Zalai Hírlap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

2 A partizánok csapdájába került egy amerikai harckocsioszlop Kiújultak a harcok Kambodzsában Saigon (MTI): Thieu délvietnami elnök hétfőn másodízben is fogadta Bunker amerikai nagykövetet, akivel hetven perces megbeszélést folytatott. A legfrissebb jelentések szerint a dél-vietnami alsóház 159 mandátumából a kormányt támogató képviselők 91-et szereztek meg. A Nyugati hírügynökségek jelentése szerint egy amerikai harckocsioszlop Da Nangtól 45 kilométerrel délre a partizánok csapdájába került. Három amerikai páncélost a szabadságharcosok teljesen elpusztítottak. Három amerikai katona meghalt, négy megsebesült. Phnom Penh (MTI): Kambodzsai kormánycsapatok kedden kétszer is súlyos harcokba keveredtek a felszabadító erőkkel. Egy Phnom Penh-i katonai szóvivő bejelentette, hogy erős támadás érte a fővárostól 24 kilométerrel keletre állomásozó kormánycsapatokat. A harcba amerikai repülőgépek is beavatkoztak. A felszabadító egységek kedden támadást intéztek a Phnom Penh-i kormánycsapatok ellen Kompong Thom környékén is. A szóvivő nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, de katonai körök elmondották, hogy a kormánycsapatok helikopterei állandó bevetésben voltak, hogy a sebesülteket a frontvonalról Phnom Penh-be szállítsák. Santiago (MTI): ,,Az ifjúság vádolja az imperializmust” jelszó jegyében hétfőn egyhetes konferencia kezdődött a chilei fővárosban. A konferenciát a Chilei Ifjúsági Koordinációs Mozgalom, a Nemzetközi Diákszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Diákszövetség rendezi, s azon az Egyesült Államokból, Indiából, Dél- Afrikából, Ceylonból, Franciaországból, Szudánból és több latin-amerikai országból mintegy 300 külföldi küldött is részt vesz. Napirenden a parancsuralmi jobboldali rendszerek elítélése, egy Hanoiban felállítandó kórház részére gyűjtés, továbbá a Kuba és a kulcsiparokat államosító latin-amerikai országok iránti szolidaritása kifejezésre juttatása szerepel. Az értekezlet megnyitása alkalmából hétfőn este Santiago utcáin 10 000 chilei diák és a konferencia résztvevői vonultak fel, kifejezésre juttatva szolidaritásukat Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei iránt. Fokozódnak a terrorakciók Észak-Írországban London (MTI): Hétfőre várták az Ír Köztársaság kormányának nyilatkozatát a vasárnapi határincidensről, de valamilyen oknál fogva a bejelentés elmaradt. John Lynch ír miniszterelnök kedden délelőttre összehívta minisztereit és csak azután nyilatkozik. Lynch hétfőn egész nap tanácskozott hadügy-, igazságügy- és külügyminiszterével. A londoni ír nagykövet, Donal O’Sullivan azonban egyelőre még csak nem is tiltakozott a londoni kormánynál a határsértés miatt. Alig kétséges, hogy az Ír Köztársaság számára saját biztonsága, a belső rend éppen annyira fontos, mint az, hogy ne rontsa meg Londonnal a viszonyt. Anglia hasonlóképpen óvatosan jár el. Amilyen nyugodtan viselkednek a kormányok, annyira feszült a helyzet Észak-Írországban. Belfastban egész éjszaka robbantak a bombák. A levegőbe repült a Guinness sörgyár egyik irodahelyisége, egy elektromos áramelosztó, egy raktár és egy mészárszék. A katolikus Springfield Roadon egy angol terepjáró halálra gázolt egy 76 éves öregaszszonyt. A katonaság útakadályokat állított fel Belfast körül. Tyroneban keletkezett a legsúlyosabb kár: egy évbe is beletelik, amíg helyreállítják a keddre virradóra felrobbantott telefonközpontot. A london—dublini vasútvonalon egy tüntető tömeg felgyújtott egy bakterházat. NATO hadgyakorlat az NSZK területén Bonn (MTI): Szeptemberben az NSZK területén a NATO és a Bundeswehr két nagyszabású hadgyakorlatot tart. Szeptember 1-e és 9-e között NATO-hadgyakorlatot rendeznek Schleswig-Holstein tartomány egész területén. A gyakorlaton kereken 25 000 nyugatnémet katona, továbbá Dánia, Belgium és az NSZK légikötelékei vesznek részt. „Jó jel” fedőnévvel szeptember 19-e és 24-e között Tuttlingen és Ulm térségében, a Duna mindkét partján tartják meg az NSZK szárazföldi haderőinek idei nagyszabású hadgyakorlatát, amelyen NATO-alakulatok nem vesznek részt. Barangolás spanyol földön Amikor a bikát kifütyülik... IV. A BIKAVIADAL — meglepetésemre — ez alkalommal éjjel fél tizenkettőkor kezdődött. Ezen a cordobai viadalon négy matador és négy bika párharcának voltam a tanúja. A matadorok fiatalok voltak, 23—25 év körüliek. Amikor az aréna elcsendesedett, a szemközti oldalon kinyitottak egy keskeny kaput, amelyen — mint dühödt fekete fúria — bevágtatott egy feldühített bika. A banderillerák előjöttek a palánk mögül, s rózsaszín lepleikkel izgatták a bikát. Miután meggyőződhettünk ügyességükről, és kecses mozdulataikról, egyikük letette a hatalmas rózsaszín köpenyt és két szigonnyal a kezében jelent meg az aréna sárga homokján. A többiek félrehúzódtak, a banderilleró a két szigonnyal és a bika egymás felé indultak. A banderilleró a magasba szökell, két szigonyát a bika nyakszirtjébe vágja, majd hirtelen kitér előle. Néhány másodperc múlva megismétlődik a jelenet, s bizony ömlik a vér a bikából. Eddig csak a banderillerek voltak a színen, ezen a viadalon picador nem volt. Ekkor következik a végső roham, a matador engedélyt kér, hogy a színre léphessen. Miután ezt megkapja, kisebb méretű, piros leplével, rövid kardjával belép az arénába. A matador mozdulatai kifinomultak, nemesen mozog, forog, kecsesen elhúzza a bika szemmagasságában piros leplét, úgyhogy a bika szarva szinte súrolja a matador gyomrát. Ilyenkor, egy-egy szép akció láttán, elismerően mozdul fel a nézőtér. A matador olyan fogást mutatott be, amit csak abban a bizonyos bárban, képről láttam addig: térdenállva, piros köpenyével elhúzta maga mellett a bikát. Félelmetes látvány volt. A viadalon egy másik torreró, miközben a bika feléje rohant, megcsúszott, elvesztette lendületét, földre esett, kiejtve kezéből a kardot és a piros leplet. Ekkor úgy védekezett, hogy fektében két lábát a bika szarvai közé feszítve, megakadályozta abban, hogy felöklelje őt, majd hirtelen hasrafordult, miközben társai rózsaszín lepleikkel elterelték a bikát. A torrerót ez nem akadályozza meg abban,,hogy tovább folytassa a viadalt. A MATADOROKON látszott, hogy még nem elég tapasztaltak, mégis — bár valóban nem vagyok szakértő — egynéhány nagyon szép és bátor akciót láthattam tőlük. Volt amikor kifütyülték őket, volt amikor a bikát fütyülték. Az történt ugyanis, hogy amikor a harmadik bika feltűnt az aréna bejáratánál, bármit kezdtek vele a banderillerek, az mindig csak azt nézte hol a kapu, ahol bejött, ahol kijuthatna az arénából. Egyszóval kifütyülték a gyáva bikát. Nagynehezen aztán mégiscsak feldühösítették, s végül is elég szívósnak bizonyult, bár az is lehet, hogy a matador volt ügyetlen. Miután a matador engedélyt kapott a bika megölésére, illetve felajánlja azt a nézők számára, kalapját a földre dobja, s egy görbe toledos pengéből készült kardot kap. Ilyenkor csinál még néhány jelenetet, szinte balett-táncosra jellemző mozdulatot a bikával, majd megállnak egymással szemben: emberés bika. A matador karjávalmegcélozza a bika nyakszirtjének azt a részét, ahol egyetlen szúrással lehet leterítni Az én emberem azonban hiába szúrt, a bikában maradt a kard markolatig, de az csak nem akart összerogyni. Ekkor a segédek ismét futtatni kezdték a bikát, mert egy igazi matador csak ugyanazzal a karddal zárhatja le az ő bikáját. Addig ügyeskedtek, amíg ki nem ,,piszkálták” a bikából a kardot. Elölről kezdődött a matador és a bika párjelenete, s ez vagy háromszor megismétlődött. A bika csak nem rogyott össze Miután a bikát a matador mégis leszúrta, megjelent egy fehér köpenyes ember, tőrrel, s még utoljára beleszúrt az állatba. A bika azonban még mindig nem akart kimúlni. A matador dühében öklével a levegőbe sújtott, majd a palánknak támaszkodott és könnyezett. Az aréna hangosan nevetett, majd megkönynyebbülve látták, hogy a bika egy újabb szúrástól végre összeomlik. Felzúg a taps. Másodperceken belül — miközben a zenekar tust húz — megjelenik az arénában egy pár ló, utána kötik a bikát és kihúzzák. Boros Béla ZALAI HÍRLAP Brandt és Scheel Nyugat-Berlinbe látogat A központi téma: a négyhatalmi megállapodás Nyugat-Berlin (MTI) Brandt kancellár és Scheel nyugatnémet külügyminiszter szeptember 6-án, hétfőn délben rövid látogatást tesz Nyugat- Berlinben, amennyiben a nagykövetek még ezen a héten aláírják a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodást. A kormányfő és külügyminisztere látogatása alkalmával a program fő pontja az az ülés lesz, amelyen a három párt elnökei, a szenátusi és képviselőházi frakciók, valamint a képviselőházi elnök részvételével megvitatják a megállapodást. . . Az ellenzéki CDU nyugatberlini szervezete újból hangsúlyozta szembenállását a kormánnyal. A CDU nyugat-berlini képviselőházi frakciójának vezetője, Heinrich Summer a frakció keddi ülésén bejelentette, hogy nem fogják jóváhagyni a négyhatalmi megállapodást, amely azt erősíti meg, hogy Nyugat-Berlin nem része a szövetségi köztársaságnak. A bonni államügyészség előzetes vizsgálatot indított annak kiderítésére, vajon büntetendő cselekménynek kell-e tekinteni azt, hogy a Bildzeitung nyilvánosságra hozta a nyugatberlini megállapodás szövegét. Ténymegállapító bizottság érkezett Guineába Dakar (MTI) A Biztonsági Tanács ténymegállapító bizottsága hétfőn Guinea fővárosába, Conakryba érkezett. Mint ismeretes, a guineai kormány az elmúlt hónapban panaszt terjesztett be a Biztonsági Tanácshoz, azzal a kéréssel, hogy indítsanak vizsgálatot az országot Portugál-Guinea felől fenyegető „várható támadás” ügyében. A tanács által kirendelt bizottság kiküldését auguszus 4-én Guinea ENSZ- képviselőjének kérésére elhalasztották, s arra csak most került sor. A Conakryba érkezett bizottság tagjai között van George Tomeh, Szíria állandó ENSZ-képviselője, Carosales, Argentína helyettes képviselője és az Egyesült Nemzetek titkárságának több munkatársa. Parlamenti választások Dániában Koppenhága (MTI): Hilmar Raunsgaard miniszterelnök kedden a dán parlamentben bejelentette, hogy szeptember 21-én, négy hónappal a jelenleg uralmon levő koalíciós kormány mandátumának lejárta előtt, általános parlamenti választásokat tartanak. A miniszterelnök közlése szerint IX. Frigyes dán uralkodó kedden délelőtt aláírta a hagyományos királyi nyílt levelet és október 5-ig feloszlatta az egykamarás parlamentet. A bejelentés a parlament ■1 napos rendkívüli nyári ülésén hangzott el, amelyet az adóügyi javaslatok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság esetleges elismerése ügyének megvitatására hívtak össze. Letartóztatott katonai vezetőket engedtek szabadon Indonéziában Djakarta (MTI). A Reuter indonéz katonai forrásokra hivatkozva azt jelenti, hogy Suharto elnök házi őrizetre módosította több Sukarno-barát tábornok elzárását. Suharto elnök úgy döntött, hogy a szóban forgó katonai vezetőket nem állítják bíróság elé. Más tábornokokat viszont, akiket változatlanul az 1965. évi puccsban való részvétel vádjával tartanak fogva, katonai különbíróság elé visznek. A most hazaengedett tábornokok között van Mursid vezérőrnagy, Indonézia volt Fülöp-szigeti nagykövete, Suadi vezérőrnagy, az országos katonai intézet volt kormányzója, Sudirog vezérőrnagy,, a katonai rendőrség volt parancsnoka, Sutardhio vezérőrnagy, volt főügyész és Sabur hadosztálytábornok, az elnöki testőrség volt parancsnoka. A puccsal vádolt és bíróság elé kerülő tisztek között van Rukman tábornok, Kelet-Indonézia volt katonai parancsnoka. Djukardi vezérőrnagy, Bandung volt polgármestere, és Pratomo ezredes. Nyugatjává Randegelang katonai körzetének volt parancsnoka. Panggebean tábornok, az indonéz fegyveres erők parancsnok-helyettese hétfőn közölte, hogy számos ,C-osztályú kommunistát bocsátottak, illetve bocsátanak még ez évben szabadon”. A C-osztályúak indonéz minősítés szerint a „legkevésbé veszélyesek”. Kína tiltakozása Ugandánál Peking (MTI): A Kínai Népköztársaság ugandai nagykövetsége hétfőn jegyzéket juttatott el az ugandai külügyminisztériumhoz. A jegyzékben a kínai kormány határozottan tiltakozott Amin ugandai elnök állítása ellen, amely szerint az ugandai—tanzániai határincidensek során lelőttek egy kínai tisztet. A jegyzék az állítást hazugságnak nevezi. Augusztus 24-én az ugandai kormány közszemlére helyezte az állítólagos „kínai ezredes” holttestét azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az országban felkorbácsolja a Kína-ellenes érzelmeket. A kínai kormány határozottan követelte, hogy az ugandai kormány biztosítsa: a jövőben hasonló incidensekre nem fog sor kerülni. A háború emlékezete MA HARMINCKÉT ÉVE, hogy a német monopoltőke támogatását és bátorítását élvező hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyelországot, és ezzel kirobbantotta a világtörténelem legszörnyűbb és legnagyobb pusztításait eredményező háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, feldarabolta és részben birodalmához csatolta Csehszlovákiát. A lengyelországi támadást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor európai kis országot. A nyugati hatalmak formálisan hadiállapotba kerültek ugyan a hitleri birodalommal, valójában azonban nem mozgósították teljes erejüket a fasiszta veszély elhárítására. Úgy tűnt, hogy a ,,Blitzkrieg”, a villámháború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitlerizmusbaljós fennyegetésként ígért. A hitleri tervek meghiúsulását lehetővé tette továbbá, hogy, antifasiszta koalíció létesült, és hogy a szabadságszerető népek összefogott erővel küzdöttek Berlin elestéig, a végső győzelemig. A MÁSODIK világháború frontjain, a bombázásokban, a koncentrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és lelki sebeket szenvedtek, felmérhetetlen anyagi értékei mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen békevágya, érthető volt, hogy mindenki kívánta soha többé háborút! A monopoltőke urat azonban, akik milliárdokat kerestek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyereségéről. Még be sem gyógyultak a sebek máris felszították a hidegháború gyűlöletes tüzét. A szovjet népnek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésében elért hatalmas sikerei akadályozták meg hogy az antifasiszta koalíció felbomlása után kitörjön az újabb világháború, az amerikai imperializmus agresszióival szemben meg lehetett menteni a békét. Az amerikai militarizmus a bűnös abban, hogy az ötvenes évek elején mégis háború folyt Koreában, ma is kegyetlen népirtó agressziót folytatnak Indokína népei ellen, és hadiállapot van a Közel-Keleten. Európában több mint negyedszázada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk történelmében még nem volt egyfolytában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a meg- 1971. szeptember . Líbia két éve Amikor a líbiai katonatisztek 1969 őszén megdöntötték Idrisz király reakciós rendszerét, kijelentették, hogy ez a hatalomátvétel nem holmi palotaforradalom, hanem demokratikus forradalom. Arra hivatkoztak, hogy míg a monarchia a feudális és reakciós erőkre támaszkodott és az országot lényegében kiszolgáltatta az imperialista hatalmak gyarmatosító monopóliumainak, ők olyan köztársaságot kívánnak építeni, amely kifejezi a néptömegek, vágyát a nemzeti egység, a nemzeti felszabadulás iránt. Nyomban kijelentették, hogy csatlakozni kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, felsorakoznak az izraeli agressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segíti is őket az agresszió következményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a történelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, sok ígéretüket váltották valóra. Elsősorban megszabadultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlététől, azoktól a támaszpontoktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. Igaz, az imperialisták kényszerű távozása mögött nyilván meghúzódott az is, hogy nem merték kockáztatni líbiai olajérdekeltségeiket. A tripoli kormány nem mondta fel ezeket a konceszsziókat, de nem hagyott kétséget aziránt, hogy nem tűri sokáig a megalázó olajszerződéseket. Megindult az a folyamat, amelynek lényege: a külföldi társaságok olajjövedelmeinek erélyes lefölözése, tevékenységük ellenőrzése. Líbia ezen az úton ugyancsak sikereket ért el és az így szerzett többletjövedelemből igen jelentős pénzügyi támogatást nyújt a haladó arab rendszereknek, elsősorban Egyiptomnak és Szíriának. A líbiai fiatal katonatisztek nacionalisták, a nemzeti tőke érdekeit is képviselik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a haladás koncepciója. Így általában nem ismerik — és következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az iszlám közösségi hagyományára hivatkoznak. Viszolyognak a marxizmustól, de hangsúlyozzák, hogy szembenállnak a gyarmatosítás és az imperializmus erőivel, ugyanakkor „Nyugat-Európában” keresnek partnereket. Ezek az ellentmondások nyilvánvalóan gyengítik a programot. De Líbia sem lehet kivétel: az antiimperialista küzdelemben a nemzeti erők legkövetkezetesebb, legáldozatkészebb harcostársai otthon a haladás és a demokrácia hívei, a nemzetközi porondon pedig azok a szocialista országok, amelyek szolidárisak az antiimperialista rendszerekkel, amelyek következetesen támogatják nemzeti függetlenségi politikájukat. R I.