Zalai Hírlap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 206-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

1977. szeptember 27. Fórum munka nélkül mini kell a társad­alm­i bíróságoknak kínált lehetőségekkel AZ 1976 JÚLIUSI SZOT- határozat értelmében 1977. március 1-ig újjá-, illetve ahol még nem volt, megvá­lasztották a vállalatoknál a szakszervezeti testületek irá­nyítása alá tartozó társadal­mi bíróságokat. Az új jogszabály a korább­iál kisebb hatáskört biztosít a társadalmi bíróságoknak. A vállaltaknak nem kell köte­lezően társadalmi bíróságot lél hozni. Ez érződött is azok újjáválasztásakor. Korábban 53 zalai vállalatnál működött társadalmi bíróság, 1977. már­cius 1-ig viszont csak 41 gaz­dasági egységben alakították meg e fontos társadalmi fóru­mot. Az újjászervezést követően a bűnügyek, a szabálysértési ügyek nem k°rülnek társadal­mi bíróság elé, hatáskörük el­sősorban a szocialista együtt­élés szabályainak betartatásá-­ ra terjed ki. Kezdeményezheti a tárgyalást a fegyelmi jogkör gyakorlója nem megfelelő er­kölcsi magatartás miatt, va­lamint az ügyészség, a nyomo­zó szervek, a bíróság, a sza­bálysértési hatóság, a társa­dalmi szervek, s a vállalat minden dolgozója. Az eltelt egy év alatt — mint azt az SZMT közgazda­­sági osztályán megtudtuk — még ott is visszaesett a tár­sadalmi bíróságok tevékeny­sége, ahol korábban aktíva­n­ működött. Sok vállalatnál egyetlen egy ügyet sem tár­gyalt ez a fórum. Ennyire megjavult volna a munkafe­gyelem a vállalatoknál? Sok­helyen egyetlen olyan ügy sem volt, amelyet érdemes, sőt szükséges lett volna a kol­lektíva nyilvánossága elé vin­ni?! Nem! A VÁLLALATOKNÁL sok olyan fegyelmi kihágást zár­tak le egy-egy írásos figyel­meztetéssel, bércsökkentéssel, esetleg elbocsátással, amelyet szükséges lett volna a kollek­tíva nyilvánossága előtt meg­tárgyalni. A gazdasági vezetők azon­ban nem juttatják az ügyet a társadalmi bíróság elé. Vagy olyan is előfordult, hogy csak a fizikai dolgozók ügyét vit­ték e fórum elé, a vezető be­osztású dolgozókét nem. Az új rendelkezésnek van egy olyan kitétele, hogy a szak­­szervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők — illetve a fegyelmi jogkör gyakorlói — fordítsanak gondot az ügyek kiválasztására. Azok ne ve­zessenek a társadalmi bíróság túlterheléséhez, illetve a ne­velő erő csökkenéséhez., Saj­nos, a legtöbb helyen ezt úgy alkalmazzák, hogy egyáltalán nem, vagy alig foglalkoztat­ják a társadalmi bíróságot. A PASSZIVITÁS OKÁT a társadalmi bíróságok szank­­cionálási jogkörének csökke­nésével igyekeznek megma­gyarázni. Korábban ugyanis még elbocsátás fegyelmi bün­tetésre is javaslatot tehetett a társadalmi bíróság, ma a legsúlyosabb esetben is csak alkoholelvonó kezelésre java­­solhat, vagy fegyelmi eljárást kezdeményeztethet. Persze, önmagában ez is hathatós jog­kör. Csakhogy a gazdasági ve­zetők mégsem ezt választják, hanem saját hatáskörükben lezárják az ügyet. Teszik ezt azért is, mert a fegyelmi el­járás lezárása előtt kötelező a szakszervezeti bizalmi véle­ményét, javaslatát is kikérni. Ha ezek után egyöntetű dön­tés születik, biztosak határo­zatuk igazságosságában. Az Üggyel így nem terhelik a tár­sadalmi bíróság tagjait, a kol­lektívát. Fontos szempont ez is. Ma már ugyanis egy-egy vállalat­nál annyi a fórum, a külön­böző bizottság, hogy néhány éppen életképtelensége miatt csak névleg működik. A tár­sadalmi bíróságok azonban nem tartoznak és nem tartoz­hatnak ezek közé. A kollek­tíva nevelő erejét nem lehet mellőzni. A köz elé tartozó ügyeket­­ nem szabad lezárni egy-egy főnöki írásos figyel­meztetéssel. Nyilvános fóru­mon, a munkatársak előtt kell rendre utasítani a mulasztót, a magáról megfeledkezett ember még akkor is, ha ez több energiát igényel, s a vé­gén a főnöki írásos figyel­meztetés elmarad, vagy ép­pen ennek eredményeként lesz majd. Egy esetből százak okulhatnak, de véleményt is mondhatnak — egyszóval a tárgyalások kétszeresen nevel­nek. ÉPPEN EZÉRT a vállalati szakszervezeti bizottságoknak, a gazdasági vezetőknek job­ban kellene a munkafegyelem megszilárdítása érdekében e fórumra alapozni. — Győrffy — Elkészült Nagykanizsán a Thury téren épülő 900 négyzet­­méter alapterületű ABC-áruház beton­váz-szerkezete. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, Lukács Ferenc kubikus brigádja a padlócsatornákat és a belső alapozást készítik. ? MINŐSÍTETT HEGESZTŐ VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ GÁZSZERELŐT brigAdvezer MUNKAKÖRBE FELVESZÜNK. Általános Szolgáltai Szövetkezet NAGYKANIZSA, Ady Endre u. 17 — 19. 100 376 Z­ALAI HÍRLAP Gyakori program­ és terry­ál­­­ótta tápo­k, új kivitelező Késésben a kanizsai kórház­ rekonstrukciója A nagykanizsai kórház re­konstrukciója 1974 végén kez­dődött. A jelentős felújítás keretén belül tavaly adták át az „A” jelű épületet, amely­ben helyet kapott a gégészet, a szemészet, az urológia és ideiglenesen az orvosi könyv­tár. Ugyancsak az elmúlt év­ben a volt belgyógyászatból ötvenágyas krónikus osztályt, harmincágyas rehabilitációs részleget és központi fizikote­rápiát alakítottak ki. Módosítás júliusban Az idén áprilisban új gyógyszertárat adtak át a kórház területén, valamint be­fejeződött az Ady utcai fogá­szat tatarozása, illetve az új műszaki, gazdasági egység ki­alakítása. Az idén elkészül még a fertőző osztály és a kórbonctan közös hőközpont­ja, ezen kívül korszerűsítik az igazgatási épület fűtési rendszerét, továbbá átalakítják a régi belgyógyászathoz szo­rosan kapcsolódott gyógyszer­tári részt, s ott is rehabili­tációs jellegű betegeket he­lyeznek el. Az év végéig meg­­épül a tűzveszélyes anyagok tárolására szolgáló raktár, s a központi fűtést bevezetik a volt ápolónőképző iskolába is. Ennek ellenére a kanizsai kórház­ rekonstrukciója a ter­­vezetthez képest igen lassan, jelentős lemaradásokkal fo­lyik. Miért? — A gyakori program, és tervváltoztatások miatt — jegyzi meg Márkus István gazdasági igazgató. — A leg­utóbbi módosításokra például az idén júliusban került sor. Egyrészt szakmai okokból­­— megváltoztak ugyanis a re­konstrukció alá vont épüle­tekkel szemben támasztott igények —, másrészt pedig az utóbbi módosításokra például építőipari anyagok árváltozá­sai miatt. Olyan döntés szü­letett, hogy az 1977-re és az 1979-re tervezett feladatok egy részéről — így a gyer­mekosztály emeletráépítéssel való bővítéséről, valamint a régi sebészet és belgyógyászat külső homlokzatának a felújí­tásáról — egyelőre lemon­dunk, s az így nyert 3 millió forintot a volt gégészeti osz­tály felújításához csatoljuk, hisz’ oda a korábban terve­zett, 5 mimóval, szemben, most már 8 millióra van szükség. Az emeletráépítés összegéből Érdemes részletesebben szólni a régi gégészeti osztály rekonstrukciójának huzavoná­járól. A Középülettervező Vál­lalat még 1975-ben készítette el a szükséges terveket, ame­lyek az akkori árszinten 6 millió forinttal számoltak. Csakhogy e célra annak ide­jén 5 millió állt rendelkezés­­re, ezért olyan döntés szüle­tett, hogy a meglevő ötmil­liónak megfelelően kell átter­­veztetni a programokat. A Közti az áttervezést nem vál­lalta, mégpedig azért nem, mert az átdolgozás még az előírt építési minimumoknak sem felelne meg. Ezek után úgy határoztak, hogy a kór­ház meglevő fedezeteinek mó­dosításával, átcsoportosításá­val oldják meg a volt gégé­szet rekonstrukcióját. Igen ám, csakhogy a kétéves huzavona ideje alatt — az árváltozások miatt — a 6 millióból nyolc­millió lett, s ezért kellett azt a három milliót elvonni az emeletráépítéstől és a hom­lokzati felújításoktól. A rekonstrukciós munkák első kivitelezője — egészen tavaly év végéig — az Álta­lános Szolgáltató Szövetkezet volt. A kivitelező-cserére azért került sor az idén, mert a szolgáltatóipariak éppen a gyakori tervmódosítgatások miatt nem tudták tartani és vállalni a kórház által kért határidőket. A Mezőép folytatja És mi a helyzet az új kivi­telezővel, a Mezőép Vállalat­tal? — Mi a módosított határ­időket is tudjuk tartani — tá­jékoztat Nauhauser József, a vállalat igazgatója. — 1975 decemberéig átadjuk a C jelű épületet, azaz a volt gégészeti osztályt Ennek megfelelően a volt­ gégészet profilja teljesen meg­­változik. A földszinten levő kony­ha, étterem és mosoda, helyére ötvenágyas krónikus osztály kerül, az emeleti ré­szen pedig orvosi könyvtár és tanácsterem kap helyet. A kanizsai kórház rekonst­rukciója azonban ezzel sem fejeződik be. Amint fentebb jeleztük, pillanatnyilag nincs lehetőség a gyermekosztály bővítésére, bár arra a korsze­rű gyógyítás, valamint a né­pesedéspolitika szempontjából égetően nagy szükség lenne. Ugyancsak indokolt a másik két épület — a volt sebészet és belgyógyászat — homlokzati tatarozása, hiszen a jelenlegi állapotuk rendkívül veszélyez­teti a két létesítmény államát. M­­ihovics József Elengedték a közületi autóbuszok használatával járó többletköltségeket Válasz egy képviselői interpellációra A Minisztertanács módosí­totta a közületi szenek gép­járműveiről szóló korábbi, 1969 óta érvényes, rendeletét. A Magyar Közlöny 70. szá­mában megjelent rendelet kedvezőbb feltételeket teremt a közületek tulajdonában le­vő autóbuszok célszerű hasz­nálatához. Az alaprendelet szerint ugyanis a vállalatok, üzemek, intézmények autóbu­szukat csak munkásszállítás­ra, illetve egyéb üzemi célok­ra használhatják. Amennyi­ben a forgalmi engedélytől el­térően másra, például iskolá­sok, fiatalok, sportolók szállí­tására, vállalati kirándulások­ra stb. vették igénybe a buszt, akkor — a befogadóképesség­­­­től függően — kilométeren­­­­ként 2—6 forint térítést kel­lett fizetnie az üzembentartók­­ nek. A rendelet más közüle­­­tek részére is lehetővé tette a­­ vállalati buszok igénybevéte­lét, de csak az előírt térítés ellenében. Miután ez az anya­gi korlátozás növelte az üze­meltetők költségét, nem szí­vesen vállaltak ilyen fuvaro­zási feladatokat. A mostani rendelet ezt az üzemi költsé­geken felüli anyagi terhet ér­vénytelenítette azzal, hogy el­engedi a térítés fizetését. Az alaprendelet kiadásától eltelt években a közül­etek tu­lajdonában levő autóbuszállo­mány jelentősen bővült­, szá­muk 1000—1200-ról 7000— 7300-ra gyarapodott. Ennek a nagy szállítási kapacitásnak egy része — főleg a hétvége­ken­­— kihasználatlanul vesz­tegelt, vagy csak drágán volt igénybe vehető. Időközben né­hány olyan rendelkezés — például az ifjúsági törvény, a közművelődési törvény, sza­bad szombat stb. — jelentek­­ meg, amelyek nyomán meg­növekedtek az utazási igények A Volán-vállalatok azonban kapacitás hiányában nem ké­­­­pesek ezt kielégíteni, az isko­­­­ák, az üzemek küelönjárati­­ buszmegrendelések­ százával kénytelenek visszautasítani. A mostani rendelkezés meg­teremti a lehetőséget a közü­leti autóbuszok többcélú igénybevételére, kapacitásuk jobb kihasználására, a sze­mélyszállító járműhiány csók­­ken­tésére. A rendelet — amely októ­ber 1-én lép hatályba — egy­ben ismétel­ten és véglegesen választ ad az országgyűlés nyári ülésszakán interpellált Sarudi Sándor Hajdú-Bihar megyei képviselőnek, aki ép­pen az iskolák és az ifjúsági szervezetek utazásait megdrá­gító térítés eltörlésére kért in­tézkedést. (MTI) Maguknak örülnek Már a harmadik hete nézem az Afrikai örömeink című mű­sort és egyik ámulatból a másik­ba esem. Sokszor elcsodálkoz­tam műsorokon, amelyekből a közlendő tartalom hiányzott és mindig lefegyverzett a tálalás fölényes magabiztossága. Roc­kenbauer Pál és társai produk­ciója azonban egyszerűen lé­legzetelállító. Olyan derűs könnyedséggel és annyi büsz­ke öntudattal teszik immár harmadik folytatáson át, hogy nem közölnek semmit, hogy az minden eddigi hasonló telje­sítményt felülmúl. Valami egészen különle­ges élmény látni ezt a hat komoly, meglett férfiút, akik odaülnek a televízió kamerái elé, felidézik afri­kai túrájuk emlékeit és mint egy vidám kártyaparti két ki­­biccel, láthatólag jól elszóra­koznak. „Tudod Tomi.. ” „Em­lékszel, Gyuszi? ...” „És akkor a Pali...” Valóban félszavak­ból is értik egymást. Látszik, hogy jól összeszokott, baráti társaság ez, akik valóban sok örömet szerezhettek és élhettek át együttesen azon a titokzatos földrészen, Afrikában. Kétség­kívül mi is örülnénk, ha meg­osztanák velünk. Nem is ér­tem, miért nem teszik. Bizo­nyára meg van rá az okuk, hiszen nem kezdők. Rocken­bauer Pál mögött például an­tarktiszi utak vannak, sőt egy határozottan sikeres filmsoro­zat A napsugár nyomában. Nyilván az történt, ami egy­szer A hét forgatócsoportjával még a Négus idejében, Abesz­­színiában. Titokzatos módon eltűnt a kép a filmszalagról. Kép híján pedig mit lehet mást tenni? Magukat mutogat­ják! ... Ez az okfejtés persze való­színűleg sántít. Hiszen ha jól meggondoljuk, van néhány af­rikai képsoruk. Gondoljanak csak arra a fára! „S ekkor azt mondta Pali: Ott egy fa, csi­nálj róla portrét. Íme!” — me­séli az egyik Tomi, vagy talán Gyuszi és valóban, már látjuk is a fát. A FÁT. Egy fa, igen. Van nekije törzse, koronája. Le­velei nincsenek. Fehér foltok vannak rajta. Szóval fa. Fa alulról, fa jobboldalról és fa baloldalról. Két percen át. Fa. Rockenbauerék szerint afrikai fa. S ezt miért­ ne hinnénk el nekik? Elhisszük azt is, hogy valamiféle gondolati kapcsolat van egy üres cigarettásdoboz és egy félmeztelen fekete fia­talember között. Tetszik tudni, a cigarettásdobozon annak az embernek a neve van, aki New Yorkot alapította. Azaz, hogy nem ő, hanem azt valami hol­land alapította. Ez az angol, akinek a kacifántos nevét a cigarettás doboz viseli, az nem alapította New Yorkot, hanem csak átadta a kulcsát az ango­loknak. No már most. E között az angol között, meg a félmez­telen fekete úr között az az összefüggés, hogy az angol ugyan nem alapította New Yorkot, de az a fekete úr meg­alapított egy­­tanzániai falut. Ez csak érthető gondolatmenet, nemderbár?! S még három folytatás hát­ra van! De komolyra fordítva a szót.. Csütörtökön, a Kisfilmek a nagyvilágból sorozatban meg­néztem az Egy év a guúk kö­zött című angol ismeretterjesz­tő filmet. Az is azon a victo­­­­kon készült, ahol Rockenbaue­­­­rék jártak. Nos, ilyenkor mondják azt, hogy micsoda különbség! És ezt a különbsé­get előre lehetett látni. Nyil­vánvaló oka ugyanis anyagi ráfordítás és a hozzáértés kü­lönbözősége. Afrikát már nem kell felfedezni, azt rég fel van fedezve. A világ n­agy televí­ziós állomásai és fik­tívállalko­­zásai ontják az igazi szakértők­kel, a legmagasabb színvona­lon, a legtökéletesebb techni­kával készült természeti és néprajzi filmeket. Mit tudhat ebben a versenyben újat, vagy újszerűt produkálni egy akár­milyen lelkes kis amatőr hegy­mászó csoport Magyarország­ról a televízió számára? Sem­mit! Egy-két primitív haszná­lati tárgyat, eszközt és művé­szeti alkotást, amelyek ma már minden jelentősebb múzeum­ban megtekinthetők; néhány olyan képsort, amelyet min­den Afrika-utazó elkészíthet, akinek filmfelvevő gépe van. Egyszóval annyit, amennyit Rockenbauerék Afrikai örö­meink cím alatt három hete produkálnak. Műsoruk ennél annyival több, illetve értékben, kevesebb, hogy oly szerencsét­lenül megfejelték ezzel az idő­rabló és ellenszenves maga­mutogat­ással, az oldottan könnyed keretnek szánt tet­szelgő semmitmondással. A Hátország című tévéfilm, amelyet Karinthy Ferenc írt, egy életkép volt 1943 nyaráról, a Balaton mellől. Egy sajátsá­gos beltenyészet, az anyagilag gondtalan, az előretörő fasiz­mus rémségeitől rettegő, de sorsának tehetetlenül kiszol­gáltatott polgári intellektuel réteg „egy nap a világ” — hangulatát igyekezett megra­gadni ez a lényegében történet nélküli, sok szálra hullott, csak Péter (Cseke Péter) személyé­vel lazán összefogott film. A hangulatteremtéshez Csányi Miklós rendező segítségül­ hív­ta Tabányi Mihályt és Lovas Ferencet, akik a kor slágereiből állították össze a kísértfzenét. Ez olyan jól sikerült, hogy a zene időnként a film fölé kere­kedett, s elvonta a nezpár figyel­mét magáról a filmről. A figu­rák egy-egy jellegzetes típus voltak abból a körből, ame­lyet az író olyan jól ismer és előszeretettel rajzol, sőt Péter, a főszereplő nyilván az író ön­életrajzi elemeit is­­hordozza. A főbb szerepeket alakító szí­nészek, figuráik pontos rajzá­val szolgáltak, de náluk na­­­­gyobb színészi munkát végzett Bujtor István és Kálmán I György, akik szűkre szabott le-­i­hetőséggel emelték szerepeiket­­ jelentőssé. A szombat este szokatlanul sok műsorból állt, s ez tet­szett. Ám a Vidám padlásból csakúgy keveset tudnék fel­idézni, mint a fiatal színészek jutalom műsorából, a Kaptunk egy labdát címűből. Az utób­bira azt írták alcímként, hogy Félkész cirkusz. Nos, ez mind­két műsorra érvényes. A há­rom K — Kabos—Kazal—Ki­­bédi — Vidám padlására ösz­­szehozott műsor ugyanolyan félkész, amilyen félkészek még Gáti Oszkár és társai, akik úgy jártak, mint az egyszeri Csa­tár: kaptak egy labdát, de nem tudtak vele mit kezdeni. Még nem profik, még Inkább csak műkedvelők. Fenntartás nélkül tetszett vi­szont Lucia Altieri műsora. A jóhangú, csinos — és gazdag ruhatárral rendelkező — olasz táncdalénekesnőt Csenterics Ágnes határozottan tetszetős keretben mutatta be. Talán Raffael Már­tától, az NDK-ban élő magyar énekesnőtől — aki­vel vasárnap este folytatott ze­­■ nos beszélgetést Sebestyén Já­­­­nos — sem kellett volna egy­­ ilyen keretet sajnálni. Hári Sándor 15 A VOLÁN 16. SZ. VÁLLALAT FELVESZ Tornyiszentmiklós, Zalatárnok, Szentpéterfölde, Zalaegerszeg telephelyekre és nemzetközi járatokra: kalauzokat, Böde, Gellénháza, Borsfa, Bucsuta és Nagylengyel telephelyekre, autóbuszvezetőket. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Zalaegerszeg, Gasparich u. 16. szám alatt. ______________________________________________ 250

Next