Zalai Hírlap, 1965. február (21. évfolyam, 28-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

2 A nagy ves A PORTUGÁL SZABÓK­TÓL a norvég autógumi üze­mekig fél Európa országaiban dolgoznak a nyugatnémet hadseregnek. Bonnból az arannyal pillanatnyilag jól alátámasztott márka tan­sá­­gos áradra ömlik szét a világ­ba. A rosszhírű bonni Erme­­keil kaszárnyában, amelynek irodáiban a hadügyminiszté­­rium székel, évente nyolcmil­­liárd márka, azaz kétmilliárd dollár értékű szerződést osz­tanak ki a szüntelenül növek­vő és reváns­ álmokat dédelge­tő hadsereg felszerelésére! Sokan „rejtélynek” tartják ezt a megrendelésáradatot, hi­szen a nyugatnémet ipar ma­ga is képes lenne etoaun­ard mindazokat a fegy­ver­eket és felszerelési cinkek­et, amelyek­re a hadseregnek szüksége van. Nem is gazdasági, ha­nem nagyon is ravasz és át­gondolt politikai követelmé­nyek irányítják a megrende­lőket. A cél mindenekelőtt az, hogy minél több európai és tengerentúli államot tegyenek érdekeltté a nyugatnémet felfegyverzésben. A legfőbb célpont persze az Egyesült Államok, ahol a Pen­tagon után az Ermekeil-ka­­szárnya a fegyverkezési trösz­tök legnagyobb megrendelője; rohamcsónakoktól a rakétáig, páncélosoktól a vadászrepülő­gépekig, rakétával felszerelt rombolóktól a helikopterekig a bonni arzenál nagy része: „Made in USA”. Ezek a meg­rendelések töltik be a legje­lentősebb szerepet. Az a fel­adatuk, hogy valahányszor — mint éppen most is — nézet­­eltérések mutatkoznak Wa­shington és Bonn között a tá­madó katonai stratégia rész­leteiben vagy az agresszivitás fokában — a nagy amerikai fegyvergyártó konszernek szó­szólói a szenátusi folyosón mindig támogassák a nyugat­német elképzeléseket. AMi A FELFEGYVER­ZÉST illeti , Bonnt nem ér­deklik a Közös Piac és Ang­lia közötti nézeteltérések. A nyugatnémet Stern szemlél­tető tablón (csatolt képünk) mutatja be, hogy a kétmil­liárd dollárból Angliától ne­hézpáncélosokat, ágyúkat ás repülőgép motorokat , Fran­ciaországtól repülőgépeket, páncéltörő rakétákat és elekt­ronikai felszereléseket, Olasz­országtól repülőgépeket és lökhajtásos motorokat vásá­rol. A semlegesség sem aka­dály. Bonn Svédországtól acélsisakot és ágyú­csövet, Ausztriától tengeralattjárók­hoz való antimagnetikus acélt, Finnországtól gránátve­­tőket vásárol. Szerepelnek a listán olyan országok is, amelyek számára iparilag még sokkal kevésbé indokolt, hogy a Bundeswehr szállítói legyenek. A nyugat­német konfekció üzemek leg­alább olyan uniformisokat tudnának készíteni, mint a portugál szabóságok. A nyu­gatnémet muníciógyárak meg­bízhatóbb árut, mint a törö­kök, vagy a görögök. És nyil­vánvalóan csakis politikai oka van annak, hogy a nyugat­német Bundeswehr „hősök” meleg alsónadrágjait és gép­pisztolyait éppen Izrael szál­lítja ... Wienand szociáldemokrata képviselő, aki a nyugatnémet parlament védelmi bizottsá­gának helyettes vezetője így nyilatkozott: „Az egész világ keres a nyugatnémet felfegy­­verzésen. Mi pedig fizetünk, fizetünk, fizetünk." A GIGÁSZI politikai meg­vesztegetési manőver szolgá­latában a nyugatnémet kül­politika készen áll az áldoza­tokra is. Kiderült például, hogy az Ausztriában vásárolt antimagnetikus acél nem al­kalmas arra, amire vásárol­ták: nem bírja a tengeralatt­járók burkolatát igénybevevő különleges megterheléseket. A belőle gyártott hajókat elő­ször harmincmillió márkáért át kellett alakítani, azután ki­nevezték „iskola tengeralatt­járókká”. Ez nem lényeges, a fontos az, hogy az il­yen meg­rendelésekkel is hozzáláncol­ják Ausztriát a nyugatnémet gazdasági szervezethez , és az új­raf­elf egy vérzés gépezeté­hez. Az Ermekeil-kaszárnya aranyat szóró urai négyezer tankot rendeltek a spanyol Hispano Suiza művektől — anélkül, hogy a rendelés pil­lanatában a tankból akár egyetlen mintapéldány is lé­tezett volna A bonni párla­m­­ant hadügyi bizottsága elé egy fából, kartonból és mű­anyagból készült tankot állí­tottak, hogy azon „tanulmá­nyozza” a konstrukciót. Me­gint egy bizonyíték: a nyugat­német újra fegyverkezési gé­pezet forgatóinak semmi sem drága, ha a pusztítás eszkö­zeiről és politikai vesztegetés­ről van szó. A VILÁGPOLITIKAI küz­dőtéren a nyugatnémet vá­lasztások közeledtével egyre hevesebb viták várhatók a német kérdésről Bonn máris abba az irányba hajszolja szö­vetségeseit hogy az ő szája íze szerinti prot­okatív kezdemé­nyezéseket indítsanak meg Európa sorsának a legsúlyo­sabb kérdésében. Ezt követel­te Erhard de Gaulle-tól, ezért kopogtatnak napról napra a nyugatnémet megbízottak a Pentagon moháinak ajtaján. És a diplomáciai aktatás­kák mélyén mindig ott­ lapul a kétmilliárd dollárból vala­mi, gyengéd emlékeztetőül ar­ra, hogy Bonn militaristái ho­­gyan akarják megvesztegetni a világot. Czej Egy hétre elnapolták az ENSZ-közgyűlést New York­ (MTI). Az ENSZ- közgyűlés hétfőn este 17 per­ces plenáris ülést tartott. U Thant főtitkár, az ülés egyet­len szónoka beszámolt arról, hogy mindeddig nem sikerült kielégítő megegyezést elérni az ENSZ „békefenntartó erők” finanszírozásáról, a világszer­vezet pénzügyi helyzetének rendezéséről. U Thant beszédét követően a közgyűlés elnöke javasolta, napolják el február 8-ig, hét­főig a közgyűlést, hogy a kül­döttségek tanulmányozhassák a főtitkár javaslatát és foly­tathassák a tanácskozást. Ezt a javaslatot szavazás nélkül elfogadták. New York­ (TASZSZ): Fedo­renko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője, hétfőn este levelet intézett U Thanthoz azzal kapcsolatban, hogy a vi­lágszervezet közzétette a fő­titkár „felülvizsgált beszámo­lóját”.­ Fedorenko levelében újra felhívta a figyelmet arra, hogy törvényellenesek és minden alapot nélkülöznek a jelentés­nek több ENSZ-tagország ál­lítólagos tartozására vonatko­zó állításai. A szovjet állandó ENSZ-megbízottja hangoztat­ja, hogy a Szovjetunió állás­pontját az említett kérdésben 1965. január 21-én U Thanthoz intézett levelében már kifej­tette: A szovjet ENSZ-képvi­­selet tiltakozást jelentett be, és úgy értékelte U Thant be­­­­számolójának első változatát, hogy az az Egyesült Államok­­ álláspontját tükrözi. " ZALAI HÍRLAP Ágyútte a kormánycsapatokra Ismét fellángoltak a harcok a laoszi fővárosban Vientiane. (MTI). A vienti­ ane-i lázadók szerdán délután ágyútüzet nyitottak a velük szemben álló katonai erőkre. Ezzel a laoszi „jobboldal jobb­oldalának” zendülése megint fellángolt. Hétfőn este úgy tűnt, hogy a jobboldali frakció ellenőrzése alatt álló Vientianeban sike­rült letörni azoknak az erők­nek a belső zendülését, ame­lyek Bomnleut Sikoly ezredes vezetésével szembefordultak az ott állomásozó, egyébként szintén a jobboldal vezetése alatt álló katonai erők többi részével. A vientiane-i kor­mányhű csapatok főparancs­noka, Kouprasith Abhay tá­bornok ugyanis megállapodott a zendülőkkel, hogy feladják állásaikat. Az angol és az amerikai ka­tonai attasé az egyik féltől a másikhoz futkosott, megpró­bált közvetíteni a zendülők és a hadsereg másik része között. Ez a közvetítés azonban si­kertelennek bizonyult: az AFP jelentése szerint a kora dél­utáni órákban, az ultimátum lejártával eldördültek az első ágyúlövések. Az összetűzést állítólag a zendülök kezdemé­nyezték, amikor a Bounbeut ezredes segítségére siető egy­ségek, amelyeket egy Kham Kong nevű tábornok vezet, megérkeztek a fővárosba vi­déki laktanyájukból és ágyúz­ni kezdték az Abhay tábornok csapatainak kezén lévő Chi­­nadmo katonai tábort. A UPI jelentése szerint a fi­atal katonatisztek által irányí­tott államcsíny-kísérlet hátte­rében az rejlik, hogy a sem­leges Souvanna Phouma mi­niszterelnök és a jobboldal ve­zetője, Phoumi Nosavan mi­­niszterelnökhelyettes között kiéleződtek az ellentétek. A hírügynökségi értesülések szerint Souvanna Phouma még hétfőn este magához kérette Phoumi Nosavant, a tábornok azonban megtagadta az enge­delmességet, s nem vett részt azon a „békítő tanácskozáson” sem, amit a zendülök és a vi­entiane-i erők között tervbe vettek. Eltemették Frol Kirilovot Moszkva (TASZSZ). A szov­jet fővárosban kedden kísér­ték utolsó útjára Frol Kozlo­­vot, a Kommunista Párt és a szovjet nép hű fiát. Az elhamvasztás után az el­­húnyt hamvait tartalmazó ur­nát a Szakszervezetek Házá­nak oszlopcsarnokában he­lyezték el és a moszkvai lako­sok ezrei rótták le előtte ke­gyeletüket. Megjelentek az ur­nánál a szovjet vezető szemé­lyiségek is. Utána az urnát kivitték az oszlopcsarnokból és a gyász­menet a Vörös-térre tartott. Itt gyászgyűlést tartottak. Vi­­talij Tyitov, az SZKP Központi Bizottságának titkára a Köz­ponti Bizottság, valamint a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége és a Miniszter­­tanács nevében búcsúztatta Kozlovot. Rámutatott arra, hogy Kozlov ifjú korától kezd­ve odaadóan a párt és a nép szolgálatának szentelte életét, mint az OSZSZK Miniszterta­nácsának elnöke. Majd pedig a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, nagyszabású párt- és állami tevékenységet fejtett ki. Az SZKP Központi Bizottsága El­nökségének tagjaként és a Központi Bizottság titkáraként alkotó államférfiúi energiával segítette elő fontos feladatok megoldását. Nyikolaj Kuznyecov, az SZKP Moszkva­ városi pártbi­zottságának titkára a szovjet főváros kommunistái és la­kossága nevében vett búcsút az elhunyttól. Utána Vaszilij Tolsztyikov, az SZKP lenin­­grádi területi pártbizottságá­nak első titkára mondott be­szédet. A gyászbeszédek elhangzása után tüzérségi sortűz dördült el. Közben az urnát elhelyez­ték a Kreml falában. Felhang­zott a szovjet himnusz. Ezt követően katonai egységek vonultak át a Vörös-téren, megadva a végtisztességet Frol Kozlovnak. Heves harcok dúlnak Kongóban Leopoldville (MTI) Tovább­ra is igen heves harcok dúl­nak Kongó keleti részén a fel­kelők és a fehér zsoldosok ve­zette kormánycsapatok között. A kongói hadsereg főparancs­noksága hétfőn Leopoldville­­ben bejelentette, hogy az el­múlt órákban Mahagi és Mwenga városok térségében folytak hadműveletek. A fel­kelők mindkét várost elfog­lalták, de később a kormány­csapatok ismét megvetették a lábukat. Ezzel Mahagi immár hatodik alkalommal cserélt gazdát. A főparancsnokság szerint a felkelők támadást hajtottak végre a Tanganyi­ka-tó északi partján fekvő Uvira ellen is, ahová a kor­mánycsapatok erősítéseket vontak össze. Eközben Csőmbe Brüsszel­ben a belga kormány képvi­selőivel tárgyal. Az újságíró­kat megzavarta a tárgyalások különös menete: hétfőn dél­utánra „plenáris ülést” tűztek ki a Csembe vezette kongói delegáció és a belga szak­küldöttségek között. Ezt a tár­gyalást először elhalasztották, végül teljesen lefújták, s most pedig az a hír járja, hogy kedden mégis összeülnek a tárgyalófelek. A nemzetközi újságíró szer­vezet a TASZSZ prágai jelen­tése szerint hétfőn táviratot intézett a leopoldvillei kor­mányhoz, amelyben élesen tiltakozott Hohlov, az Izvesz­tyija tudósítója fogvatartása ellen, és követelte az újságíró haladéktalan szabadonbocsá­­tását. Távirat ment Prágából az afrikai újságírószövetség­hez is, kérve a testvérszerve­zet közbenjárását. Befutott a Tengeri Sárkány Tömegtüntetések Sasebóbe, Tokió­ (MTI). Kedden haj­nalban befutott a sasebói ki­kötőbe a 2552 tonnás Sea Dra­gon („Tengeri Sárkány”) nevű amerikai atomtengeralattjáró. A dél-japáni kikötőben folyta­tódtak az előző nap megkez­dődött tömegtüntetések a hí­vatlan látogatás ellen. A haj­nali órákban a kikötő bejára­tánál, valamint az Egyesült Államok ottani támaszpontjá­nak főbejárata előtt izzó han­gulatú tüntetések folytak, s a résztvevők száma nőttön nő. A felvonulók sorában szoci­alista, kommunista, szakszer­vezeti aktívák, s a helyi la­kosság képviselői meneteltek. Az amerikai atomtengeralatt­járó a tervek szerint péntekig marad Sasebóban. A NAGY PÓKHÁLÓ Fejezetek a kémkedés történetéből T5. S megint útra kelt. És ugyan kinek tűnt föl az a bé­kés, kedves, mosolygós tu­rista, aki borostyánággal le­gyezte magát a tikkasztó au­gusztusi forróságban?! Hanem ez a békés idegen éppen egy erőd közelében legyezte ma­gát, s ez már feltűnőbb volt kissé. Aztán leheremlett. De úgy, hogy láthassa az erődöt. El is szunnyadt Az erőd katonái, akik járőrszolgálatot teljesí­tettek, tanakodni kezdtek. — Fölkeltsük? — Á, bizonyára fáradt Aztán a járőrparancsnok mégis fölébresztette a turistát és megkérte, hogy fáradjon odább pár kilométerrel, mert az erőd közelében tartózkodni tilos. — Hol van itt erőd? Nem látok én semmit — nézett kö­rül álmos szemmel a turista. — Ott van, ni. Épp a neve­zetes Sedan vára... — Ááá, igen-igen, valami rémlik. Sedan, Mostmour...­­ S azzal a borostyánágat ló­­bálva elbicegett. Aztán leült egy fatuskóra és­­ alaposan szemügyre vette az ágat. Ahá, megvan! Egy levél! Igen, pontosan bele lehet raj­zolni az egész sedani vár ke­leti oldalát fegyverzetével együtt. Még azt is megjelölte a tudatlant játszó idegen, hogy melyek azok a részek a vár­dombon, amelyek védelmet nyújtanak az ellenséges pus­katűz ellen. Azon persze nem lehet cso­dálkozni, hogy az akkor már világhírű angol főcserkészt — mert ő volt a borostyánágas turista — nem ismerték föl. Egy érdekes eset megmagya­ráz mindent A dél-afrikai háborúban történt, hogy a torzonborzra maszkírozott Baden-Powell kémszemlére indult amikor meglátta az egyik régi barát­ját. Egy pillanatra kiesett a szerepéből, s megszólította. Amaz csak végigmérte a ko­szos csavargót és továbbment. Powell pedig jót nevetett magában. 9. A wilhelmshafeni villa titka 1910 július közepén fülledt meleg­ült a kis német tenger­parti városkan, Wilhelmshafe­nen. Az egyik ilyen nyomasztóan meleg, eső után áhítozó éjsza­kán köpenybe burkolt férfi leselkedett a szinte földig ló­gó ágú fa alól a város külső szélén egy elkerített kis ház előtt, amelyet fák és bokrok vettek körül. Ettől a háztól körülbelül 200 méterre elő­kelő villa emelkedett, egyéb­ként nagyrészt beépítetlen volt a vidék. A köpenyes férfi már hetek óta figyelte a vil­lát, és tudta, hogy mindössze néhány ember tartózkodik benne. Ahogy ott a fa alatt állt, a lelógó ágaktól tökéletesen fe­dezve, három férfi és egy eső­köpenybe burkolózott nő jött ki a villából és eltávozott. Emberünk erre várt. Úgy vél­te, már senki sincs a házban, ezért óvatosan átvetette ma­gát a villa kerítésén, megke­rülte az épületet, az udvarban álló szénaboglya tetejére má­szott, levette derékszíját, az emeleti ablak fájához csatol­ta, majd merész ívben belen­dült az ablakon. Koromsötét vette körül. Úgy érezte, puha szőnyegre lépett. Hogy tájé­kozódjék, fölkapcsolta zseb­lámpáját. Ebben a pillanatban irtóza­tos, erejű ütés érte. Úgy dőlt el, mint egy liszteszsák. Jó negyedórába tellett, amíg föleszmélt. Első pillantása egy atlétatermetű nőre esett, aki az asztal mellett ült, nyugod­tan cigarettázott és az ő tár­cájának tartalmát vizsgál­­gatta. Az ablakon behatolt idegen fölugrott, s az asszonyra akar­ta vetni magát, ő azonban a legnagyobb lelki nyugalom­mal, s egy villámgyors judo­fogással dobta el a férfit, aki nyekkenve terült el a padlón. — Nézze, uram, ne is kísér­letezzen. Én erősebb vagyok magánál. Másfelől pedig je­gyezze meg, hogy ebből a vil­lából ember élve még nem távozott. Ehhez tartsa magát. Különösen ön nem távozhat, kedves vendégem, mivel tu­domásom szerint a betörő úr becses neve Glauss, foglalko­zására nézve pedig rendőrőr­mester. Nos, uram, érezze jól magát — mosolygott a hölgy, s hellyel kínálta éjszakai lá­togatóját. — Ha azonnal nem enged­nek ki, én ... — próbálkozott a rendőr, de az asszony le­intette- Ferencz Győző (Folytatjuk) 1965. február 3. Cotve de Murville az Egyesült Államokba utazik Párizs­ (Reuter). Párizsban kedden hivatalosan közölték, hogy Clouve de Murville kül­ügyminiszter február 17-én az Egyesült Államokba utazik. A külügyminiszter előzőleg Porna­pidou miniszterelnököt kíséri el pakisztáni és indiai útjára, ahonnan február 14-én tér vissza. Couve de Murville washing­toni látogatását párizsi politi­kai körökben De Gaulle elnöki és Bush amerikai külügymi­niszter decemberi párizsi meg­beszéléseivel hozzák összefügg­­ésbe. A NATO-értekezlet al­kalmából tartott megbeszélé­sen elvi megegyezés jött létre az Egyesült Államok és Fran­ciaország atom­stratégiájának összehangolásáról.

Next