Zalai Hírlap, 1965. február (21. évfolyam, 28-50. szám)
1965-02-03 / 28. szám
Kitérőépítés Zalaszentivánnál A téli hónapokban is zavartalanul dolgoznak a Betonútépítő Vállalat zalaszentiváni üzemének dolgozói a Nagykanizsa—Szombathely közötti vasútvonal korszerűsítésén. Egyik munkabrigád a Zalaszentiván és Nemesapáti között létesülő kitérő kavicságyazását végzi. (Kiss Ferenc felvétele) Mindenki tehetsége, tudása, képessége legjavát adja a közös munkához Ílést tartott a nagykanizsai városi pártbizottság Hétfőn ülést tartott a nagykanizsai városi pártbizottság és az 1964 évi termelési tervek teljesítésének eredményeir. A Központi Bizottság december 8—10-i ülésén hozott határozatából és az 1965 évi gazdasági feladatokból eredő tennivalókat vitatta meg. Beszámolót Vukits László elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tartott. Elöljáróban megemlítette, hogy a város üzemei teljesítették múlt évi termelési feladataikat, a három termelőszövetkezet is valóra váltotta terveit, mindössze a Vasipari Vállalat és a Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat maradt adós. A múlt évi tervek teljesítése azonban nem ad okot túlzott megelégedettségre, mivel a legtöbb vállalatnál a termelékenység nem emelkedett olyan ütemben, ahogy azt pártunk Vili kongresszusa és a második ötéves terv meghatározta. A termelés növekedése ugyanis többnyire létszámnövelésből, és nem az egy főre eső termelés fokozásából keletkezett. Az idén arra kell törekedni, hogy valamennyi vállaló teljesítse a termelés úgynevezett minőségi mutatóit, a költség-, a termelékenységi, a létszám- és béralap-tervet — hangsúlyozta a városi pártbizottság első titkára. — A pártszervezetek, szakszervezetiek, ifjúsági szervezetek a gazdasági és műszaki vezetőkükel közös erővel és megalkuvás nélkül munkálkodjanak e a feladatok megvalósításán. A város építőipari vállalatainál, a közlekedési vállalatoknál, a sütőipari üzemekben, a Vasipari Vállalatnál továbbr■ kell csökkenteni a túlórák számát A sörgyárban, a gépgyárban, az üveggyárban dolgozzanak ki hathatós műszaki, gazdaságossági és takarékosossági intézkedési terveket. A közlekedési vállalatoknál különosan a vagonok és gépkocsik jobb kihasználására kell nagy gondot fordítaniuk. A három tsz-nek 55 vagon kenyérgabonát, 1400 hízott sertést, 500 vágómarhát, 50 000 tojást és 8705 hektoliter tejet kell adnia. Ha a pártszervezetek, tömegszervezetek és a gazdasági vezetők összefognak, támaszkodnak a dolgozókra, a munkaversenyben résztvevőkre, ismertetik velük az üzem tervfeladatait, sikeresen megvalósíthatjuk mindenütt a célkitűzéseinket — hangsúlyozta Vukits elvtárs. A beszámolót követő vitában felszólalt Gál Róbert, a városi KISZ bizottság titkára, Mészáros Kálmán, a DKG főmérnöke, Gödinek László, a MÁV Kft párttitkára, Szirtes István, a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókjának igazgatója, Gáspár Tibor, az Építőipari Ktsz műszaki vezetője, Lőrincz Lajos, a takarmánykeverő üzem párttitkára és Lukács József, a városi tanács pénzügyi osztályvezetője. „Szóbeli prémium“ A zárszámadó közgyűlésen a tsz-elnök annak rendje-módja szerint ismertette beszámolójában a különböző számokat, s ezek a számok, meg a gazdálkodás többi, jellemző adata joggal tölthette el elégedettséggel a közgyűlés résztvevőit. Méltán csattant a taps, amikor a beszámoló véget ért. Az első hozzászólás mégis bíráló jellegű volt, méghozzá a beszámolót bírálta. — Hiányolom belőle — kezdte egy hatvan év körüli parasztember —, hogy egy szóval sem emlékezett meg azokról az emberekről, akik szénabetakarításkor a minőség megóvása érdekében ünnepjüket is ezzel a munkával töltötték. Ezzel igen nagy hasznot hajtottak a szövetkezetnek. Az idős parasztember egy igen érdekes és igen sokszor figyelmen kívül hagyott jelenségre hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a közös dolgosónak nem csupán a munkaegység, az anyagi jövedelem, a mázsán mérhető prémium a fontos, hanem az elismerő szó is. Ellenvetésül azt mondta az egyik tsz fiatal főagronómusa, hogy rosszul festene, ha ő odaállna a nála háromszor idősebb állatgondozó elé, és azt mondaná, hogy „no, János bácsi, amiért ilyen tisztességesen elvégezte a munkáját, én magát most dicséretben részesítem”. Ez a forma valóban nem volna a legszerencsésebb, de néhány közvetlen, elismerő szó egész biztosan jól esik az idős gondozónak, még ha háromszor fiatalabb embertől származnak is azok. Akit tisztel valaki, annak a dicséretét is nagyra értékeli, márpedig a legkevésbé éppen a parasztember válogatja kor szerint azokat, akiknek a szavára ad. A mezőgazdaságban nem egy munka van, aminek ellenértékét nem fejezi ki híven az a juttatás, amit a munkaegységkönyv, vagy a közgyűlés határozata előír. Ilyenek közé tartozik például az, amire az említett közgyűlésen hivatkoztak. Az egész hét munkában telt el, nehezen várták az egyetlen pihenőnapot, akkor azonban gyűjteni lehetett a szénát, hogy az eső elől behordják, többen ezt a napot is a közös munkában töltötték. A munkaegységkönyvben nincs olyankitétel, hogy ilyenkor menynyivel jár több a tagnak. A többlet a köszönet, az elismerés, amivel nem szabad adós maradni. Sok szövetkezeti vezető csak a mértékegységgel mérhető prémiumot ismeri, pedig gyakrabban kellene élni a „szóbeli prémiummal” is. Természetesen nem arról van szó, hogy a megérdemelt anyagi juttatás helyett, hanem amellett élni kell a szóbeli prémiummal, az elismeréssel. (Az is kétségtelen azonban, hogy az őszinte dicséret néha megnyugtatóan egészíti ki az esetleges kisebb anyagit.) Szerepeljen tehát az elismerés a közgyűlési beszámolókban, azok címére, akiket illet, hiszen az elmúlt évet ilyen szemszögből is értékelni kell, de az igazságérzet is megköveteli a megkülönböztetést. És nemcsak a zárszámadó közgyűlésen, de az esztendő folyamán sem szabad megfeledkezni az „szjöbeli prémiumról”. ObJextSkM» AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. évfolyam, 28. szám Ára ! SO fillér 1965. február 3., szerda Világ proletárjai, egyesüljetek! ! Befejeződött a KGST 19. ülésszaka Prága (MTI) ötnapos tanácskozás után kedden délután a kül- és belföldi sajtó jelenlétében ünnepélyes külsőségek között tartotta záróülését a KGST 19. ülésszaka. A záróülésen Otokar Simunek miniszterelnökhelyettes megnyitó szavai után N. V. Faggyejev, a KGST titkára kérte fel az egyes delegációk vezetőit a záróokmány aláírására. Ezután a küldöttségek az orosz abc sorrendjében írták alá a záróokmányt A Bolgár Népköztársaság nevében Sztanko Todorov miniszterelnökhelyettes, a Magyar Népköztársaság nevében Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, az NDK nevében Bruno Leuschner miniszterelnökhelyettes, a Mongol Népköztársaság nevében Demcsigij Molomzsanic, a miniszterelnök helyettese, a Lengyel Népköztársaság nevében Piotr Jaroszewicz miniszterelnökhelyettes, a Román Népköztársaság nevében Alexandra Birladeanu miniszterelnökhelyettes, a Szovjetunió nevében. M. A. Leszecsko miniszterelnökhelyettes és Csehszlovákia nevében Otokar Simunek miniszterelnökhelyettes. Az ünnepélyes aláírás után a vendéglátó Csehszlovákia nevében Otokar Simunek mondott záróbeszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy a 19. ülésszak meghatározta a legfontosabb feladatokat a következő időszakra. Jóváhagyták Jugoszlávia tevékeny részvételét a KGST egyes szerveinek munkájában. A csehszlovák miniszterelnökhelyettes rámutatott arra, hogy határozatokat fogadtak el a tagállamok közötti együttműködés bővítésére, amelyek az egyes tagú államok további fejlődését szolgálják. Részletesen megvitatták a kooperáció és a specializáció kérdését különösen a gépiparban, a rádiótechnikában és az energiaellátásban. A KGST 19. ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Rendületlenül végrehajtja programját az angol munkáspárti kormány maradt „népszerűtlen kényszerintézkedéseknek” tulajdonította, hogy volt külügyminisztere vereséget szenvedett a „holtbiztos” londoni munkáskerületben, Leytonban. Hangoztatta, hogy a leytoni eredmény nem befolyásolja az általános választások kiírásának időzítését, és kormánya rendületlenül végrehajtja programját, beleértve az acélipar államosítását is. A miniszterelnök tehát közvetve elvetette azt a konzervatív sajtóban sugalmazott gondolatot, hogy a kormány az acélipari államosítás tervének elejtésével megvásárolhatná a liberálisok támogatását. — Az ország nem akar új választásokat — mondotta Wilson —. A múlt évben felhatalmazást kaptunk a választóktól és mi eleget akarunk tenni megbízásunknak. Nem riadunk vissza a népszerűtlen feladatoktól sem. Ha azonban úgy találjuk, hogy a parlamentben elviselhetetlen ellenállásba ütközünk, akkor — noha egyébként nincs szándékunkban — kénytelenek leszünk ismét az ország elé állni. Külpolitikai téren Wilson Ázsia nem nukleáris nemzeteinek — elsősorban Indiának nyújtandó „garancia-egyezményt” jelölte meg legsürgősebb feladatként, hivatkozással „Kína új atomfegyvereinek veszélyére”. Ugyanakkor az atlanti atomhaderő (ANF) általa kezdeményezett tervét úgy állította be, mint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó elgondolást. London (MTI) Wilson brit miniszterelnök televíziós beszédében hétfőn este kijelentette, hogy Gordon Walker pótválasztási veresége sem riasztja vissza a kormányprogram végrehajtásától. Wilson a tory-kormánytól örökölt pénzügyi válságnak és a munkáspárti kormányra A Zala megyei Gépipari Vállalat új, program vezényléses hidraulikus másoló-esztergagépet kapott. Ez a gép rendkívül megkönnyíti a munkát. A mintadarabot be kell helyezni a megfelelő helyre, a gép automatikusan letapogatja méreteit, s az esztergakés önműködően beáll a mintadarabra. A képen: Horváth István dolgozik a géppel. (Kiss Ferenc felvétele) Életrevaló javaslatok Jegyzetek a KISZ megyei bizottságának üléséről LAPUNK tegnapi számában — a KISZ Zala megyei bizottságának ülése alapján — tudósítást adtunk a zalai ifjúkommunisták idei terveiről. A tervezett megtakarításokon,beütemezett társadalmi munkaórákon kívül a vitában elhangzott néhány kezdeményezezés, javaslat is szót érdemel. Az alábbiakban néhány ilyen megjegyzést, véleményt villantunk fel a vitából. A KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGA tervbe vette a többi között, hogy minden falusi fiatal megtanulja a traktorvezetést. A határozat arról nem szól, hogyan oldják meg ezt a kétségkívül nem könynyű feladatot. Viszont néhány életrevaló elképzelés napvilágot látott a vitában. — A háromhónapos iskola nem megoldás, abba minden fiatalt nem tudunk bevonni. Ellenben megoldható lenne, hogy községenként indítsunk — az MHS foglalkozásaihoz hasonlóan — egy-egy tanfolyamot, ahol a traktorvezetés alapjaival ismerkednének meg már a nyolcadik osztályból kikerülő fiatalok. A háromhónapos tanfolyam költségei fedeznék a kiadásokat, s a foglalkozásokat akár vasárnap is tarthatnánk. A tanfolyam még a honvédelmi előképzéshez is alapot adna — javasolta Vincze József, a nagykanizsai járási KISZ bizottság titkára. Azt hisszük, érdemes lenne foglalkozni e javaslattal. ★ E TÉMÁVAL kapcsolatosan elhangzott egy figyelemre méltó kritika is. Gyakran kedvét szegi a fiataloknak — például a Zalaszentgróti Állami Gazdaságban —, hogy a szakmunkásképzés ideje alatt mostoha gyermekei a gazdaságnak, elhelyezésük nem kielégítő. Következtetésük: több törődés láttán több fiatal kapna kedvet a mezőgazdasági szakma elsajátításához. ★ BÁLINT VALÉR, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mérnöke is tett egy javaslatot: — A kőolajtermelés és kutatás nagy mértékben attól függ, hogy a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár hogyan tesz eleget az olajipar iránti kötelezettségeinek. Gyakran megtörténik, hogy a termelő berendezések, fúrási szerszámok javítása késik, s az alkatrészek gyártása elhúzódik. Több megyén kívüli vállalattal kötöttünk már szocialista szerződést egyes kooperációs feladatok megoldására. Miért nem tehetjük meg ezt megyén belül is? Ahogyan másutt eredményt hozott, nálunk is használhat. Javaslatánál csak annak megvalósítása lehet értékesebb.¥■ Az IDEI ESZTENDŐ jellemző feladata a takarékosság, a termelés, a gazdálkodás minden fázisában. Egyik fiatal felvetette, hogy ez a fokozott takarékosság nem megy-e a szervezeti élet rovására? Eddig is megtörtént, hogy különböző gyűlésekre, értekezletre nem engedték el a fiatalokat. A kérdés nyilván létjogosult. Van azonban az ügynek egy másik oldala is, amelyre később — a válaszadás során — Horváth László, a KISZ Zala megyei bizottságának titkára rá is világított. Mégpedig az, hogy a takarékosság úgy is vonatkozik a KISZ alapszervezetekre, hogy csökkentsék az olyan értekezletek számát, amelyek a termelőmunkából vonják el a fiatalokat. Ha az értekezletekből nem lesz értekezletesdi, azaz értekezlet az értekezlet kedvéért a dömpingben, a gazdasági vezetők sem gördítenek akadályt útjukba.