel ren­delkező más hasonló gazdasági egy­ségek az állami szocialista egysé­gek szervezésére és vezetésére vo­natkozó törvényes rendelkezések­nek megfelelően szervezendők és ezek alapján működnek; különleges esetekben, a nagy exportvolumennel rendelkező és rendkívül nagy vá­lasztékú fővállalatoknál külkereske­delmi vállalatok létesíthetők, ezek­nek az alárendeltségében. 14. SZAKASZ. — A jogi szemé­lyiségű kutató, tervező vagy kutató­­tervező intézetek és központok szak­egységekként szervezendők az ipa­ri fővállalatok és más hasonló egy­ségek, a minisztériumok és a töb­bi központi állami szerv alárendelt­ségében, a Minisztertanács határo­zatával, betartva a struktúrájukra vonatkozó egységes normákat. 15. SZAKASZ. — Az üzemek, gyárak, kitermelések és jogi sze­mélyiség nélküli más hasonló gaz­dasági egységek a 8. szakasz má­sodik és harmadik bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően szervezendők. (Folytatás a 2. oldalon) II. FEJEZET A vállalatok struktúrájá­nak szabályai 3. SZAKASZ. — Az iparvállalat vagy kombinát szervezeti struktú­rája, a tevékenység volumenéhez, komplexitásához, jelentőségéhez és sajátosságához mérten a következő­ket tartalmazza: A) A TERMELÉS ÉS A TERVEZÉS STRUKTÚRÁJA a) termelő, szerelő, szerviz­, ter­vező, valamint más termelőtevé­kenységű műhelyek; b) ellenőrző és kutató laborató­riumok; c) termelő, szerelő, szerviz-, vala­mint más termelőtevékenységű osz­tályok; d) üzemek, gyárak, kitermelések és más hasonló, jogi személyiség nélküli egységek; B) MŰKÖDÉSI STRUKTÚRA a) irodák; b) ügyosztályok; 4. SZAKASZ. — A termelő, sze­relő, szerviz­ és más hasonló te­vékenységű műhely legalább négy

Next