Wan2, 2003 (8-18. szám)

2003-10-01 / 16. szám

adidas Egy (kis)városi legenda szerint az embernek elég csak sárkányfűvel bekennie a cipője talpát, és mindjárt ő lesz a leggyorsabb. Egy Adolf Dassler nevű fiatalember úgy gondolta, hogy a lényeg talán mégis inkább a cipő, így 1920-ban a péklapátot kaptafára cserélte. f / Adolf Dassler VILÁGVERŐ TÖRTÉNET szöveg Tóth Mari, Biró Attila 1900-ban látta meg a napvilágot egy kis német falucskában, a Nürnberg kö­zelében fekvő, a magyar fülnek nem túl dallamosan csengő Herzogenaurachban. Azt nem tudjuk, hogy milyen gyermek volt a kis Adolf, netán már hátulgombolós korában is cipőfetisiszta volt-e, annyi bizonyos, hogy neki köszönhetjük a három­­csíkos kényelmes sportrucikat és a csúcsteljesítményekre predesztinált cipőket, ezáltal számtalan ragyogó sporteredményt. Szenvedélyesen imádta a sportokat és azon belül is az atlétikát. Boldogan élt és alkotott egészen 78 éves koráig. No de ugorjunk oda, ahol izgalmas kezd lenni a történet... Az első pár cipő Miután Dassler visszatért a katonai szolgálatból falucskájába, eldöntötte, hogy ő bizony nem áll vissza péklegénynek. Mivel maga is rendszeresen sportolt - atletizált, futballozott, síelt - tudta, más elvárásoknak kell megfelelnie a sport­­ruházatnak, mint az utcai viseletnek. Ráeszmélt, hogy szükség van az atletizá­­láshoz egy speckó tornacsukához. Nyersanyag-begyűjtő körútra indult. A katona­ságot a világháború után feloszlatták, így igen olcsón, vagy akár ingyen is hozzá lehetett jutni a szükséges anyagokhoz. Katonatarisznyákat, hátizsákokat, derékszíjakat szerzett, és 1920-ban, 20 éves korában berendezte édesanyja 20 négyzetméteres fürdőszobáját cipészműhelynek. (Három „20"-as, ez nem véletlen - mondaná Lőrincz L. László). Itt készítette az első „handmade" darabo­kat. A herzogenaurachi lakosoknak innentől fogva bizony a friss kenyér helyett csirizt kellett szagolniuk. Gebrüder Dassler OHG Ám ahelyett, hogy bezáratták volna a műhelyt, inkább a csodájára jártak. Adi egy idő után már nem tudta egyedül kiszolgálni az igényeket, és a fürdőszoba is szűkösnek bizonyult. Kiütötték hát a falat és a biciklitárolót is a vállalkozás részévé tették. 1,50 birodalmi márkába került ekkor egy pár cipő. 1923-ban 3557 márka hasznot hozott a bolt, ahova már két alkalmazott és a nővér is besegített. 1924- ben csatlakozik a vállalkozáshoz Rudolf, Adi bátyja is, akivel megalapítják cégüket. 1925-ben már 12 munkást alkalmaznak, beleértve a családtagokat is, akik 50 pár cipőt készítettek naponta. Ebben az időszakban fejlesztette ki Adi az első szöges futócipőt. A 223 grammos, bőrtalpú cipő kortársaihoz képest könnyű volt, akár egy tollpihe. Aligha gondolta a kis családi GMK, hogy majd egykor a világ egyik legnagyobb sportmárkája fűződik a nevükhöz. 1927-ben Adi Dassler nagy álmokat dédelget: 1000 pár tökélyre vitt sportcipő előállítása naponta. És hogy e nagyra törő elképzelése valóra is váljon, a Gebrüder Dassler Buildingben rendezi be cipőgyárát, ami már külsőre is teljesen gyárszerű épület.

Next