Zalai Hírlap, 1965. február (21. évfolyam, 28-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

Kité­rőépítés Zalaszentivánnál A téli hónapokban is zavartalanul dolgoznak a Betonútépítő Vállalat zalaszentiváni üzemének dolgozói a Nagy­kanizsa—Szombathely közötti vasútvonal korszerűsítésén. Egyik munkabrigád a Zalasz­entiván és Nemesapáti között létesülő kitérő kavicságyazá­sát végzi. (Kiss Ferenc felvétele) Mindenki tehetsége, tudása, képessége legjavát adja a közös munkához Í­lést tartott a nagykanizsai városi pártbizottság Hétfőn ülést tartott a nagy­­kanizsai városi pártbizottság és az 1964 évi termelési ter­vek teljesítésének eredménye­ir. A­ Központi Bizottság de­cember 8—10-i ülésén hozott határozatából és az 1965 évi gazdasági feladatokból eredő tennivalókat vitatta meg. Beszámolót Vukits László elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tartott. Elöljáró­ban megemlítette, hogy a vá­ros üzemei teljesítették múlt évi termelési feladataikat, a három termelőszövetkezet is valóra váltotta terveit, mind­össze a Vasipari Vállalat és a Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat maradt adós.­­ A múlt évi tervek teljesí­tése azonban nem ad okot túl­zott megelégedettségre, mivel a legtöbb vállalatnál a ter­melékenység nem emelkedett olyan ütemben, ahogy azt pár­tunk Vili­ kongresszusa és a második ötéves terv meghatá­rozta. A termelés növekedése ugyanis többnyire létszámnö­velésből, és nem az egy főre eső termelés fokozásából ke­letkezett.­­ Az idén arra kell töre­kedni, hogy valamennyi válla­ló teljesítse a termelés úgy­nevezett minőségi mutatóit, a költség-, a termelékenységi, a létszám- és béralap-tervet — hangsúlyozta a városi pártbi­zottság első titkára. — A­­­ pártszervezetek, szakszerveze­ti­­ek, ifjúsági szervezetek a­­­ gazdasági és műszaki vezetők­ü­­kel közös erővel és megalku­­­­­vás nélkül munkálkodjanak e a feladatok megvalósításán. A város építőipari vállala­­t­­ainál, a közlekedési vállala­­toknál, a sütőipari üzemekben,­­ a Vasipari Vállalatnál tovább­r■ kell csökkenteni a túlórák számát A sörgyárban, a gép­­gyárban, az üveggyárban dol­­­­­gozzanak ki hathatós műszaki, gazdaságossági és takarékos­os­sági intézkedési terveket. A­­­ közlekedési vállalatoknál kü­­­­lönosan a vagonok és gépko­­­­csik jobb kihasználására kell nagy gondot fordítaniuk. A­­ három tsz-nek 55 vagon ke­­nyérgabonát, 1400 hízott ser­tést, 500 vágómarhát, 50 000 tojást és 8705 hektoliter tejet kell adnia.­­ Ha a pártszervezetek, tö­megszervezetek és a gazdasági vezetők összefognak, támasz­kodnak a dolgozókra, a mun­kaversenyben résztvevőkre,­­ ismertetik velük az üzem tervfeladatait, sikeresen meg­valósíthatjuk mindenütt a cél­kitűzéseinket — hangsúlyozta Vukits elvtárs. A beszámolót követő vitá­ban felszólalt Gál Róbert, a városi KISZ bizottság titkára, Mészáros Kálmán, a DKG fő­mérnöke, Gödinek László, a MÁV Kft párttitkára, Szirtes István, a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókjának igazga­tója, Gáspár Tibor, az Építő­ipari Ktsz műszaki vezetője, Lőrincz Lajos, a takarmány­keverő üzem párt­titkára és Lukács József, a városi tanács pénzügyi osztályvezetője. „Szóbeli prémium“ A zárszámadó közgyűlé­sen a tsz-elnök annak rendje-módja szerint is­mertette beszámolójában a különböző számokat, s ezek a számok, meg a gaz­dálkodás többi, jellemző adata joggal tölthette el elégedettséggel a közgyű­lés résztvevőit. Méltán csattant a taps, amikor a beszámoló véget ért. Az első hozzászólás mégis bí­ráló jellegű volt, méghoz­zá a beszámolót bírálta. — Hiányolom belőle — kezdte egy hatvan év kö­rüli parasztember —, hogy egy szóval sem emlékezett meg azokról az emberek­ről, akik szénabetakarítás­kor a minőség megóvása érdekében ünnepjüket is ezzel a munkával töltöt­ték. Ezzel igen nagy hasz­not hajtottak a szövetke­zetnek. Az idős parasztember egy igen érdekes és igen sokszor figyelmen kívül hagyott jelenségre hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a közös dolgosónak nem csupán a munkaegység, az anyagi jövedelem, a mázsán mérhető prémium a fontos, hanem az elis­merő szó is. Ellenvetésül azt mondta az egyik tsz fiatal főagro­­nómusa, hogy rosszul fes­tene, ha ő odaállna a nála háromszor idősebb állat­­gondozó elé, és azt mon­daná, hogy „no, János bá­csi, amiért ilyen tisztessé­gesen elvégezte a munká­ját, én magát most dicsé­retben részesítem”. Ez a forma valóban nem volna a legszerencsésebb, de néhány közvetlen, el­ismerő szó egész biztosan jól esik az idős gondozó­nak, még ha háromszor fiatalabb embertől szár­maznak is azok. Akit tisz­tel valaki, annak a dicsé­retét is nagyra értékeli, már­pedig a legkevésbé éppen a parasztember vá­logatja kor szerint azokat, akiknek a szavára ad. A mezőgazdaságban nem egy munka van, aminek ellenértékét nem fejezi ki híven az a juttatás, amit a munkaegységkönyv, vagy a közgyűlés határo­zata előír. Ilyenek közé tartozik például az, amire az említett közgyűlésen hi­vatkoztak. Az egész hét munkában telt el, nehe­zen várták az egyetlen pi­henőnapot, akkor azonban gyűjteni lehetett a szénát, hogy az eső elől behord­ják, többen ezt a napot is a közös munkában töltöt­ték. A munkaegység­­könyvben nincs olyan­­ki­tétel, hogy ilyenkor meny­nyivel jár több a tagnak. A többlet a köszönet, az elismerés, amivel nem szabad adós maradni. Sok szövetkezeti vezető csak a mértékegységgel mérhető prémiumot isme­ri, pedig gyakrabban kel­lene élni a „szóbeli pré­miummal” is. Természe­tesen nem arról van szó, hogy a megérdemelt anyagi juttatás helyett, hanem amellett élni kell a szóbeli prémium­mal, az elismeréssel. (Az is kétségtelen azonban, hogy az őszinte di­cséret néha megnyugta­tóan egészíti ki az esetle­ges kisebb anyagit.) Szerepeljen tehát az elis­merés a közgyűlési beszá­molókban, azok címére, akiket illet, hiszen az el­múlt évet ilyen szemszög­ből is értékelni kell, de az igazságérzet is megkö­veteli a megkülönbözte­tést. És nemcsak a zárszám­adó közgyűlésen, de az esztendő folyamán sem szabad megfeledkezni a­z „szjöbeli prémiumról”. O­bJextSkM» AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. évfolyam, 28. szám Ára ! SO fillér 1965. február 3., szerda Világ proletárjai, egyesüljetek!­ ­ ! Befej­eződött a KGST 19. ülésszaka Prága­ (MTI) ötnapos ta­nácskozás után kedden dél­után a kül- és belföldi sajtó jelenlétében ünnepélyes kül­sőségek között tartotta záró­­ülését a KGST 19. ülésszaka. A záróülésen Otokar Simu­­nek miniszterelnökhelyettes megnyitó szavai után N. V. Faggyejev, a KGST titkára kérte fel az egyes delegációk vezetőit a záróokmány alá­írására. Ezután a küldöttsé­gek az orosz abc sorrendjé­ben írták alá a záróokmányt A Bolgár Népköztársaság ne­vében Sztanko Todorov mi­niszterelnökhelyettes, a Ma­gyar Népköztársaság nevében Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, az NDK ne­vében Bruno Leuschner mi­niszterelnökhelyettes, a Mon­gol Népköztársaság nevében Demcsigij­ Molomzsanic, a miniszterelnök helyettese, a Lengyel Népköztársaság nevé­ben Piotr Jaroszewicz minisz­terelnökhelyettes, a Román Népköztársaság nevében Ale­xandra Birladeanu miniszter­­elnökhelyettes, a Szovjetunió nevében. M. A. Leszecsko mi­­niszterelnökhelyettes és Cseh­szlovákia nevében Otokar Si­­munek miniszterelnökhelyet­tes. Az ünnepélyes aláírás után a vendéglátó Csehszlovákia nevében Otokar Simunek mondott záróbeszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy a 19. ülés­szak meghatározta a legfon­tosabb feladatokat a követke­ző időszakra. Jóváhagyták Ju­goszlávia tevékeny részvételét a KGST egyes szerveinek munkájában. A csehszlovák miniszterelnökhelyettes rámu­tatott arra, hogy határozato­kat fogadtak el a tagállamok közötti együttműködés bővíté­sére, amelyek az egyes tag­ú államok további fejlődését szolgálják. Részletesen meg­vitatták a kooperáció és a specializáció kérdését különö­sen a gépiparban, a rádiótech­nikában és az energiaellátás­ban. A KGST 19. ülésszaka ez­zel befejezte munkáját. Rendületlenül végrehajtja programját az angol munkáspárti kormány maradt „népszerűtlen kény­szerintézkedéseknek” tulajdo­nította, hogy volt külügymi­nisztere vereséget szenvedett a „holtbiztos” londoni mun­káskerületben, Leytonban.­­ Hangoztatta, hogy a ley­toni eredmény nem befolyásolja az általános választások kiírásá­nak időzítését, és kormánya rendületlenül végrehajtja programját, beleértve az acél­ipar államosítását is. A miniszterelnök tehát köz­vetve elvetette azt a konzer­vatív sajtóban sugalmazott gondolatot, hogy a kormány az acélipari államosítás tervé­nek elejtésével megvásárol­hatná a liberálisok támogatá­sát. — Az ország nem akar új választásokat — mondotta Wilson —. A múlt évben fel­hatalmazást kaptunk a válasz­tóktól és mi eleget akarunk tenni megbízásunknak. Nem riadunk vissza a népszerűt­len feladatoktól sem. Ha azon­ban úgy találjuk, hogy a par­lamentben elviselhetetlen el­lenállásba ütközünk, akkor — noha egyébként nincs szándé­kunkban — kénytelenek le­szünk ismét az ország elé állni. Külpolitikai téren Wilson Ázsia nem nukleáris nemzete­inek — elsősorban Indiának­­ nyújtandó „garancia-egyez­ményt” jelölte meg legsürgő­sebb feladatként, hivatkozás­sal „Kína új atomfegyvereinek veszélyére”. Ugyanakkor az atlanti atomhaderő (ANF) ál­tala kezdeményezett tervét úgy állította be, mint a nuk­leáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozását célzó elgondolást. London (MTI) Wilson brit miniszterelnök televíziós be­szédében hétfőn este kijelen­tette, hogy Gordon Walker pótválasztási veresége sem ri­asztja vissza a kormányprog­ram végrehajtásától. Wilson a tory-kormánytól örökölt pénzügyi válságnak és a munkáspárti kormányra A Zala megyei Gépipari Vállalat új, program vezényléses hidraulikus másoló-esztergagé­pet kapott. Ez a gép rendkívül megkönnyíti a munkát. A mintadarabot be kell helyezni a megfelelő helyre, a gép auto­matikusan letapogatja mére­teit, s az esztergakés önműködően beáll a mintadarabra. A képen: Horváth Ist­ván dolgozik a géppel. (Kiss Ferenc felvétele) Életrevaló javaslatok Jegyzetek a KISZ megyei bizottságának üléséről LAPUNK tegnapi számá­ban — a KISZ Zala megyei bizottságának ülése alapján — tudósítást adtunk a zalai ifjú­­kommunisták idei terveiről. A­­ tervezett megtakarításokon,­­beütemezett társadalmi mun­­kaórákon kívül a vitában el­hangzott néhány kezdeményez­ezés, javaslat is szót érdemel. Az alábbiakban néhány ilyen megjegyzést, véleményt vil­lantunk fel a vitából.­­ A KISZ MEGYEI BIZOTT­SÁGA tervbe vette a többi között, hogy minden falusi fiatal megtanulja a traktor­vezetést. A határozat arról nem szól, hogyan oldják meg ezt a kétségkívül nem köny­­nyű feladatot. Viszont né­hány életrevaló elképzelés napvilágot látott a vitában. — A háromhónapos iskola nem megoldás, abba minden fiatalt nem tudunk bevonni. Ellenben megoldható lenne, hogy községenként indítsunk — az MHS foglalkozásaihoz hasonlóan — egy-egy tanfo­lyamot, ahol a traktorvezetés alapjaival ismerkednének meg már a nyolcadik osztály­ból kikerülő fiatalok. A há­romhónapos tanfolyam költ­ségei fedeznék a kiadásokat, s a foglalkozásokat akár va­sárnap is tarthatnánk. A tan­folyam még a honvédelmi elő­képzéshez is alapot adna — javasolta Vincze József, a nagykanizsai járási KISZ bi­zottság titkára. Azt hisszük, érdemes lenne foglalkozni e javaslattal. ★ E TÉMÁVAL kapcsola­tosan elhangzott egy figye­lemre méltó kritika is. Gyak­ran kedvét szegi a fiatalok­nak — például a Zalaszent­­gróti Állami Gazdaságban —, hogy a szakmunkásképzés ideje alatt mostoha gyerme­kei a gazdaságnak, elhelyezé­sük nem kielégítő. Következ­tetésük: több törődés láttán több fiatal kapna kedvet a­­ mezőgazdasági szakma elsajá­tításához. ★ BÁLINT VALÉR, a Dunán­túli Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalat mérnöke is tett egy javaslatot: — A kőolajtermelés és ku­tatás nagy mértékben attól függ, hogy a Dunántúli Kő­olajipari Gépgyár hogyan tesz eleget az olajipar iránti köte­lezettségeinek. Gyakran meg­történik, hogy a termelő be­rendezések, fúrási szerszámok javítása késik, s az alkatré­szek gyártása elhúzódik. Több megyén kívüli vállalattal kö­töttünk már szocialista szer­ződést egyes kooperációs fel­adatok megoldására. Miért nem tehetjük meg ezt megyén belül is? Ahogyan másutt eredményt hozott, nálunk is használhat. Javaslatánál csak annak megvalósítása lehet értéke­sebb.­­¥■ Az IDEI ESZTENDŐ jel­lemző feladata a takarékos­ság, a termelés, a gazdálkodás minden fázisában. Egyik fia­tal felvetette, hogy ez a foko­zott takarékosság nem megy-e a szervezeti élet rovására? Eddig is megtörtént, hogy kü­lönböző gyűlésekre, értekez­letre nem engedték el a fia­talokat. A kérdés nyilván létjogo­sult. Van azonban az ügynek egy másik oldala is, amelyre később — a válaszadás során — Horváth László, a KISZ Zala megyei bizottságának tit­kára rá is világított. Mégpe­dig az, hogy a takarékosság úgy is vonatkozik a KISZ alapszervezetekre, hogy csök­kentsék az olyan értekezletek számát, amelyek a termelő­­munkából vonják el a fiata­lokat. Ha az értekezletekből nem lesz értekezletesdi, azaz értekezlet az értekezlet ked­véért a dömpingben, a gazda­sági vezetők sem gördítenek akadályt útjukba.

Next