Vörös Zászló, 1973. június (25. évfolyam, 128-153. szám)

1973-06-08 / 134. szám

A­ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam 134 (6685) szám 1973. június 8. péntek Ara 30 báni Lelkes hangulatú népgyűlés Marosvásárhelyen AZ 1848-AS FORRADALOM 125. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 125 év telt el az 1848-as forra­dalom, népünk történelmének ki­vételes jelentőségű eseménye óta, amikor ezeken a tájakon is a szé­les néptömegek — románok, ma­gyarok, németek — harcba szálltak a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért, a nemzeti jogo­kért, a társadalmi haladásért, a szabadságért és egy jobb életért. A burzsoá­ demokratikus forrada­lom 125. évfordulójáról megyeszer­­te, városon és falun egyaránt nagy­szabású kulturális művészi műso­rok keretében emlékeztek meg. Ezen ünnepi rendezvénysorozat be­tetőzéseként lelkes hangulatú nép­­gyűlés zajlott le a tegnap délután a marosvásárhelyi Művelődési Pa­lotában. Jelen volt több száz munkás, technikus, mérnök a város vállala­taiból, intézményeiből, vállalatok, tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, a hazai munkásmozgalom veterán harcosai, pionírok és iskolások, fő­iskolások, katonák és a lakosság más rétegei, románok, magyarok, németek. A Művelődési Palota nagytermét pártunk és államunk zászlói díszí­tik. A feliratok kifejezik a lelkes hangulatú népgyűlés részvevőinek érzelmeit, mély tiszteletüket né­pünk forradalmi hagyományai iránt, forró ragaszkodásukat és hálájukat a Román Kommunista Párt és an­nak vezetősége, valamint szocialista hazánk iránt. 17 óra. A gyűlés elnökségében helyet foglalnak Iosif Banc, a me­gyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke, Ioan Cozma, Benkő János és Sebestyén Liviu, a megyei pártbizottság titkárai, Pavel Chiorean, a municípium pártbizott­ságának első­ titkára, Marosvásár­hely polgármestere, Anderkó Jó­zsef, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöke, Mircea Purenciu, a KISZ megyei Bizottságának első titkára, Gáspár Zsuzsánna, a Me­gyei Nőbizottság elnöke, Iuliu Mol­dovan, a Megyei Szocialista­ és Nevelési Bizottság elnöke, Cseke Gáspár, a hazai munkásmozgalom régi harcosa, Nicolae Lobonțiu, az MTSZ-ek Megyei Szövetségének el­nöke, Szabó Lajos, a marosvásár­helyi Színművészeti Intézet rektora, Victor Radu, a Könnyűipari Felsze­reléseket Gyártó Vállalat mestere, Simon Magdolna, a Prodcomplex dolgozója, Aurel Cojocaru, az Orvosi­ és Gyógyszerészeti Intézet pártbizottságának titkára, Teodor Orza, a marosszentkirályi néptanács elnöke, Bortnyik Erzsébet, a Ma­rosvásárhelyi Készruhagyár mun­kásnője, Gheorghe Opri­s, a maros­­szentgyörgyi mtsz elnöke, Maria Dán meggyesfalvi mtsz-tag, Kele­men Anna marosszentannai mtsz­­tag, Aurel Mindru, a vásárhelyi ILP munkása. A népgyűlést Pavel Chiorean elvtárs, a municípium pártbizottsá­gának első titkára, Marosvásárhely polgármestere nyitja meg. Nagy taps közepette emelkedik szólásra Iosif Banc elvtárs. ★ A népgyűlés végén a résztvevők megtekintették az 1848-as forrada­lom tiszteletére rendezett ünnepi műsort. Az előadás tükrözte a ro­mán nép történetének, az 1848-as forradalmi évnek a főbb mozzana­tait, amelyek a román nép arany­álmának megvalósulásával, az új szocialista társadalom Románia földjén való létrejöttével teljesed­tek ki. Tisztelt elvtársak! Nagy elődeinknek adózunk ezen a mai ünnepi gyűlésünkön, akik 125 évvel ezelőtt a román nép tör­ténelmében, a társadalmi és nem­zeti felszabadulásért vívott harca során kivételes jelentőségű ese­ményt valósítottak meg — az 1848- as polgári-demokratikus forradal­mat. A Maros vidéke lakosságának, akárcsak az egész román nép szá­mára kiváló alkalom ez az évfor­duló a '48-as nemzedék hősei, az összes elődök előtti tisztelgésre, a­­kik a társadalmi és nemzeti fel­­szabadulás eszméjétől és forró ha­­zafiságtól lelkesítve, bátran harcra keltek a belső és külső elnyomók ellen, s a Románia szabadságáért és haladásáért vívott küzdelem nagyszerű hagyatékát bízták ránk az idő távolából. A Román országokban kirobbant polgári demokratikus forradalom összefüggött az egész kontinenst­el Franciaországtól Kelet-Európáig, Szicíliától a Brit Szigetekig — át­fogó forradalommal, ugyanakkor mélyen a nemzeti valóság talajá­ban gyökerezett, ami sajátos tar­talmat,­­ egyedi jelleget kölcsönzött számára. Nicolae Balcescu, a nagy demok­rata forradalmár rámutatott, hogy az 1848-as román forradalom nem véletlenszerű esemény volt, és nem tulajdonítható valamely kisebbség­nek vagy az általános európai moz­galomnak; ez csupán alkalom volt, de nem a román forradalom oka; ennek gyökereit a román nép ti­zennyolc százados gyötrelmeiben, szenvedéseiben kell keresni. Nicolae Balcescu 125 évvel eze­lőtt megfogalmazott ítélete egyre megalapozottabbnak bizonyul, a­­hogy mind jobban, mélyebben meg­ismerjük az akkori idők valóságát, az események összefüggéseit. Amint ismeretes, a múlt század közepe felé a termelőerők egyre gyorsabb fejlődésnek indultak: gyarapodott a műhelyek és manu­faktúrák száma, növekedett az á­­rutermelés, s a mezőgazdasági ter­mékeket is mind jobban bevonták a csereforgalomba. A gazdasági tevékenységet azon­ban egyre jobban fékezte a régi feudális rend. A bojárok gazdasá­gi és pénzügyi előjogai a Fejede­lemségekben a robotrendszer meg­szigorításához vezettek, Erdélyben a jobbágyok munkakötelezettségé­nek fokozásához, a parasztságot nyomorba döntötték, korlátozták a polgárság szabadságát gazdasági vonatkozásban és akadályozták a fizetett munkásság kialakulását. A gazdasági és társadalmi té­nyezőkhöz, melyek gátolták a Ro­mán Országok fejlődését, nemzeti jellegű tényezők is hozzáadódtak: Havasalföld és Moldova a török bi­rodalom befolyása alatt állott, míg Erdély és Bukovina a Habsburg birodalom uralma alá tartoztak. A Román Országok kincseinek mód­szeres elrablása mellett, az idegen uralom ellene szegült a román nép azon törekvéseinek, hogy kivívja függetlenségét, létrehozza nemzeti egységét és egységes nemzeti álla­mát. Ilyen körülmények között a forradalom objektív szükségszerű­ség volt. „Az 1848-as forradalom hasonló körülmények között t­ért be, ugyan­abban­ az időszakban bontakozott ki, és közös célokért küzdött — hangsúlyozta Nicolae Ceauescu elv­társ, pártunk főtitkára —, tehát egységes jellegű volt mindhárom román országban. A forradalom mindhárom tartományban ugyan­azokat a nagyszerű eszményeket írta zászlajára: a feudális szolgal­mak megszüntetése és a jobbágy­parasztság felszabadítása, a demok­ratikus szabadságjogok kivívása, az idegen uralom lerázása, a nemzeti egység és függetlenség megvalósítá­sa. Az említett körülmény tanúsít­ja, hogy a mesterséges és ideigle­nes határok folytán elválasztott, de egyazon nép fiainak érdekei és törekvései azonosak­. A régi feudális rend megdönté­séért indított és az idegen elnyomás elleni harc összefonódása egyedi jelleget kölcsönzött az 1848-as ro­mán forradalomnak az akkori forra­dalmi mozgalmak összességében, s ugyancsak ezzel magyarázható, hogy a legszélesebb néprétegek — iparosok, kézművesek és vásáro­sok, a parasztság és a kor haladó eszméitől lelkesített értelmiség — tették magukévá ügyét, s hogy o­­lyan döntő szerepet játszott a ro­mán nép sorsának alakulásában, a román társadalom későbbi fejlődé­sében. A 48-as forradalmárok harcoltak az állampolgári szabadságok kiszé­lesítéséért, polgári-demokratikus el­vek érvényesítéséért az ország kor­mányzásában, a román nép jogait és függetlenségét védelmező hadse­reg létrehozásáért. Mindezek az a­­dott körülmények között fontos elő­relépést jelentettek a politikai é­­letben. A demokratikus elvek bevezeté­sével a forradalmárok azt a célt követték, hogy biztosítsák az elnyo­mott tömegek társadalmi felszaba­dítását, és megteremtsék a feltéte­leket a városokban kialakuló új osztály, az ipari proletariátus tár­sadalmi érvényesüléséhez, mely rö­videsen a munkástömegek egész nemzetünk leghaladóbb eszméinek zászlóhordozójává vált. Az 1848-as forradalom az egyik legragyogóbb fejezete a román nép történelmi eposzának, az ország legjobb fiai áldozatvállalásával a tömegek szabadságvágyát bizonyí­totta. A forradalom zászlaját először Moldva földjén bontották ki, ahol a feudális rendszer válságának je­lei a parasztság növekvő ellenállá­sában és abban mutatkoztak, hogy a polgári körök mind nagyobb el­lenállást tanúsítottak a konzerva­tív bojárság elnyomó rendszerével szem­ben. A moldvai forradalmi mozgalom vezetői, akik szoros kapcsolatot tar­tottak a havasalföldi és az erdélyi forradalmárokkal, egy egész sor akciót kezdeményeztek, melyek a március végén Iasiban tartott gyű­lésben csúcsosodtak ki, ahol a mintegy 1000 résztvevő elhatároz­ta, hogy petíciót terjeszt az ural­kodó elé. Ez a petíció, melyet Va­­sile Alecsandri költő-forradalmár szerkesztett és száz személy írt alá, az 1848-as román forradalom első programját képezte, a forradalom programdokumentumát, melyben el­sőként jelenik meg az egész ro­mánság harci egységének eszméje. • Ezt a moldvai forradalmárok ál­tal kidolgozott, Brassóban és Cser­­novicban kiadott programok kö­vették, melyben kérték a kiváltsá­gok eltörlését, a parasztság föld­höz juttatását kártérítés nélkül és a fejedelemségek egyetlen függet­len román államban való egyesíté­sét. Havasalföldön a forradalom a tömegek tevékeny támogatását él­vezte. Xslazon a parasztok és katonák ezrei nagy lelkesedés közepette fo­gadták el a forradalmi programot, mely előirányozta az ország önál­lóságát, demokratikus szabadságjo­gok elismerését, egy nemzetőrség alakítását. A tömegek nyújtotta erőteljes tá­mogatás mindvégig érződött a for­radalom idején. Amikor 1848 júni­usában a reakció ellenforradalmi akciókkal próbálkozott, a tömegek azonnal közbeléptek, megvédték a forradalom ügyét. Havasalföldön három hónapon át tartotta magát a forradalom. A belső széthúzás mellett a forrada­lom leverésének fő okát a kívülről jövő kettős invázióban kell keres­ni. A tűzoltók és egyes Dealul Spr­­re­ i román harci egységek hősi el­lenállása a románok harci készsé­gét igazolta. Akárcsak Moldvában, a parasztok folytatták az ellenál­lást az idegen fegyverrel hatalom­ra juttatott reakciós rendszerrel szemben. Noha a forradalmat leverték, esz­méi tovább éltek a nép szívében, programja pedig a következő törté­nelmi szakaszokban valósult meg: Elvtársak! Az erdélyi románok forradalma — az 1848-as forradalom szerves ré­sze — ugyanazoknak az óhajok­nak adott hangot, mint amelyek a Kárpátokon túli országrészeket lel­kesítették. Erdély társadalmi osztályhelyze­tét ebben az időszakban még min­dig a parasztság és a feudális nagy­birtokosság közötti konfliktus jel­lemzi meghatározó módon. Erdély­ben a lakosság zömét a jobbágy­parasztság alkotta, a legmostohább sorsú, a legkizsákmányoltabb osz­tály, mely semmiféle szabadság­­jogot nem élvezett. E helyzetnek tulajdonítható, hogy Erdély az év­századok folyamán nagy parasztfel­kelések színhelye volt. E nagy parasztfelkelésekben — akárcsak a hűbéri kizsákmányolók­­kal való összes osztályösszecsapá­sokban, a jobb emberi életkörül­ményekért, a társadalmi szabad­ságjogokért folytatott harcokban — a román és magyar jobbágyok min­dig szoros testvéri egységben, u­­gyanazon érdekektől és céloktól ve­zérelve, vállvetve küzdöttek az el­nyomás ellen. Köztudomású, hogy az őslakó románok mellett az év­századok során Erdély vidékein más nemzetiségű lakosok — ma­gyarok, németek, szászok, széke­lyek és mások — is megteleped­tek, éltek és dolgoztak. Erdély lakosságának nemzeti összetétele a múlt század közepén, miként az a kor dokumentumaiból kitűnik, két­harmadrészben románokból és mint­egy egyharmadrészben a többi e­­gyüttélő nemzetiségből állott. Az 1848-as forradalmi év az er­délyi románokat társadalmi és nemzeti helyzetükért érzett mély elégedetlenségben találja, abban az elhatározásban, hogy „most vagy soha“ — Andrei Muresanu költő szavai szerint —, harcra kelnek a jobbágyság és a nemzeti elnyomás megszüntetéséért, ami a politikai egyenlőség és a saját nyelvhasz­nálat jogáért való törekvésben kris­tályosodott ki. Csupán az alkalmat várták, hogy elkezdjék a harcot. A bécsi és pesti forradalmi ese­mények nyilvánvaló visszhangra találtak Erdélyben még 1848 már­ciusában. A románok lelkesedéssel üdvözölték a magyar forradalmárok társadalmi követeléseit. Amilyen lelkesedéssel fogadták az erdélyi románok a pesti programban fog­lalt azon pontot, mely leszögezi az általános szabadságot, a jobbágy­ság megszüntetését, éppen olyan aggodalom töltötte el őket azért a próbálkozásért, hogy Erdélyt be­kebelezze a magyar királyság. A kapcsolatok még jobban romlottak akkor, amikor az erdélyi magyar nemesség anélkül, hogy figyelembe vette volna a románok véleményét, kategorikusan csatlakozott az úgy­nevezett egyesítéshez. A románok vezetői ilyen körül­mények között különböző tanácsko­zásokra gyűltek össze, melyek közül a legjelentősebbek a kolozs­vári és a marosvásárhelyi, hogy ezeken tanulmányozzák a helyze­tet, és megállapodjanak a legmeg­felelőbb állásfoglalásban. Az össze­jövetelek valamennyi részvevőjének az volt­ az óhaja, hogy találkozza­nak egy nagy kongresszuson, ahol az összes erdélyi románok nevében határozhatnak. (Folytatás a 3. oldalon) Iosif Banc elvtárs beszéde Ne csak értékben teljesítsék az árutermelési tervet, hanem a gazdasági szerződésekben rögzített választékonként is Az ötéves tervben foglalt felada­tok teljesítése és túlszárnyalása feltételezi és megköveteli a terme­lőtevékenység állandó javítását, a tervfegyelem erősítését, valamint a gazdasági szerződések szerepének fokozását. Ez utóbbi a tervezés jelentős eszköze és pozitív szerepe van a gazdasági hatékonyság foko­zásában. A pártdokumentumokban foglalt feladatok teljesítése, a terv és a szerződéses fegyelem minden esz­közzel való erősítése érdekében fokozni kell a gazdasági szerződé­sek jelentőségét. Ezeknek az a hi­vatásuk, hogy megalapozzák és pontosan meghatározzák a szállítá­sok tárgyát képező áruválasztékot, a termékekkel szemben támasztott minőségi, műszaki és gazdasági kö­vetelményeket, a szállítandó áruk mennyiségét és szállítási határide­jét, valamint mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a szerződéses viszonyban lévő felek­nek teljesíteniök kell. A gazdasági szerződésekre vonat­kozó törvény előírásai, a kilátásba helyezett kártérítések és bünteté­sek ismeretesek. Ez utóbbiak el­kerülése késztette arra a vállalatok egy részét, amint azt a bankszer­vek által végzett ellenőrzések iga­zolják, hogy kijátsszák a törvé­nyes rendelkezéseket és olyan ter­minusokat állapítsanak meg, me­lyek nincsenek összhangban az állami terv támasztotta objektív követelményekkel, vagy pedig olyan záradékokat iktassanak be, melyek bizonytalansághoz vezetnek, így például a segesvári Nicovala anélkül, hogy az illetékes szervek­nél nyomon követte volna a gumi­vulkanizáló prések dugattyúinak krómozásával kapcsolatosan a resi­­cai gépgyárral felmerült nézetelté­­réseinek­ hatékony megoldását, el­fogadta, hogy a szerződésbe beik­tassák „A rendelkezésre álló telje­sítő képesség függvényében“ zára­dékot, minek következtében a pré­sek befejezése körül állandó bi­zonytalanság uralkodik. De ugyanez a helyzet fordítva is. A már említett prések fő megren­delője a brassói Gumitechnikai Cik­keket Előállító Gyár. A velük kö­tött szállítási szerződésbe viszont a Nicovala a következő záradékot ik­tatta be: „Az utolsó együttműkö­déstől a prés megrendelője 60 na­pot biztosít“, így folytathatnánk tovább az úgynevezett „fedő“ záradékok sorát, közben jelentős anyagi és pénzügyi eszközök hevernek kihasználatlanul különböző befejezetlen termékek­ben, félkész árukban. Más szerződések viszont a negyed­év végére, vagy még későbbre meg­állapított szállítási határidőket tar­talmaznak, azzal a kitétellel, hogy a szállító hamarabb is szállíthat. Mint megrendelő ilyen szerződése­ket fogadott el a marosvásárhelyi ICRM az aradi Electrometaltól, a brailai Laminorultól, valamint a marosvásárhelyi Elektromüvegtől. A szerződésekben megállapított szállí­tási határidők a következők: már­cius 31, június 30, szeptember 30 és december 31. Ez a gyakorlat lényegében nem jelent mást, mint feloldást a szer­ződéses fegyelem betartása alól és lehetővé teszi a szállítónak, hogy megszegje a tervfegyelmet anélkül, hogy az érvényben lévő törvények szerint kártérítést, avagy büntetést fizetne. De van ennek a gyakorlatnak más előnytelen gazdasági, pénzügyi következménye is. Egyrészt lehetet­lenné teszi a termékek szállításá­nak helyes összehangolását a fo­gyasztási szükségletekkel, a terv­időszak végén vagy azután közvet­lenül ellátási zavarokat okoz, más­részt pedig normán felüli készletek kialakulásához vezet, illetve az ál­lami jövedelem létrejöttének egye­netlen ütemét vonja maga után. Ezeknek a negatív jelenségeknek a megelőzése érdekében szükséges­nek tartjuk, hogy utaljunk pár­tunk főtitkárának a múlt év no­vemberi plenárison tartott beszédé­nek azon részére, mely szerint: „Téves azt hinni, hogy a szerződé­sekre vonatkozó törvény mentesít a tervfeladatok teljesítése alól, hogy mindenki arra köthet szerződést, amire akar, amit könnyebben le­gyárthat, s így könnyebbé teheti Dr. IOAN OTEBEA, a Nemzeti Bank megyei fiókjának igazgatója (Folytatás a 2. oldalon) A növényápolás gyorsításáért 1 n­íi­s lila és mimé­ly Tengernyi a tennivaló ezekben a napokban a désfalvi termelőszövet­kezetben is, hisz majdnem egyszer­re kell végezni a cukorrépa, kuko­rica ápolását, a széna betakarítását, a szőlő zöldmunkáit s a betakarí­tási előkészületeket. Nem csoda te­hát, ha a szövetkezet főmérnökét, elnökét ritkán találni az irodában. Állandóan úton vannak a négy falu között, kint a határban. Most is a csávási részlegen akadtunk rá Fülöp Ferenc elnökre, aki éppen a betakarítás módozatait beszélte meg az itteni brigádosokkal s közben számbavette a növényápolás ered­ményeit és más munkálatokat is. — A vetéssel annak idején meg­késtünk, de úgy érzem, hogy a növényápolással nem lesz problé­mánk. Igyekszik mind a tagság, mind a gépkezelők. A cukorrépa egyelését idejében befejezték, harmadszor pedig mint­egy 60 hektárnyit kapáltak meg. A kukoricánál érződik a kései vetés hatása. Az 590 hektárból ugyanis mintegy 150 hektáron most bújik a kukorica. Ide azonban rö­vid tenyészidejű hibrideket vetet­tek, úgy, hogy minden remény megvan rá, hogy beérik a termés. Azokon a területeken, ahol idejé­ben kikelt a kukorica, vagyis 415 hektáron először küllőskapával já­ratták meg a talajt. Utána nem­sokára indultak a kultivátorok, a lókapák. Sok helyen ugyanis nem tudnak géppel dolgozni. Itt a ve­zetőtanács a 25 igavontatású gépet állította munkába. Teljesítményük eléri a napi 35 hektárt. Összesen tehát gépi és fogatos erővel na­ponta mintegy 60—65 hektáron la­zítják fel a talajt, Irtják ki a gyo­mot a sorok közül. S a tagság telje­sítménye is ekörül mozog, hisz a négy faluban nem kevesebb mint 620 embernek mértek részt. S szükség is van a szorgalomra, gyors munkával, a talaj állandó tisztán­tartásával segíteni elő a bőséges termést, hogy az ne érezze meg a kései vetést. Miközben a szántóföldeken javá­ban irtják a gyomokat, a szőlős­ben a második permetezésre készül­nek, s javában végzik a szőlő zöld­­munkáit. •» Számos termelőszövetkezetben veszik igénybe a gépek segítségét a növényápolásnál A kezdetleges műhelytől­­ az exportáló nagyvállalatig Véleményem szerint a maros­­vásárhelyi Bőr- és Kesztyű­gyár megszületését helytelen volna úgy beállítani, hogy 1948. június 11-én azon a felejthetet­len napon tíz, a város különbö­ző részein levő műhelyt államo­sították, összevonták. Pontatlan volna ez a megfogalmazás, mert az első, Monopol részvénytársa­ságként ismert vásárhelyi bőr­gyárat 1925-ben alapította há­rom vállalkozó, amelyben 1931-ben kesztyűk, bélelt bőr­kabátok is készültek. A virágzónak induló üzletbe be­leszólt azonban az elhatal­masodó fasizmus. Grünwald, Schwartz és Rosenberg (Emánuel) megérezték a fenyegető veszélyt és igyekeztek elsősorban saját bőrüket menteni. Leállították a kesztyűgyártást, fölvasalták ve­vőiktől a kölcsönöket, s aztán meg sem álltak Buenos Airesig. De még mielőtt elindultak volna Ar­gentínába, az üzem irányítását Rosenberg Albertre, a korábbi főtechnikusra bízták. 1940 au­gusztusában a vállalatot a ma­gyar fasiszta hatóságok fölszá­molták, vezetőjét pedig gettóba küldték. A bőrfeldolgozás azonban sem a Monopol részvényesei, sem a horthysta karhatalmi erők önkényes intézkedései­nek nyomán nem szűnt meg Marosvásárhelyen. A háborús és a háborút követő zavaros idők­ben a meglévő gyárépületekből lebontottak, anyagát eladták, a gépekből leszereltek. A viszonylag nagy cégek (Monopol, Rankó és Cohan) felszámolásakor több régi mesterember magánműhelyt nyitott s az államosítás pillana­tában Vásárhelyen ezek képez­ték az új típusú bőripari vállalat létrehozásához szük­séges alapot. A Monopol R.T. Mező utcai (18 szám) ma­radványai mellett közös tó­­tulajdonba­n a nép tulajdonába ment át az ugyanott működő Mendel Sámuel féle kesztyűké­szítő műhely. Úgy szintén Cim­­pean Ioan, László Pál és Cohan Gheorghe Dermagant nevet vi­selő társulása (Nyár utca 39-42). A feljegyzések szerint volt e­­zenkívül egy Kovács Dezső és Társa (Kolozsvári) néven ismert kesztyűkészítő műhely a Maros utca 2. szám alatt, Szász Már­tonnak úgyszintén a Vass Gere­ben utcában, Braun Maximi­­liánnak és Szentmártoni Jó­zsefnek külön-külön a főtéren egy-egy kötődése (31, illetve 36 szám alatt) és Márton Józsefnek Hidvégen (49) egy tímársága. Negyedévszázad távlatából sok kép elhomályosult az emlékezet­ben. A megkérdezettek mind így kezdik nyilatkozatukat: „Már nem is tudom pontosan", „Hej, ha akkor följegyeztem volna!“, „Sajnos az én memó­riám“ és így tovább. De azért valami mégis megmaradt az ősz vagy deresedő fejekben. Kiss Andor szabász bevallja: „Még tulajdonképpen nem tud­tuk, mit jelent az államosítás, de kíváncsiak voltunk, és meg­kérdeztük, biztosítva lesz-e vagy sem a megélhetésünk. Azt a vá­laszt kaptuk, hogy igen. S az­tán rájöttünk, hogy magunknak építünk és termelünk". Szőcs Erzsébet minőségi ellen­őr 13 éves korában jegyezte el magát a mesterséggel. Most ar­ról mesél, hogy az államosítást követően a kesztyűvarrónők le­szerelt gépükkel, a fiúk ollókkal, s egyebekkel kötényükben köl­töztek át a Nyár utcai műhely­ből a Mező utcába. Hogy mi­lyen volt a közhangulat? Erőt adott az embereknek a tudat, hogy egy nagyobb közösség tag­jai. Erős közösségé, mely falu­munkára is járt krumplit ka­pálni, kendert nyitni és még sok felé, ahol szükség volt munkáskezekre. Tamás János osztályvezető így fogalmazza meg véleményét AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) JÚNIUS 11 - negyedszázada államosították a fa­ipari termelő eszközöket

Next