Zalai Hírlap, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

2. (18.) — Hát Feri, maga aztán jól meglepett engem — mondta rozsdás hangon az öreg. — Ki gondolta volna még ezt, hogy a kerékvasalásból lánykérés lesz. Én nem bánom, ha szere­titek egymást, nincs kifogá­som, legyetek boldogok ... * Míg az öreget hallgatta, minduntalan az a beszélgetés járt az eszében, amit a na­pokban folytatott Kiss elvtárs­sal, a gyár párttitkárával. — Hallod-e te Perényi — szólította meg a párttitkár. — Olyan sok a baj azon a Fel­sőházán, hogy minden szomba­todat és vasárnapodat arra ál­dozod? — Nincs ott különösebb baj. Jól mennek a dolgok. Dehát megszerettem azt a falut. Szí­vesen vagyok ott. Én is szer­veztem a szövetkezetet, szé­gyellném magam, ha valami összekuszálódna. — Majd egyszer csak a hí­red jön, hogy végképp ott tar­tottak a felsőháziak... Perényi elpirult, aztán za­varában csak ennyit mondott: — Arra gondolsz, hogy be­állok? — Úgy bizony! Azt hiszem, most te leszel, akivel aláírat­nak ott. — Megtörténhet. — És csinos a kislány? — Nagyon! — Szeretitek egymást kislá­nyom? — fordult az öreg Sa­lamon Terushoz. — Igen, édesapám! — Rendben van, áldásom a boldogságtokra, de van egy ki­kötésem. _ ? — Perényi Ferié a lányom, Perényi pedig az esküvő nap­jától a miénk. Az öreg Tarr, meg a Lakatos mellé már rég kellett volna a fiatal erő. — Tehát akkor? — mosoly­gott Perényi. — Tehát! — felelte kemé­nyen az öreg. — Minket be­léptetett a Perényi Ferenc, most pedig beléptetjük őt. Áll? — Áll, Gergely bácsi! Belé­pek. — Rendes dolog fiam — (most mondta először, hogy fi­am) — csinálunk itt olyam műhelyt, hogy a városon sem volt jobb. Különben meg ne­­ked magyarázzunk? Hiszen pár hónapja még tőletek ta­nultak. Salamon Gergelyt már kora hajnalban az elnökhöz vitte az útja. »^4 — Bálint, te Bálint, kelj már fel a füledről, adj nekem egy belépési nyilatkozatot. — Megbomlott ez a Sala­mon? — mordult fel Cser. — Mi a tüzes nyavalyának ennek éjszaka idején a belépési nyi­latkozat. — Ne dörmögj már te mor­­mota, neked semmiség, hogy beszerveztem — így mondta „beszerveztem” — a Búzaka­lász tagjai közé „Perényi elv­társat”? — Hát ez meg mi? —■ kér­dezte Cser megnyúlt tekintet­tel. — Ébredj csak fel, majd megtudod. Gyerünk intézzük el a belépési papírokat, a Peré­nyi Feri a mi szövetkezetünk kovácsa lesz. Salamon erre a bejelentésre alig tudta Csert az alapos fel­­pálinkázástól — amit egyéb­ként sohasem csinált meg — megmenteni. Perényi Ferenc lakatos né­hány hét múlva valóban a fa­luba költözött, őt bízta meg a vezetőség a műhely vezetésé­vel, a járási pártbizottság pe­dig a pártszervezet segítsé­­vel. Kőrössy Líviát néhány lé­péssel a pályaudvartól egy fe­kete Skoda-Szpartak gépkocsi várta a ködborította keskeny mellékutcában. A kormánynál pedáns öltözetű középkorú fér­fi ült. A kínos pontossággal fésült, helyenként ősz haj, a hófehér ing, s a hosszú ujjú finom kéz, mind-mind a tulaj­donos különleges szakmájára vallott. Jóformán oda sem fi­gyelt, amikor Lívia az ajtóhoz lépett. Az maga nyitotta ki az ajtót. — Álmos vagy drágám. A férfi unottan megcsókolta a nő kezét. — Nincs nálad senki? — De van! Régóta nem je­lentkeztél. Megértheted! — Csalsz drágám.. ? — vágta oda emelt hangon Lívia. — És ki a baba .. ? Különben hagyjuk, nem érdekel. — Miért jöttél — vágott sza­vába a férfi. — Üzlet! A férfit szemmel láthatóan jobban érdekelte ez az egyet­len szó, mint Lívia. —Miről van szó? — Döglenek a marháik. Nincs egy szál szénájuk sem. Sehol sem kapnak. Legalább ezer mázsa. A rekettyést el­rothadt kazalon túladhatsz. A többit hid rám. A pénz fele a tiéd. A pálinkát ne sajnáld majd a kocsisoktól. Semmihez sem értő népség az. Jól ügyelj arra, hogy a szállítás körül mindent összezavarj. Beszélj szépen velük. S érd el, hogy benned lássák megmentőjüket. A kocsira úgy vigyázz, ha a bolt sikerül, az egészet neked adom. Én majd másikat ve­szek ... Mielőtt kilépett volna a ko­csiból, mégegyszer elismételte a férfinak: — A széna körül a legna­gyobb mesterséges káosz le­gyen. Szervezd meg úgy a han­gulatot, hogy azt gondolják majd a kocsisok, éjt nappallá téve kellett rohangásznod azért. És­ ha visszamentem, így beszélek majd ... IV. FEJEZET. Napfényt, esőt, de főleg munkát hozott a tavasz. Erről beszélt az ünnepségen a járási kiküldött is az egykori kastély udvarán egybegyűlt népes tömegnek. Bár érdekes, hogy mióta szövetkezeti köz­ség lett Felsőháza, egyre ke­vésbé emlegették ezt a kas­télyt kastélynak. Ugyan a ta­nács már 1950 óta itt kapott elhelyezést, azért ha ide igye­kezett valaki, soha nem mondta, hogy a tanácsba megy, hanem a kastélyba ... Mióta viszont az öreg, méteres falú épületben kerítettek he­lyet a termelőszövetkezeti iro­dának is, már nem a kastély­ba jártak az emberek, hanem­ a szövetkezeti irodába, vagy a tanácsba. Felcsattant a taps, ahogyan befejeződött az ünnepi szó­noklat. A járási kiküldött után Gódor Elek lépett az emel­vényre, hogy ismertesse a nap további programját: futball­mérkőzés délután négykor, es­te hétkor szinielőadás a műve­lődési otthonban, majd tánc­­mulatság. (Folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP Közlemény a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről A varsói barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés tagállamai­nak Politikai Tanácskozó Tes­tülete 1961 márciusában Moszk­vában rendes ülést tartott. A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésén képviselői minő­ségben résztvettek. Az Albán Népköztársaság ré­széről Beqir Benluku, a minisz­tertanács első elnökhelyettese honvédelmi miniszter Kocë Theodosi, a minisztertanács el­nökhelyettese, az Állami Terv­bizottság elnöke, Behar Shtylla külügyminiszter, a Bolgár Népköztársaság ré­széről Todor Zsivkov, a BKF Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a minisz­tertanács elnöke, Ivan Mihai­lov, a minisztertanács elnökhe­lyettese, honvédelmi miniszter, Karlo Bukanov­­külügyminisz­ter, Caka Monov, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Antonin Klovotny, a CSKP Központi Bizottságának első titkára ál­lamelnök, Viliam Siraky kor­mányelnök, Otakar Simunek kormányelnökhelyettes, az Ál­lami Tervbizottság elnöke, Bo­­humir Lomsky honvédelmi mi­niszter, Václav David külügy­miniszter, a Lengyel Népköztársaság ré­séről Wladislaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankie­­waicz, a minisztertanács elnöke, Stefan Jendrycho­wski, az Ál­lami Tervbizottság elnöke, Ma­rian Spychalski, honvédelmi miniszter, Adam Rapacki kül­ügyminiszter, a Magyar Népköztársaság részéről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára Münnich Fe­renc, a forradalmi­­munkás- paraszt kormány elnöke, Sik Endre külügyminiszter, Czine­­ge Lajos honvédelmi miniszter, Tóth Lajos vezérőrnagy, Jávor Izmin alezredes, a Német Demokratikus Köz­társaság részéről Walter Ulb­richt, az NSZEP Központi Bi­zottságának első titkára, az Ál­lamtanács elnöke, Erich Ho­­necker, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, Bothar Bolz miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter, Heinz Hoff­mann honvédelmi miniszter, a Román Népköztársaság ré­széről Gheorghe Gheorghiu Dej, az RMP Központi Bizott­ságának első titkára, az Állam­tanács elnöke Ion Gheorghe Maurer, a minisztertanács el­nöke és George Marin Gaston, az Állami Tervbizottság elnö­ke, Beontin Sarajan honvédel­mi miniszter, Cornel Manescu külügyminiszter, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről N. Sz. Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a minisztertanács elnöke, R. J. Malinovszkij honvé­delmi miniszter, a Szovjetunió marcalija, V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyette­se. Az ülésen megfigyelői minő­ségben részt vettek. A Kínai Népköztársaság ré­széről Biu Hsziao, a KKP Köz­ponti Bizottságának tagja a Kínai Népköztársaság moszk­vai nagykövete, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről Kim Kvang Hjop, a KMP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a minisztertanács elnökhelyet­tese honvédelmi miniszter Coj Kvang, a légierők parancsnoka, Biu Djan Szik külügyminisz­terhelyettes, a Mongol Népköztársaság ré­széről J. Cedenbal, az MNFP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnö­ke, Zs. Zhagvaszuren, honvé­delmi miniszter, P. Sagdarszu­­ren külügyminiszter. Az­­ ülésen résztvett Anna Grecsko, a Szovjetunió mar­­sallja, a varsói szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. Az ülésen Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársa­ság Államta­nácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára elnökölt. * A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésének részvevői a tel­jes kölcsönös megértés és egyetértés légkörében átfogó eszmecserét folytattak a nem­zetközi események legutóbbi sekről és ezzel kapcsolatban megvizsgálták a varsói szerző­dés tagállamainak az európai és a világbé­ke biztosítására irá­nyuló intézkedéseit. . A Politikai Tanácsadó Testü­let támaszkodott a kommunista és munkáspártok novemberi ér­tekezletének elméleti és politi­kai következtetéseire, történel­mi jelentőségű okmányaira, amelyek választ adnak a bé­kéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kérdéseire. A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésének részvevői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület (1960 februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocia­lista tábor országai újabb ki­magasló eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, a tudo­mány és a technika fejleszté­sében, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági versenyében. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélé­sének lenini politikája, a szo­cialista tábor országai béke­szerető külpolitikájának ered­ményeképpen újabb fontos győ­zelmeket aratott: a leigázott, de nemzeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszaba­dító mozgalmának csapásai alatt folytatódik a gyarmati rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó ter­veit és kivívhatják a tartós bé­két. Az ülés részvevői egyszer­smind megállapítják, hogy ag­resszív körök további akadá­lyokat gördítenek a nemzetkö­zi helyzet egészségesebbé téte­lének útjába, szembehelyezke­­nek azokkal az erőfeszítések­kel, amelyeket a békeszerető ál­lamok a béke fenntartására és megszilárdítására tesznek. A NATO és a többi, támadó 0«»ollo*YfcCr­lscvto­rvai ncnnn.rtO.S.ulAS imperialista tagállamai folytat­ják a fegyverkezési hajszát, fo­kozzák háborús előkészületei­ket, újabb katonai támaszpon­tok létesítésére törekszenek Európában és a világ más ré­szein, növelik atom- és rakéta­­fegyver-készleteiket, negyedik atomhatalommá teszik a NA­­TO-t. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország segítségével, erőltetett ütemben, hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt építi ki az agre­­atív nyu­gatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb korszerű, tö­megpusztító eszközökkel. Kato­nai támaszpontokat bocsátanak Nyugat-Németország rendelke­zésére, más országok területén. Mindezeket a lépéseket kü­lönösen veszélyessé teszi az a körülmény, hogy Nyugat-Né­metország kormánya egyfelől mindegyre területi igényekkel lép fel más államokkal szem­ben, másfelől revanspropagan­­dát folytat a nyugatnémet köz­vélemény körében. Nyugat-Németország a hábo­rús veszély fő gócává válik Európában. Az agresszív imperialista kö­rök elkeseredett erőfeszítések­kel igyekeznek akadályozni a népek előretörését a béke, a demokrácia és a haladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak köz­vetlen katonai erőszakhoz, hogy Afrika, Ázsia és Latin- Amerika országaiban elfojtsák a terebélyesedő nemzeti felsza­badító mozgalmat. Ezt bizonyít­ják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, Angolában, Laosz­­ban elkövetett véres gaztettei, valamint a Kubai Köztársaság ellen irányuló állandó provo­kációk. A varsói szerződés tagálla­mai nem maradhatnak részvét­len szemlélői az imperialista államok fokozódó háborús elő­készületeinek. A szocialista ál­lamok szakadatlan erőfeszíté­seket tettek és tesznek az álta­lános és teljes leszerelés meg­valósításáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a nem­zetközi feszültség enyhítéséért. A varsói szerződés tagálla­mai azonban a nyugati hatal­mak újabb háborús előkészüle­tei nyomán kialakuló helyzet­ből kiindulva, sokoldalú véle­ménycsere során összehangol­ták azokat az intézkedéseket, amelyeket védelmi képességük további erősítése és a világ­béke megszilárdítása céljából szükségesnek tartanak. Ennek kapcsán a kommunista és mun­káspártok novemberi értekez­letének abból a következtetésé­ből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszálló szocialista vi­lágtábor, a nemzetközi mun­kásosztály, valamennyi nemze­ti felszabadító mozgalom — és az összes békeszerető erők — egyesített erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni a háborút. A béke biztosítása érdekében el­engedhetetlenül szükséges a második világháború maradvá­nyainak megszüntetése, még­­pedig oly módon, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést s ezzel ártal­matlanná teszik a nyugatberlini veszélygócot Nyugat-Berlin de­­militarizált ,szabad várossá té­­elével. A varsói szerződés tagálla­mai ünnepélyesen kijelentik, hogy továbbra is tántoríthatat­­lanul a békés együttélés politi­káját folytatják és a népek bé­kéjének és biztonságának biz­tosítása céljából késze­k bár­mely pillanatban hozzájárulni­­ más államokkal összehangolt l­egátfogóbb intézkedések mes­­éleléhez. (MTI) KbOOOOOOOOOOOOCkX^Oé O' Szófia. (MTI) A Zemedelszko Zname csütörtökön athéni kü­­löntudósítást közöl, melyben is­merteti a görög parlamentben nemrég lezajlott vitát a görög dolgozók nyomoráról. „Volosz körzetében az éhező gyermekek a szemétben turkálnak, hogy valamiféle ennivalóhoz jussa­nak” — jelentette ki Heniu el­lenzéki képviselő, az EDA tag­ja, a parlament egyik legutób­bi ülésén. Ezen az ülésen a képviselők megvitatták az el­lenzék egy jelentését, amely rávilágít, hogy a görög nép sú­lyos gazdasági helyzete a je­lenlegi kormány politikájának következménye, s hogy a kor­mány az amerikai monopóliu­mok érdekeit szolgálja. Az ellenzék jelentésében megrázó tényeket hoztak nyil­vánosságra a görög nép nyo­moráról és szegénységéről. A jelentés szerint Amalíiaszban a közelmúltban skarlátjárvány ütötte fel a fejét, nemcsak hogy orvost, de még csak egy hőmé­rőt sem találtak az egész vá­rosban. Eropoliszban sok gyer­mek éhenhalt. A nyomor és az életfeltéte­lek hiánya miatt a falvak la­kossága tömegesen kivándorol más országokba. Az ellenzéki képviselők kife­jezést adtak annak a vélemé­nyüknek, hogy a helyzet tovább romlik, mivel a búzatermelés 200 000 tonnával, a dohányter­melés pedig 40 000 tonnával csökkent. Az Egyesült Államok konkurrenciája következtében az egész elmúlt évi dohányter­més eladatlan maradt. I­ görög ellenzék az ország nyomoráról 1961. április 1 f az afrikai népek 3. értekezletének határozatai Kairó. (TASZSZ) Csütörtö­kön megtartották az afrikai né­pek harmadik értekezletének plenáris záróülését. Az értekez­let résztvevői egyhangúlag jó­váhagyták az öt bizottság által kidolgozott javaslatokat és in­dítványokat. Az értekezlet résztvevői fel­hívják a világ minden szabad­ságszerető népét, határozottan ítélje el az imperializmust és hangsúlyozzák, hogy az afrikai országokban erősíteni kell a nemzeti felszaba­dító mozgal­mak szolidaritását a békéért, a szabadságért és a népek füg­getlenségéért küzdő erőkkel. Az algériai kérdést illetően, az értekezlet támogatta az Al­gériai Köztársaság ideiglenes kormányának azt az elhatáro­zását, hogy az önrendelkezési jog megvalósítása érdekében tárgyalásokat kíván folytatni a francia kormánnyal. Az érte­kezlet résztvevői felhívják az afrikai országokat, fokozzák az algériai népnek nyújtott politi­kai, diplomáciai és anyagi tá­mogatást A kongói kérdésről szólva az értekezlet határozatban fejezte ki mély felháboro­dását Patrice Lumumbá­­nak, a törvényes kormány miniszterelnökének bestiá­lis meggyilkolása A tananarivei értekezletet „a dróton rángatott bábok gyüle­kezetének” nevezték. A határo­zat megállapítja, hogy „az ENSZ közvetlenül felelős az eseményekért és a kongói hely­zet komoly rosszabbodásáért”. Az értekezlet követeli, hogy ha­­ladéktan­­ul valósítsák meg a Biztonsági Tanács Kongóra vo­natkozó határozatait, szüntes­sék meg az imperialista hatal­mak beavatkozását és vonják ki Kongóból a bábkormányzók szolgálatában álló belgákat, franciákat, angolokat és néme­teket. Az értekezlet hangsúlyozza, hogy fel kell újítani a kongói parlament munkáját, kijelenti: „Az egységes Kongói Köz­társaság egyedüli törvé­nyes kormánya a Gizenga­­▼ezette kormány. Az értekezet felhív minden afrikai országot, ismerje el ezt a kormányt és teremtsen vele hathatós diplomáciai viszonyt”. Az értekezlet elítéli azt a sze­repet, amelyet az ENSZ-főtitkár betöltött a kongói helyzet ross­­szabbodásában és követeli, hogy mozdítsák el erről a posztról Ham­­marskjöldöt. A határozat követeli: az ENSZ haladéktalanul tegyen intézkedéseket a törvényes kor­mány ellenőrzése alatt álló tar­tomány normális élelmiszerel­látására. Az értekezlet résztve­vői felhívták a Kongóval szom­szédos országokat, segítsék elő, hogy területükön keresztül élel­miszert és gyógyszert lehessen eljuttatni a kongói lakossághoz. Az afrikai országok népei nyújtsanak segítséget a felsza­badulásért és hazájának terü­leti egységéért harcoló kongói népnek. Az angolai kérdésről szóló határozat felhívja az ázsiai és afrikai országokat, érjék el, hogy Portugália­ teljesítse az ENSZ-nek a gyarmati országok és népek függetlenségéről s­zó nyilatkozatát Február 5-én Luandában a reakciós erők megtorló hadjárata következtében 3000 angolai lakos vesztette életét Az értekezlet ezt a napot a ke­gyetlen portugál gyarmati rendszer ellen küzdő népek szolidaritási napjává nyilvá­nítja. A konferencia elt*-'’1- az an­gol hatóságokat mert meg­tagadták Dzsomo Kenyatta, a kenyai nép nemzeti felszaba­dító harca vezetőjének szaba­­dora bocsátását, és mert Kenyá­ban katonai támaszpontokat lé­tesítenek. A határozat a hideg­háború fokozására irányuló el­lenséges és agresszív cseleke­detnek minősítette ezt az el­járást. Élesen elítélték a Délafrikai Unió kormányának fajgyűlölő­­politikáját és felszólították az ázsiai és afrikai országokat, törekedjenek a Délafrikai Uniónak az ENSZ-ből való kizárására. A neokolonializmusról szóló határozat megállapítja, hogy az afrikai országokra rendkívül nagy veszélyt jelentenek az im­perialista uralom megteremté­sének újabb formái. A neokolo­­nializmus megjelenésének pél­dájául említi meg Kongót, a Francia Közösséget, Rhodézia és Nyaszaföld szövetségét és néhány más országot. Az értekezlet sok más hatá­rozatot hozott még gazdasági és egyéb kérdésekről. A Pravda a nürnbergi per anyagának kiadásáról Moszkva­ (TASZSZ) A Szov­jetunió hét kötetben közrebo­csátotta a fő német háborús bűnösök nürnbergi perének tel­jes anyagát A Pravda pénteki i száma kommentálja a nürn­bergi per anyagának kiadását és megállapítja: A nürnbergi per anyagának értéke abban van, hogy lelep­lezi az egész világ ellőtt az imperialista politikai boszor­kánykonyhát, amelyben a há­borút kotyvasztják. Ezek az anyagok meggyőzően mutatják, milyen nagy veszélyt jelent a békére a nyugatnémetországi militarizmus feltámadása. Ezen túlmenően rávilágítanak azok­nak a hitlerista tábornokoknak bűnös múltjára, a­kik jelenleg a Bundeswehrt vezetik és pa­rancsnoki tisztséget töltenek be a NATO-ban. (MTI)

Next