Zalai Hírlap, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-01 / 1. szám
A naptár szerint egy évvel ismét öregebbek lettünk. Lajcsika már nem beszél selypesen, Zsuzsika már tiltakozik a rövid szoknya ellen és Pistike is rájött, hogy azt a bársonybarna copfot sem muszáj feltétlenül megrángatni, hiszen egészen kellemes a simogatássa is . . . Igen, mindenki rájött valamire az elrepült esztendőben. Erzsike arra, hogy erős fényben és a tükör előtt két apró szarkaláb rajzolódik a szeme sarkába . . . Károly ■ keserű mosolylyal állapítja meg, hogy fekete üstökébe ősz szálak vegyültek. Elemér csendes megadással nyugszik bele, hogy egy mozdulattal ismét hamarabb végez a fésülködéssel. Klárinak szűk a húsvéti szoknya, Ancinak már az ajtó is, s mennyi ruganyos lépés, vasalt testtartás fáradt meg januártól decemberig, a napi gondok, s különösen az utolsó két hónap fojtó bizonytalansága között. Hol bolyonganak már gazdátlanul a nagyszerű tervek, melyeket egy esztendővel ezelőtt kovácsoltunk . . . ? Persze, akkor még előttünk állt az egész esztendő, az elején még halogatásra is jutott idő . . . közepén jött az üdülés, akkor vétek lett volna apró-cseprő tennivalókkal megrontani a szabadságot ... a végén pedig . . . ? Arról most ne ejtsünk szót, hiszen vidámabb dolgokat szeretnénk mondani. No, de majd az új évben, 1957-ben . . . ! Tegye mindenki a szívére a kezét, s vallja meg: nem buzog-e bensőjében az a bővizű forrás, melyből tettekhez, tovább már nem halasztható cselekedetekhez akar erőt meríteni? Ni csak . . . ! Ott simul valamennyi tenyér a zakón, vagy kardigánon . . . ellenpróbára nincs is szükség. Ezekhez a nagy elhatározásokhoz, családi döntésekhez, rokoni végakaratokhoz a magunk részéről alkotó erőt, náthamentes egészséget, sok-sok szerencsét kívánunk. És mert a jókívánság sohasem rossz, engedjék meg, hogy néhány újévi jókívánságunkat is idejegyezzük. Azt kívánjuk tehát . . . .... az MSZMP-nek, hogy a párt neve az ellenforradalmárok és restaurátorok elleni harcban ezt jelentse: Melegében Szétzúzunk Minden Próbálkozást. .... a Zalaegerszegi Ruhagyárnak, hogy néma felvonulás helyett harsány munkakedvvel tüntessenek a munkáshatalom mellett. .... a Borforgalmi Vállalatnak, hogy erősödjék hitében is a nemzet. -----a Nagykanizsai Bányász labdarúgócsapatának, hogy a pályán ne kövesse mohácsi vész a »Zalán futását". . .. . a sokleányos mamáknak, hogy inkább az anyakönyvezető előtt kelljen sort állniok, mint a divatáru-boltnál. -----a «túlórázó» férjek feleségeinek, hogy a kimenési tilalom házilag is elrendelhető legyen. .... az ifjú szerelmeseknek: hogy ne legyenek egyedül az áramkorlátozások idején. .... egyes falusi labdarúgóknak: hogy ha már futballdresszben kapálják a krumplit, legalább akkora termésük legyen, mint a meccslabda. .... a Patyolat Vállalatnak: hogy gyors és jó munkával mossák tisztára a szennyest, — és vállalatuk hírnevét. Nagykanizsai Sörgyárnak, hogy a "Balatoni Világosinak inkább a színe hasonlítson a magyar tengerhez, iránt az íze.. .... a nőtlen gépkocsivezetőknek: ho°v inkább egy tüzes szempártól veszítsék el a józanságukat, mint hat féldecitől. .... a szomorú fotózóknak, hogy mosolyogjon rájuk végre a szerencse — legalább is Kossuth Lajos képében — (t. i. ez van a százason) .... a reggeli lustálkodóknak: hogy kezdjék meg annak a vekkernek gyártását, mely nem csak ébreszt, mosdat és öltöztet, de a gyerekeket is elviszi a napközibe. ___az Ingatlan Kezelő Vállalatnak: hogy a sokezer napi fohászban minél kevesebbszer találkozzanak nevükkel az égiek. .... a spekulánsoknak: emeljék meg annyira az árakat, hogy legkedvesebb ruhadarabjuk a sérvkötő legyen. .... a női divat tervezőinek: hogy a tavaszi divatújdonságok bemutatása után sokezer köszönő levelet kapjanak a férfiaktól. .... a megyei Mezőgazdasági Igazgatóságnak: legyen bőséges az almatermés, hogy november táján, az új évben se kelljen unatkozniok. .... a disszidálóknak, •hogy mielőbb disszidálóknak nevezhessük őket. . .. . az újonc motorosoknak, hogy gyorshajtásért továbbra is csak az Igmándi keserűvizet írják fel, mintsem őket. . ... a Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak, hogy borotválkozás közben ne vágják meg magukat, de fizetésnél a vendégeket sem! . .. . a kereskedelmi dolgozóknak: erőt, egészséget, hogy szervezetüket ne támadja meg se zseb-, se vásárlási láz. ___az éhes cukrászdás vendégeknek, hogy sütemény-rendelésükhöz kérjenek nagyítót is . .. . a MALÉV pilótáinak, hogy Budapest—Szombathely—Zalaegerszeg járaton ne legyen többé feltételes megállóhely Ingolstadt. .... a zalaegerszegi úszóknak, hogy az illetékesek inkább a tízóraijukat ejtsék el, mint a fedett uszoda építési tervét. . .. . az elnémult íróknak: béke soraikra . . . . .. . Sasvári Gizella érdemes sportolónak: ■hogy a 800 m-es síkfutás bajnoki döntőjében mindössze 20 centiméter különbség legyen közte és Kazi között, — de úgy, hogy a "Sasi" legyen elő. .... a kocsiúton andalgó pároknak, hogy egy-egy Tefu-kocsi ne változzék toronyórává, mert az bizony elüti a kettőt. .... azoknak, akik Nyugaton keresik a Paradicsomot, hogy időben és hiánytalanul megkapják az itthoni élelmiszer-csomagot. .... a «Budapest"-penge gyártóinak: hogy az új évben csak a saját gyártmányú pengével borotválkozzanak, • • • ■ az újságíróknak, hogy fejezzék be azt a novellát, amelynek írását még tavalyelőtt megkezdték. • .. . a megrögzött dohányosoknak, hogyy kezdjék el gyártani és korlátlanul lehessen vásárolni azt a cigarettafajtát, amelynek az alakja Kossuth, az íze ötéves terv, a csomagolása Tulipán és az ára sem Luxus. .... a középiskolás tanulóknak, hogy a «politika» mellett lapozzák át időnként a matematika-, kémia-, irodalomtörténet-könyveket is. .... a zalaegerszegi Déryné Színpad művészeinek, hogy előadásaikon a sok használattól kopjon el a "Minden jegy elkelt« tábla. .... a volt tsz-tagoknak, hogy legyenek egy betűvel szegényebbek: feledjék az önkényt és önként válasszák a közös gazdálkodást. .... a munkástanácsoknak, hogy képviseljék szilárdan a munkásság érdekeit, s ne feledjék az ógörög közmondást: az igazgató is csak ember. . .. . egyes hivatalok dolgozóinak: hogy ha a piros ultit el is fogják, legalább a parti legyen náluk. .. . a sporthorgászoknak, hogy az a másfélkilós ponty, melyet az idén annyiszor visszaejtettek, az új évben nőj jön 60 dekásra — és fogják is ki! • a nagykanizsai futball-szurkolóknak, hogy elhelyezhessék végre a Thury György Múzeumban a Bányásznak a Z. Dózsa elleni győzelméről szóló újságcikket. éljént jó klvánság,arnk Karinthy Frigyes: _ ____A MARHA FÉRJE Játsszák: Asszony, Férj, Fa-zekas, Kovács. Női szalon, pamlaggal. A pamlag földig érő szőnyeggel van letakarva. A pamlagon ülnek az Asszony és Fazekas, ölelkezésben, csókok közt. Az Asszonyon pongyola, Fazekas mellényben, ingujjban. Fazekas: Még . .. még .. . Asszony: No, de nem... te bolond ... Fazekas: De imádlak... ne izélj... Asszony: Ede... Kint az előszobában kulcscsikorgás, léptek, motozás. Asszony ellöki Fazekast, rémülten: A férjem! A következő párbeszéd szédítően gyors iramban. Fazekas lihegve: Laci? Asszony igazítja a haját. Térjen magához ... szedje öszsze magát... Vegye fel... Fazekas keresgél a pamlagon: A kabátom ... Asszony: Jézus Mária... Hová tette?... Fazekas rémülten: Lecsúszott! ... Keresgél. Asszony: Talál, a dívány mögé . . . Fazekas négykézlábra ereszkedik, bebújik a pamlag alá, de csak félig, látni, hogy keresgél, rúgkapál lábaival. Férj belép, nyájasan: Drágakám... Kitárt karokkal megy az asszony felé, aki dermedt mosollyal ül. Meglátja a rúgkapálózó lábakat, elnémulva: Ki ez? Asszony: Ez? ... izé... ja ... nézd csak, ki lehet ez? Fazekas hátrálva kijön a pamlag alól, hozza a kabátot, feláll. Férj rámered. Fazekas Feri, Fazekas lihegését átalakítja röhögéssé, amitől az egész teste rázkódik. Hehehe ... szervusz, Lacikám ... hehehe. Férj. Mi az? Hogy... hogy kerülsz... miért vagy... mit röhögsz? Fazekas. Hehehe... Jaj, az oldalam ... mindjárt te is röhögni fogsz ... hühühü .. várj egy kicsit... Férj. Na, de nem értem. Egyikről a másikra néz. Fazekas fuldoklik, legyint. Várj, na.... mindjárt... Ejnye ... csal, felveszem ... Felveszi a kabátot. Férj csodálkozva. Ejnye ... Fazekas. Szóval, kérlek, hühühü ... Egy merész fordulattal az asszony felé ... Elmesélhetem Lacinak is? Asszony dermedt mosollyal, kínban. Miért ne? Fazekas. Hát, kérlek — éppen egy izét... egy kalandomat meséltem el a nagyságos asszonynak... de roppant komikus kaland... nem győzöm röhögéssel... Az asszonyhoz. Ugye, mulatságos? Asszony kínosan mosolyog. Nagyon. Fazekas, most már könnyedén. Hát, kérlek — de miért nem ülsz le? ... Férj. Nem értem ... mit keressz te a divány alatt... és ingujjban ... Fazekas. Várj... Hiszen éppen azt akarom elmesélni... Szóval izé... Az asszonyhoz. Tudja mit, akkor kezdem újra elölről, hogy a Laci is röhögjön ... Asszony. Tessék, tessék ... Fazekas. Szóval, kérlek, ilyen furcsa kaland történt velem, Izé... tegnap, valahol... éppen mesélem a nagyságos asszonynak. De, kérlek — diszkréció! Férj leül, nyugodva. Hogyne, — szóval, gáláns kalandról van szó. Te huncut! Nevet. Fazekas. Na igen, kérlek — mit tagadjam. Előttetek nincs titkom, ilyen régi barátok előtt. Fazekas. Kérlek szépen — Férj biztatóan. Csak mondd hát! a kalandnak az lehetne a címe, hogy mennyire buta egy férj. Férj röhögve. Ez jó lehet, te! Megböki tréfásan. Fazekas. Na igen. Kérlek szépen — ott vagyok tegnap egy izé — egy nagyon kedves hölgynél látogatóban — nevet nem mondok — ti is ismeritek. Férj kíváncsian. Csak nem a — Fazekas. Elég! Találgatni tilos. Kitalálni lehet. De nem is ez a fontos. Szóval, ott vagyok — és hát, kérlek, ülünk a díványon. Férj szakértelemmel. Aha, aha. Értem. Az asszony felé. Nagy selyma ez a Feri! Fazekas. Na és... na és... szóval ülünk és — én ingujjban. .. Férj. Csókolódzunk, mi? Hehehe. Te komisz! Neked csak szerencséd van az asszonyok körül. Fazekas. Hát egyszerre — képzeld!... az előszobából kulcscsörgés, léptek — szóval — Férj. Szóval? Bután néz. Fazekas. Nem érted? Férj. Nem. Fazekas. Na, mit gondolsz, ki jön? Férj fejére csap. Aha! Értem már! A villanyszerelő! Fazekas. Te buta! Hát elfelejtetted, mi a címe ennek a történetnek? Férj. Dehogy is! Az, hogy mennyire buta tud lenni egy férj! Fazekas. Na hát akkor. Szóval — Férj diadallal. Értem már! A férj jön! Nagyon jó! Fazekas. Úgy van, jön a férj, én meg nem találom a kabátomat — dühösen muszáj röhögni, ha eszembe jut, — hogy velem mik történnek, az istenit neki! Lecsúszott a földre ... a divány mellett... Férj röhög kíváncsian. Na és? Fazekas mindkettőjüknek mesélve. Na és, képzeljétek, én keresem a kabátomat — az asszony — Férj röhögve csapkodja a térdét. Hű, de jó! Veled, mik történnek! Az asszonyhoz. Mit szólsz ehhez a csirkefogóhoz!? Fazekas. Én kezdem keresni, nincs sehol a szobában, — erre fogom magam, lekushadok négykézláb, és igyekszem bebújni a divány alá, és ott keresem. — Férj gondolkodva. A dívány alá? Asszony kínban. Talán úgy érti.. . Fazekas fölénnyel. Éppen ezt a jelenetet meséltem feleséged őnagyságának, mikor jöttél. Megmutattam ingujjban neki, hogy másztam a divány alá, mint egy kenguru. Férj fejére csap. Ahá! Fazekas. Tudniillik az úgy volt... hogy mikor a férj betoppant ... én éppen másztam befelé a divány alá a kabátért — de nem fértem be, érted, kérlek? Nem fértem be a dívány alá és a lábam kint maradt — és elképzelheted, ahogy harangozok a lábammal, a divány alatt, hogy hogy nézhettem ki, éppen ezt mutattam őnagyságának, mikor bejöttél, azon röhögtem. Férj nevet. Nagyon jó! Mutasd csak, kérlek, hogy volt az? Fazekas négykézlábra ereszkedik, utánozza önmagát, így kapálóztam, kérlek — Férj harsogva csapkodja térdeit, úgy nevet. Óriási! Mint egy csikó! Óriási! Fazekas feláll, törölgeti a térdét. Na igen, szóval, nem férek be a divány alá, és abban a percben betoppan a férj. Férj. Pöff neki. Szép kis helyzet. Fazekas. Képzelheted. Férj. Képzelem! Az asszonyhoz. Képzeld. Fazekas. Persze meglát. Kénytelen vagyok felállni, ott állok ingujjban — és most barátom Muri C S s cs mm e ZALAI HÍRLAP Lesz jégpálya Zalaegerszegen ? Tegnap délelőtt Hantos Zoltán, a Városi Művelődési Ház igazgatója csengetett bennünket telefonon. A mai lap utolsó oldalán egy kérdést olvastam: Lesz-e jégpálya Zalaegerszegen? Szeretnék válaszolni: Lesz! A Művelődés Háza a kultúrparkban előreláthatólag január 10-én nyitja meg a jégpályát. A korcsolya barátai ennél szebb újévi ajándékot aligha képzelhetnének el. Melegedő a zene, világítás teszi barátságossá a kultúrparkot rövidesen. Minden megvan már hozzá. Reméljük hideg is lesz. Ez a legfontosabb kellék minden más mellett. A gyors kezdeményezésért dicséret s megbecsülés: ez a közönség újévi viszontválasza. ZALAEGERSZEG VÁROS KATONAI PARANCSNOKA KÖZLI, hogy az orosz nyelvű igazolványok 1957. március 1-ig érvényesek. 1957. január 1. ........a megyei Moziüzemi Vállalatnak és valamennyi olvasónknak, hogy ne legyen többé "Ördögi kör«, ne legyen "Gyötrelmes éjszaka« és "Eladó kísértet«, hanem ragyogjon fel "Az élet hídja«, mely "Erősebb az éjszakánál«. Sztyepan Scsipacsov: AZ ASZTALNÁL Ki öntött ki bort a térítőre? Nem baj — a bor úgy bor ha folyik! Itt, a tölgyfaasztalt körülülve, tartson el a jókedv hajnalig! Iszom hát a százesztendős fára, mely a tölgyesben magasra nőtt! Iszom az asztalos iparára! Nincs jogom tán ünnepelni őt, kinek keze arannyal felérő s nekünk ily asztalt készített? Igyon velem, aki borhoz értő, éljenek a szőlőművesek! Nem volt könnyű munka az övék sem. Jól tudják ők, mért van, hogy a bor évekig pincében, vaksötétben, jó nehéz hordókba rejtve forr. Nem tagadják ezt a józanok sem — bár mi nem vagyunk még részegek. S hát a finom munkást ne említsem, aki fújta ezt az üveget? Poharak alatt fehér terítő, érintésétől kezünk lehűl. Ezt az abroszt szőtte egy szövőnő — negyven gépet járat egyedül. Hogy halomba álljanak a tálon hócipők és barna kenyerek, tavasszal a sárban s égve nyáron verejtékeztek az emberek. Nem vagyunk másfélék mi magunk sem, csak azt mondom, rendületlenül: semmittevő nincs a mi körünkben, asztalunkhoz naplopó nem ül. 5 E* C I I . 190 l ( íti Mt Nban . e n em ■r ■ urnát»R MHUg gS