Zalai Hírlap, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-01 / 1. szám

­ A naptár szerint egy évvel ismét öre­­­gebbek lettünk. Lajcsika már nem beszél sely­pesen, Zsuzsika már tiltakozik a rövid szok­nya ellen és Pistike is rájött, hogy azt a bár­­sonybarna copfot sem muszáj feltétlenül meg­rángatni, hiszen egészen kellemes a simogatá­­ssa is . . . Igen, mindenki rájött valamire az elrepült esztendőben. Erzsike arra, hogy erős fényben és a tükör előtt két apró szarkaláb rajzolódik a szeme sarkába . . . Károly ■ keserű mosoly­­lyal állapítja meg, hogy fekete üstökébe ősz szálak vegyültek. Elemér csendes megadással nyugszik bele, hogy egy mozdulattal ismét ha­marabb végez a fésülködéssel. Klárinak szűk a húsvéti szoknya, Ancinak már az ajtó is, s mennyi ruganyos lépés, vasalt testtartás fáradt meg januártól decemberig, a napi gondok, s különösen az utolsó két hónap fojtó bizonyta­lansága között. Hol bolyonganak már gazdátlanul a nagy­szerű tervek, melyeket egy esztendővel ezelőtt kovácsoltunk . . . ? Persze, akkor még előttünk állt az egész esztendő, az elején még haloga­tásra is jutott idő . . . közepén jött az üdülés, akkor vétek lett volna apró-cseprő tennivalók­kal megrontani a szabadságot ... a végén pe­dig . . . ? Arról most ne ejtsünk szót, hiszen vidámabb dolgokat szeretnénk mondani. No, de majd az új évben, 1957-ben . . . ! Tegye mindenki a szívére a kezét, s vallja meg: nem buzog-e bensőjében az a bővizű for­­rás, melyből tettekhez, tovább már nem ha­lasztható cselekedetekhez akar erőt meríteni? Ni csak . . . ! Ott simul valamennyi tenyér a zakón, vagy kardigánon . . . ellenpróbára nincs is szükség. Ezekhez a nagy elhatározásokhoz, családi döntésekhez, rokoni végakaratokhoz a magunk részéről alkotó erőt, náthamentes egészséget, sok-sok szerencsét kívánunk. És mert a jókívánság sohasem rossz, en­gedjék meg, hogy néhány újévi jókívánságun­kat is idejegyezzük. Azt kívánjuk tehát . . . .... az MSZMP-nek, hogy a párt neve az ellenforradalmárok és restaurátorok elleni harcban ezt jelentse: Melegében Szétzúzunk Minden Próbál­kozást. .... a Zalaegerszegi Ruhagyárnak, hogy néma felvonulás helyett harsány munkakedvvel tüntessenek a munkásha­talom mellett. .... a Borforgalmi Vállalatnak, hogy erősödjék hitében is a nemzet. -----a Nagykanizsai Bányász labdarúgó­csapatának, hogy a pályán ne kövesse mohácsi vész a »Zalán futását". . .. . a sokleányos mamáknak, hogy inkább az anyakönyvezető előtt kell­jen sort állniok, mint a divatáru-boltnál. -----a «túlórázó» férjek feleségeinek, hogy a kimenési tilalom házilag is elren­delhető legyen. .... az ifjú szerelmeseknek: hogy ne legyenek egyedül az áramkorláto­zások idején. .... egyes falusi labdarúgóknak: hogy ha már futballdresszben kapálják a krumplit, legalább akkora termésük le­gyen, mint a meccslabda. .... a Patyolat Vállalatnak: hogy gyors és jó munkával mossák tisztá­ra a szennyest, — és vállalatuk hírnevét. Nagykanizsai Sörgyárnak, hogy a "Balatoni Világosinak inkább a színe hasonlítson a magyar tengerhez, iránt az íze.. .... a nőtlen gépkocsivezetőknek: ho°v inkább egy tüzes szempártól veszít­sék el a józanságukat, mint hat féldecitől. .... a szomorú fotózóknak, hogy mosolyogjon rájuk végre a szerencse — legalább is Kossuth Lajos képében — (t. i. ez van a százason) .... a reggeli lustálkodóknak: hogy kezdjék meg annak a vekkernek gyártását, mely nem csak ébreszt, mosdat és öltöztet, de a gyerekeket is elviszi a napközibe. ___az Ingatlan Kezelő Vállalatnak: hogy a sokezer napi fohászban minél ke­vesebbszer találkozzanak nevükkel az égiek. .... a spekulánsoknak: emeljék meg annyira az árakat, hogy leg­kedvesebb ruhadarabjuk a sérvkötő le­gyen. .... a női divat tervezőinek: hogy a tavaszi divatújdonságok bemuta­tása után sokezer köszönő levelet kapja­nak­­ a férfiaktól. .... a megyei Mezőgazdasági Igazgatóságnak: legyen bőséges az almatermés, hogy no­vember táján, az új évben se kelljen unat­­kozniok. .... a disszidálóknak, •hogy mielőbb disszidálóknak nevezhessük őket. . .. . az újonc motorosoknak, hogy gyorshajtásért továbbra is csak az Igmándi keserűvizet írják fel, mintsem őket. . ... a Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak, hogy borotválkozás közben ne vágják meg magukat,­­ de fizetésnél a vendégeket sem! . .. . a kereskedelmi dolgozóknak: erőt, egészséget, hogy szervezetüket ne tá­madja meg se zseb-, se vásárlási láz. ___az éhes cukrászdás vendégeknek, hogy sütemény-rendelésükhöz kérjenek nagyítót is . .. . a MALÉV pilótáinak, hogy Budapest—Szombathely—Zalaeger­szeg járaton ne legyen többé feltételes megállóhely Ingolstadt. .... a zalaegerszegi úszóknak, hogy az illetékesek inkább a tízóraijukat ejtsék el, mint a fedett­ uszoda építési ter­vét. . .. . az elnémult íróknak: béke soraikra . . .­­ . .. . Sasvári Gizella érdemes sportolónak: ■hogy a 800 m-es síkfutás bajnoki döntőjé­ben mindössze 20 centiméter különbség legyen közte és Kazi között, — de úgy, hogy a "Sasi" legyen elő. .... a kocsiúton andalgó pároknak, hogy egy-egy Tefu-kocsi ne változzék to­ronyórává, mert az bizony elüti a kettőt. .... azoknak, akik Nyugaton keresik a Para­dicsomot, hogy időben és hiánytalanul megkapják az itthoni élelmiszer-csomagot. .... a «Budapest"-penge gyártóinak: hogy az új évben csak a saját gyártmányú pengével borotválkozzanak, • • • ■ az újságíróknak, hogy fejezzék be azt a novellát, amely­nek írását még tavalyelőtt megkezd­ték. • .. . a megrögzött dohányosoknak, hogyy kezdjék el gyártani és korlátlanul le­hessen vásárolni azt a cigaretta­fajtát, amelynek az alakja Kossuth, az íze ötéves terv, a csomagolása Tulipán és az ára sem Luxus. .... a középiskolás tanulóknak, hogy a «politika»­ mellett lapozzák át időn­ként a matematika-, kémia-, irodalomtör­ténet-könyveket is. .... a zalaegerszegi Déryné Színpad művé­szeinek, hogy előadásaikon a sok használattól kop­jon el a "Minden jegy elkelt« tábla. .... a volt tsz-tagoknak, hogy legyenek egy betűvel szegényebbek: feledjék az önkényt és önként válasszák a közös gazdálkodást. .... a munkástanácsoknak, hogy képviseljék szilárdan a munkásság érdekeit, s ne feledjék az ógörög közmon­dást: az igazgató is csak ember. . .. . egyes hivatalok dolgozóinak: hogy ha a piros ultit el is fogják, legalább a parti legyen náluk. .. . a sporthorgászoknak, hogy az a másfélkilós ponty, melyet az idén annyiszor visszaejtettek, az új évben nőj jön 60 dekásra — és fogják is ki! • a nagykanizsai futball-szurkolóknak, hogy elhelyezhessék végre a Thury György Múzeumban a Bányásznak a Z. Dózsa el­leni győzelméről szóló újságcikket. é­ljént jó k­­lváns­ág,a­rnk­ Karinthy Frigyes: _ ____A MARHA FÉRJ­E Játsszák: Asszony, Férj, Fa-­­­zekas, Kovács. Női szalon, pamlaggal. A pamlag földig érő szőnyeggel van letakarva. A pamlagon ül­­­­nek az Asszony és Fazekas, ölelkezésben, csókok közt. Az Asszonyon pongyola, Fazekas mellényben, ingujjban. Fazekas: Még . .. még .. . Asszony: No, de nem... te bolond ... Fazekas: De imádlak... ne izélj... Asszony: Ede... Kint az előszobában kulcs­csikorgás, léptek, motozás. Asszony ellöki Fazekast, ré­mülten: A férjem! A követ­kező párbeszéd szédítően gyors iramban. Fazekas lihegve: Laci? Asszony igazítja a haját. Térjen magához ... szedje ösz­­sze magát... Vegye fel... Fazekas keresgél a pamla­gon: A kabátom ... Asszony: Jézus Mária... Ho­vá tette?... Fazekas rémülten: Lecsú­szott! ... Keresgél. Asszony: Talál, a dívány mögé . . . Fazekas négykézlábra eresz­kedik, bebújik a pamlag alá, de csak félig, látni, hogy keresgél, rúgkapál lábaival. Férj belép, nyájasan: Drága­­kám... Kitárt karokk­al megy az asszony felé, aki dermedt mosollyal ül. Meglátja a rúg­­kapálózó lábakat, elnémulva: Ki ez? Asszony: Ez? ... izé... ja ... nézd csak, ki lehet ez? Fazekas hátrálva kijön a pamlag alól, hozza a kabátot, feláll. Férj rámered. Fazekas Fe­ri, Fazekas lihegését átalakítja röhögéssé, amitől az egész teste rázkódik. Hehehe ... szervusz, Lacikám ... hehehe. Férj. Mi az? Hogy... hogy kerülsz... miért vagy... mit röhögsz? Fazekas. Hehehe... Jaj, az oldalam ... mindjárt te is rö­högni fogsz ... hühühü .. várj egy kicsit... Férj. Na, de nem értem. Egyikről a másikra néz. Fazekas fuldoklik, legyint. Várj, na.... mindjárt... Ej­nye ... csal, felveszem ... Fel­veszi a kabátot. Férj csodálkozva. Ejnye ... Fazekas. Szóval, kérlek, hü­hühü ... Egy merész fordulat­tal az asszony felé ... Elmesél­hetem Lacinak is? Asszony dermedt mosollyal, kínban. Miért ne? Fazekas. Hát, kérlek — ép­pen egy izét... egy kalando­mat meséltem el a nagyságos asszonynak... de roppant ko­mikus kaland... nem győzöm röhögéssel... Az asszonyhoz. Ugye, mulatságos? Asszony kínosan mosolyog. Nagyon. Fazekas, most már könnye­dén. Hát, kérlek — de miért nem ülsz le? ... Férj. Nem értem ... mit ke­­ressz te a divány alatt... és ingujjban ... Fazekas. Várj... Hiszen ép­pen azt akarom elmesélni... Szóval izé... Az asszonyhoz. Tudja mit, akkor kezdem újra elölről, hogy a Laci is röhög­jön ... Asszony. Tessék, tessék ... Fazekas. Szóval, kérlek,­­ ilyen furcsa kaland történt ve­lem, Izé... tegnap, valahol... éppen mesélem a nagyságos asszonynak. De, kérlek — disz­kréció! Férj leül, nyugodva. Hogyne, — szóval, gáláns kalandról van szó. Te huncut! Nevet. Fazekas. Na igen, kérlek — mit tagadjam. Előttetek nincs titkom, ilyen régi barátok előtt. Fazekas. Kérlek szépen — Férj biztatóan. Csak mondd hát! a kalandnak az lehetne a cí­me, hogy mennyire buta egy férj. Férj röhögve. Ez jó lehet, te! Megböki tréfásan. Fazekas. Na igen. Kérlek szé­pen —­ ott vagyok tegnap egy izé — egy nagyon kedves hölgynél látogatóban — nevet nem mondok — ti is ismeri­tek. Férj kíváncsian. Csak nem a — Fazekas. Elég! Találgatni ti­los. Kitalálni lehet. De nem is ez a fontos. Szóval, ott vagyok — és hát, kérlek, ülünk a dí­ványon. Férj szakértelemmel. Aha, aha. Értem. Az asszony felé. Nagy selyma ez a Feri! Fazekas. Na és... na és... szóval ülünk és — én ingujj­ban. .. Férj. Csókolódzunk, mi? He­hehe. Te komisz! Neked csak szerencséd van az asszonyok kö­rül. Fazekas. Hát egyszerre — képzeld!... az előszobából kulcs­csörgés, léptek — szó­val — Férj. Szóval? Bután néz. Fazekas. Nem érted? Férj. Nem. Fazekas. Na, mit gondolsz, ki jön? Férj fejére csap. Aha! Ér­tem már! A villanyszerelő! Fazekas. Te buta! Hát elfe­lejtetted, mi a címe ennek a történetnek? Férj. Dehogy is! Az, hogy mennyire buta tud lenni egy férj! Fazekas. Na hát akkor. Szó­val — Férj diadallal. Értem már! A férj jön! Nagyon jó! Fazekas. Úgy van, jön a férj, én meg nem találom a kabátomat — dühösen muszáj röhögni, ha eszembe jut, — hogy velem mik történnek, az istenit neki! Lecsúszott a föld­re ... a divány mellett... Férj röhög kíváncsian. Na és? Fazekas mindkettőjüknek mesélve. Na és, képzeljétek, én keresem a kabátomat — az asszony — Férj röhögve csapkodja a térdét. Hű, de jó! Veled, mik történnek! Az asszonyhoz. Mit szólsz ehhez a csirkefogóhoz!? Fazekas. Én kezdem keres­ni, nincs sehol a szobában, — erre fogom magam, lekusha­­dok négykézláb, és igyekszem bebújni a divány alá, és ott keresem. — Férj gondolkodva. A dívány alá? Asszony kínban. Talán úgy érti.. . Fazekas fölénnyel. Éppen ezt a jelenetet meséltem feleséged őnagyságának, mikor jöttél. Megmutattam ingujjban neki, hogy másztam a divány alá, mint egy kenguru. Férj fejére csap. Ahá! Fazekas. Tudniillik az úgy volt... hogy mikor a férj be­toppant ... én éppen másztam befelé a divány alá a kabátért — de nem fértem be, érted, kérlek? Nem fértem be a dí­vány alá és a lábam kint ma­radt — és elképzelheted, ahogy harangozok a lábammal, a di­vány alatt, hogy hogy nézhet­tem ki, éppen ezt mutattam ő­­nagyságának, mikor bejöttél, azon röhögtem. Férj nevet. Nagyon jó! Mu­tasd csak, kérlek, hogy volt az? Fazekas négykézlábra eresz­kedik, utánozza önmagát, így kapálóztam, kérlek — Férj harsogva csapkodja tér­deit, úgy nevet. Óriási! Mint egy csikó! Óriási! Fazekas feláll, törölgeti a tér­dét. Na igen, szóval, nem férek be a divány alá, és abban a percben betoppan a férj. Férj. Pöff neki. Szép kis hely­zet. Fazekas. Képzelheted. Férj. Képzelem! Az asszony­hoz. Képzeld. Fazekas. Persze meglát. Kény­telen vagyok felállni, ott állok ingujjban — és most barátom Muri C S s cs­ m­m e ZALAI HÍRLAP Lesz jégpálya Zalaegerszegen ? Tegnap délelőtt Hantos Zoltán, a Városi Művelődési Ház igazgatója csengetett bennün­ket telefonon. A mai lap utolsó oldalán egy kérdést olvastam: Lesz-e jégpálya Zalaegerszegen? Szeretnék válaszolni: Lesz! A Művelődés Háza a kultúrparkban előre­láthatólag január 10-én nyitja meg a jégpályát. A korcsolya barátai ennél szebb újévi ajándé­kot aligha képzelhetnének el. Melegedő a zene, világítás teszi barátságossá a kultúrparkot rö­videsen. Minden megvan már hozzá. Remél­jük hideg is lesz. Ez a legfontosabb kellék minden más mellett. A gyors kezdeményezésért dicséret s meg­becsülés: ez a közönség újévi viszontválasza. ZALAEGERSZEG VÁROS KATONAI PARANCSNOKA KÖZLI, hogy az orosz nyelvű igazolványok 1957. már­cius 1-ig érvényesek. 1957. január 1. ........a megyei Moziüzemi Vállalatnak és vala­mennyi olvasónknak, hogy ne legyen többé "Ördögi kör«, ne le­gyen "Gyötrelmes éjszaka« és "Eladó kí­sértet«, hanem ragyogjon fel "Az élet híd­ja«, mely "Erősebb az éjszakánál«. Sztyepan Scsipacsov: AZ ASZTALNÁL Ki öntött ki bort a térítőre? Nem baj — a bor úgy bor ha folyik! Itt, a tölgyfaasztalt körülülve, tartson el a jókedv hajnalig! Iszom hát a százesztendős fára, mely a tölgyesben magasra nőtt! Iszom az asztalos iparára! Nincs jogom tán ünnepelni őt, kinek keze arannyal felérő s nekünk ily asztalt készített? Igyon velem, aki borhoz értő, éljenek a szőlőművesek! Nem volt könnyű munka az övék sem. Jól tudják ők, mért van, hogy a bor évekig pincében, vaksötétben, jó nehéz hordókba rejtve forr. Nem tagadják ezt a józanok sem — bár mi nem vagyunk még részegek. S hát a finom munkást ne említsem, aki fújta ezt az üveget? Poharak alatt fehér terítő, érintésétől kezünk lehűl. Ezt az abroszt szőtte egy szövőnő — negyven gépet járat egyedül. Hogy halomba álljanak a tálon hócipők és barna kenyerek, tavasszal a sárban s égve nyáron verejtékeztek az emberek. Nem vagyunk másfélék mi magunk sem, csak azt mondom, rendületlenül: semmittevő nincs a mi körünkben, asztalunkhoz naplopó nem ül. 5 E­* C I I . 190 l ( ­­í­t­­­i M­t N­­­b­a­n . e n­ e­m ■r ■ urnát»­R MHUg gS

Next