Zalai Hírlap, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

Hammarskjöld álláspontja a laoszi kérdésben Hanoi (MTI) A békéért, a semlegességért, a nemzeti öszszefogásért és az egységért küzdő laoszi bizottság, amely a Souvanna Phouma miniszterelnök és a Patet Lao mozgalom közötti tárgyalások eredményeként jött létre a múlt év végén, felhívást intézett Ázsia, Afrika és az egész világ békeszerető népeihez. A Laosz hangja rádióállomás által sugárzott felhívás sürgeti, hogy minél hamarabb rendezzenek nemzetközi értekezletet a laoszi kérdés megoldására, vessenek véget az amerikai és thaiföldi beavatkozásnak. A felhívás rámutatott, hogy a lázadóknak a Rizsesköcsög-síkságon és a Xieng Khouang, valamint Phong Saly tartományokban elszenvedett vereségei után az Egyesült Államok rakétákkal felszerelt repülőgépeket küldött Laoszba, s a Boun Oum klikk még nagyobb kegyetlenséget irtja a lakosságot. New York. Az UPI hírügynökség értesülése szerint az elmúlt hetekben Hammarskjöld ENSZ-főtitkár több ízben is tárgyalt laoszi hivatalos személyiségekkel, a lázadók kormányának külügyminiszterével és ENSZ-küldöttével. Tájékozott források szerint Hammarskjöld kifejezte ama véleményét, hogy a laoszi kérdést fegyverrel nem lehet megoldani. Hammarskjöld szerint két feltétele van a laoszi kérdés megoldásának: 1. Koalíciós kormányt kell teremteni, amely az ország minden politikai irányzatát magában foglalja, így a Pater Lao képviselője is helyet kap benne. 2. Fel kell újítani az India, Kanada és Lengyelország képviselőiből álló laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság működését. A bizottságot, mint ismeretes, még a genfi egyezmény értelmében hozták létre, a korábbi nyugatbarát kormány azonban lehetetlenné tette működését. Hammarskjöld azonban — amint a jelentésekből kitűnik — nem foglalkozott azzal a kambodzsai javaslattal, amely egy nemzetközi értekezlet öszszehívását indítványozta. (MTI) Visszavonulással fejeződött be a Mobutu-zsoldosok támadása Az ENSZ kongói parancsnoksága sorozatosan kivonja csapatait a lázadók várható támadásai előtt Leopoldville. A jelentés szeriői Leopoldvilleben úgy tudják, hogy a Mobutu-féle zsoldosoknak hétfőn nem sikerült megszilárdítani helyzetüket a kongói törvényes kormány ellenőrzése alatt álló Keleti tartomány területén. Bár a kongói lázadók egyik szóvivője hangoztatta, hogy a zsoldosok elérték Basokot, a jelek szerint a kongói törvényes kormány csapatainak ellenállásába ütköztek, és visszavonultak Basoko térségéből. Az ENSZ leopoldvillei képviseletének egyik szóvivője hétfőn foglalkozott azzal a légitámadással, amelyet egy állítólag „ismeretlen nemzetiségű” repülőgép hajtott végre Manono észak-katangai város ellen. A szóvivő nem vett tudomást róla, hogy Csembe, Katanga szakadár „miniszterelnöke” felvonultatta zsoldosai Észak-Katangának a kongói törvényes kormányhoz hű Baluba-törzs lakta területei ellen, hanem azt kívánta elhitetni, hogy az ezen a területen fekvő Manono ellen végrehajtott banditatámadás az ENSZ-szel szemben elkövetett ellenséges cselekmény. Mint hozzáfűzte, az ENSZ semmiféle figyelmeztetést sem kapott és ezért a támadás felkészületlenül érte a Manonoban állomásozó ENSZ- egységetet. A szóvivő nem tiltakozott a manonoi polgári lakosságot ért támadás miatt, hanem bejelentette, „az ENSZ-nek a lemánó helyzetben nincs más választása, mint kivonni csapatait Manonéból”. Az ENSZ-nek ez az intézkedése követi a korábbiakat, amikor a rendfenntartással megbízott fegyveres egységeinek kivonásával elősegítette a lázadók támadásait a kongói törvényes kormány ellenőrzése alatt álló területeik lakosságával szemben. New York. Az AFP New York-i jelentése szerint a Biztonsági Tanács szerdán tartja „egyik legnagyobb jelentőségű ülését”, amikor ismét Kongó kérdésével foglalkozik, és meghallgatja Hammarskjöld jelentését, az ENSZ főtitkár főképpen az ENSZ kongói fegyveres erőinek problémáját akarja a tanács elé terjeszteni. Ismeretes, hogy több ország az ENSZ rendfenntartó erői rendelkezésére bocsátott csapatok visszahívásával tiltakozott az ENSZ kongói magatartása ellen. A Biztonsági Tanács elé kerül szerdán az úgynevezett „Casablanca csoport” tiltakozása Lumumbának, Kongó törvényes miniszterelnökének elhurcolása ellen, továbbá, az a panasz, amelyet a kongói árulókat képviselő Kaszavubu elnök nyújtott be az Egyesült Arab Köztársaság állítólagos „kongói beavatkozása” miatt. Leopoldville Leopoldvilleben bejelentették, hogy Joseph Ileot, a Kaszavubu-féle árnyékkormány miniszterelnökét választották meg a különböző lázadó csoportok ellentéteinek kiküszöbölésére Leopoldvillebe összehívott úgynevezett „kerekasztal-értekezlet” elnökének. Újabb lépés az emberré fejlődés titkának megfejtéséhez Most tették közzé külföldön a beszámolót arról az ásatásról, amelyet még 1959-ben kezdtek meg Irak északi részén. A lelet tudományos jelentőségéről dr. Malán Mihály, neves antropológusunk a Magyar Távirati Iroda munkatársának a többi között elmondotta, hogy a Shanidar-barlangban, Bagdadtól mintegy 350 kilométernyire, nem messze az iraki, török és iráni határ találkozásától ,már régebben is találtak emberi csontmaradványokat. Itt került napvilágra 1953-ban egy csecsemő, 1957-ben pedig három felnőtt csontváza. Mind a négy csontváz körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt élt, úgynevezett ázsiai neandervölgyi ember maradványa. Az 1959-ben újra kezdett kutatás ismét sikerrel járt. Három—négy méterrel az 1957-es leletek szintje alatt újabb három csontvázat találtak. Mégpedig majdnem sértetlen állapotban. Az új leletek részletes embertani feldolgozása már megkezdődött, s egyidejűleg megvizsgálják a közelükből előkerült állati csontmaradványokat is. Az eddigi közlések szerint úgy vélik, hogy ezek az emberi csontok körülbelül 70 ezer éve hevernek a barlangban, és a neandervölgyi emberek eddig kevés helyen megtalált ázsiai típusát képviselik. A szaktudomány reméli, hogy az új leletek közelebb segítenek annak a fejlődésnek a pontos megismeréséhez, amely elvezetett a mai emberig, a „homo sapiensig”. (MTI) Várható időjárás szerda estig: felhős, párás, helyenként ködös idő, többfelé, főként az ország északnyugati felében eső, ónos eső. Mérsékelt, helyenként élénkebb délnyugati, nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet keleten mínusz 2—6, nyugaton mínusz 1—plusz 3. Legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: keleten mínusz 1—plusz 3, nyugaton plusz 4—8 fok között. Távolabbi kilátások: a hét második felében is enyhe és szeles idő. ZALAI HÍRLAP Guineában magyar szakemberek segítik az ivóvízellátás megszervezését Guineában kevés a jó ivóvíz és a kormány nagy gondot fordít arra, hogy megoldja a lakosság vízellátását. Ebben a munkában magyar szakemberek is segédkeznek. Az első négytagú magyar csoport — amelyet a guineai kormány kérésére küldött a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat — a magyar berendezésekkel már megkezdte munkáját. Most Mamou városban dolgozik a csoport a hozzá csatlakozott tizenegy guineai munkással együtt, akikkel szakembereink megismertetik ezt a mesterséget. Legközelebbi állomásuk Kissidougou, s a csoport június közepéig, az esős időszak kezdetéig tartózkodik Guineában és szükség esetén szeptemberben újra visszamegy. (MTI) Kínai tiltakozás a Tajvanra szállított műkincsek Amerikába való csempészése ellen Peking. (Új Kína) A kínai művelődésügyi minisztérium szóvivője hétfőn tiltakozott az ellen, hogy az amerikai kormány kiállítás címéin az Egyesült Államokba akarja csempészni a Tajvanra szállított ősi kínai művészeti kincseket. Az amerikai kormány 253 műremeket akar az Egyesült Államokba szállítani a Tajvanom levő műkincsek száne-tavát. A műkincseket az amerikai 7. flotta egyik hadihajója viszi az Egyesült Államokba. A szóvivő kijelentette, a kínai kormány érvénytelennek tekinti Csang Kaj-seknek az amerikaiakkal kötött megegyezését. (MTI) öt perccel “ (14.) Csak néhány évnek kellett eltelnie a Harmadik Birodalom bukása után és Pullach ismét a német történelem politikai szégyenfoltja lett. Itt, ahol a barna horda utolsó javait halmozta fel, néhány évvel később magas falak mögött a bonni Szövetségi Hírszerző Szolgálat üti fel főhadiszállását, az új vállalkozás főnöke Hitler egykori generálisa, Gehlen lesz. 1945 tavaszán Gehlen még a zosseni bunkervárosban kuksol és mint a „Fremde Heere Ost” osztály vezetője naponta szállít helyzetjelentést a „Führernek”. Vándorol a zászlócska A zosseni bunkerben, melynek falait képek borították, ahol a berendezés, a hatalmas térképasztal a jupiterlámpák fényében csillogott, nagy tétre ment a játék. Az itt élőknek a háború, a teljes összeomlás borzalmas képei, a halál elől a jeges hómezőkön és égő falvakon áll menekülők százezrei csupán jelek és színes papírzászlócskák voltak a hadműveleti térképeken, amiket a tanácstalan stratégák óráról órára húzgáltak Berlin felé. A tábornok urak tudománya csődöt mondott. Gehlen művészete abban merült ki, hogy főnökének, Guderiannak, a keleti front összegyűjtött híranyagából megjósolta a várható további hadműveleteket, amiket akár egy gyerek is éppen olyan jól előre kiszámíthatott volna az adott helyzetben. Csak egyetlen következtetést felejtett el Zossenben levonni: véget vetni a háborúnak. Ezek a tábornokok, akik csendes magányukban olyan szívesen hivatkoznak a hagyományokra, amelyek szinte csillagászati távolságban voltak az egykori őrvezetőből lett Hitlertől, nemegyszer csak csekély hányadával rendelkeztek annak az értelmes és lelkiismeretes német hadvezetésnek, amely 1918 októberében kinyilatkoztatta, hogy „a harcot be kell fejezni, a német népet a további szükségtelen áldozattól meg kell kímélni”. A zosseni „patkányok” ők, a zosseni patkányok, még öt perccel tizenkettő utánig is Hitler tábornokai. Amikor Gehlent Hitler március végén, mint a „Fremde Heere Ost” vezetőjét felmentette állásából, mivel nem tudott mást jelenteni, csak a szovjetek átgondolt akcióit, ő az „Experte” anyagával a távoli bajor Alpesekbe távozott. Úgy gondolta, hogy anyagát a háború utáni időben is fel tudja használni, ő maga pedig megújhodva, mint keleti „specialista” újból rangot és állást nyerhet. A magasállású SS-vezetők kapcsolatkeresése Svájcban, Himmler tárgyalásai Bernadotte gróffal, Gehlenben azt a reményt ébreszti, hogy talán sikerül a nyugati szövetséges oldalon felkelteni az érdeklődést „tapasztalatai” iránt. És bizonyára egyes nyugati körök nehezen értik meg, amit Guderian, a Wehrmacht vezérkari főnöke mondott március elején a német és a külföldi sajtó képviselői előtt: „Újból meg akarjuk teremteni egykor virágzó keleti tartományainkat ... Igyekszünk a jelen bajain túl lelkünk minden hevével és szenvedélyével a német Keletet újból felállítani ...” Keresik a kapcsolatot a Nyugattal Az United Press egyik jelentése szerint a német külügyminisztérium egyik képviselője hivatalos brit helyekkel lépett kapcsolatba Stockholmban, hogy a különbéke létrehozásáról tárgyaljanak az angol—amerikai erőkkel. Gehlen biztos abpan, hogy a Bajorországba áttelepített „fremde Heere Ost” még egyszer szerepet játszhat. De ennek a háborúnak még nincs vége ... Weichsel hadcsoport frontja, amióta Himmer Rezepel Heinrich vezérezredes kezébe került, északi szárnyával Wollin és Usedom szigetére támaszkodott, lejjebb az Odera nyugati partja mellett Schwedt, Küstrin és Fürstenberg mellett egészen a Neisse torkolatáig húzódott. Mellette Schörner harccsoportja állt, melynek frontvonala Lausitzon és a Cseh-Morva hegyeken át Szlovákiáig húzódott. Heinrich, ez az ötvenes hadfi, aki Hitler keleti rablóháborújában lett „hadvezérré”, amikor a „Weichsel” hadcsoport vezetését a Prenzlau melletti főhadiszálláson átvette, azt az utasítást kapta, hogy a Vörös Hadsereg előnyomulását az Oderán keresztül mindenáron akadályozza meg és tartóztassa fel. Mielőtt azonban a parancsnoklást átvette volna, Zossenbe, a hadsereg főparancsnokságára utazott és felkereste Guderiant, hogy átvegye tapasztalatait és megbeszélje vele a kialakult helyzetben a háború továbbfolytatásának elképzelhető lehetőségeit. Játék a térképasztalon_ — Az oroszok az Odera nyugati partján két hídfőt tartanak a kezükben — magyarázta Guderian a jupiterlámpák fényegen álló hatalmas térképasztal mellett. — Mindkét hídfőállás Kustrin körül van. Nekünk még négy kisebb hídfőnk van a keleti parton. — Guderian keze végigfutott az Odera vonalán, „itt Kustrinen kívül Frankfurtnál, Dressennél és a pölitzi üzemanyag üzemnél. Ezek azonban nem sokat jelentenek. Az orosz hiéno miatt mi csak egy keskeny földnyelven keresztül vagyunk kapcsolatban Kustrinnel. Az oroszok déli hídfőjében 600— 800 üteg van, ha ez a koncentrált tűzerő működésbe lép, abban a pillanatban készen vagyunk. Az ön feladata — oktatta Guderian az újonnan kinevezett frontparancsnokot — az kell, hogy legyen, hogy a leggyorsabban foglalja vissza az oroszok legfontosabb hídfőjét, meglepetésszerű támadással. Ezt úgy érheti el, ha a mi hídfőnknél Frankfurt mellett összegyűjti az erősebb kötelékeket és onnan hátbatámadják a szovjeteket Küstrinnél. Busse tábornok 9. hadosztálya megteszi a szükséges előkészületeket ...” Heinrici mozdulatlan arccal hallgatta Guderian utasításait. Ez a térképasztalon folyó játék egyetlen kézmozdulattal emberek tízezreinek életéről döntött. Itt a katonai nyelv lelketlen szakkifejezéseivel a véres tartalmat beszélték meg, az előre kitervezett halált és pusztulást a „hadművészet” glóriájának fátylával borították le. (Folytatása következik.) TIZENKETTŐ UTÁN 1961. február 1 így fogták el Eichmannt A Gestapo főparancsnokánál, s Himmlernél 1942-ben jelentkezett egy patkány arcú, elálló fülű, magas férfi. Egyenruháján az Obersturmbannführer rangot viselte. Olyan feladattal bízták meg, amelyhez hasonló nem igen akadt az emberiség történetében. A megbeszélés végén még koccintottak is az akció sikerére. Az obresturmbannführer jó szervezőnek ígérkezett és megbízatásához hűen három év alatt 6 millió férfit, nőt és gyermeket pusztított el. Még munkatársai is borzadva ejtették ki Adolf Eichmann nevét. Budapest felé közeledtek,a felszabadító Vörös Hadsereg katonái, amikor Eichmann a fővárosba érkezik, hogy személyesen irányítsa a még életben maradt zsidók kiirtását. Ekkor már látta, hogy elvesztették a háborút. Minden erejét arra összpontosította, hogy nagymennyiségű aranyat és egyéb értéktárgyat rabolhasson össze. A náci Németország kapitulált s a háborús bűnösök egy része a szövetséges csapatok kezére került. Közülük sokan nyomtalanul eltűntek, s ezek közé tartozott Eichmann is. A rendelkezésre álló adatok szerint érdekes dolgok történtek vele. Átkerül az amerikai megszállási övezetbe. Megöl egy repülőtisztet okmányait és ruháját magához veszi, így kerül az amerikai fogolytáborba. Senki nem ismeri fel. A háborús bűnösök után nyomozó szervek naponta végig járták a fogolytáborokat, de az álnéven bújkáló Eichmann elkerülte figyelmüket. Egy szép napon aztán eltűnt. A szökés mikéntjét ma már nehéz tisztázni. Ettől kezdve öt éven keresztül gondtalanul él, Nyugat-Németországban. Először a Gelsenberg Benzin A. G. társaságnál, majd a Deilmann GmbH cégnél dolgozik. Jellemző, hogy az utóbbi cég igazgatói tanácsában ott ül Adenauer minisztere, Seebohm úr is, aki revansiszta nézeteiről híres. Az emberek nem felejtkeznek meg a hírhedt gyilkosokról. Főleg azok nem felejtenek, akiknek családját pusztították ki a fasiszták. Széleskörű nyomozást indítanak Eichmann kézrekerítésére. Tudták, hogy az ausztriai Linzből származik, s felesége akkoriban ott élt! Ezért az egyik izraeli nyomozó Eichmanné linzi lakása közelében egy kis boltot bérelt, hogy feltűnés nélkül állandóan szemmel tarthassa a házat. Egy napon aztán eltűnt Eichmanné és nem sikerült megtudni, hogy hova távozott. A nyomozók kaptak olyan híreket, hogy Szíriában, Törökországban és Spanyolországban látták Eichmannt. A bejelentések azonban nem bizonyultak megbízhatóknak. Az első pontos adatot 1957- ben szerezték, amikor az egyik nyomozó Buenos Aires utcáján felismerte Eichmannt. Lakóhelyét ez alkalommal nem sikerült megtalálni. Peron, Argentína diktátora készségesen menedéket nyújtott minden háborús bűnösnek, és biztosította számukra a teljes álcázást. Ennek ellenére két önkéntes nyomozó Fekete Sándor és Molnár Lajos álnév alatt megszervezte az Eichmann utáni kutatást Argentínában. Külön-külön, mint turisták és kereskedők utaztak az országba. Molnár Lajos azzal az előnnyel is rendelkezett, hogy Budapestről még személyesen is ismerte Eichmannt. A nyomozók náci menekülteknek adták ki magukat, és sikerült az ott élő német fasiszták bizalmába férkőzniük. A nácik őszintén elmesélték gaztetteiket, de Eichmannról mélyen hallgattak. Tavaly januárjában Molnár Lajos együtt ivott német barátaival, amikor érdekes megjegyzés ütötte meg fülét: — Szegény Eichmann ma koszos autókkal foglalkozik, valamikor pedig a Birodalom legbefolyásosabb embere volt. A nyomozók erre az autógyárakra és javítóműhelyekre irányították figyelmüket. Egy napon tényleg megpillantottak egy patkányarcú, elálló fülű magas férfit, aki a Buenos Aires-i Mercedes-Benz gyárból távozott. Nyomon követték, és megállapították, hogy Ricardo Clement álnéven együtt él feleségével. Fényképek segítségével mégegyszer hitelesítették, hogy valóban a náci tömeggyilkos került a hálójukba. Részletes tervet dolgoztak ki elfogására és elszállítására. A titoktartásra azért volt szükség, mert Peron rendőrsége védelmébe vette volna a híres háborús bűnöst. A város közelében kiszemeltek egy elhagyott farmot, ahol fogva tarthatják, míg megérkezik érte Izraelből a külön repülőgép. Az akciót 1960. május 11-re tűzték ki. Késő délután sűrű sorokban tódultak ki a munkások a Mercedes-Benz gyárból . Köztük volt Eichmann is. Felszállt egy autóbuszra, nem is sejtve, hogy minden lépését követik. Az autóbusz mögött két személyautó haladt. Eichmann leszólt az autóbuszról, és egy mellékutcában folytatta útját lakásába, mikor hirtelen személyautó fékezett mellette. A következő pillanatban négy férfi vete körül Eichmannt. Az egyikük megszólította: — Guten Abend, Herr Obersturmführer. Eichmann kiáltani akart, de egy jól irányzott horogütés elnémította. Az eszméletlen Eichmannt betuszkolták az autóba, és kerülő utakon elrobogtak az előkészített farmra. Itt tért magához, maga körül megpillantva azokat, akik 15 évig nyomoztak utána. Gyáván könyörgött, ne öljék meg, cserébe összeírja a még szabadlábon élő nácikat, akiket ismert, részletes adatokat ad tevékenységükről, és jelenlegi búvóhelyükről. Minden egyes szavát magnószalagon rögzítették, és felvették gyorsírással is. Múlt év május 19-én egy izraeli felségjelű utasszállító repülőgép szállt le a Buenos Aires repülőterén. Másnap éjfél körül ismét útnak indult, teli üzemanyagtartályokkal és 19 főnyi személyzetével. Senkinek sem jutott eszébe ellenőrizni a gép utasait. A gép május 23-án érkezett meg Izraelbe, fedélzetén Eichmannal, hogy feleljen 6 millió ember életéért. Az elfogatás híre nagy pánikot okozott Nyugat-Németországban. A jelenlegi vezetők, egy része fél, hogy Eichmann vallani fog, ami nagyon kényelmetlen lesz számukra. Az egykori nácik a legjobb ügyvédeket kérték fel, hogy vállalják el Eichmann védelmét.. Minden összeget megfizetnek. Harckocsik zárják el az utat a IV. számú katonai tábor felé, könnyű katonai gépkocsik, ellenőrzik a tábor környékét.. A légelhárító ágyúknál az őrszemélyzet éjjel-napnál figyeli a légteret. A börtöncella ajtaja előtt megerősített őrség léptei döngenek. A sokoldalú biztonsági intézkedés egyetlen ember — Adolf Eichmann — miatt történik. A náci tömeggyilkos tárgyalását március elsejére tűzték ki. (A .,Veda a technika mladezi” cikke alapján összeállította: Tamás György.)