Zalai Hírlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

1958. augusztus 1. A PÁRTÉLET TAPASZTALATAIBÓL: Javul a kislétszámú pártszervezetek tevékenysége a zalaszentgréti járásban A pártszervezetek egyenlőt­­i­­len fejlődése a zalaszentgréti­­ járásban is megtalálható. A tí­zen aluli, párttagot számláló­­ községi pártszervezetek száma­­ tíznél több. Ez nagyban megne­­r­hezíti — s egy-egy párttagra s sok feladatot ró — a párt po­­l­­itikájának ismertetését, meg-­­ valósítását.­­ Ha kevesen is vannak, de­­ igyekeznek minden feladatot el-­­­látni, a napi politikai élettel ké­­s­pest tartani ezeken a helyeken.­­ A járási pártbizottság, hogy se­­­­gítse a területek kommunistáit, egy-egy elméletileg képzett, a­­ pártmunka gyakorlatában jár­­r­­as aktívát bízott meg a kis-­­ létszámú pártszervezetek pat- t­ronálásval. (Egyébként minden­­ községnek van patronálója,­­ akár kicsi-, vagy nagylétszámú­­ a pártszervezet.) . A patronálás nem azt jelenti,­­ hogy az aktívák valósítják meg­­ a feladatokat, ők csupán­­ elvi filmutatást adnak és elbeszélgetnek a falun lakók­­ minden rétegével. Előadásokat,­­ gyűléseket tartanak, ahol a leg-­­­fontosabb napi politikai esemé­nyeket ismertetik, s tájékozta­tást adnak a nemzetközi hely­­­­zet alakulásáról. Ez a módszer jól bevált, így az adott terület majd minden rétegével közvet­len tudnak érintkezni, eszme­cserét folytatni. A pártszervezetek igyekeznek­­ a különböző tömegszervezete­ket aktivizálni, a párt politiká­jának végrehajtására mozgósí­­­­tani. E téren már vannak kez- , heti eredmények, de még sok a tennivaló a községi, de még in­­s­kább a tsz pártszervezeteknél.­­ A községi aktívahálózat ki-­­­építése után sokat javult a kis- , létszámú pártszervezetek tevé­kenysége, aktivitása. A pártbi­­­­zottságon első és legfontosabb­­ teendőnek a vezetés megjavítá­sát, s vele párhuzamosan a tag­­i létszám növelését tartották. Azóta a pártszervezetek ve­zetése javult, s majd minden­­ kislétszámú pártszervezetnél­­ vettek fel az elmúlt hónapok­ban tagjelölteket. Zalaudvarno­­­­kon 4, Bókaházán 2, Egerara­­i­csán 2, Szentpéterúron 2, Ti­­laj községben szintén 2 tagje­lölttel növelték a tagság lét-­­­számát. A felvettek döntő több- ■ sége dolgozó paraszt. A munka javítását elősegítet­­te az is, hogy az erősebb párt-fő szervezetek patronálást végez-'i) rek a kisebbek felett. A Zala-* * szentgróti Állami Gazdaság aty türjei tsz-t nemcsak politikai))! tekintetben, hanem gazdasági-jj) tag is segíti. A képzett kommu­í nistákon kívül a szakembereké is kijárnak, és tanítják, nevelik)) a tsz tagságot. A Türjei Államist) Gazdaság a batykiakat segíti.* at legtöbbet Fehér Ferenc elv­é társ, a gazdaság igazgatója teszit! aki szinte minden szabad ide-ífl jét a tsz-tagok között tölti. A j) munkás-paraszt összefogástt jelképezi a Zalaszentgróti Tég-li­­lagyár patronáló munkája, akiké­ a szentgróti tsz-nek adnak se­* gítséget. Ugyanez tapasztalható:« Kehidán is. De jóformán sem-))! mit nem tesznek a zalaapáti­ gazdaság részéről. * Az értelmiségnek nagy szere­é­pe van a szocialista építésben.)« Ahol igénylik a segítségüket,é) bevonják őket a falu társada-* lomformáló munkájába, de ott szívesen dolgoznak. A pedagógusok főleg kulturálist és ifjúsági vonalon tevékeny-W kednek. Egeraracsán és Teke-vi­nyén azonban egyáltalán nem­ igénylik a pedagógusok segítsd-1 gét. aj Az orvosok, akik a nap min-* den órájában érintkeznek azok emberekkel, kevés helyen kap-tp­csolódtak be a munkába. Csu-jo­pán dr. Háry, Zalaszentgrótontíj igyekszik ilyen munkát is vé­je­gezni. Az állatorvosok az utóbb­­i időben aktívan tevékenyked­nek. A kislétszámú pártszerveze­tek a járás területén nem gyen­gék. Van nem egy erősnek mondott, sok tagot számláló szervezet, ahol csupán néhá­­nyan dolgoznak, s olyan ered­ményeik sincsenek, mint ott, ahol kevesen vannak ugyan, de mindannyian a feladatok meg­­valósításán fáradoznak. A tag­ság összetétele és aktivitása dönti el a pártszervezetek jó, vagy gyenge munkáját. Kevés az öntevékeny kezde­ményezés, főleg a főútvonaltól messzebb lévő, kisebb helyeken, s minden kérdésben felülről várnak utasítást. De ezt is le lehet küzdeni. Ezen fáradozik Baranyai János, Rinkovics Je­nő elvtárs, és a többiek. Csak a legszükségesebb időt töltik az íróasztal mellett. Állandóan kint tartózkodnak, útmutatása­ikkal segítik a pártélet fellen­dítését, a párt falusi politikájá­nak megvalósítását. A párt ál­tal megszabott feladatokat, amelyek hosszabb időszakra szólnak, napirenden tartják, s így nem sikkad el azok végre­hajtása. A pártmunka, tapasztalatai­ból azokat, amelyeket a járás­ban alkalmazni lehet, átveszik és terjesztik. Azokat, amelyeket náluk nem lehet megvalósítani, elvetik, vagy módosítják. Ezt tették az instruktori rendszer­rel is. Náluk az nem vált be s ezért választották az aktívák­ra, a tömegszervezetekre való támaszkodás, mozgósítás gya­korlatát. S ez jól beválik. Ezt bizonyítják a gyakorlati élet tapasztalatai. A pártmunka sokrétűsége megkívánja, hogy a pártmun­kások univerzális emberek le­gyenek. Ebben nincs hiány. Nincs olyan terület, ahol ne tudnának segíteni, tanácsokat adni. Ez onnan van, hogy ál­landóan képezik magukat, s nö­velik tudásukat. A fentieket igazolja, hogy naponta szinte egymásnak adják a kilincset a tanácsért jövők, vagy azok, akik felelősséget érezve a szocialista építésért, tanácsokat adnak, s felhívják a visszás helyzetre a figyelmet. Ez pedig a párt politikájával való egyetértést, a pártbizottság munkájának elismerését, tá­mogatását jelenti. (ti.) ZALAI HÍRLAP Háromezres havi forgalom a lovászi üzemi könyvpavilonban Helyes elgondolás volt a nagykanizsai Könyvterjesztő Vállalat részéről, amikor Lová­sziban a Kőolajtermelő Vállalat üzemi ebédlőjében könyvpavi­lont állított fel. A könyvek itt ízléses elrendezésben állan­dóan a dolgozók előtt vannak, s ha kedvük támad a vásárlásra, megvehetik. Van olyan nap is, amikor há­romszáz forintos forgalmat bo­nyolítanak le, s a havi bevétel átlagosan két-háromezer fo­rint. A pavilon minden nap nyitva van négy óra hosszat. A könyv­állományt hetenként cserélik, s így állandóan új könyvek kö­zött válogathatnak a könyvsze­rető olajosok. Ipari munkások önkéntes arató brigádban önkéntes aratóbrigádot alakítottak a Szepetneki Állami Gazdaság aratási munkái mielőbbi elvégzésének támogatására a Nagykanizsai Kőolajipari Gépgyár, a Telefon Távvezeték, a kanizsai fúrás és a vasút dolgozói és egy pedagógus. A nyolc fős brigád a gazdasághoz tartozó Gyótapusztán állt munkába olyan helyen, ahol a kombájn nem tudott elmenni. A lelkes aratóbrigád a nagy hőség ellenére gyorsan és példásan dolgo­zott, s így érte el azt, hogy rövid időn belül keresztekbe rakta a learatott harminckét hold rozsot. Az önkéntes aratóbrigád nem szenvedett semmiben sem hiányt. A gazdaság vezetői messzemenően támogatták a lelkes csoportot. Kitűnő étrendet állítottak össze részükre és a nap minden szakában gondoskodtak jegek­ hűsítőről, sör formájá­ban. A napi nehéz munka után fürdő és patyolat ágyak várták az önkénteseket. Nem alaptalanul búcsúzott az üzemegységtől a brigád ez­zel­ a jövő nyári viszontlátásra. J£gy fiatal közállatorvos olyant tett a minap, mellyel örökre belopta ma­gát kétezer őrségi paraszt emlékezeté­be. A portréíró — aki máskor csak hosz­­szú kutatás, fejtörés után tudja a sok emberi vonásból a legjellemzőbbet el­találni­ — most a szenvedélyes hivatás­szeretet kész és különleges példájával ta­lálkozik. Szövetkezeti és egyéni parasz­tok elbeszéléseiből, valamint egy hétköz­napi történetből szövődtek a sorok Tóth Tiborról, a szentgyörgyvölgyi körzet fia­tal állatorvosáról. Négy hónapja került erre az isten­­háta mögötti vidékre, ahonnan ősidők ólt, menekültek az értelmiségiek. Kényelmes munkahelyet, a zalaegerszegi állatkór­házat cserélte el Szentgyörgyvölgy jár­hatatlan földútjaival, egy rossz előd megalapozta bizalmatlansággal, és a min­dennapi megerőltető munkával. Saját kérésére... Körzetéhez öt őrségi falu tartozik. Há­rom termelőszövetkezet és egy kísérleti gazdaság. Csaknem tízezer sertés, szarvasmarha és ló egészségének, a leg­nagyobb paraszti vagyonnak őrzője. Ír­hatnám, hogy «szorgalmas», »fáradhatat­­lan», «utolérhetetlen», de e jelzők mind szegényesek ahhoz a türelmes és elszánt kötelességteljesítéshez, amit ez a fiatal­ember nap-nap után tesz. Az Ifjúság szö­vetkezet vezetői mondták el ezt a törté­netet. Este tíz óra volt. Elleni készült Terka, az egyik leggyönyörűbb élőhasi üsző. Az állat gyanúsan viselkedett, bonyodalom­tól tartottak a parasztok. Küldtek az ál­latorvosért. Előtte két perccel tért haza a márokföldi körútról, de jött nyomban. Terka magzata abnormálisan nagy volt. Reggel négy óráig tartott a küzdelem, IS körállatorvos... amikor a verejtékező, holtfáradt parasz­tokhoz így fordult az állatorvos. — Az ellés lehetetlen. A teh­én meg­mentésére egyetlen megoldás van. Az állatkórház. /§ szövetkezeti parasztok egy része a ** mészárosért küldött. — Minek az a nagy fölfordulás, levág­juk a tehenet, egyébként is visszakapjuk az árát, mert be van biztosítva — mor­mogta egyik-másik.. Az emberek javarésze azonban az ál­latorvosra hallgatott. Térkét teherautóra rakták és vitték Zalaegerszegre. És ment vele az orvos is, fáradtan, piszkosan, az előző napi ebéd és vacsora nélkül. Hogy mire gondolt, amikor szinte könyörgött a parasztoknak, hogy ne vágassák le a tehenet, amikor két napig nem evett az elletési bonyodalmak miatt, amikor még a kórházban is éjszakákon át figyelte az állat viselkedését? — nem tudom. De a következőkre biztosan: »Első komolyabb munka... És itt is elpusztul a tehén. Holnap már járásszer­­te azt beszélik a parasztok: «na szép kis állatorvos, még egy tehenet sem tud megborjaztatni...» Szerencsétlen bemu­tatkozás ... Eddig is sok csorba esett itt az állatorvosi néven — keserves dolog volna tovább szaporítani. Aztán a parasz­tok, akik bíznak bennem — nyolcezer fo­rintért vásárolták ezt a tehenet. A jó­szág törzskönyvezett anyja csaknem hat­ezer liter tejet adott, ez is elérheti azt. Meg kell menteni.« Az őrségi parasztok azért szerették meg, és becsülik alig négy hónap után ilyen mélységesen őszintén ezt a fiatal­embert, mert megérezték, hogy őket szol­gálja, javukra van, őt sohasem keresik rosszkor. Reggel háromkor, és este tizen­egykor is kis, kopott motorjára ülni, ét menni tíz—tizennyolc kilométert egy be­teg kocához, vagy egy első tehénhez. A szövetkezetek istállóit minden nap, gyak­ran éjszaka is meglátogatja. Kéthetes gondos gyógykezelés után a szentgyörgy­­völgyiek tehene is meggyógyult. Ma már tizennégy liter tejet ad naponta. Ehhez hasonlóra nem volt még példa a vén őr­ségi falvakban. ifj .­ jól érzi magát itt a különös beszé­­dű és érdekes gondolkozású határ­vidéki parasztok között. Pedig... Földes kis szobájának összes bútorzata egy rok­kant vaságy és a motorkerékpárja (éjsza­ka erre rakja a ruháit), nőtlen és soha­sem gondolhat táncra, espresszóra, sőt még csak kollégákkal, más értelmiségi munkásokkal való beszélgetésekre, po­­harazgatásokra sem. Tóth Tibor még­sem panaszkodik, nem zúgolódik, és nem követelőzik. Nem dicséri állapotát, de bízza őszintén, hogy jobban is csak lesz majd. Autó, külföldi út, meg miegyéb — amely egyeseknek — oly nagyon »hiány­zik» a munkájukhoz — neki még eszébe sem jutott. Nem akarom «megtalálni», »felfedezni« Tóth Tibort, azonban jó do­log, hogy ilyen, egyetemet végzett fiatal szakembereket is találunk már falvaink­­ban. Ő sem hibátlan és »utolérhetetlen». De jól tanulja és jól követi módját, hogy minél értékesebben szolgálja az őrségi parasztokat. A Szentgyörgyvölgy-vidéki falvakban hol az egyik, hol pedig a másik ház előtt gyakran látni késő éjszakáig egy motor­­kerékpárt ... Gazdája egyszer az istálló­küszöbön, máskor pedig a jóillatú szénás pajtában négy-öt paraszttal beszélget az állategészségügyről, a világ soráról, a köznapok történéseiről... Ágoston László f«keink jövőjét, de a béke har­ci cosai bízhatnak és bátran tá­jtá­maszkodhatnak a Szovjetunió ~segítségére.«­­« A békegyűlésről — a béke ij!melletti kiállásuk tudatával tá­voztak a szülők. s. Lakótelep közművek nélkül... Valamikor olvastam egy ponyvaregényt. Falnek a regénynek a «hősei» előbb benzint lop­tak, azután loptak hozzá hordókat. Zalaegerszegen a temető mögött épül egy lakótelep. A házak szépek, készen van közülük félig vagy egészen 56—60 darab, de híre­­hamva sincs a tájon villanynak, útnak, csator­názásnak. Ha valamelyik jámbor építkező fu­varost akar szerződtetni erre a vidékre, akkor, ez előbb megvakarja a tarkóját és kalkulál. Számbaveszi, hogy az utolsó három napban volt-e eső. Megnézi az eget, hogy nem felhő­­zik-e, és csak azután vállalja a fuvart. Persze, ha felhőzik, ha nem, közli, hogy drágább lesz a fuvar, mert rossz az út. (Ebben azonban nincs igaza, mivel út egyáltalán nincsen.) A szállít­mányozási vállalat sok tehertől megedzett lovai négyesfogattá «átszervezve» sem képesek egy nyári zápor után bevontatni a téglával, vagy sóderrel megrakott szekereket. Szakad a szer­szám, szenved az ember és állat, közben száll a szívből jövő «jókívánság» az illetékesek felé... Az igazsághoz tartozik, hogy ígérgetésekben nincsen hiány. A tavaly nyár közepére ígérték a villanyt és őszre az utat . . . Ezt változatlanul tartják, persze most már ez év őszére vonatkoz­tatva. Néhány elszánt lakó — bízva az ígéretek­ben — már a múlt év nyarán beköltözött házá­ba. Ezek most úgy élnek, mint a barlanglakók, legalább is világítás dolgában Gyertyával, pi­­piccsel és mindenféle alkalmatossággal világí­tanak már több mint egy éve, rádiójuk néma.­­ Történik mindez pedig a XX. század máso­dik felében, az 1958-ban Zalaegerszeg városá­ban. Helyes volna, ha az arra illetékesek az ígé­retek helyett végre intézkednének is, hiszen a pénz megvan a közművesítésre, csak hát a nagy és hatalmas bürokrácia valahol meg­akasztotta a munkálatokat. A közművesítés enyhítené a város amúgy is súlyos lakásgond­jait, hisz sokan csak azért nem is sietnek be­költözni házaikba, mivel nem tudnak megba­rátkozni a középkori világítási és útviszonyok­kal. A villany és az útépítés meggyorsítaná a telep további fejlődését is, hiszen kulturáltabb körülmények között szívesebben (és gyorsab­ban) folytatnák a félben lévő építkezéseket is. A jövőre nézve pedig azt tanácsolnánk: ve­gyünk példát más városoktól, előbb közműve­­sítsenek, azután osszák ki a házhelyeket. . . Tehát vegyenek előbb hordót, azután bele benzint. Kardos Endre A történelmi fejlődést megakadályozni nem lehet — kiállnak megyénk dolgozói a béke védelme mellett — Továbbra is érkeznek szer­kesztőségünkbe a tiltakozások az amerikai—angol imperialis­ták közép-keleti agressziója ellen. Békegyűléseken, kisgyű­­léseken határozatba hozott táv­iratok százait küldik az Orszá­gos Béketanácsnak a dolgozók. KISZ-fiatalok tiltakoznak­­ A Zalaegerszegi Vegyes­ipari és Finommechanikai Ja­vító Vállalat KISZ-fiataljai til­takozuak az iraki agresszió el­len. Nem tűrhetjük, hogy a vi­lágon bárhol háborús tűzfé­szek alakuljon ki, amely veszé­lyezteti a világ fiatalságának békéjét és a szocializmust épí­tő országok boldog jövőjét. A szocialista országok ifjúsá­gával együtt követeljük az ag­­ressziós csapatok azonnali visz­­szavonását és az iraki új ál­lam szabad építésének biztosí­tását. Tisztázzák a vitás ______ nemzetközi kérdéseket­ ­ Mi, a zalaegerszegi városi tanács dolgozói szolidaritást vállalunk az arab népek törek­vései és békeharca mellett. Tiltakozunk az ellen, hogy az Amerikai Egyes­ül Államok és más nagyhatalmak beleavat­kozzanak az arab népek és más, szabadságukért küzdő né­pek belügyeibe. Tiltakozunk az ellen, hogy­­ egy újabb háború keletkezzék bárhol a világon. Békét kívá­nunk az egész világnak, és ezért egyetértünk a Szovjet­­­­unió minden, békét támogató­­ javaslatával. Követeljük, hogy az angol és amerikai vezetők fogadják el a Szovjetunió csúcsértekezletre vonatkozó javaslatát és a nagyhatalmak kölcsönös biza­lom jegyében tisztázzák a vitás nemzetközi kérdéseket. A történelmi fejlődést megakadályozni nem lehet . A Pölöskei Gépállomás, ■ termelőszövetkezet és község dolgozói elítéljük az amerikai és angol beavatkozást az arab népek belügyeibe és követeljük az agresszió azonnali megszün­tetését. A vitás kérdések megoldá­sát ne emberek vére pecsétel­je! Követeljük, hogy az öt nagy­úr hatalom és az érdekelt arab­­ államok kormányfői azonnal üljenek össze és a vitás ügyek békés megoldásának útját ta­lálják meg. Lásák be végre a nyugati monopolkapitalisták, hogy a­hogy a történelmi fejlődést megakadályozni nem tudják. Az évszázadokon keresztül gyarmati sorsban sínylődő né­pek nem hajlandók tovább szűlni az imperializmus politi­kai elnyomatását és gazdasági­­­­kizsákmányolását — ez ellen indultak harcba, mi szolidari­tást vállalunk velük, és e ne­mes szabadságharcukat és for­radalmukat támogatjuk! ( Békegyűlést tartottak­­’ a kiskanizsai bölcsődében , amelyen a nagy dologidő elle­­­nére is szép számban jelentek -e meg a szülők — írja levelében­­II Scheier Erzsébet bölcsődeveze­tő. * A nemzetközi helyzetről Jé Bognár Lajos elvtárs, a böl­­c(J csőde régi ismerőse tartott elő­dadást, amelynek során vázol­ttá a Közel- és Közép-Keleten lefolyó angol—amerikai agresz­­sz­­szió beláthatatlan következ­­­ményeit — írja tovább a levél­ig író, majd Kövesdi elvtárs hoz­­z­zászólásából idéz: »Az agresz­­* szólók veszélyeztetik a béke, *a felemelkedés útját, gyerme­­

Next